Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)

1932-05-29 / 119. szám

jrtfRYIDBK. 1932. május 29. adása alapján az ir Gsztforgaüni adóváltság megállapítása ellen tiltakozik a Kamara közgyűlése és egyben megsürgeti a Futura visszafejlesztésére vonatkozó kormányigéret teljesítését. Megsürgeti a Kamara az adóstatisztika közzétételét, majd elhatározta, hogy részletes memorandumot intéz a kormányhoz. amelyben reá mutat arra, hogy a jelenlegi nemzeti jövedelem mellett az BJiamháztartá* és önkor* tnányzfttok terheit a gazdasági élet nem bírja el és bizonyos beruházási munkálatok foganatosítása nélkül a termelő munka o

lyan mértékben szűnik meg, hogy a költségvetés szerint beáljjtott bevétfclek nem fognak befolyni. E kérdés kö" rül rendkívül élénk vita fejVídött ki. amelyben résztvettekí Pecsenyánszky Sándor. Pisszer János és Kepes József kültagok. A végkiárusitások szabályozását megsürgeti a Kamara, valamint felir a kormányhoz a postatarifa leszállítása érdekében. Dr. Harsányi Imre ügyv. titkár javaslatára a Kalmara elhatározta, hogy a kereskedelemügyi miniszterhez felir a korcsmaipar fokozatos megszüntetése és annak a fogadó, vendéglő és kávéházi iparok rokoniparává minősítése érdekében. Mindazok a korcsmárosok, akik iparengedélyüket a kiadandó rendelet kiadása előtt szerezték, meghatározott időn belül. — legfeljebb 3 éven belüi jogosítva Jegyenek vendéglői szakvizsgát tenni. azok a korcsmárosok pedig, akik a szakvizsgát le nem teszik, tevékenységüket a jelenleg megállapított keretek között gyakorolhassák tovább. , Dr. Olasz Vilmos g. titkár előadásában foglalkozott a közgyűlés a mükőkészités iparjogi minősítésének. a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében lévő kéményseprőkerüietek ujabb beosztásának és a gummi javitóipar iparjogi minősítésének a kérdésévei, végül tfr Torda Báláz* fogalmazó előadása után kimondotta a fehérnemüvarrólpar képesítéshez kötésének szükségességét, viszont a müvirágkészitésnek szabadiparrá minősítése mellett foglalt állást. Végül foglalkozott a közgyü'és a fémnyomóipar iparjogi minősítésének a kérdésével s a kereskedelmi és iparjogi vélemények előadása után az élénk figyelemmel kisért és hozzászólásoklat tarkított közgyűlés véget ért. Keéky István: Uj versek VIRÁGOS FÁTUM Oörömbey Istvánnak küldöm. AZ apámmal hajh régen ezelőtt Együtt jártuk estetájt a mezőt. Aranykalász szent maggal volt te*e. Hogy c sillogott az én apám szeme I Tekintetéből az élet beszélt S égre vetette szép nemes fejét, A sok kalász egyhangú volt nekem S gyönyörködtem piros pipacsfejen. Színek tündére nevetett reám... Ott a mezőn nyugtalan lett apám... Szótlan' mentünk az akácos uton S jött utánunk virágos fátumom. Kisért mindig mezőn és életen 1 Barázdáztam és vetek véresen! Kalásztenger nem hozza aranyát! Minden csak szinl... Pipacs és „ [szarkaláb! Páter Innocent Vén Zoltánnak küldöm, a mindig emlékezőnek. (A hős csiksomlyói franciskánus emlékére.) A Megváltónak képe előtt Tisztán boldogan térdepelt. Szeme elé odafehériett A liliomos égi kert. A megnyugvás cipruslombja közt Lelkének szárnya megpihent S mikor végétért imádsága A Megváltó mosolyát látta Az öreg Páter Innocent. Szörnyű est volt. kuvik keringett A mohos monostor felett^ A Hargittánál vér festette A hulló cserfaleve'et^ Páter Innocent révült szeme A Megváltó képén pihent. De szent mosolyt többé nem látott. Nyitva május 15-től október l-ig. Modernül átalakítva. BiKszád gyógyfürdő (Szatmárme^e.) — Erdély Karlubidja. Nagy tanároktól javallva. Az összes gyomorbajoknál idült székrekedésnél, aranyérnél, epebántalmaknál, gége- és légcsőhurutoknál, hólyagbántalmaknál és cukorbetegeknél. Nagyon leszállított árak i I. osztályú szállodákban teljes pensió napi 7-— Pengő. II. osztályú szállodákban 5-— Pengő. Pengőbin való befizetéseket elfogad a Magyar Általános Hitelbank Nyíregyházi fiókja és a bank nyugtája a fürdőben való fizetésre felhasználható. Elő és utószezonban 20% os árengedmény. 2863-2 Ingyen IÍSBIB, félárti utazás, aut6b

