Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

•műt j&tmum. Kamaídal Hány percent nrár a kamat csak Tizenegy ? , Ha igy esik minden bankár Tönkremegy. Kétannyit is kiizzadtam Valaha, Ez olcsóság alighanem Panama. A lei künkre gond és kétség Nem havaz, Örömében drótszeget nyel A vasas. . ' Nem kér többé »kényszert« már a Textiles, ' A kisgazda az meg épen Büszke lesz. Most már aztán jön a tavasz Fisszerünk! Ha nem hiszed kórusban lepisszegünk. Lehetőség van itt és dimenzió, I Kiáltsuk hát Weisz Fülöpre: Zsivió! Én is mié megújítom Köntösöm, S tyukketrecem »otkolonyvai« öntözömViselt gúnyám elküldöm a Gandhinak, Régi lantom Nagykállóba Antinak. 1 Jöhet most már aranyszájú Kötnywigéc, í Ur leszek én mint parton a Tengerész. Aláirok mmaenféie Iveket, Megtehetem, hisz' a kamat Tizenegy. AsSzonaják, hogy legyen hat, mint Valaha, Nem kep ide altruista Nyavalya, I Szebb a magas betétkamat S osztalék, ,'. Ezek mejiett nyugodtabban Foszt a pék. Kissé bomlott náiam már a Törzsvagyon, Mégse féljen direktor ur: Csillagom, ' < Nem vagyok én még fizetésképtelen, Bárha van több rendezetlen Tételem. Alantirott mint több gyermek Tatája, Direktor ur áldást rebeg Magára, Hogy átessem lejárati Kéjeken, Tizenegyre hosszabbít5on Énnekem. Direktor ur a képével Alizom ei, Mint már irtuk, húszat is birt E kebel, Most elvérzem tizenegyei"'. Csendesen, Aztán már csak kéziratim* Rendezem. Homer-Rossz. Doktor Ármin vo't nyi^egyirázj iparteiúgyeiő érdekes találmánya az ihetéKteleu telefonálók ellen Debrecenből jelentik: A városhoz érdekes találmányt nyújtott bemegy vételre Doktor Ármin tb. műszaki tanácsos. A fonofix nevü találmány tulajdonképpen az illetéktelen telefonálók elén irányul. Az automata készülékekre ugyanis egy ötletes szerkezetet lehet felszerelni. amelyhez kacs jár. Ezzel 'le lehet zárni a telefont o'yan módon, kogy tárcsázni csak az tud rajta. akinek kulcsa van hozzá. Viszont a felhívás nem ütközik semmiféle nehézségbe. A kis szerkezet ára 3 és fél pengő. Debrecen nem rendelte meg az uj találmányt, mert a városházán nincsenek szabadon álló telefonok, amelyeket illetéktelen is használhatna. s. 0 s. Téiesteli előadások falna Ennek a három nagybetűnek rendkívüli jelentősége van. Az újságokban fordul elő ncha ilyen cim s az olvasó tudja mindjárt, hogy valami hajószerencsét enségrői van szó. A tengeri hajók manapságmái fe] vannak szerelve rádióval s ha va]amelyik hajó bajba jut, azonnal tudtul adja azt a három nagybetűt, ami azt teszi, hogy segítsetek! És jelzi is, hogy a veszélyben levő hajó merre van s aki legközelebb van hozzá, köteles abbahagyni utja irányát és segítségül sietni. Azonban addig is, míg segítség érkezik, a hajó népe életveszedelmében szedi össze legdrágább értékeit, hogy menthesse, vagy csak a puszta életét is. A mostam viharos időjárásban gyakran lehetett látm "újságokban azt a három nagybetűt s olvashattunk nagy szerencsétlenségekről. Miért kezdem én ezzel maeste'i előadásomat? Hát azért, mert való ban, az. egész földhátán élő emberiség, mintha ilyen tengeri utazó volna, veszélyes viharokban s itt is egy hajótörés, ott is egy eim«rüfés, pusztulás, vagyon okban, emberi életben, s mintha folyvást jajgatna az a három betű, mentsége' keresve, gyülekeznek fent <1 ajant nagy kavarodás van, hogy lehetne menteni, a mi legdrágább, a mi az élethez legszükségesebb, sőt ami n<ikül énn nem i

