Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-04 / 52. szám

1932. március 4. Mmmsmm jáimwim. Megint a tisztviselők fizetése .. • Szinte félve veszi "már minden tisztviselő a lapokat kezébe, mert alig m

ulik el egy nap is, amikor uj rémhíreket nem hoz a sajtó a tiszt-* viselők fizetésének ujabb csökkentésérői. Hát meddig tart még ez a kenyér tördelés? Hisz már is szétmorzsolódott! És mi Szerénységünk és szegénységünk erényeivel, ha fel iS sóhaj|utnkja nagy érvágásokra, megadással tudomásul vesszük »gazdaságl lehetetlenü;és«-iinket. Most ujabban megint a u hónapi fizetés réma kisért! £s mi megint borzadozunk, mert a ró kink terjesztett rémhírek 'sajnos mindig valóra válnak. i A feleségek családi pótléka is inog. Ezek a rémhírek megint 15— 25 százalékát jelentik illetményeink nek. És mi még mindig csak s^liajtozunk, ahelyett, hogy valamit kezdenénk Sorsunk jav it á

sa érdekében. Pedig tehetnénk! Nem arra gondolok, hogy fizetésjavitá'i mozgalmakat kezdjünk, mert ez az ország mai lehetetlen gazda-ági helyzetében igazán nem volna időszerű. De nem is arra, amit valamelyik tisztviselőtársunk e lap egyik számában naivu

1 megpendített, — hogy t. 1. kormány biztost kérjünk a tisztviselők mai helyzetének kivizsgálására. Ezzel nem tudom, miképen segítenénk s

0rs

unkon, mert ha az államháztartás oly helyzetben lenne, hogy rajtunk segíthetne, nem fenyegetnének az ujabb redukálások rémhírei. Végre egyszer már könyveljük ei, hogy rajtunk ezidőszerint senkisem segíthet, sémi az állam, -s

em a társadalom, mert az velünk együtt koldus. De igenis mi még segithetünk magunkon és egymáson. — Mi koldusok, egymáson? —szinte ha lom tiszt\ iselőtársaim kér dését. — Igen, mi, "én, te, ő és mindnyájan ! e Mi vagyunk az ország legszámottevőbb fogyasztói. A írni szerény illetményeinkből azelőtt seim telt tőkegyűjtésre, mert ha egy-egy tisztviselő . közalkalmazott) rá m

erte fejét adni arra, hogy családi házat épitsen, azt egész családjával meg kellett szenvednie igényeinek leszorításával. Ma pedig minden fillérünk életszükségleteinkre rregy el. "És ezt jói tudják a háztula* donosok, a termelők, az iparosok és ker

es

edők egyaránt. Hisz a mi illetmény-csökkentéseinket ők is mindjobban megérzik. Nos, ha mi számottevően javítani akar

unk nyomorúságunkon, akkor szervezzük meg a fogyaMást, amely nagyrészben a mi kezünkben van. És e téren teljesen szabadkezünk van. Az akció pedig sem állami, som társadalmi "érdeket nem sért. Tanuljunk azoktól, akik a mi pénzünkbőt élnek és akik eddig minden terheiket és veszteségeiket igyekeztek reánk, fogyasztókra áthárítani. "Nos, hát fordítsuk meg az eddig ellenünk szegezett fegyvert. A mi kezünkben ez a tisztességes önvédelem fegyverévé nemesedik. Lássuk, hogyan ? Ma is felháborodással tölt el, ha eszembe jut a következő eset. 1914-ben a mozgósítás után. pár hét m

utva a . Modiánó cigarettahüvelyt a trafikosom 18 fillérről 21 fillérre emelte fel. Érdeklődésemre azt Mondta, hogy a gyáros felemelte az árát, különben magam is elolvashatom a dobozon. Azonnal elolvastam 6- megtudtam, hogy a gyár a tiszta jövedelem 3 százalékát felajánlotta a háborúban elesett magyar katonák özvegyeinek és árváinak. Rögtön átláttam a >)tisztes« kereskedelem számvitelén és csak ennyit mondtam felháborodásomban á katonai szolgálat alól felmentett trafikosnak: — »Legjobban szeretném, ha velem jönne holnap a harctérre, majd ott megtanítanám a lövészárokban a százalékszámításra is, rnleg a tisztességes kereskedelemre isj« Hát kedves tisztviselőtársam, azóta ezt játsszák veled minden téren. Volt idő, amikor a rekvirálás elül megmentett ár

