Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)
1932-04-21 / 89. szám
1932. áprtks 21. JsrtrÍRYIDáK. m Csütörtöki öl Tábornok úr inspiciál az A pallóban A Népszövetség jelentése Magyarország helyzetéről és a dunai konföderáció Irta: DEUTSCH SAMU Az események rohamlépéseinek, vagy talán az események szoros kapcsolatának tudható be az, hogy a Népszövetség jelentése és a dunai konfödei ái ió ügyében öszszehivott genfi tanácskozás ugyanazon időben látott napvilágot Európa sajtójában. A kapcsolat annyira összefüggő és olyan nagy fontossággal biró dolgok ezek, hogy kikívánkoznak a mindennapi élet eseményei közül. A Népszövetség jelentése végtelenül szomorú képet tár elénk Magyarország u lolsó három havi gazdasági helyzetéről. Ez a jelentés egyoldalú világításban tükrözi viszsza a helyzetet, mert íieimi arra szorítkozik* hogy mi volna a tulajdo'iképer-i orvossága Magya" ország talpraaUitásának. Ha híven és őszintén akar unk erre rámutatni, ugy lényegében érinteni kellene azt az elvitázhatatlan sarkígazságot, hogy Magyarország mai feldaraboltsága mellett nem életképes. Ez az a xioma azonban sérti a győző hatalmak érdekeit, igyekszik tehát azt minden tekintetben kikerülni. Mégis, a sorok között olvasva elég bő alkalom kínálkozik arra, hogy a jelentésből bekövetkezhető gazdasági helyzetünket megismerjük. A bizottság Magyarország 1932 — 1933. évi 'költségvetési tervezetével foglalkozik és tárgyilagosan megállapítja azt, hogy a pénzügyminiszter áltai 830 millió pengőben előirányzott budget nem tartható fenn, sőt ennél valamivel kisebb budget sem, mert a polgárság adóztatása a teherbíró képesség maximumát is felülmulta. Ez a lu'hajtott adóztatás, valamint a köztisztviselők állandó és fokozatosan végrehajtott fizetési redukciója óráról-órára rontja a budget egyensúlyát. Az ilyen abnormális és erőszakos intézkedések teljesen megbénítják az ipart és kereskedelmet, mert a fogyasztás ezen rendszabályok arányában fokozatos züllésnek van kitéve. Ez lenne a lényeges része a Népszövetség jelentésének. Ezt követőleg összeült Genfbén Eu rópa négy hatalmassága abból a célból, hogy a dunai államok konföderációját valamely formában összehozzák. Mint előre is látható volt, a konferencia kudarccal végződött, mert az esznie nem a megsegítés jegyében született, nem is avval a célzattal, hogy Magyarországot, vagy más, segítésre szoruló kis államot megsegítsék, hanem azzal a céllal, hogy melyik nagyhatalom ragadja magához az lnieiativát, hogy saját nagyhatalmi kéjét kielégíthesse, fis mert a megsegitési efv csak eszköz volt a cél eléréséhez, nem történt más, és nem csalódtak a segítségre szoruló államok abban a meggyőződésükben, hogy továbbra is csak eszközei maradnak a nagyhatalmak tnég mindig fennálló féltékenységének. A viszályok folyamata alatt és az egyenetíenkedés miatt Magyarország szenvedése csak fokozódott. A statisztikai "hivatal adatat szerint az év má sodik felében az indexszám 93 százalékról 102-tté emelkedett, szemben Franciaországgal, áhot IO2-T-»i 90-re, ö'aszi országgal, ah 0i 92-rőt 85-re, és ^Hollandiával, ahol 93 százalékról 84 százalékra Szállott le az indexSzám. Ha figyelembevesszük azt, [hogy az agrártermékek egész Európával szemben Magyarországon a ^legolcsóbbak, amely nagy befolyással van a megélhetésre, akkor r z az indexszám frnfág nagyojbb mclkedést mutatna hátrányunkra. Ezek az abnormális jelenségek, amelyek Magyarország helyzetét a jelen konstellációban visszatükrözi^ — amidőn az állam bevételeit fogyasztási adókra alapítja, továbbá Magyarország agrártermékeinek teljes elértéktelenedése é« az exportlehetőség hiánya, — sürgős cselekedetre hívják a nagyhatalmak irányitóit, akik Magyarország s 0rsába beleszólnak. Mert különben ipegáH az élet, megbénul a termelés, elsorvad a fogyasztás, és elkorcsosul "az öntudatos és dolgozni akaró