s lehet. És amennyire tőlem te;ik, igyek szem egyszerű érthető módon rámutatni az életértékekre, a melyek ]egköze;ebb vannak életünkhöz s a melyek nélkül élnünk nem lehet s így ezeket kep meglátnunk és mentenünk. Btzony, megérdemli a figyelmet, m«rt életünk megaradáóáról van Szó. A Bibliával kezdem most is. A Lukács írása szerinti evangéliumban a 13-ifc rész elejétől olvasom a következőket: (felolvasva 1—10. versig.) Az utolsó versben mondja ki Jézus az isteni élettörvény nagy igazságát. Azt, hogy minden teremtett lény, egy fügelá is, közhasznú gyümölcsözésre van teremtve. Sőt innden porszem és ami csak ^ porszemből alakul. Még pedig, áz emberi életen kivü ümmden életalak a/, emberért van, az emberbea éri e] éiete célját. És nemcsak a Bibliában van ez így megírva, az első teremtés történetében, hanem a legokosabb tudomány js így látja és igy állapítja meg. Csak megfigyelni ke i az életet, olyan szépen kitűnik ez az isteni teremtés. Egy igai egyszerű dolgot mondok ef, ami veiean történt a napokban. Ugy lealkonyodáskor egy kis tengerimorzsolást végeztünk a konyhában s véjetienüi jött egy kérdésem a két KÍS Varga-lányhoz- Tudjátok-e, hogy a tengerjszemecskéknek ki a dajkáló édesanyja? Hogy táplálja? Mivel táplálja? És miért neveli fei kis szemecskegyermekeit ? Persze, csak nevettek a kérdés felett, _ mint ahogy itt is vannak, akik csak nevetik ezt a mesefélét 1 Pedig hát nem kinevetni való ez, sőt nagyon is komoly isteni'munka,. Elmondtam a l<ét gyereknek, hogy ugy van az, hogy a tengertszemeeskék szülő- és dajkáló mán májuk az — a csutüa, a melyről mosft lemorzsoljuk. Onnan támadt* onnan táplálkozott minden szemecs ke, a maga tejével, ágyacskájok, védő ruhájok volt az a csuha, amit az iskolában feldolgoznak. É

s a tengeriszem, akár fejlő gyenge kobrában, akár megérve, akár eltakarmányozva, végre is ejnben t

estünk táplálására s

z

olgái, sőt a lélek esz, közéve is válik, fel-fel, egész az Istenség trónjáig! S ha egy tengeri szem is ilyen uton halad, ilyen célra szolgái, bizony, ha figyelemmel. — minél nagyobb figyelemmel nézünk körül magunkon, anná

1 tisztábban látjuk be azon szüksége* javakat, melyek nélkül emberi élet nem lehet; de azokat is, melyek néíküi lehet, sőt a melyek az élet kárára vannak, — gyengitvén, sőt idő előtt el is pusztítván. Itt jövök aztán ri, annak 1 három nagybetűnek, egész emberi éle tünkre vonatkozó igaz értelmeié, — hogy mi valójában a legtisztább emberi tudomány és tapasztalat szerint is, nemcsak ez istentelen és nagygyilkos időben, de általában, mintegy tengeri utasok vagyunk, kitéve ezer veszélynek s. jóformán minden napon, minden órán, nagy íigyeemmel rendben kellene tartanunk azon életértékeinket, melyeket mentenünk, megtartanunk érdemes. De ugyan ki tudná azt elsorolni, hogy mik lehetnek az emberi élet értékei, melyek nélkül életünk el sem lehet? Ha most itt sorba járnék köztünk és sorba meg kérdeznék mindenkit: mit tartasz te é et edben legfőbb jónak, a miről ugy gondolod, hogy nélküle elpusztulnál igen rövid idő alatt?... Ugyan minő feleteket nyernék e kérdésre? Gondolja ei magában mindenki. Mert ha nem tud rá okosan felelni, hát akkor hogyan tudná megállapítani napi szükségletét, a miért dolgozni érdemes. A mi testét erőben, egészségben fenntartja, a mi nyugalmat, megelégedést ad, — szóval, emberi életünknek értékét és értelmét. —. Más szóval: — ki ismén tisztán önmagát, kivül-beíő'? A mi hajtja mozgásában, mint ygy jól, vagy rosszuljáró gépet. Bizony, csak az, a ki elindítja, meghatározza annak menetét és fenntartását. Mond junk erre egy egyszerű példát. Itt kattogott faiunkban, kertünk alatt határunkban <^gy szántógép. Akj ilyent még nem látott, megállt é? bámulta. Ha kérdeznék vo'na tőle: — ismered? tudod a járását? tud-> nád vezetni? tudod, micsoda részek tartják mozgásban, munkaerőben? E kérdésekre azt felelné bizonyára: — bizony nem tudom, nem ismerem- S ha Szeretné megismerni, ugyan kihez menne? Hát legtisztább ismeretet egyedül készítőjétől nyerhetne bizonyára. No, most gondoljuk ei a magunk testi gépezetét, ennek indító és mozgató erejet, mozgását, haladását, célját: • szóval, amit emberi életnek nevezünk! Bizony, ezt is c

