Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-18 / 63. szám

1932. március 13. JsfYÍRYIDÉK. 3 Munka — vagy — segélyezés? Irta; NAGY KÁLMÁN. Immár ötödik hónapja tart a m unkanélküü segélyezési akció, az éhenhalástóí megmentették a m unka nélkül nyomorgókat, de e kiadott költségekkei szemben nem termeltek semmiféle maradandót, semmiféle ellenértéket. Ha to­vább fennmarad a munkanélküli­ség, — ezt az akciót is tovább fent keli tartani. Városunkban to. vábbi tízezreket, az országban to­vábbi milliókat keü kidobni ha­szontalanul. A tovább fofytatássá' azonkivüi felidézzük a munkanél­küli segélyezéseknek jeliem és er­kölcsromboló veszélyeit. A munkaképtelenek, a betegek rászorulnak a segélyezésre és ezek segélyezése kötelessége a körnek, De a munkás — aki erre a névre méltó — nem kivánja, hogy mun­ka nélkül tartsák ef, a két keze meg az esze munkája után akar megélni. Ra nézve a munkanélküli segély megalázó, demoralizáló. D« a közületek részére is fontos, hogy ne adjon ellenérték néíkm megél­hetést, ne adjon munkanélküü "se. gélyt csak a betegeknek, a mun­kabírókat foglalkoztassa. Az ed­digi rendszer folytatása egyértel­mű volna a halál rendszeresítésé­ve 1, viszont a munkával óriási ene rgiák szabadulnak fel", megin­dul az élet, a bizalom, megindul a jayak termelése. Munkát keli tehát keríteni, munkát bárhonnan és bárminőt. Nem 'igaz, hogy nem találunk. Itt van példaképen a Toldi-utca, a városszabáfyozls egyik legszebb, legszélesebb utcá­nak tervezte. Végig húzódik azon­ban rajta a Nyirviz.csatoma, a* £r.toryó, most, hogy a fákat, a cserjéket kivágták partjairól, lát­juk különösen, hogy mifyen omla­dozó, gödrös, ronda egész partsze. gélye és álig mozog benne a víz; évtizedek óta nem rendezték sem a partjait, sem a medrét. Ezen rövici uton segíteni kefi, mindegy, hogy kinek a kötelessége ennek a rendbehozatala, de ez így nem maradhat. Vagy szorítsák rendes mederbe az Ér.folyót, és gyorsít­sák meg benne a vízlefolyást, vagy vezessék kivü' a városon, mert igy tovább tűrni' lehetetlen'. Ha nem kizárólag a Nyirviztársulat kö­telessége a rendbehozatal, vagy nincs hozzá elegendő pénze, járul­jon hozzá a város a munkanélküli segélyből felszabaduló összegé­ve', az állam a szükség adókból befolyt pénzekből, de ezt megkeli csináltatni, amint a föld fagya fel­engedett. Itt Van továbbá a sóstói strand medence, a meder készen áh, a befektetett pénz gyümölcsözetlenüi hever. 30—40000 pengőből hasz­nálható állapotba volna helyezhető és legszolidabb számítás sízerint nem 40000, hanem 100000 pengő­nek hozná meg a kamatját. Beie. nyugodhat-e a város abba, hogy gyümöfcsözetienüi ' tönkre menjen a meder, vagy olyan gazdag-e, hogy nélkülözheti ezt a jövedelem többletet? Nem hiszem Nagy tavaszi nőikatap vásár ! Legszebb és legfinomabb modellek jutányos árban. WALTERNÉ És HORVÁTNÉ kaiapüzemében(Rcm kath. bérpalota, Bethlen-utca 2.) Alakitást, javítást és vasalást olcsón vállal. 