Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-24 / 92. szám

1932. április 24. JiYÍRYIDEK. Gazdasági anarchia Irta: DEUTSCH SAMU. érdekes statisztika kerüli a na­pokban a kezembe, amely számada­tainál fogva annyira lesújtó és két­ségbeejtő, olyain nyomasztó jövőt tár elénk, hogy fedette fontosnak tartom annak nyilvánosságra ho­zatalát. Hátha sikerülni fog gazda­sági köreink figyelmét erre irányí­tani, mert ha továbbra is tétlenül nézünk a jövő elé, biztos, hogy egy szép napon arra ébredünk, hogy a semminél is kevesebb fe-'ett rendel­kezünk. A magyar föld, — ezen hiteles kimutatás szerint, — 1927—28g>z dasági évben, tehát már akkor, a­midőn az infláció kinövéseit telje­sen 1 enyesegettük, és a háború sze ­* I :me feledésbe ment, két és félmil­liárd pengőt jövedelmezett. 1930 —31 gazdasági év a sla'.isztikus Sze­rint 850 miliő pengőt eredménye­zett. Nyugodtam merem állítani, hogy az utóbbi össszeg n-m haladta meg azt az értéket, amit a mező­gazdák vetőmagvakért és költsé­gekbem kifizettek. A két statisztikai adat közötti különbözet 1,650 mil­lió pengő minust mutat, vagyis nemzeti vagyonunk passzívája az utolsó gazdasági évbem megköze­lítette Magyarországnak a külföld­del szemben fennálló csaknem egész tartozását. Ha ezt a két adatot egymás mellé sorakoztatva szembe­állítjuk, nemzeti vagyonunk pasz­szivitását Magyarország külföldi tartozásával szemben, ha azok ta­nulságát le akarjuk vonni, az csak ugy vá ik lehetségessé, ha felis­merjük ainnak nagy súllyal "biró különbözetét és igyekszünk azt sa­ját előnyünkre biztosítani, hogy gazdasági regeneráltságunkat a régi formájábain visszaszerezhessük­Nyilvánvalóan adva van tehát a helyzet: Magyarország talpraáflitá­sának egyedüli és kizárólagos lehe­tősége abbain csúcsosodik ki, ha ké­pesek vagyunk a föld gyomrában rej:ő kincseket gazdaságosan,ész­szerűen kitermelni és produktu­mainkat olyan áron értékesít ni, olyan értékesítési lehetőséget te­remteni, amefy meiíétt a magyar mezőgazda számítását megtalálja. Ez pedig csa'k akkor válik lehetsé­gessé, ha gazdasági köreink fel­hagynak a regi és elavult frázisok­kal és felhagynak azokkal a szinte unalmassá váló rendeletekkel, a­melyek csakis arra szolgálnak, hogy a termelést megakasszák, de semmi bein sem járulnak ahhoz, hogy a mezőgazda prosperitását megtalálhassa. Nem arra van szükség, hogy a külföldi hitelezők után futkosunk, hogy ujabb kölcsönöket kapjunk, mert a kölcsönök megfizetése is csak akkor válik lehetségessé, ha adva van egy jövedelmi'" forrás és van egy termelési rentabilitás, a­me lyei á lölcsjjrök visszafizetése ie hetővé válik. A beteg gyógyulása tnem az orvosság beszedésétől függ, hnaem azon múlik, hogy az orvos a . diagnózist jól állapítsa meg és igy irja elő az orvosságot. A kormány a hivatalos lapban legujabbam közzétett rendelete sze­rint a gazdasági év leteltével meg­szünteti a bolettát. A boletti, mint olyan, sok kívánnivalót hagyott ma­ga után, mert csak részben szol­gált segé-yüu a megnyomorított me­zőgazdáknak, egyrészét ugyanis az állam, mint adót magának köve­telte. Mégis az a hat pengő, amit a gazda ilyen címen kapott, az eladott búzáért, vagy gabonájáért, megkö­zelítette, — sót volt időszak, mi­dőn túlhaladta 50 százalékát is an­nak az összegnek, amit termékéért általában kapott. Ezzej- szemben a földadó elengedése címén kapott kompenzációja korántsem közelíti meg a bolettábói elvezett jövedel­met, nem l>eszélve arról, bogy a mezőgazdák értékesítési lehetősége a még mindig fennálló súlyos vám­háboruk miatt sokkal mélyebbre süllyedt. A földadó elengedésére hivatkoz­va 12.50 pdngő risztadóval sújtja a kormány a fogyasztó közönséget és mert ez az adó minden métermázsa buza után lesz kivetve, igy egy ki­logramm lisztre 18 fillér adó fog juUni. 