Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-24 / 92. szám

JtfVíKYlDÉK. 1932. április 24. I HCU KRÓNIM. Eltemettük a katonát, •Igaz magyar embert, Életében aki mindent A hazának szentelt. Kikísértük mindannyian Utolsó útjára, — Szép katonás lelke most már A parancsot Odafent diktálja! A megszállott Felvidéken Szomorúság járja, Idehallik a r uthének Segélykiáltása. Kenyeret kér a Felvidék Szegény ruthén népe, — Csonkaország bus magyarja Jó Sziveddel i­Légy segítségére! Neked sincs sok, de amannak Még annyija sincsen, Egyi f c szegény a másikon Szívesen segítsen. Rákóczinak derék népe Ne pusztuljon éhen, — Volt már és még lesz a magyar A r uthénnei Ismét egy kenyéren! Uncle Samnek igaz képét, Tu 1 'üzleti hasznon. Érdekesen ecsetelte A kegyelmes asszony. Amerika a nagy tervek És a pénz hazája, — Nagybácsiv al kapcsoatban. Hej de sokszor Gondolunk reája! A mult héten a hus körül Éleink vita támadt, Pro és kontra sorakozott A sok magyarázat. Vitatkoztak a marháknak A mineimüségén, — Olcsó húsnak híg a leve Végül is ki­sütötték a végén! Igen ám, de nincs olcsó hus r Mondja a fogyasztó, Mert hus helyett csontot kapok És ez a bosszantó. Megszólal most a gazda is, A hus termelője: Én termelem a hustj mégis Legkevesebb Nekem jut belőle! Szó volt még az elmúlt héten A sóstói "strandról, Az már igaz, hogy valamit Kell csinálni abból. Mondjon B-ét is, "ha valaki Egyszer A-t kiáltott, — Megvan már a gombunk, tehát Varrjuk most már Reá a kabátot I Deák Ferenc-közi kis híd. Isten ember látta, Egész télen a forgalmat Derekasan állta . Egész télen nem bántották Semmi porcikáját. — Most tavasszal, érthetetlen, Egymásután Lopják á deszkáját I Béla napja... Kedves Bélák Éljetek sokáig, Éljetek szép magyar hazánk Feltámadásáig. És azután még sokáig, Hogy elfelejtsétek Ezt a Béla napját, mikor Nincsen semmi Minek örülnétek!. BONTA. — Esküvő: gs bflu meghívóit minden igényt kielégítően készül­nek a Jóba nyomdában, Nyíregyhá­zán. Széchenyi- ut q, Pénzt és élelmiszert ajánlottak fe! a nyíregy­háziak a nyomorgó ruszinszkóiak megsegítésére Megjrta a Nyírvidék, hogy Tóth Bálint városi képviselőtestületi tag javas'atáva Nyíregyháza kép\i elő­testületének közgyűlése elhatároz­ta, hogy mozgataiat jndit az éhín­séggel küzdő ruszmszkói '.lakosság megsegítése érdekében. A képvi­selőtestületi határozat alapján dr B«ncs Kálmán kir. kormányfőtaná­csos polgármester gyüjtőiveket bo­csátott ki, amelyeknek egy része beérkezett. Az iveken Nyíregyhá­za polgársága, egyesületei", hiva­talai, pénzintézetei, pénzbeí és természetbeni adományt aján'ottak fel az éhező felvidékieknek. A lel­kes hazafias áldozatkészségről "ta­núságot tevők élén Liptay Jenő ált az eddig beérkezett iveken száz pengős adományával. A kir. pénz­ügyigazgatóság, a kir. pénzügy­őrség, a Nyíregyházi Takarék­pénztár Egyesület 50—50 pengő­vei, a Villamossági ~R. T. 15 pen­gővel szerepelnek, Nyíregyháza vá­ros 10 mázsa búzából őrölt lisztet adott. Több gyüjtőiv van még a városban és így további nagyobb adományokról is beszámolhatunk majd. Az iveken nagyon sok tíz pengős és kisebb adomány és mindennemű élelmiszer felaján­lása van. á zöld bifel Irta: Steilitc Imre dr. Bár enyhe tavaszi időjárásnak örvendünk, még van egy olyan két­ségtelen jel, ame'y arra int bennün­ket, hogy a fenti kérdéssel beha tóain foglalkozzunk és ez a jel: gaz­dáink gondterhes arca. A kormány kötelességének tar­totta, hogy e t a gondot enyhítse és megjelentetett két műalkotást az 1560 -932. és az 1790—932. M. E. sz. rendeleteket, bár gazdáknak Íródtak, csupán jogászok olvashat­ják