Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-17 / 38. szám

JtfVÍKYIDáiL 1 ®32. tebruűr 17. Tiszteld, becsüld a hadirokkantakat, ez legyen a zászlótokra írva — mondotta Csák Boldizsár pesti kiküldött a hadirokkantak közgyűlésén A szörnyű világégés életben ma­radt szenvedő tanúi a hadirokkan­tak vonultak féf vasárnap délelőtt a városháza közgyűlési termébe. Megható látványt nyújtott a ko­pogó mankók, hibás állkapcsok, bekötött szemek, összeroppant idegek, örök sötétségbe nézi szeműregék számtalan sokasága. — Arcok, melyekre az elviharzott tör­ténelmi idők rányomták örök bé­lyegüket, összetörten, fáradtan me­redtek az elnöki emelvény felé, ahol most fognak majd elhang­zani azok a szavak, melyek talán qsimitanak egy-egy ráncot a gond ierhes homlokról. Hősök. ta;p:g íértiak gyűltek üssze ezen a napon a város­háza közgyűlés: termébei s ha rája* néztünk, nemcsak a szánalom kellett, hogy elra­gadjon maikét, hanem az őszülte tisztelet és mély cso­dálat, mely kijár minden magyar ember­nek. aki ott küzdött a Kárpátok hóval borított hegycsúcsain vagy Doberdó örökké emlékezetes vére3 szikláin. Kalapot Reli emelnünk ezek előtt a sápadt arcok előtt, ugy Kep rájuk tekintenünk mint nemzetünk dicső múlt­jára. Élő eleven bizonyítékai ők a haza­szeretetnek és a hazáért való élni­hajni akarásuk. Mikor ezt a szót hallják, hogy hadirokkant, nyílja­nak meg az elzárkózott szivek és táruljanak fel a bezárt ajtók. Mert -csakis igy t udjuk nekik meghálálni azt, amat értünk ós a hazáért tet­tek. Az az érdeklődés, amely ezt a közgyűlést megelőzte valamint az egész közgyűlés lefolyása ^ azt musttá, hogy a magyarországi hadirokkant ügy ugy a társadalom széles rétegeiben, valamint a ha­tóságok részéről is megértésre ta­lál A közgyűlésen megjelentek: Er­dőhegyi "Lajos cir főispán, grót Dessewffy Emil földbirtokos, az alispán képviseletében dr Mikecz László várm. főjegyző, a város részéről Hencs Kálmán kir. kor­mányfőtanácsos, polgármester és még sokan mások vármegyei ésivá­rosi életünk előkelőségei közül. A szabolcsi és nyíregyházi ha­dirokkantak közgyűlését 10 órakor nyitotta meg vitéz szentkatolnai Elekes Gábor nyug. ezredes, elnök. — Iimádkozzuk el a »Hi-' szekegy«-et, ezek voltak az első szavak. Néma csend támadt a teremben felemelkedtek a mankók, íjn ára kulcsolódtak a béna kezek s a nemzet imája áhítatos mély szent szent érzéssel szállt, zúgott az ég felé. 1 ; Ezután az elnök megnyitotta a közgyűlést. Meleg szavakkai üd­vözölte gróf Dessewffy Emilt, Er­dőhegyi Lajos dr főispánt, az alis­pán képviselőjét, Bencs Kálmán dr polgármestert, valamint az egyhá­zak vezetőségét, a hivatalok képvi­selőit, pártoló tagokat vidéki és helybeli vendégeket, akik átérezve a világháború . sze­rencsétlen áldozatainak szo­morú sorsát, személyes meg­jelenésükkel igyekeztek a cso­portnak erkölcsi tekintélyét emelni. Bevezetőjében az elnök ismer­tette a rokkant csoportosulás tu­lajdonképpeni célját, majd megál­lapítja, hogy bizony a mai suíyos gazdasági "helyzetben a megértés elismerés s a biztos kenyér mesz­sze elkerülte a hadigondozottak táborát. Ezen segíteni, orvosolni elsősorban az állam volna hivatva — mondotta — azonban ei keli ismernünk azt, hogy egy mindenétől megfosztott, megcsonkított ország nem tudhat eeget tenni becsület­be í^ 'kötelezettségérek akkor, am'.Kor arra anyagi ereje nin­csen. Itt a társadalomnak keli Sorom­póba lépni. Addig nincs és nem is lehet relmény a javulásra míg összetartás, testvén együttérzés nem lesz csonka hazánk polgárai között. Szabolcsvármegye és Nyíregyhá­za megyei város vezetősége és tár­sadalma fényes