'Ezt a drágaságot, a mai ke­reseti lehetőség mellett a fogyasztó közönszég teljesen képtelen elviselni Örök probléma marad az is, hogy mi'fog történni az amúgy is nehéz válsággal küzdő kereskedelmi mal­mokkal, mert ha a rendelet ebben a formában megmarad, ha a vám­malmok mentesítve lesznek az adó megfizetésétől, olyan visszaé ések § keletkezhetnek ebbő^ hogy a ke­reskedelmi" maimok kénytelenek lesznek üzemüket leállítani. Mert el­képzelhetetlen az ellenőrzésnek az a foka, hogy minden vámörlő ma­lomba ellenőröket állítsanak be hogy a visszaélésnek a lehetősége is kizárassék. Ezeket a gondolatokat felvetve és annak tanulságait levonva, azt a végeredményt kell elfogadnunk, hog>- a kormánynak az ezirányban tanúsított gazdasági koncepciója semmi tekintetben sem fedi az or­szág lakosainak akaratát. Mert ha a kormánynak az adó behajtásán kívül egyéb komoly szándéka is fen­ne a polgárokkal szemben, akkor olyain irányba igyekezne a kormány rudat igazítani, hogy a polgárság ezt a kibírhatatlan gazdasági ka­tasztrófát könnyebben elviselhesse A kipusztult szőlők helyébe az utolsó 3—4 év alatt mintegy 16—20 ezer gvümöícsíát üí­\eHmk el a Sóstőn — mondotta lüiler Ferenc űr. a hegyközség elnöke Közludomásu, hogy a sóstói =zöi­lőgazdálkodás hosszú évek óta vál­sággal küzd, hogy liszta képet nyer­jünk a sóstói szőlőbirtokosság hely­zetéről- felkerestük dr. Müller Fe­rencet, a hegyközség elnökét, aki a hozzáintézett kérdésekre a követke­zőket mondotta: A szőlőgazdálkodás terén ország­szert- beállott súlyos helyzet Nyír­egyháza vidékét és főleg a sóstói szőlőtelepet azért érinti, mert az 1929. évi fagy a 900 katasztrális holdat meghaladó termőterül'tet mintegy harmad részére csökkentet­te le. Ez a megmaradt rész ís az al­jasabb teriiletekre szoritkozotí. Ahoi rendes körülmények között a tavaszi fagy és peronoszpóra miatt,ritkáb­ban van termés. Az ország többi ré­szeit ez a kifagyás nem érte. Az azóta bekövetkezett jobb termések­nek itt eredménye nálunk nem le­hetett. Mert hiszem termőterület igeai kevés maradt. Magától érte­tődik, hogy ugyanazon művelési költségek mellett. A kevés borter­més miatt még súlyosabbá vált a helyzet. A kifagyás ezenkívül uj, elkerül­hetetlen, már rentabiíisnak afig mondható "beruházásra kényszeritefr te a birtokosokat. Hisz éppen a dombok tetején és lejtő én volt a legnagyobb kár s ezeket a részeket már csak a homokverés miatt is újra kultúra alá kellett fogni. Az ty telepítés költségei uj kiadásokat je­leintettek, amelyek éveken kerese­tül ismétlődnek mind n hozam nél­kül. Lehetetlen vo't azonban a ko­pár dombokat kipusztult állapotban hagyni. Ez a munka ma is folyik, bár lassú lépésekben, hiszen a sző­lőbirtokosság már csaknem egy év­tizedes válsággal küzdve, nem ren­delkezik megfelelő tőkével. Nagy baja volt a sóstói szőlöte­lejmek az is, hogy úgyszólván csak borszőlő termelésre volt beren­dezve. Galícia, sőt Ausztria felé is biz­tositea volta kivitel. A magas szesz tartalmú s jó zamatu sóstói "bo­rok kiváló hinnék örvendtek s bár­mely mennyiségben el lehetett he­lyezni a fenti piacokon. Nemcsoda tehát, hogyha a birtokosak a kifize­tő borgazdaságra helyezték a súlyt. Számbavehető csemege szőlőterme­lés nincs is, nem is volt a mai na­pig sem, ugy, hogy a bor értékesí­tése körül előállott nehézségek s a ^csemegeszőlő termelés hiánya te ­jes krízist idéztek elő. Míg más vi­dékek csemegeszőlő termelésükkel s az azzat elért haszonnal, a vál­ság- hatását enyhíteni tudták, ad­dik itt "egyszerre minden megakadt. A borszőlő kivitelt is ebből az okból kifolyólag nem lehetett megkezdet­ni. "Hiszen csupán borszőlőért a kereskedő nem jön el az ország legkeletibb részébe akkor, amikor sokkal közelebb fekvő helyeken, kellő mennyiségű borszőlőt kaphat és a szállítási költségei is jóval kevesebbek. Ezen okulva, a csemegeszőlő te­lepítésre a birtokolok most nagyobb súlyt helyeznek. A másik baj az, hogy a többi" borv idékekkel szem­bein, a sóstói birtokosság azelőtti a gyümö'csterme ésre sem helyezett súlyt. Az a néhány birtokos, akik­nek számbavehető gyümölcsöse van, a gyümölcs árából, tudta kiadásai­nak jó részét fedezni. Ezen hiba kiküszöbölésére hatalmas lépéseket tettünk előre, mert az utolsó 3 