'Volna még egyéb is, amire- más alkalommai rátérek, kezdetnek ez is megfelel, de be keh látnia min­denkinek, hogy a m unkát imleg keli kezdeni, hogy induljon meg a bizaiom, induljon meg az élet, mert különben a váró5 és társada­lom kényszerellátása alá keriilnetc a társadalom olyaan rétegei és egyénei is, akik eddig otthon nyo­morogtak, de nem vették igénybe a munkanélküli segítséget és élei­met és nehéz lesz uj'ra munkába fogni az enervált, lezüllött embe­reken. Kitavaszodott, ütött a tizenket­tedik óra, be keü szüntetni a munkanélküli segélyeket és élelme­zést a m unkabirókkai Szeafcen és késedelem nélkül meg keü kezde­ni a m X !nkát. Impozáns keretek között önnepelte a nyiregyházi ipartestölet március 15-ét A nyíregyházi Ipartestület is im­pozáns keretek között ünnepelte meg a magyar szabadságharc em­lékét. Délután 5 órakor a díszter­met zsúfolásig megtöltő közönség érdeklődve várta az ünnep kezdetét. Az első széksorokban ott láttuk Eriiéhegyi I^ajos dr. főispánt, Har­sínyi László főispáni titkárt, Tóth László városi I. aljegyző, iparha­tósági biztosit, Uzony Jenő postafő­nököt, ifj. Tóth Pált, az ipartestü­let elnökét és még sokan másokat a város reprezentatív egyéniségei közül. A szinpad előtt sorakozó >/Baross« cserkészzenekar 48-as indulóval ve­zette be az ünnepséget, majd Maytr István alelnök lépett a közönség elé, hogy lángoló szavakkal, ne­mes hazafiságának meggyőző szug­gesztivitáí&va 1 vázolja a történel­mi idők sorsdöntő eseményeit. — Megnyitójában hangsúlyozta, hogy sohasem volt aktuálisabb március 15-ének megünneplése mint e si­vár, nyomorúságos jelenben, ami­kor végzetes árnyék borult a ma­gyar horizontra s amikor megcson­kított országunk haldokolva várja a megújhodás, a felszabadulás dia­dalmas tavaszát. Az illusztris szónok tüzes mon­datainak hatása alatt a közönség hatalmas tapsokkal adott kifejezést lelkesedésének, majd a Városi Dai­egylet Jakab józsei karnagy vezeté­sével a »Hisf:elcegy: imáját énekelte el. Szállt a fenséges dal tökéletes harmóniával az egyetemes magyar­ság vágyát juttatva kifejezésbe. Ezután az ünnep szónoka Maiifitz Ottó mérnök meggyőző érvekkel mutatott rá, hogy a 48-as idők viharos történelme sokban azonos a mai politikai viszonyokkal. Lucidus okfejtéssel ismertette a szabadság­harc inditóokait, az azután következő eseményeket, a kiegyezés nyugodt atmoszférájában megújhodó nem­zet törekvéseit egészen a világhá­ború kitöréséig, amelybe — szerin­te — bekényszeritették a magyar­ságot. Részt vettünk a háboruhan — úgymond — és aránylag több vért vesztettünk, mint azok a szövetsé­geseink, akik tudták, hogy miért harcolnak. Aztán jött az összeomlás és határainkon a katonák sorába bedobták a defetista jelszót: »Nem akarok katonát látni !« Igy bom­lott szét az ősi egység, emiatt vesz­tette el a történelmi .Magyarország ezredéves határait, De a nemzet életereje végül is legyőzött minden bomlasztó erőt s a forradalmak után uj alkotásokra lendültek az elcsüggedt karok. Ezt a nagy nemzeti megújhodást nem jó szemmel nézték ellenségeink, akik rettegésükben a kölcsön adott tőkét hirtelen vissfca követelték tő­lünk, hogy ezzel az aknamunkával ismét romba döntsenek mindent és nemzetünk erőteljes fejlődését meg­akadályozzák. Súlyos időket élünk ma, végzetes volna, ha a rend és fe­gyelem felborulna. Most kell összetartanunk — fe­jezte be beszédét az illusfctris szó­nok —, most kell kitartanunk, ha élni akarunk 1 Gondoljunk arra, hogy a megszállott területeken élő leigázott magyarok idegen mun­dérban, idegen fegyverekkel hivni fognak minket, hogy egyesült erő­vel visszaszerezzük a régi határokat. Az ünnep szónokát a közönség lelkesen megéljenezte, majd Babics Jucika lépett a dobogóra és egy ir­redenta verset szavalt el lendülete­sen, nagy