tanújelét adták annak, hogyan kell a világháború szerencsétlen áldozatainak ügyeit, jogos kéréseit pártolni, támogat­ni és hogy keli a fájó könnyeket felszárítani. Elnöki előterjesztése kapcsán a közgyűlés nevében köszönetet mondott gróf Dessewffy Emünek, Erdőhegyi Lajos dr főispánnak, Virányi Sándor alispánnak, Bencs Kálmán dr polgármesternek, Tóth Bá;int pénzügyigazgatónak, Éber Antal és Fenyő Miksa országgyű­lési képviselőknek és mindazoknak akik lelkes, szeretetteljes pártfo­gásaikkal elősegítették a csoport működését. Kérte, hogy a közgyű­lés érdemeiket jegyzőkönyvileg örökítse meg­Közölte ezután az elnök a köz­gyűléssel, hogy a Kormányzó ur őfőméltósága a legfőbb védnök­séget elvállalta. (Éljenzés, taps.) Ezután a fővédnökök és véd­nökök megválasztására került a sor. Fővédnökké gróf Dessewffy Emil földbirtokos választatott meg. Védnökök lettek: Erdőhegyi La­jos dr főispán, Virányi Sándoraűsr pán, Bencs Kálmán dr polgármes­ter, Vitéz Reviczky László altábor­nagy, Kállay Miklós dr államtitkár, Tóth Báaint min. tanácsos, kir. pénzügyigazgató, Eber Antal* dr képviselő, dr. Kál;ay Mikiósné, báró Mo'nár Viktomé. Diszelnökök : Énekes János pá­pai prelátus, kanonok, Miklósy Ist­ván gör, kat. püspök, dr Geduly Henrik ág. ev. püspök, dr. Bartók Jenő ref lelkész, dr. Bernstein Bé­la főrabbi, Liptay Jenő földbritokos dr Sarvay Elek vármegyei főügyész, dr. Mikecz László vármegyei fő­jegyző, Fenyő Miksa (orsz. kép­viselő, gróf Pongrácz Kálmán föld birtokos Tiszaeszíár, dr Klekner Károly főorvos, dr Demjén József városi főorvos, Puskás Antal do­hánybeváltó főfclügye ő, Tib(iy Gyu Ja állomásfőnök, Kriston Ferenc felsőszab. társulat igazg. főmérnök, Komáromy Károly igazgató, vil'a­most rt.-ság, dr Fráter Ernő, az ügy védi kamara elnöke, dr. Görömbey István kir. jbsági elnök, dr Benc? Kálmánné, Bodor Zsigmondné, dr Horthy Istvánné diszelnöknők. Az elnök ezután üdvözölte az egy­hangúlag megválasztott fővédnökö­ket, védnököket és diszelnököket és kérte, hogy szeressék,, támogassák a csoportot céljaik elérésében, hogy mielőbb szebb, boldogabb napok virradjanak Szabó fcsvármegye és Nyiregyháza elhagyott hadigondo­zottjainak hajlékaiba. Majd fel­kérte a közgyü és tagjait, hogy a tárgysorozat további pontjait figye­íemftnel hallgassák végig, a köz­gyü és eredményes munkásságára pedig a jo Isten áldását kérte. Dessewffy Emil gróf Ia"rokkantakról f hálátlan legyen azok iránt, akik megvédték a hazát. Minden áldo­zatot meg kell hozni a rokkantság érdekében 1 Remélem, hogy kitartó munkávaf sikert is fogunk elérni, de ehhez az kell, hogy a csoport minden egyes tágja teljes bizalom­mal legyen a vezetőség iránt. (Él­jenzés és taps.) Gróf Dessewffy Emil fővédnök szólalt fel" ezután. Megköszönte a magas kitüntetést, ameíyben része­sítettték, majd többek között a következőket mondotta : — A rokkantügy nincs megold­va az országban. Á magyar társa­dalomban fel ke; ^ébreszteni a ha­zafiság érzését. Nem szabad enged­ni azt, hogy a magyar társadalom , j ; i < í : i }' Erdőhegyi Lajos dr. főispán: fflinden rokkant asztalán ott legyen a mindennapi kenyér Erdőhegyi Lajos dr főispán emei kedett ezután szólásra. Védnökké történt megválasztáso­mat — mondotta — őszinte me eg sziweí* veszem tudomásul. Ezt a kitüntetést nem mint egy hálát és elismerést fogadom el a multakért, hiszen amit tettem, az kötelességf volt azokkal szemben, akik életü­ket és vérüket áldozták a hazáért, ígérem, hogy a jövőben ís mindent megteszek a hadirokkantak, hadiöz­vegyek és árvákért. Az inségakció befolyt pénzéből fölajánlok 300 pengőt erre a nemes cé-ra. 5 hiszem