el. Ezek a rendeletek, a hite­lezői szempontnak kívánnak mara­dék nélkül eleget tenni, mert amit jogrendszerünk csak biztosithat, azt mégis adja a hitelezőknek. Az adó­sok, jelen esetben a földbirtokosok, ezzel meg is lennének elégedve, mert ők mindent felajánlanak azért, ,hogy a mezőgazdasági munka foly­tonossága biztosittissék. A rendelet megjelenése azonban, hiteligénylők részére távolról sem hat megnyugtatóan, mert a jelen­legi hitelviszonyok mellett, a rende­letekben íogialt formák csupán, irott malasztot jelentenek es éppen a legfontosabb, a p'énzkilátás, be­lőlük nem olvasható ki. Tudjuk, mint minden újságolva­só, hogy a kormány erre a célra 20 millió pengőt akar fordítani "a P. K. és az OKH- kötelékébe tarto­zó pénzintéz,etek utján. Mint rende­sen, az akció közelebbi meghatáro­zása azonban hiányzik. Ezek a pénz intézetek, még ha altruista jellegük kétségbevonhatatlan, még akkor sem alkalmasak erre a célra, mert ismeretes, hogy ettől a hiteJakci >tót függetlenül, ma már tehermentes ingatlan sem képez fedezetet, lé­vén a pénzintézetek létérdeke ma a hitelezéstől való visszavonulás, vagy olyan tárgyi biztosíték keresése, arnilyet a mai magyar gazdatársa­dalom már nyújtani nem képes. Einnek a kérdésnek megoldása Magyarországon ma mindennél fon­tosabb. Ha a zöldhiteHel a korábbi években csupán a rosszul gazdál­kodó, a könnyelmű, vagy a meg­szorult gazda ugyan kire nem illik ina ez a hármas jelző — foglalko­zott, ugy ma — igazán önhibáján kívül — mindenki, akinek földbir­toka van, az elmúlt év termelési és értékesítési viszonyai után, mint egyetlen mentséghez, kénytelen a zöldhitelhez folyamodni. A múltban is elsősorban a ke­reskedelem nyújtott a gazdáiqnak zöldhitelt. Ez a jelenben sem vi­hető más uton keresztül. A keres­kedelemnek, ma sajnos, nem áÜ rendelkezésére a szükségelt pénz­összeg és igy a zöldhitei ellenében kapott gazdaváltókat a -pénzintéze­teknél kénytelen leszámít oltatni. Az adósok elbírálásánál alkalmazkod­niuk keli tehát az u. n. bankszerű fedezethez és mint közvetítő szerv még pénzintéz , tekénél is szigorúbb cdnzurát gyakorolni és ezzel pá­pábbak lesznek a pápánál. Ilyen feltételek mellett, a ki mint vet, ugy arat közmondás helyessé­gét sajnos túlságosan fájdalmasan iogjuktanasztaim. Mert ha a- vetést, az általános mezőgazdasági mun­kálatokra vonatkoztatjuk, melyek a szükség s mértéken jóval a*ui fog­nak maradni, ugy bizony, a már jelenleg is elkésett tavaszi munkák hátrányát figyelembe véve, az idei aratás nagyon, de nagyon szomorú kilátásokkai kecsegtet. Az ország érdeke azonban, ma talán mindennél jobban megkívánja a mezőgazdaság prosperitását. Fe­lesleges hangsúlyozni, hogy hiába fáradnak a kormány és a magáno­sok kiküldöttjei piacok szervezésé­vel, ha nem lesz mit áruba bo­csátani. Minden reményünk, a me­zőgazdaság szanálására és az elő­irányzott állami bevételek behaj­lására megszűnik, ha annak mosta­ni hitelszükségletét biztosítani nem tudjuk. Nem lehet olyan juhokat megnyírni, amelyeken nem nő gyapjú. A bajoknak nemcsak a távolt következményei súlyosak, hanun a legköze ebbi jövő is aggasztó. A nincstelen munkáskezek foglalkoz­tatása 1 -hetetienné válik és a mun­kanélküliség, mely eddig ugy, ahogy a mezőgazdaságot megkí­mélte, legszörnyűbb betegségként tovább terjed. A gazdatársadalom vagyoni te­herbírása nem egyforma. Az intéz­kedésnek tehát, mely ezt a hitel­ellátást vain hivatva biztosítana, mindenkire egyformán kell, hogy kiterjedjen. Elsőrendű nemzeti ér­dek az, hogy a magyar föld egy darabja, bármilyen vagyoni viszo­nyok között élő gazdálkodó