Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-26 / 46. szám

1932. február 26. Mmwém, mmmmmammmmmrnmmm Amerikai intervju a redeflációról Kiküldött tudósítónk külön rádió jelentése (USA, 1932. február 23-án.) Abbfjl az alkalomból, hogy az hszakamerikai Egyesült Államok el­nöke, a politikai legnagyobb pár­tok vezetőivel elhatározta, hogy ujabb 2500 milió do.Iárbankjegyet bocsát ki, és ennek hatása alatt az USA-ban régen látott hossz indult meg a newyorki tőzsdén, az ipari vállalatok uj prosp-erity útjára tér­tek, Ford nyomban 30,000 ujabban felvett munkással szaporította mun­káslétszámát és hirtelen fellendülés keletkezett a gazdasági életben, munkatársunk felkereste az USA­ban megjelenő »Nyiradék« szabá­száéi szak női havi folyóirat szer­kesztőségét, ahol egyik szemfüles riporter, a következő márkész in­tervju szövegekkel lepte meg mun­katársunkat. Ezek arról szólnak, hogy mi a véleménye a mértékadó amerikai közgazdáknak a meginduló bankó­prés nyomán keletkező, dehogyis­inflációról ? A következő válaszokat kapta : [)r. Oówatíos Charlatin ny. pénz­ügynöktől : Az ujabb jegyszaporitás bennünket nem talált készületlenül. Már hosszabb ideje figyeljük, hogy tul az Óperencián, egyes európai országokban erősen gyűjtik a dol­lárt. Sokkal többre becsülik ezek a népségek a mi papirosunkat, mint az ő aranypapirosukat és a mi papirospénzünket az ő arany­papiros pénzükkel módfelett tulfi­zetik. Tezaurálják a dol-árt. Ez nálunk deflációs tüneteket kezdet; mutatni, mindazokkal a káros hatá­sokkal, amelyekkel a defláció jár. Minthogy pedig az 'európaiak oly nagyon szeretik a mi papirosainkat, miért ne gyártsuk ezeket ? Bennün­ket egyébként nem a pénzmennyi­ség, mint inkább a bussines és a prosperity érdekel, igy mindegy, hogy mennyi papirost gyűjtenek az emberek. A fő a munka és az élet ! Dr. Shacklasfutn Thempó ny. külforgalmár : Az infláció az nem defláció és nem is redefláció, ha­nem mindezek o'yan manipulációk, amelyek akkor alkalmazandók, ami­kor érdekeink ezt, vagy azt megkí­vánják. Mi főként a saját belforgal­munk érdekeit tukintjük, de a kül­forgalom is erősen érdekel bennün­ket. Az utóbbjit azonban mindig alárendeljük az előbbinek. Mi a bussines és prosperityt tartjuk fon­tosnak. A k ül forgalom érdeke, hogy mindig oda tudjuk terelni a tőlünk importáló vevő kereskedelmet, ahoi a mi érdekeink kielégítést találnak és nem ugy, mint egyes exotikus népek tenni jónak vé.ik, hogy azt akarnak exportálni, ami másoknak nem kell. Mi gusztust csinálunk másoknak, hogy keressék a porté­kánkat. Az exotikus népek pedig rátukmálni szeretnének másokra olyan árut, amit maguk is elfo­gyaszthatnának, miáltal nem vol­na náluk munkanélküliség. Most a dollárt exportáljuk, mert ennek fi­nomságára felkeltettük a figyelmet. És veszik magas felárral. Bennünket tehát a bankóprés forgása csak annyiból érdekel, hogy az igy gyár­tottakat jól tudjuk-é elhelyezni. Most nagy kelete van ennek, hát ezt külforgalmazunk. Mr. Hallkapóne Phönix v. nép­biztosító : Ellensége vagyok minden­nemű inflációnak és deflációnak is. Elvi ellensége, ezt értse meg, mert nem találok károsabb eljárást, mint az embereket nyíltan, igazságtalan adózásba vinni. Ezért, bár kereszt­nevemmel tréfát űznek, azt lefor­dítják németre, »Hauptnix«, ma­gyarul fősemmire, de azért ellenke­ző a valóság. Vezetéknevem igazol­ja, hogy mind«n : »-láció« között legjobbnak tartom a: manipu-lációt Ez; sem nem infláció, sem nem def­láció, hanem a: redefláció utján érhető et a legjobban. Teljesen helyesnek tartom nagy amerikai el­méink bankóprés megindító hatá­rozatát,^ mert így én, Hallkapóne, megtalálom a magam számítását, Éppen abbjan, hogy — amint Ön igen jól tudja, - megindult az uj prosperity, amellyel majd falhoz ál­lítjuk az ó perenciántuli deflacio­nistákat. Ezek mindent megfuUasz­tanak, mig maguk is megfulladnak. Nem a jóléttől, hanem az elhasznált nált ócska levegőtől, amit teremte­nek. Mr. Hallkapóné igy nem gom­dolkodhatik, éppen azért vagyok ellensége minden más: —Iációnak, és egyedül a manipu-lációnak lehe­tek csak igaz hive. Ezt csinálják a mi bölcs vezetőink és majd meglát­ja, milyen nagy lesz a hatása az u. n. Óvilágban 1 Már előre örül Mr. Hallkapóne! Biztosítunk Uram 1 Al Uhumban Warhect miliomos: Várjuk meg, hova fejlődik a dolog! Ha betéteimre, értékpapírjaimra lesz káros, akkor elitélem. Ha nem, akkor helyeslem. Én különben min­dent idejében számito'ok le, mert nemcsak borban az igazság. Aadosh Jimmy v. cirkuszzsiong­lőr: Lelkes híve vagyok a bankó présnek. Minél több pénz vain, an­nál jobb. Szívesebben költenek az emberek, lehet keresni. Azért is lelkesedem, mert mindig nyaktörő mutatványokat produkáltam. Most l>enns vagyok a szószbjan és remé­lem, hogy nagyjaink kiráhtanak be­lőle. Éljen a redeflációs mutatvány! Több intervju nem áll rendelke­zésemre. N. N. hirlapiró. VÁROSI MOZGÓ Csütörtökön utoljára 5, 7, 9 órakor Csákó és hegedű Szerelem a Kék Duna mentén Pentemói Péntektől Johann Strauss halhatatlan müve hangos filmen a DENEVÉR Anny Ondra — Georg Alexander — Hans Junkermann Előbb feleségét, aztán önmagát szúrta agyon egy nyugalmazott erdőőr Debrecenben a Rakovszky-ut­cában véres családi dráma tartja izgalomban a lakosságot. Tegnap délelőtt Kecskés Sándor nyugal­mazott erdőőr megölte feleségét, majd öngyilkosságot követett el. A 67 éves erdőőr egy 30 cm hosszú borotvaélességü késsel előbb feleségét szúrta szivén, majd két ízben saját mellébe döfte az éles pengét. Az orvos megállapítása szerint minden szú rás halálos volt. Az asszony még élt, mikor a klinikára szállították, de mielőtt kihallgathatták volna, kiszenvedett. A házastársak kö­zös búcsúlevelet hagytak hátra, amelyben szörnyű elhatározásu­kat azza! okolják meg, hogy egy rokonukért jótáliva, önhibájukon kivül elvesztették egész munkás életük gyümölcsét. Csak a télelemtől kell félnünk — mondotta Ravasz László tegnap este a pécsi Pannonius Társaság ülésén tői kell félnünk. Az a baj, hogy Pécsről jelentik: Tegnap este a Janus Pannoiuus Társaság Surá­nyi Miklós elnökletével óriási ér­deklődés mellett tartotta meg diszgyütését, amelyen az elnöki megnyitó után Ravasz László püs­pök tartott vateszi erejű előadást arról a kérdésről, hogy mitől fél­jünk. Előbb az egyéni lelki élet folyamataiban mutatta ki, hogy a félelem circu'us vitiosusa önmagát táplálja s a félfeleim a képzelt okot valóságossá vetíti ki. "Igy csak 1 félelem az, amelytől igazán fél­ni lehet. A nemzet életében is igy van. Itt is önmagát találja a fé­lelem, amelynek komoly oka nincs. A növekvő félelem pám rettegés­sé erősödhet, amely fékevesz­tetten vágtató kentaurokként ti­por le mindent. A nemzetnek is csak a félelemtől és a félelmet erő­sítő rontástól keli félnie. Mitől féljen a nemzet, amikor megvan földjének és népének ereje a ma­gyar derék, a magyar kar, a ma­gyar verejték megszentelő áldo­zata, mikor megvan asszonyaink­nak megszépítő szeretete, mikor megvan a magyar lélek csodála­tos inspirációja. Csak a féieiem­fét az arany és visszahúzódik, pe­dig ha bátran beáradna a gazda­sági élet vérkeringésébe, kalász, kenyér váma belőle és megszüntet­né a féléimet. Félnek a politiku­sok, a pártok, a