magyar Jakosság, jha nem jön el a szabadság éltető fuvallata, hogy leolvassza a gazdasági élet jeges bilincseit. Az uj lisztforgalmi adóváltság Irta: Dr. Dicsig Alajos, kamarai h, titkár. IA minisztérium 2070—1932. sz. '< rendeletével 1932. évi ju'ius hó eiső. napjától kezdődő hatállyal 1 gabonajegy intézményét felfüggesztette és ezzel megvalósította azt az ígéretet, amelyet a Népszövetség pénzügyi bizottságának tett. A gabonajegy intézménye helyébe a már eddig is hatályos üsztforgaltni adóváltságot léptette oly módon hogy 1932. évi ju'ius hó i-sőnapjától számított egy év tartamára a psztforgalmi adóvált ság a kereskedelmi őrlésre kerülő buza és kétszeres minden métermázsája után 12.50 P, a rozs minden mázsája után pedig 10 P. Kimondotta azt is, hogy a vámőrlésre kerülő buza> rozs és kétszeres a lisztforgalm) adóváltság aló' mentes. A forgakm adó váltságból befolyó bevétel alapszerüen kezelendő, amelynek a célja az, hogy egyfelől az államháztartásban és a közületek háztartásában a földadó és pótlékainak jóváírása következtében keletkező hiányt pótolja, másfelől pedig a közm unkaváltság enyhítésével a vármegyék közúti háztartásának pótlékot nyújtson. A földadó jóváírás ugyanis az államkincstárnak 34 mi lió pengő kiesését jelenti, a vármegyei pótadó 50 százalékos csökkentése kb. 8 mii ió pengőt jelent. A közműnkaváltságnak a kisembereknél \aló csökkentése, amely az egy szoba és egy konyhás lakásnál 75 százalék, két lakrészbői álló lakásnál 50 százalék, 4.2 millió pengőt tesz ki, végül a mezőgazdasági export előmozdítására 8—10 milliót szán a kormány; Ez az összeg igen tekintélyes s umma, kerek összegben 56 millió pengő. Ennek az összegnek az előteremtését a kormány a fentemiitett rendelettel tisztán és kizárólag a kereskedelmi őrlés megterhelésével ^ véh előteremteni, míert á számítások szerint 5.6 millió mm- buza és kb. 600.000 mim', 'rozs után, mint amely mennyiség kereskedelmi^ őrlésre kerül, kb. 73 millió P-t szedne be, amelyből azonban kétesnek tekintve 12 millió P-t, s az adminisztrációra leütve 4-5 millió pengőt, megkapjuk a Szükséges 56 millió pengőt. Papíron ez a számítás nagyon jói fest, annál s uiy 0sabb azo'ní>an a valóságban. A kereskedelmi és iparkamara a malmosokkai és a terménykereskedőkkel folytatott tárgyalása s 0rán mindenekelőtt ar'ra a kérdésre kereste a választ, hogy helyes-e éppen mezőgazdasági szempontból a mezőgazdaságnak mmcien feltételektől független m«gisegitefe? Hiszen a gabonajegyrend [szernek s 0k hibája mellett az is gyík legnagyobb hibája volt, hogy ti gabonatermelés préojizálását Tiegvalősitot'ta, tekintet nélkül rra, hogy a gazda milyen minőéget termelt; A kereskedelmi és ipari érdekeltség épen az értékesítés terén szerzett Keserű tapasztalatok alapján azt a kívánságot hangoztatta, | hogy a mezőgazdaság nJegsegité sére vonatkozó akciót feltétlenül kapcsolatba kelt hozni a minőségi termelés előmozdításává'. | Ha külföldre megyünk, akkor azt látjuk, hogy az amerikai búzaliszt a szomszédos államokban 6—7 pengővel jobb árat ér, mint a magyar búzából készü't hszt. Ha ennek az okát keressük, valljuk meg őszintén, ennek oka az, hogy a búzának túlnyomó nagy része, kivéve egyes tísz a\idéki búzákat, az amerikai búzáv al minőségben nem ver•senyezhet. Terménykereskedőink és malmosaink azt mondják, hogy az u- n. nemesitési eljárás eredményeket ért el á többtermelés terén, de lerontotta a búzát minőségében. Már pedig a jelenlegi vál'.ságöS helyzetben mindent el kell követni a minőség javítása érdekében, mert csak a minőség felkjav itásávai tudjuk elhelyezni a termékeinket külföldön és érhetünk ei jobb árakat. A gabonajegyrendszernek egyik nagy hibája épen az volt, hogy az ebben az irányban megindult munkálatokat teljesén (megakasztotta, mert hiszen kinek volt kedve minőségi termelés érdekében dolgozni akkor, amikor a