Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-02 / 50. szám

1<>32. márcus 2. A következő iiev-elet kaptuk : Tekintetes Főszerkesztő Ur ! Engedelmet a régi módi megszó­lításért, de magam is amódi ember vagyok, — hát csak igy szóütha­tom. . . V napokban utaztam a vicináli­son s mint gazda ember a vetése­ket nézegettem. Nem sok jót lát­tam. Mit tehettem, hamarosan ab­1 *ahagytam a nézelődést, s egye­dül lévén, ahelyett, hogy célszerűen vidám dolgokra gondoltani volna dúdolgatva: >.oh maga (mi a ba­ja : -- énekli a komikus), hát a közgazdasági dolgok jutottak az eszembe; annak egyrészt biztosan az ókori eszmetársulati törvény az oka ilyen ókori embernél, másrészt a/, hogy ha uj módi vidám dol­gokra nem is tudtam gondolni, any­'nyira már fegyelmeződtem, hogy a magam gondjait el tudjam hesse­getni, ha már megszüntetnem nem Lehet őket. Azonban fent akadtam. Tetszik tudni, még az osztrák-magyar mo­narchia idejében -nevelkedtem, meg­tanultam gazdálkodni: termeim, gondosan eladni, beosztani a ga­rast s rendesen fizetni az adót. Sőt valami üzleti törvényeket és szoká­sokat, stb.-ket is tanulgattam. Ak­kor a köz- és nemzetgazdasági rész el \ olt rendezve, abl>a nekünk, ma­gyaroknak nem sok beleszólni va­lónk volt — igy aztán a rrvai nap olyan szükséges és divatos önálló gazdálkodásra még nem lévén be­rendezkedve — az őseimtől örök­löm ilyet pedig annak .idején kine­velték belőlem. T. i. nem vagyok nyíregyházi te­lepes gazda fi, kiknek fiatal lévén itteni családfája, józan, természetes képességeik nem romolhattak el még s igy saját ügyeikben a ma­guk eszére hallgatnak — s ha. nem tudnak valamit, előbb maguk tanul­ják meg vs igy az esetleges lecke­jjénzt is lehetőleg a saját javukra fordítják (ámbár a magas kamat­láb most őket is megzavarta egy lóss'é. 6| szemük is káprázván tőle, nem, tudják hirtelen, hogy a kamat­láb helyett a magasságban táncos primadonnai térdkalácsot láttnak-c, vagy a saját ünnepi kalácsukat a közgazdasági forgószél által ' felra­gadva, amit, mint most mondatik, minden keresztény és keresztyén magyar léleknek jámbor megadással kell elviselnie. No de ők majd reá­lönnek az orvosságra maguktói — hozzá lévén szokva, hogy a maguk tejével gondolkozzanak); — tehát most látom, müyen öregesen elő­hozakodom mindenfélével, dehát erről már nem tehetek — tehác rövidesen szólva segítségre szorul­tam; mit tehettem egyebet: gazda­sági szakértő után kellett néznem znekcm is. Szerencsém volt, a legközelebbii, állomáson beszállt a szomszéd falu­si szeszfőző. Gondoltam, Mikes Kelemen is szükségesnek tartotta, hogy jól felszerelt gazdaságban szeszfőző legyen, a közgazdaság sem inás, mint óriás üzem, ecce: hely­ijén vagyunk. Felkértem: legyein gazdasági s zakértőm és gondolkoz­zon egy kicsit helyettem a gazda­sági helyzettel. Jó szivve* "vállal­ta és a következőket mesélte : »Volt a faluban két derék jómódú gazdalegény. Volt ugyan elég teher 'is földjükön dehát bátran küz­döttek vele. Múld a kettőjüknek egy leány tetszett meg. Ennek édosf­szü'ei n«m éltek már. Fogadon lá­nya volt egy gyermektelen nagy gazdapárnak. Szép is volt a leány, jövő is várt reá, nem csoda, ha a két le­gény vetélkedett érte. Azt mondja András Pistának: meglásd enyém lesz Julis, minden áron ! - Kedvé­ben is járt András Julismak, ami nem volt könnyű, mert különös ter­mészetű leány volt az, — szeszélyt®, önfejű, legényektől kényeztetett. Ennek az lett a vége, hogy And­rás nem nézvén utána a maga gazdaságának, az nem termett ren­desen. Ami pénze volt, hiábavaló­ságokra költötte el, adósságának kamatját nem fizette, folyton azon iparkodván és töltvén idejét, hogy Julis