vitatkozók jés nem tudnak szeretetben kezet fog­ni. Pedig ha volna bátorságuk, akkor a magu^ féligazságát felál­dozva átvennék az ellenfél féügaz­ságát és megértés volna. Félnek az emberek, mert nincs erejök, nincs hitök, nem tudnak szeretni. Férfias erővel, hittel legyőzhetjük a féléimet. A magyar történeiem két nagy választottjának, Szent Istvánnak és Bethlen Gábornak végszavai melengetik át a ma­gyar szívben a Szent írás egy idé­zetét: Ha Isten velünk ,kicsoda ellenünk. Mi csak Istentől félhe­tünk. Ravasz László előadásában ma­gasztos eszméket hirdető szavakká 1 fejtette ki, hogy mi a feladata, a hivatása az irodalomnak. Korsza­kot formá ó erő e, \ agy a menekvés magánosságának vigasza. Az iro­dalom küldetési' hitteí művészi tö­kéletességre emelkedik, ha való­ban irodalom. "Egyik arca a kor­szak formálást keresi, a másik a végtelen értékek felé tekint. Ra­vasz előadása fascináló erejű volt s miután a rádió is közvetítette, mindenütt nagy hatást keltőén hir­dette a bátor küzdelemre hivatott­ságunk nagyszerű hitét. A7 előadást az elnök azzafkö­szönte meg a lelkek vibrációjának feszültségében, hogy amíg ilyen magyar emberek vannak, akik az igazságot így tudják /hirdetni s amig magyarok vannak, akik hall­gatnak rájuk, addig nincs okunk félni. Ravaszt viharos tapssal ün­nepelték a pécsiek, majd Kotsis László alelnök mutatta be A négy­tornyu dóm c .megrázó aktuah­tásu költeményét nagyhatással. A Janus Pannonius Társaság Surá­nyi Miklós elnök indítványára táv­iratban üdvözö te Kiebelsberg gróf volt minisztert, az egyesület nagynevű életrehivóját és Fischeiv alispánt. Sohasem hittem volna ... Sohasem hittem volna, mégis­mégis A bánat némán rámtalált. Lelkem elmerül a fajő búban, S csöndes éjjel vágyva felkiált: Elfeledni, mit éltemnek adtál, Soha, soha, soha nem lehet! Vágyaimat visszafojtva élni, Lassan elhervaszt majd engemet. Mennyi-mennyi édes, boldog óra Száz emléke mardossa szivem ... Mint tüzes vas égető pecsétje Izzik kettőnk vágya lelkemen. Apagyi EVVA SÁRA Csőd előtt Nagyvárad városa Az a szinte fantasztikus eset fordult elő Nagyváradon, hogy a városi nyilvános árlejtéseket hiába irják ki, mert senki sem pályázik és a január elseje óta kiirt összes áriejtések a pályázók hi­ánya miatt sikertelenek. Senki sem óhajt Nagyvárad városával üzleti összeköttetésbe lépni, mert Nagyvárad nem tud fizetni. A tisztviselői kar még nem kapta meg január havi fizetését és a népkonyhák kenyérszállitója, va­lamint a fakereskedő cég, amely Nagyvárad részére a fűtőanyagot szállítja, abahagyták a szállításai­kat, mert nem tudnak inkasszálni Nagyvárad városától egyetlen bánit sem. A városi tanács 15 millió leit szeretne felvenni, azon­ban igen valószínűtlen, hogy a kölcsönt, valamely érdekeltség folyósítaná annál is inkább, mert a város polgárságának egy jelen­tékeny része azt is vitatja, hogy a városi tanácsnak egyáltalán joga volna az ügyek vitelére. 1932-ben az OTI ne m tog baleset­biztosítás. előlegeket szedni Esztendőkön keresztül állandóan panaszolta a kisipar, hogy az OTI balesetbiztosító ágazata a z év ele­jén előlegeket ró ki "az iparosokra 5 ezáltal elviselhetetlenekké teszi AZ amúgy is rendkívül" súlyos hely­zetét a kisiparosságnak. A ma­gyar királyi kormány most ugy ren delkezett, hogy a most folyó évre az OTI ne vessen ki "balesetbiz­tosítási járu'ék előlegeket, ami az érdeke^ ipari körökben megnyug­vással találkozott. Valószínű, hogy az OTI autonómiája az elmaradt balesetbiztosítási járulék élőlege­ket az öregségi tartalékalapból való kölcsön utján fogja előteremtem.

Next

/
Thumbnails
Contents