Q" jir

>" Uj fllrdőbérlff! Fdrdőlgtzgitótág, Bikuéd. Pompás strandfürdő'! készséggel küld : Uj fűrdfforvos ! Csak tövist és vértanúságot Az öreg Páter Innocent. Hörgött az Olt. jajdult az erdő, Kő sikoltott, sirt a moha! A zsolozsmából riadó lett! Elszánt, dacos »Nem, nem, soha!« Vérpiros lett a harna kámzsa 1 A szurony nagy. hős szívbe ment... Szállt az örök vértanuságba S Krisztus mosolyát újra látta Az öreg Páter Innocent. Vitézi értekezlet Szabolcsban Megírta a Nyirvidék, hogy Kisvárdán dr. Erdőhegyi Lajos főispán jelentésében nagyhatású vitézi értekezlet volt. A közelmúltban több körzetben tartotta meg a Vitézi Szék a hazafias érzést erősítő, különösen a mai válságos helyzetben nagyjelentőségű értekezleteit. Igy értekezletet tartottak Tiszalö" kör. ahol a községbe érkező vitéz revisnyei Reviczky László székkapitányt, szentkatolnai vitéz Elekes Gábor ny. huszárezredes, h. székkapitányt. vitéz Lázár Ferenc főszolgabíró fogadta. A megjelenteket a községházán Tiszalök főjegyzője üdvözölte. A székkapitány ellépett a vitézek arcvonala előtt és üdvözölte a vitézeket, akikhez meleg buzdító szavakat intézett. Az istentiszteleten és az értekezleten a székkapitány nagyhatású beszédben lelkesítette a vitézeket küzdelemre és kitartásra a honmentő munkában. Nagy Gábior h. járási vitézi hadnagy, tanitó értékes gazdasági előadást tartott. Az értekezletet követő áldomáson a Kormányzót vitéz Reviczky László székkapitány köszöntötte. Nagyhatású köszöntőt mondott Vay Miklós báró országgyűlési képviselő, dr. Korniss Ferenc vármegyei gazdasági bizottség elnöke, vitéz szentkatolnai Elekes Gábor ny. ezredes, h. székkapitány és még számosan. Nagykállói és Iigeta^ai járások vitézi értekezleteit Balkányban impozáns ünnepség keretében tartót^ ták meg. A Vitézi Szék notabiütásait dr. Gergelyffy András és Kálnay Zoltán főszoígabirák fogadták. Az istentiszteletek után meg tartott értekezleten a székkapitány buzdító erejű előadásán kiviU nagy A magyar rnha ... [ Irta: Krompachl Holló Lenke. A kislány hozzásimult a nagy antik Szekrényhez. Kis törékeny alakja a sötétkiéli! matrózruhában szinte elveszett a nagy bútordarab mellett. Fejét hozzá Szorította és a fekete sima haj és a diófa sötét szme Szinte egybeolvadt. Egyforma sötét és fényes volt mind a kettő.' — Anyuka! — szólalt meg hirtelen, , ' I i ! _• Tessék; — Igazán nem vetted ki a gyűrűt? — Nem. i — £s nem is veszed ki? Tudod, hogy értem? — Tudom. Nem vészeid ki. Ott mara'd. ! | — A karkötő is, meg a többi is? — Azok "is. — De játszani azért ide adod? — Igen. — De azt mondtad tegnap, hogy kevé

s a nyugdíj. Mondd, miért adnak mindig kevés nyugdijat? — A nyugdíj mindig kevés, drágám. De né törődj ezzel. Egy kis elemistának nem kell a nagyok 'dolgával torődnv. — C