kezén is van, ne legyen meddőségre kár­hoztatva. Mit kellene tehát tennünk ? Ezzet a kérdéssel ádunk a probléma előtt. Ám nincs-e a magyar államnak és a magyar mezőgazdaságnak olyan alkalmas szerve, amely en­Inek a kérdésnek megoldásával fog­lalkozhatna ? Vannak gazdasági fel­ügyelőségeink, vannak mezőgazda­sági kamaráink,, vannak minisztériu­mi főosztályaink, amelyek létesítése,­úgymond, a mezőgazdaság érdeké­ben történt, ezek teoretikusan és bürokratikusán kitűnő szervezettel vannak ellátva, annyira kitűnően, hogy állandóan leépítés fenyegeti azokat. Ebben a hitelakcióban jói felhasználhatja őket az áHam. A komoly tudás és szakismeret ren­delkezésükre ált és ha a generális intézkedés megadná nekik a lehető­séget, egyenlően és megfelelően tud mák a rendelkezésükre bocsátott összeget, az igénylő gazdák között, arányosan felosztani. Ez a felosztás az igényjogosultságnak reálisabb ismérvei alapján indulna el, mint a bankok és a kereskedelem cen­zúrája ha, amiint az elvárható, az igénylő személye helyett, a mező­gazdaság üzemi szükségletét fogja tekintetbe vann. Ez az akció, amellett, hogy bizo­nyára sikerrel járna, még olcsó is lehet, mert a közvetítési jutalék és minden egyéb felszámítás nem ter­helné feleslegesen az amúgy is rá­fizetéssel dolgozó mezőgazdaságot. A hitelre szükséges J>ónzt az ál­lam a Nemzeti Banktól oly módon szerezheti be, hogy a P. K. és az OKH. zsírója mellett kéri a hitelt, amelynek biztositékát képezi az egész termés és behajtását az ál­lam a rendelkezésére álló eszközök valamennyiével 'biztosit hat ja. A jel­zálogos hitelezők követelései, ter­mészetesen a fentiek szerinti helyes intézkedések meghozatalánál., keiv lőeru figyelembe veendők. Mert nem akarhatja senki sem, hogy bárme­lyik jóhiszemű harmadik méltatla­nul kárt szenvedjen. A budapesti napilapok, va ahogy .egészen csodálatosan, nem érzik át eléggé, ennek a kérdésnek súlyos horderejét, mert hiszen az aszfalt­ról raeihéz elképzelni a bevetetlen táblát. Nekünk azonban vidékiek­nek, a probléma élességéhez meg­felelő eré lyeí kellene a egjobb meg oldást kiharcolnunk. Amit a mező­gazdaság most kér, az létérdeke. Ez azonban már, nem foglalkozási vagy osztályérdek, hanem a nemzet fennmaradásának kérdése is. Maga a mezőgazdaság is, eddig legalább túlságosain engedékeny volt, ami­kor érdekeinek védelméről volt szó. Ellenfelei mindig győztek, mert az volt az elvük, hogy ha választaniok kell atekintetben, hogy ők-e, vagy a mezőgazdaság menjen-e inkább tönkre, mindig az utóbbi eshető­séget választották. Ez most meg­történt, de ma már az ellenfeleknek is az az érdekük, hogy ha kell ál­dozatokat hozzanak, amennyiben ez­zel a mezőgazdaságon segíthetnek, mert ha a ház egyik fala kidől, a többi három is romhalmazzá válik K. 1932- 1932. Hirdetmény. A városi képviselőtestület" Kgy 805—1931. sz. végha­tározata alapján közhírré te­szem, hogy ? m. kir. kereske­delemügyi minisztérium ren­deletével megszüntetett Sós­tói-úti vámház épület anyaga nyilvános árverésen a leg­többet ígérőnek el fog adatni. Az árverés a gazdasági nyilvántartó hivatalos helyi­ségében (Városháza, emelet 18 sz. ajtó) f. évi április hó 30-án d. e. 11 órakor fog megtartatni. Kikiáltási ár 262 P, amely­nek 10% bánatpénzül az ár­verés megkezdése előtt iehe­lyezendő. Vevő tartozik az épületet folyó évi május hó 10-ig elbontatni s ugy az épület: anyagát, mint a bontás foly­tán kikerülő törmeléket saját költségén elszállíttatni. Nyíregyháza, 1932. évi április hó 13. Dr. Bencs Kálmán s. k. m. kir. kormányfőtanácsos. 2T44 polgármester.

Next

/
Thumbnails
Contents