sak Ai ismeri és ismertetheti tisztán, aki létrehozta, elindította, aki megállapította mozgási törvényét, erejét, végét! Mondjuk, ki azonnal, ,— nyugodt határozottsággal, hogy egyedül az a viíág-fögépész, a ki mmdent-mindent, bennünk és körültünk létrehozott, mozgásra indított: — a kit mi »Mi Atyánkéinak nev ezünk és imádunk. Ö állapította meg minden teremtett lélek útját és célját és pedig ugy, hogy ami csak körültünk és földön, vízben, levegőben, általunk meglátva, megértve, végeredményében a mi testi-lelki erősödésünkre, boldogságunkra Szolgáljon, ha olvaij uton hajad emberi életünk, amely utat kimutatott Isten az ő szent Fia, a Jézus Kriszt

us által. £s ameiy életút egyszerű tisztaságban, megérthetőségben ál' előttünk az evangélium lapjain. —y K—* í 932. tebraár 2. LTj n?v aíatt. Két kereskedő beszélget. Azt kérdi az egyik: Na. hogy megy most az üzleted? Mire igy válaszol a másik; — Oh köszönöm, a feleségem nevében. Harangszó Irta: Herczeg István. Téj voit. A magasból apró iióesi'-agoK szállingóztak, melyek rövid idő a[att fehér lejiellei bontották be a tájat. A fák fehér díszt öltöttek jeiéiii annak, hogy jinnep van. Magasbatörő koronáik fájdalmasan integettek át a közelfekvő rab magyar földön pihenő társaiknak: »Jöjjetek ti is, hiszen vérünk vagytok.!?, A hangjuk néma volt. Nem vo't abban panasz, hanem va]a

mx más, valami édes sz.e/etet, vonzódás az anyai szívhez, mely acélosabb minden földi erőnéj, mert örökre csak a haiái szakiihatja e] őket egymástól. Míg" a táj ezen lakói ily gondolatokkal voltak eltelve, az akácos utakon kendőd asszonyok, báránybőrsipkás férfiak, marcona legények igyekeztek ünneplőben meszsze tanyákról a faiu felé, Gávára. Lépteiket a frissen esett hópárnában a hulló testvérkék hamar eltakarták, a

nu végtelenül bosszantotta Barázaást - a templamkerüfő leventét -, mert hiába próbálta fényes csizmája tajpát az előtteejha-aaottak nyomába beillesztem, mindig igen havas lett. Csupa női lábnyom — bosszankodott (magában —, tán csak nem csupa asszony lesz, a templomban? Hogy fogok én. ott festeni fiatalember létemre anynyi fehér nép között?'Már vissza akart fordulni, mikor András gazda szó,ivottá meg, hogy ne mindig a lányok nyomát keresse, hanem férfiasan lépjen ki, hogy idejében a. templomban lehessen. FÖIIélekzett Barázdás, hogy már legalább ketten lesznek s_ kinyújtotta hosszú lábait, mert azért a kíváncsiság is ölte őt, hogy milyen is egy pap aranymiséje? A község ősz lelkipásztorának, Hargita és a Nyírség költőjének, h. Fejér Ignácnak volt aranymiséje. A harangok Szavaimesszire kalandoztak ei láthatatlan szárnyakon, hogy előhírnökként fussák be a környéket. Hívó szavuk csodás érzelmeket keltett az emberek leikében. A templom lassan megtelt a hódolók hatalmas tömegével. Barázdás az ajtónál állt meg, mert ha közelebb jött volna az oltárhoz, vétkezett volna. Néma egykedvüségében szemlélte a gyertyafényben pompázó templomot, a tarkaruhás áhíiatoskocl<5kat, de figyelmét semmi', sem kötötte le, hacsak tükörfényesr - bokszolt csizmája nem elégítette ki hiúságát, míg a misét jejző csengetyüszó nem figyelmeztette némi tiszteletre. > Megkezdődött az ünnepi szent mise. Az agg Jelkiatyá elérzékenyülve imádkozott az oltárnál. Talán eiső szentmiséjére gondolt, oda. oda messze Erdélybe, hol szeretett édesanyja ajussza örök álmait, ks szerető munkásságával ide emejts fiát. Vagy 'a ködbeveszett 50 esztendő kálváriájába nézett s azon keresztül szemlélte a jövőt, a nagy magyar jövőt?! Nem tudom, csak, érezni lehetett, hogy lelke telítve van a mujt s a yqvő'ölelkező fájdalmaival. Az orgona hangjai mély alázatossággal kisérték a közönség énekét, mely a szentbeszéd után halkabbá vált s azt az áhítatos ima . tíönnyekben áztatva váltotta fe),