5ak még azt az egyet mondd meg, hogyha ~ nem veszed ki ' a gyűrűt, azért meg lesz a ruha? — Meg lesz — csóválta meg a fejét az anya. Milyen hamar megtanulják a. gyerekek — gondolta —, hogy ml a szegénység. Pedig, hogy titkolom előttük, hogy maradjon meg a boldog gyermekkoruk. £s hiába. Nem lehet £gy oko

s gyermek előtt, eltitkolni. £szre veszi apró jelekből. Tegnap i

s azt kérdezte, hogy, miért tartunk mi kosztos diákokat az udvari Szobában é

s miért stoppolom a harisnyájukat. • Hiába van meg a kedves, puha otthon a régi'antik bútorokkal, Hiába van meg a tejecske, a foszlós kalács. A szép kis matrózruhák azért tudják, hogy szegények vagyunk,' hogy kevés a nyűg'díj. i ) JVlost is a gyürüt félti, a brillians gyürüt. Mert tanuja 'volt már, hogy elővettem egy-egy csillogó ékszert a barna dobozból és másnap fát hoztak, meg szenet, mig az ékszer többé nem került elő. Hogy keresi aztán, mennyi szomorúság tükröződik sötét szemeiben. ! 1 — Tudod anyukám, hogy miért szavaltat engem a tanitó néni? —. szólalt meg a gyermek á -nagy csendben. — Mert azt mondta, hogy még a fiuknál is szebben szavalok. Mert a fiuk csak kiabálnak. Én nem kiabálók é

s mégis mindenki megérti. ( 1 ' — Ugy-e készen lesz a magyar r

uha? ' i — Piros lesz a pruszlik, arany zsinórral, meg a fehér szoknya, aztán a szalagos párta. Jaj ' de szép lesz... Nem lese olyan senkinek. • I — Anyukám engedi ki a kis rétre. Ha látnád, milyen Szép zöld, aztán már ibolya is van. Hozok neked 'is belőle. Az engedélyt már nem í

s várta, hanem szaladt ki az előszobába, felkapta az aranygombos sötétkék kabátját és szaladt. Mert hívta a rét, az ibolya, a tavasz. Az anya elgondolkozott, milyen csodálatos egy gyermek. Mennyire szereti a természetet. Csak akkor érzi "jói magát, ha kinnt lehet. Óraszámra elnézi a munkásokat és nem unja, mint más gyermekj mert minden érdekű. A tavasz hirtelen jött. ÍA. "tavaszi nap

sugár varázspálcájával végig simított a földön és egyszerre zöldbe borult minden. A kis iboiya is kidugta a fejét, mintha csak azt mondta volna: örüljetek, megérkezem én is, hogy szebb legyen a világ. A levegő langyos és olyan izü volt, mint, az édes >tej. A gyümölcsfák rózSaSzn ruhába öltöztek. RózSaSzin, Jkönnyü, habos feihó a zöld rét felett. A gyermek kinyitotta sötét szemét és rácsodálkozott a tavaszra. Majd apró, vékony uj'jacskáivai szaggatni kezdte az ibolyát. Már egy pgész csokorra valót szedett, mikor megszólalt mellette egy kis vékony sírós hang é

s elmondta^ hogy Varga Julis ai utolsókon van, meg fog fúlni,! nem éri'meg a reggelt. A gyermek mozdulatlanul hallgatta a ro

£sz hírt. Varga Julii osztálytársa volt. 'Sötét szeme valahova a távolba nézett. £s amint ott áUt a lenyugvó nap s

Ugárözönében, lába körül az ibolyákkal, a részvét szobrát níintázhatrta volna meg róla egy híres művész. Szemében benne tükröződött a félelem az ismeretlentől, a háláitól. Setét dxapénák húzódtak keresztül. A gyász fenséges é» komor drapériái. Majd a gyertyák csillogó fénye, gyászpompa, ahogy egyszer azt már látta. £s belesápadt az elképzelésbe. — Elmegyek é

s megnézem Julist — mondta aztán. £s már ment is. Egy pillanatra meglepődve állt meg a szegényes szoba küszöbén és parancsoláshoz szokott kis hangján mondta: 1 — Miért nem nyitják ki az ablakot ? — de aztán megbánta, amit mondott és közelebb ment az ágyhoz. A kis Julis viaizsárga 'arccal hánykolódott az ágyban. Az ágy lábánál hangosan, jajgatva sírt az anya. Julis felnézett. £s mintha a sárga arcon egy pillanatra végigfutott volna az öröm, a felismerés halvány sugara és kinyújtotta a kezét az ibolya után. A gyermek szorosan fogta a virágot. — Anyukának szedtem, gondolta. Dc odaadom, hisz nem én meg a reggelt. £s kezébe adta a betggnek az illatos virágot. Majd, ahogy anyjától látta, egy me.eg mozdulattal végig simította a kis J

uli3 izzadt arcát. Ahogy kilépett a szobából a« volt az érzése, mintha arany hintán ülne és az vinné fei magával a magasba, mWidig feljebb feljebb, egész a csillagokig. Nem tud-