szeszélyeit teTjesitse. Igy el­úszott a földje önmaga meg a Ti­szának indult. De tán nem ölte bece magát, mert teste nem jött elő. — Julis meg férjhez ment a szokásai­tól el nem térő, jómódban maradt Pistához. Teltek az évek. Családjuk szapo­rodott, mikor hire jött, hogy .And­rás tényleg nem pusztult el, hanem messzi külvilágban, iszonyú szetn­vedések után a sors megkedvelte s amilyen kegyetlen osztályt váJasfc­totr András magának, olyan dús sorba jutott a szenvedések után. Olyan dúsba, amilyenről az ittho­niaknak fogalmuk sem lehet. Csak persze nem magyarba. Egyszer csak Pistát elviszi a spanyol láz. Mit tesz Jtüis, aki ter­mészetét korán elhunyt szüleMl örö költe : anyja idegen volt, idegen gondolkozású, apja könnyelmű; egyszerre elhagyta gyermekeit. Szó­néíkül el kiutazott Andráshoz a messze távolba. — Az immár egé­szen árvákat megvénült nagyszülei­re s az ő épp olyan agg ne vétó szüleire hagyva:;. Közben megérkeztünk. Megkö­szöntem a példázatot, - kiszáltoi­tunk. Azóta töröm a fejein. A szomszéd szeszfőző értelmes, tapasztalt, kel­lő tudásu becsületes és jóindulatú ember. Ilyennek ismerem az évek során tapasztaltakból. Nem mon­dom, kissé huncutkás, szereti a tréfát. Aztán más vessen magára, ha nerrf értette. — Már most tré­fált, vagy nem tréfált ? Szakértő volt-e, vagy próféta ? —r A meséjében szereplőket vala­mennyire én is ismerem. Nem mondom, a régebbi adataikat csak hallomásból. - A szomszéd nagy­apja kii'önben honvéd is volt 48 49-ben. Tessék hát , tekintetes Főszer­kesztő ur megmagyarázni nekem a közgazdasági állapotokat, vagy a szeszfőző szomszédnak ezt a lei? meséjét, ha valóban ez volna a közgazdaság példázata. Hogy meg­érthessem, jó irányban jnegyünk~« ? Igaz tisztelője egy magyar ;yolg4f, aki közgazdasági szakértőre szórni. VAROSIMOZGÓ Kedd, szerda, csütörtök 16 éven felülieknek! Soinmerset Maugham világhírű drámája hangé* filmen <8 szent Ung Főszereplők: Dita Parlo — Gustav FröhUch Nyíregyházán sincs súlyos influenzás beteg A Kálvineamoi két hétre bezáratta a tisztiorvos Az influenzajárvány átterjedt az t az ország keleti felére is. Nyír- I egyházán is számos influenzás be- I teg van. Érdeklődtünk a városi 2 tisztiorvc ii hivatalban Demjén Jó- I zseí dr főorvosnál, aki etniondot- g ta, hogy eddig még nem jelentet­tek: be az. orvosi hivatalban egyet­len szövődményes influenzás ese­tet sem. Sok beteg van, de a nyír­egyházi influenza muló és köny­pyü lefolyású az eddigi esetek­ben Az előrelátó védekezés igy is szükséges. Érdeklődtünk a nyíregyházi isko Iákban is, ahol mindenütt van egy­két influenzás megbetegedés, de iömtges betegedéiről nesn tehet SÍÓ. A tanítás mindenütt rende­sen folyik. A KáHíneum tanító­képzőjében néhány napos fenn­akadás volt a tanán karban előál­lott betegedések miatt, de xnáv ott is helyreállt a régi rend, .'.mii­kor influenza helyett sarlachos megbetegedések léptek fe'. .Ami­kor már a harmadik ilyen betegség jelentkezett, a tisztiorvos bezárat­ta két hétre a Káhiheumot. A két hét közvetlenül a huSvéti vakáció küszöbén járna le, azért a beteg­ségszünetet az igazgatóság meg­hosszabbította a húsvét utáni ta­nítások megkezdéséig. Szokatlan nagy érdeklődés előzi meg a Benczúr Kor vasárnapi műsoros estjét < Az alig egynéhány hónap óta működő fiatal festők iránt mind­inkább nagyobb szimpátiával vi­selkedik városunk megértő közön­sége. Nemrégen rendezett kiállítá­suk óta 1.5 komoly alkotó munkát végeznek. Műtermükben állandó szorgalmas rfrunka folyik. Dolgoz­nak. kedvvei egymásért, tanulnak és fejlődnek. É<> bogy a szükséges tanulmányi eszközeiket előteremt­sék, rendezik meg márciu° 6-án, vasárnap az