ut fizettették tul veled. Azután, amikor a külföld blokádját nyögtük, akkor mindenre azt'mondták, hogy ez, meg az esem pészáru s azért drágább. Majd jöttek a különféle vámok s akkor azt vasalták be rajtad többszörösen. Behozták a forgalmi adót és azt 1; reád heritották, de nem 2,3, hanem 10-—20- 30 százalékkal. Jöttek a magas üzletbérek, akkor azért drágítottak. Jöttek a gyárosok kartteljei, akkor ezen a" címen emeltek. Meddig soroljam még? Ha fagykárok voltak, akkor az olasz rizst éppen ugy tul kellett é címen "fizetned, attint a porosz szenet. Amikor "a cseh határt lezárták, akkor azért drágul

1 a fa, amikor a roimán fa bejutott, akkoí arra hivatkoztak az áremelésnél. Ha ma bemégy valamit venni, azt hallod, hogy megdrágult, mert drágább a deviza, vagy azért emelték a gyárosok, mert mo=t iuncs versenytársuk külföldi áruban. A vége az, hogy mindent a zsebedre hántanak. Te pedig kedves tisztviselőtársam eddig fizettél, mmt egy ur. De ma már nem tudsz fizetni, mert elfogyott, — elvették — a pénzedet. És a türelmed mikor fogy el? Pedig ennek kellett volna előbb e]fogyni! A napokban egyik üzletben kifogásoltam egy árat, mert 30 százalékkal magasabb volt, mftnt a budapesti ár. A kereskedő azzal igyekezett indokolni indokolatlan árdrágítását, hogy Budapest 19! ide sokat keli fizetni a szállításért. Erre kiszámítottam előtte, hogy a szállítás annál a cikknél c'sak '0.2 százalékba kerül s megkérdeztem »Mondja, nem fémek maguk attó', hogy mi tisztviselők u kartalbe lépünk?: 0 ezt felelte: »Ezt a magyar tisztviselők nem tudják megtenni, erre csak a németek képesek!« Zsebrcvágtam ezt a mindnyájunknak szó-'ó arculcsapást és szónélkül távoztam. Mondjak-e még egyebet kedves, velem együtt nyomorgó tisztviselőtársam? A miuit nyáron a Dunapartról hoztak a nyiregyházi piacra cseresznyét s amikor Budapesten, — ahot nem terem — 30 fillér volt annak a cseresznyéi-ék kilója, mi itt literjét —- 55'dkgr.'

v— fizettük ugyanannak a cseresznye' aak 36 fillérjével. Vagy kezdvé Kutyabagostót—SziIasbalhá