4 év alatt mintegy 16—20 ezer fát ültettünk el. Reméljük, hogy ez a szám lényegesen emelkedni "fog. Hi­szen a bortermelő terület ápolása, éppen a borértékesítés kilátástalan­sága miatt kívánatos. Az állam nem igen hiszem, hogy segítségünkre jöhetne, azonban annyi tény, hogy támogatására volna szükség. Fon­tos érdek volna, hogy ezen a ki­mondottan csak szőlő és gyümölcs termelésre alkalmas homokterületen Nyíregyháziak találkozóhelye az István Király szálloda Budapest, VI., Podmaniczky-utca 8. (Njrogati pályaudvar mellett). Telefon (Interurbán) 202 43, 294-34. Sürgönyeim : Hotelist, — Minden modern kényelemmel berendezett elrfr-iDga es»ládi szálloda. II indeu szobában központi fűtés, hideg-meleg folyóvíz és telefon. Lift. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász terem. — A keleti pályaadvartól közvetlen villamos összeköttetés 2. én 46 os kocsikkal. 778—» nagymennyiségű egytipusu gyű­mölcsfacsemete anyag íenne a bir­tokosok rendelkezésére bocsátva, olcsó áron. Az eddigi akciók a Sós­tóhegyre semnu eredményt nem je­lentettek, mert kismennyiségü és mem kívánatos fajtájú gyümölcsfa­csemetét bocsátottak volna a bir­tokosság rendelkezésére, amit aztán a birtokosság a fenti okokból kifo­lyólag igénybe sem vett. Az idei munkálatok megkezdéj­sérői beszélgettünk ezután. Müller dr erre vonatkozóan a követke­zőket mondotta: — Az idei munkálaokatt a birto­kosság igen nehéz körülmények kö­zött mégis túlnyomó részben ki­elégítő formában végezteti. Ezeknek a munkálatoknak a megkezdése szita te áldás a környékbeli mezőgazda­sági munkásokra. Hiszen a tél be­állta óta ez az első munkaalkalom. A munkáért a birtokosok, a mai viszonyokhoz mért, tisztességes bért jfízetnidks s e t< kintetbefi a munkások ellen sem merült fel panasz, mert belátják a mai .nehéz helyzetet s a felkínált bérért örömmer álltak munkába. Súlyt helyezünk arra is, hogy tnunikásainík s a birtokosok állandó alkatoiazottjai időnként gyakorlati oktatásban részesüljenek. Ilyen ok­tatásokat a sóstói iskola termében szoktak randezni. Legutóbb "Kato­na Béla m. kir. k. felügye Tő volt szives több órás előadást tartani a szőlő átteleléséről és metszéséről. Milyennek látja eínök ur a Sóstó jövőjét? — kérdeztük ezután. -— A mai általánosan nyomott és pesszimisztikus hangulatban talán nehéz kérdés valaminek a jövőjét illetően véleményt mondani. A Sóstótelep jövőjére vonatkozóan annyit mondhatok, hogy a birtokos­Ság a csemegeszőlő és gyümölcsfa­telepítés felkarolásával arra az útra lépett, amely emben számítás sze" rint a boldoguláshoz kell hogy ve­zessen. Ha ezenkívül arra is gon­lumk, hogy Nyáregyháza városa a Sióstógyógyfürdőveí kapcsolatban egy nagy költséggel és minden igényeknek megfelelő strandfürdő létesítésével az eddig is kedves s a vidéket évről-évre jobban idekap­csoló szórakozó és fürdőhelyet szán­dékozik létesíteni, belátható, hogy a sóstói birtokosság érdekeit ha­talmas mértékben mozdítja elő. Ilyen intézmények közvetlen szom­szédságában önként kínálkozik al­kalom, hogy a telep nagyobb ré­sze nyaraló hellyé alakuljon át. Elbúcsúztunk Müüer dr-tól- — Amint az elmondottakból is láthat­juk, Sóstó birtokosainak aggo­dalomra nincsen okuk, hiszen a gondos előrelátás és a kitartó szí­vós munka rövidesen meg fogja hozni gyümölcsét. Majzler Zoltánt súlyos tüdő­vérzéssel kórházba szállí­tották Majzler Zoltán bűnügyében már hónapok óta lázasan folyik a vizs­gálat. Horváth Sándor vizsgáló­bíró a tanúkihallgatásokat már be­fejezte s a mintegy másfél kiló sm lyu aktatömeg átkerült a törvény­székre. Időközben azonban Majz­ler a magán cellában súlyos beteg lett, tüdővérzést kapott, úgyhogy a kórházba kellett szállítani. Valószínű, hogy Majzler csak hónapok m ulva nyeri vissza egész­ségét s igy bűnügyének főtárgya lá­sára már csak az ősz folyamán kerülhet sor. Gyökeres szőlővesszők, csemege és borfajok fajtisztán legolcsóbban KÁLLAY MIKLÓS szőlőbérgazdaságnál Kállósemjén, Szabolcsmegye kaphatók. 1470-7

Next

/
Thumbnails
Contents