Ipartestület Székhá­zának. nagytermében rendkivü 1 gaz dag műsoros estjüket, Előadás köz ben h ároni darab szép berámázott olajfestményt is kisorsolnak, am-e-. lyek megtekinthetők Székely-Győ­ri és Morvái és a Ljchtenberg cégek kirakataiban. Már említettük, hogy a megmi­tó beszédet Szohor Pál főjegyző mondja, és a műsor szántait Nagy ' Fndre konferálja be. A niü;or kiemelkedő szamaikét* klasszikus zenekari szátti, hárcan kitűnő egyfelvonásos vígjáték, ílágerdalok és gyönyörű táncszá­mok. A. részletes műsort később fogjuk közölni. Az előadást mái' is szokatlan nagy érdeklődés előzi meg, mely ­nél-- Sikere annái is inkább bizto­sított, mivei belépődíj nincsen s csupán a műsor srategváltásáv.u kén a város közönségét a vezető­ség, — nemes munkáját tám'o­gatro' Itt említjük meg, hogy a Ben­í-zur' Kör szombaton délután (4 órai "kezdettel, 20 filléres Wó­pődijjal előadást tart, hogy a, ta­nufóifjuság, katonaság és a ke­Vésbbé. tehetős közönség részéi* is lehetővé 'egye az előadás meg­tekintését. A magyar bor válsága Évek 'hosszú sora óta egyebet som haQa.nl, mint a magyar borter­meléáj a magyar borértékesítés \ál3ágát panaszolni. A kg sajnálatosabb az egész kér­désben, hogy ugy a termelés, mm'r az értékesítés \ álsága tény­leg fennáll, tényleg tétezik ás ho­vatovább akuttá válik, anéöcii 1. hogy valamelyes komoly Jépé» tör­ténne a 1>aj maggitJására, vagyis a magyar l>or értékesítésére a ter­melők érdekeinek figyelembevéte­lével. Ha a fogyasztó szemszögéből é? felüieteswi nézzük a dolgot, ugy látszik mintha a bortermelők je­rermádáía me^terkéH vofcia^ Hpzen a fogyasztók ma is meglehet drágán jutnak a borhoz és nag>o« sofc ecetben áll a borra js a tjük­evéfi tétele: a paraszt akkor«sso.A; vyukhust, ha vagy ő, vagy pedig a tyúk beteg. Bort 1* akkor iszunk sokan, ha betegek, náthásak, wiHu­cnzáíaK vagyunk, vagy pedig u ssoroszéd elpacssn&goAta a borát <íü hamarosan meg akarván td«­szabadulni, olcsón. j>otom ázott ,^0—70 fillérért) igyekszik tőle megszabadulni s aröot saját ter­mésű bort kicsinvben mércsegé-. 1' fej. A nagy általánosságban azonbaw az a helyzet ált fenn, fiogy a ter­melő pár fülért kap drágán tej­uselt boráért, a fogyasztó ormt*. dacára nem ihat olcsó bort.. A borpiac helyzetéről szóló je­lentésben olvastam a napokban, hogy például'a gyöngyösi bor,, amelynek k\^»Iitása az' eiső k közön szerepei 11 — 16 filléres áron cse­rélt gazdát. Ugyancsak a napok­ban fokolt a le égyik fogyasxtó a jő bort, amefyifc 40 filléres áron került hozzá s melynek fok­tartalma nagyon ingadozó, aweny­nyiben 4—5 fok között várakozott esetenként. Ha most ö i szeha*a<».íitjuk a n« 12 fokos gyöngyösi bort kvalitás és ár tekintetébeji a Cmi telepe 4—5 fokcö borunkkal., arra a megállapodásra ke]l jutni, hogy itt •-alahoi föltétlen hiba van, mo­pedig nagy. A 40 filléres telepi boi" kicsiny bei u ár, amennyiért csak a termelőtői lehet venni. A 11 — ló filléres gyöngyösi borát angro ár és mire az a fogyasztó­hoz ér, 80—120 fillérre nő. Közbe tehát különféle címeken hét-nyotc­szorosra emelkedik az ára. A fo­gyasztó tehát az látja é s tapasz­talja, hogy a nag> siránkozás da­cára ó nem iszik olrsó bort, bár­mennyire szidja is a íctanelő a sze­gény fogyasztó beleit azért, ámiért d csak alannzsnát kap verejtékes munkájáért és viszont a fogyasztó hiába emlegeti áz uzsoráiknak ki­járó tisztelettel a termelő nevét* mert OTndketfojük más—más ke^ Íven iceresi'a hibát, mint a hot van. Közös érdekük volna, hogy né egy­mást szidnák, han<a» együttesep keresnék meg az okokat, agjr ezt a. nagy eltolódást előidézi. liánneiyik ipari teaaéket vesz Példabeszéd

Next

/
Thumbnails
Contents