legkiválóbb minőség ugyanazt a gabonajegy támogatását élvezte, mint a legroszszabb minőség? Ha már egyáltalán szó lehet egy termelési ágnak külön megsegítésé, rőt, a többi foglalkozások kü'ön példátlan s uIyoS megadóztatása utján, abban az esetben ehhez feltételiül az szükséges, hogy a támogatásban c sak azok részesüljenek, akik az ország mezőgazdaságának fejlesztése terén dolgoznak, tehát akik a minőségi tejtifclést előmozdítják. Azt a támogatást, amelyet a kormány megadott, amely a mezőgazdaság megsegítésének jelszavával a nem mezőgazdasággal foglalkozó lakosságot egy példátlanul súlyos és antiszociális adóval s ujtja, mert a mindennapi kenyeret adóztatja meg, a kereskedelmi és ipari érdekeltség nem tartja helyesnek, mert az ország egyetemes közgazdaság érdekel szempontjából ez a megoldás csak annyit jelent, hogy az egyik termelő ág adóterhen lényegesen c.sök kentének a többi foglalkozási ágak terhére és Számlájára. (Folyt, kövi) Jegyzetek a búscikkek margójára A közönség körében tapasztalható felzúdulásnak a húsárak magassága ellen a »Nyírvidék«, mint az események kényszerítő hatása alatt bármelyik lap is } kifejezést adván, a husiparos szakosztály elnöke, Huray János ur kötelességéhez híven, védelmébe veszi szakmabelijeit. Védekezésében egy nagyon szép mondát ragadta nifeg a figyelmet, mely a következőképen szól: »Az az ország lehet csak boldog, aho' anyagilag erős polgárság ét, ahol van munka és a dolgos kezek öreg 'lapjaikra nem a szegényházat vagy az inségkonyhát biztosítják saját ?s családtagjai Számára*. Kedves Elnök Uram! Hívja össze a nagybecsű vezetése alatt lévő szakosztály tagjait sürgősen és annak a .gyönyörű mondásnak a szellemében szívre tetc kézzel fogadják meg, hogy mindannyian szívvel-lélekkel és tettei azon fes znek, hogy azok a szerencsétlen polgártársaik, akik a dunnájuk, párnájuk és más egyéb megmozdítható ingóságaik ^mert az ingatlanaik bankteherrei vannak minden oldalról körüftámasztva) árán tengetik életüket és nyújtják napjaikat, minél több vasárnapon (mert hétköznap még álmodni seim mernek rőiá) ehesse nefc égy kis ?i usievestj. Isten önöket ugy segélje! * lluskarteLrő! pedig ne essék szó, mert ilyen nem létezik, ilyenről ?csak félénkszfvü emberek fantáziálnak. Hogy a m ultkor a Szabó cég, meg a Simkovits cég kiugrott a kar. pardon! megfeledkezett ceruzát venni á kezébe és csakúgy fhasbót számolt és telekiabálta a Svárost az oícsó hus árával, az minden kétségen felül áll. Senki, de senki nem presszió' ínálta őket áraiknak a többi'üzletek áraivai'összhangba hozásával. Szörnyen szégyelték a dolgot, aminek '.bizonyítéka az a Szerényen megjjhuzódó kis nyilatkozatka is, amev iket egyik cég közétett s amelyben visszaszívja az olcsó árakat. Nem ís méltóztattak észrevenni azt a szerény íboivácskához hasonló kis nyi átkozatot, ugy-e mélyen tisztelt Gazdasszonyok? De hát így van az, ha az ember ebben az anyagias világban nem számol" «őte és csak ugy vaktába mondja be az árat. * A husiparosok tönkremenését egy józan gondolkozású ember senj kívánja. Annyira nem, hogy a legnagyobb hálával veszt á fogyasztóközönség t udomá suI azon tjényt, hogy a husiparosok nagy része lemond a marha, sertés, borjú és Jiih hus evésről, — csupán azért ( hogy ezekből löbb jusson a szegény fogyasztóknak, kiknek nagyrésze már ugyi s teljesen kereset nélkül "áll, vagy tönkre ment. A husiparosok nagyrészének már ugyis megtéküdte a gyomrát a s 0k nehéz hus, hát részben ezért, részben pedig a fentebb jelzett emberbaráti érzéstől "áthatva, ők áttértek az apró jószág hu sán ak fogyasztására. * A csont körül egy kis baj vanA védekező cikkben az áll, "hogy a borjú combban lévő mintegy 5 kg. csontot 20 filléres áron kelt eladnia a mészárosnak. Hát most már igazán elhiszem, hogy nincsen haszon, mert erre mifelénk, az Alvégen, az asszonyok egy kilónyi