osztatlan sikerrel. Ezután ismét a daltestvérek sorakoztak fel és harmonikus szépséggel, tökéletes összhangban énekelték el a »Csák magyarok legyünk« c. dalt. Az or­gonazógáshoz hasonló karének be­fejezése után Tirray Sándor Kozma Andor »Karthagói harangok?. c. hatalmas költeményét szavalta el kulturáltan, modern hamgszereíésf­sel, nagy hatást idézve fel. Alig csitult ei a tapsvihar a cserkészzenefcar pattogó indulója zendült fel vérpezsdítő erővel Jnajd a fáradhatatlan Dalegylet á Himnusszal befejezte az ipartestü­let hangulatos üninej>éiyét. Végül meg említenünk, hogy a V árosi Dalegylet március 1 5-én szinte felülmúlta régi, dicsfőséges hírnevét, három helyen emelték nó­táikkal az ünnep hangulatos szép­ségét. Ez a kitűnő dalegylet a vá­ros büszkesége és megérdemeli é a közönség támogatását. Dikciómentes szabadság-va­csora az ipartesteiéiben Az ipartestület zsúfolt ház előtt lezajlott lelkes, hazafias ünnepe után, este 8 órakor társas.vacso­ra volt a székház itógytermében. Ez a szabadságlakama kísérlet volt abban az irányban, miként lehetne a régi nyiregyházi szabadság-lsan­kettet életre keltem. A nagy már­ciu>i gondolat jegyében e#y' tá­borba akarják tömöríteni a város egész polgárságát. Az első lasérlit már biztató kezdete a nagy sza­badság, lakomáknak. Az ipartestü­leti székház nagytermében rende­zett vacsorán megjelent dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtamácsos, polgármester, Mikecz László vár­megyei főjegyző, Szohor Pái vá­rosi főjegyző, dr. Garay Gyula ügyvéd, az ^>arosifjak önképző Egyletének einöke, dr. Szesztay Anarás vármegyei alügy'ész, a pol­gárság szabadságünnepének H­íusztiis szónoka^ Uzony Jenő pos. tafőnök, dr. Szcmtiványi Józ.sef, dr. Sarkadi István ügyvédiek, Tőrös Fái városi főszámvevő, Bogdán Ferenc városi képviselőtjestületi tag földbirtokos, ifj". Tóth Pái ipar­ipartestületi elnök, Mayer István aieinök, Kovács Tibor v. mérnök, a tanitó, iparos, kereskedő, tiszt­viselő társadalom s-zájnios repre­zentánsa. A szabad.ságlakomán a Baross.csapat kitűnő ze nekara ját­szott. A pompás magyaros -\-acso-­ra Sóváry Ferenc gondnok kitű­nő konyháját dicséri. Azl ijiaítestü­leti lakomán ludatosapt, egyetlen dikció sem hangzott ei.. "E z az újí­tás a szónoklatokban • fazdag nap estéjén a barátságos, testvéri Lebegő szűz órás derih kacagás ! Péntek, szombat, vasárnap a Városi Mozgóban együttest a felszólalásokkal m*g nem szakított társalgásban talál­ta meg. ' [ff ! á nyíregyházi Önkéntes Tűz* oltóegyesület márciusi vacsorája A nyíregyházi önkéntes Tüz«itó­egyesüíet március 15-én a tűzoltó­laktanyában este fél 9 órakor ren­dezte meg ünnepi vacsoráját, A hagyományos vacsora az idén is emelkedett hangulatban zajlott is és azon az aktive működő önkéntes tűzoltók teljes számban vettek részt, A város képviseletében dr Po'inszky Pál kuHurtanácSnök, Raj tik Miklós közigazgatási tanács, nok, Virányi András városi aljegy­ző ,Barucha József városi mérnök vettek részt és ott láttuk még dr Krómy Károly ügyvédet és vi­téz László Árpád tüzoltóparancs^ nokot. Az első felköszöntőt Krómy Ká­roly dr mondotta, aki méltatta a szabadsáagharc jelentőségét és összetartásra buzdította az önkén­tes tűzoltókat, majd Rajtik Mik. lós szólalt fel, aki a tüzoltóegyesü let hervadhatatlan érdemeire nOuta­tott és annak a heme«, önzetlen

Next

/
Thumbnails
Contents