;on át Karakószörc

sökig a csonka hazá* ban, a legutolsó falusi piacon sem látod azt, hogy viszonteladó kofák — pardon, piaci "árusok — literrel, meg a helyben muzeum részére ö-sszegyüjtendő »köpécével« mérik a burgonyát, almát, paradicsomot, uborkát, stb., Súlymérték Jjelyett, — hódolva az ősi szokásnak csak azért, hogy jogtalan árdrágítást követhessenek ei — rajtad? Még mindig soroljam? Már régóta 30 fillér az álőmarha ára s mi még mindig 1.20—1.60 P-ért veszszük a hu=t. Az élősertés 70—80 fillér, de a nyiregyházi szalonna cs zsír még mindig 170—200, holott a "pesti ára 140—150 fillér. Nézz körűt kedves elkeseredett VÁROSI MOZGÓ Csütörtökön utoljára ük szent láng Dita Parlo — Gustav FrÖhlich Péntektől Péntektől Az évad legmulatságosabb K. u. K. hangos katona vígjátéka Q5ÓK05 KEQiriENT tiszt viselőtársam s látni fogod, hogy a borbélyok kivételével, akik egymásra licitálnak az árak leszállításában, mindazok, kiknek nn fogyasztót, vásárlói vagyunk, kartelbe tömörülnek a nm zsebünkre és bőrünkre. És mo=t gondolkozzunk, mily könnyen behozhatnánk mi egv eílen, karteüel, — nevezzük esetleg a fogyasztó* szövetséginek — ' azt a veszteséget, amelyet az államháztartás egyensúlyának helyreállítása címen elveszítünk illetményeinkből, ha végre egyszer már öntudatra ébrednénk és kilépnénk a lehetetlen tehetetlenségünkből. Nem egy uj egyesületre gondolok, mely ujabb tagdíj szedéssel és egv csomó tisztséggel jár, hanem egv olyan tömörülésre, mely anyagi "áldozat nélkül felállítandó tisztviselő! jóléti intézményt jelentene. Errőt részletesebben majd legközelebb! Tisztviselő." Szeméi? és párt különbségek nem akadáiyozbalják meg azt, hogy a legfőbb törekvésekben minden magyar hazafi egyet értsen — mondotta a miniszterelnök az egységespárt értekezletén Budapestről jelentik: Az egységes párt értekezletén a miniszterelnök kijelentette, hogy kész együttműködni. azokkal, akik egyforma eszközökkel kívánják a kitűzött félt elérni. Az együttműködés célja és •programmja nem lehet más, mint amit a kormány kifejtett. Személy, vagy pártkü önbségek nem gátolhatják meg azt, hogy a legfőbi) törekvésekben minden magyar hazafi egyetértsen. A lehetőségek között cl lehet képzelni az egyetlen pártba tömörülést* yagy több párt együttműködését. Azokkal is lehet képzelni az együttműködést, akik helyeslik a kormány terveit, de mindezek ellenére nem adnák fe' ellenzéki álláspontjukat és csak az ország érdekeire fontos kérdésekben támogatnák a kormányt. Személyi vagy párt szempontok ne domináljanak, hanem az országos érdeke mindenek felett álljon. A legrövidebb időn belü' feltétlenül szükséges lesz oly intézkedések megtétele, amelyek a gazdasági és hitelélet megkönnyítését pozitív alapokon előmozdítják. A közéleti tisztaság a legszükségesebbek közé tartozik. El sem tud képzelni oiyan kormányzatot, amelyik nem a legszigorúbb erkölcsi alapon áJl. Mindenütt előfordulnak szórványosan vissfeaélések, ezeket ki kell küszöbölni a közéletből. A választójog több szempontból revízióra szorul. A bekövetkező ujabb' választásnak már a reform alapján kell megtörténnie. A revízióra a legfontosabb gazdasági kér-' dések megoldása után kerül sor. Megismételte ezután a miniszterelnök azt a kijelentését, hogy örömmel veszi bárki cegitségét, aki "gyet ért vele a főbb célokban. A miniszterelnök szavait általános helyeslés fogadta. Bessenyei Zénó kérte, hogy a miniszterelnök minden célkitűzésében az egységespártra támaszkodjék. Berky Gyufa arról beszélt, hogy a párt az ország többségének bizalmát birja, a kormány a nemzet többségének bizalmából áll a helvén. Huss pengőben lehetne minimálni métermázsán ként a búza árát Általános feltűnést keltett és rokonszenvvei találkozott a Temesváry Ede által kidolgozott gabonaértékesitési terv politikai körökben. A Temesváry-féfe tervezet a mezőgazdasági \ á -ág etmgoldá-ára készült. A terv lényege az, hogy a magyar mezőgazdasági válságot főképpen az a'acsony búzaár okozza. Jobb árakat viszont azért nem érhet e

1 a magyar mezőgazdaság, mert az évi átlagos 18 millió mé-> termázsa teiliiésnek egy kisebb része olyan felesleg, amelyet exportálni 'kellene és amelynek a kivitele elé a legnágvobb nehézségek tornyosultak eddig. A terv- már most ofy módón akarja belföldön az árakat felemelni, a kivitele kerülő búzát pedig versenyképessé tennv, hogy a terme'és harmadrészét törvényes rendelkezéssel beszedeti a gazdáktól. Aki bizonyos mennyiségű búzát elad, köteles fenne annak harmad részét beszolgáltatni az állam számára mégpedig pénz megtérítés nélkül — buzajegy ellenében. Az elgondolás már most az, hogyha a megmozgatott buzameny nyiségnek harmadrésze bekerül az állam raktárába, akkor éppen csak annyi buza marad, amennyire feltétlenül szüksége van a fogyasztásnak és ennek az árát lehetne husz pengőben minimálni mázsánként. A kivitelié kerülő mennyiség viszont bármilyen áron elhelyezhető odakint, mert az államnak nem kerül pénzébe. A gazdák, akik ezt a harmadrészt leadták, a külföldi értékesítési lehetőség arányában kapnának később megtérítést az á'Iaro'ó-