azt, hogy fia a ma­gyar társadalom is segítségünk­re siet, akkor együttes munká­vai. ei fogjuk érni azt, hogy minden egyes rokkant asztalán ott fesz a mindennapi kenyér. Isten bőséges áldását kérem a ve­zetőség munkásságára. A távol' levő a.ispán nevében Mi­kecz László vármegyei főjegyző be­szélt. Azt mondotta, hogy a várme­gye ajtaja mindig nyitva lesz a rokkantak előtt. Bencs Kálmán dr polgármester mondott ezután nagyhatású beszé­det, melyet ezekkel a szavakkal fe­jezett be : — Fogadalmat teszek arra, hogy amíg élek, azon leszek, hogy váro­somban a rokkantak hiányt ne szen­vedjenek. 1 Csák Boldizsár: A rokkantak dolgozni akarnak Csák Boldizsár központi ügyve- g zető igazgató beszédének megkez­dése előtt felkérte a megjelente­ket, hogy némán állva adózzon a gatóság azok emlékének, akik nem jöhettek emerre a gyűlésre, akik ott maradtak Doberdó és a Kárpátok sziklái alatt. — Ezután a központ üdvözletét adta át a közgyűlésnek, majd beszédé­ben megállapította, hogy minden bajok kútforrása az, hogy a hadi­rokkant kérdést nem kezelték gon­dossággal. Igaz az, hogy szegény, megcsonkított az ország, de azért mégis azt állítja, hogy a hadirok­kant ügyben többet kellett volna tenni. Példának hozza fel a kis Bulgáriát, amely a legtöbb kedvez­ményt nyújtja rokkantjainak. Nem akarunk a rokkantak az ᣭIam kitartottjai lenni, sőt dolgozni akarunk — mondotta — munkaal­kalmat kérünk 1 Hadirokkanttal kel­lene betölteni minden megüresedett állást. Tizennégy esztendeig türtünK ha.ígattunk, de mar virradni kezd. Ne csügged;etek: gb­reojetek lei a tespedésbol. Ne szégyeljétek magatokat, hogy hadirokkantak vágytok. Tiszteld, becsüld a hadirokkantat! ez legyea a zászlótokra írva. Sándor Dezső ügyvezető igaz­gató jejentése következett. Beszá­molt az elintézett ügydarabokróí. — Maja éles szavakkal bírálta azokat, akik a mai nehéz időkben nem nyújtanak segítséget a rokkant­ügynek. Hálásan emlékezett meg a tiszt viselőtársadalomról, amely cto cára a nehéz időknek, mindig tárt karokkal sietett a rokkantak se­gítségére. Elnöki indítványra részleges tisztújítás volt. Majd évvégi zár­számadás és kö.tségelőnányzat szerepelt a tárgysorozatban. Ezután pedig sor került a vi­déki szervezeti ügyek, indítványok és végű] a jelvények kiosztására. A rokkant lelvényeket az ai­ispán Képviseletében Mikecz Laszíó vármegyei tőjegyző nyújtotta ái a jogosultaknak. Méltó befejezésül a Himn (pz ki­vetkezett. Mégegyszer haptákba álltak a kopogó mankók, az össze­roppant idegek s mi egészségesek ajfk ott álltunk az emelvényen könnyesen kértük a jó Istent, hogy hozzon erre a sokat szenve­dett nemzetre vig esztendőt. Egy nyirbogdányi lány a szemétdombra dobta újszü­lött gyermekét Különös leletre bukkant a na pókban Weisz Sándor nyirbog­dányi gazdálkodó. Délután 5 óra tájban a Rákóczi tanyán a sertésó'.ak között gyermeksirásra lett figyelmes. Követte a hang irányát és a trágyadombon egy újszülött csecsemőre talált. A csendőrség a külünös ügyben megindította a nyomozási, amely­nek szálai Baum Eizsébet oda való lányhoz vezettek. Vallatóra fogták a gyanúsítottat, aki kez­detben állhatatosan tagadta a terhére rótt lelketlen bűncselek­mény elkövetését, később azon­ban a bizonyítékok súlya alatt megtört és bevallotta tettét. A lelketlen anya ellen, aki igy akart megszabadulni szégyenétől, gyer­mekülés bűntettének kísérlete cimén az eljárás megindult, Színtelen kacagás! Zene, dalszam! Kuka, nó a,tánc! Látrányo« vidámság! Nyiregyháza eseménye! Mi ez? ZORO-KURU egyetlem beszélő filmujdonsága FOOTBALLHŐSÖK Apolfo szerdáig Rendes helyárak !

Next

/
Thumbnails
Contents