Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-21 / 42. szám

Nyíregyháza, 1932. február 21. 4» Vasárnap "Calif. évfolyam 42. sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : fify Héra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. ügyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 1. mmmmmmmmÉmmmammmmimmmtasmmtmm Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1—39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethien-u. 2, Kiút a válságból Irta: Báró Maicomes Albert Közhellyé vált már az a megál­lapítás, hogy a mai válság nem elszigetelt, helyi jelenség, hanem világba], ezt a megállapitást fő­ként azok tették, akik csodálkoz­tak ezen és nem tudták, hogy min­den válság többé-kevésbbé nem­zetközi jelenség, mely a tőkének egy-egy ponton való .polarizáció­jából származik. Jelenleg a hely­zet az, hogy a világ aranykészle­tének műid nagyobb és nagyobb százaléka helyezkedik el Francia., országban, míg más államok aranyszükségben szenvednek, he­lyesebben szólva, míg minden más áüam, Svájc kivételével, arany­szükségben szenved. A többi ál­lamoknak azonban megvan az a szerencséjük, hogy valami módon ki tudják csikarni mindig-a segít­ség eszközeit, Németország Hit­lerrel, Ausztria az Anschlussai, vagy" a némiet-osztrák vámunióval fenyeget, a kisantant franciabarát politikával hízelegi vagy könyörgi ki a segítséget. Csak nekünk -nincs ilyen terimiészetadta fegy­verünk és bármily különös legyen e megállapítás, Magyarország minden reménye egy gazdasági ki­bontakozáshoz egyedül, adósságai­ban lehet. Ezek állítanak bennün­Májnsi tüzek... Irta: Krompacb-- Holló Lenke i A nap tündöklő Sugarára! be­bontotta a szobát. Tüzcsóvát do-t bott be, hogy lángoljon minden a tavaszi ragyogásban... A lány megállt a fénylő arany­tengerben és két karját kitárta a tavasz, a nap felé, hogy magához ölelje. Mozdulatára megfeszült rajta a selyem pizsama és amint fekete ha­ja ráhullt a csontszmü selyemre, gyönyörű ellentétet alkotott, az aranyló nap, az éjszmü haj. Arcára egy kipihent éjszaka üde rózsákat festett. Még csinált egy pár mozdulatot, Imikor tekintete az asztalra esett, ahol egy távirat feküdt. Biztosan nem akartak felköltem ezért tették ide — gondolta. —• Izgatottan felnyitotta és olvasta: >-,A délutáni gyorssal érkezem.« A párszavas távirat az arcába kergette a vért és amint leült a dí­ványra, kezében a távirattal, szeme a messzeségbe tévedt, tűi a kis szobán, elébe ment a zakatoló vo­natnak, amely azóta mindig köze­lebb és közelebb hozza az ismeret­ien barátot. Hogy történt ilyen hamar, üyen váratlanul? ■ két a nemzetközi élet érdekkörébe s csak ezek révén remélhetünk hathatós támogatást, gazdasági u]- fáépülésünkhöz. Utalnom keli itt például a Svájccal kötött küring egyezményre, meífyef kapcsolatban a svájciak ígéretet tettek a miagyar bevitel fokozására, nyilván nem platói alapon, hanem tisztán azon érdekektől indíttatva, melyeket ná­lunk elhelyezett tőkéjük megköve­tel.. Korántsem ify egyszerű azonban az ország belső pénzügyi helyze­te, melyen sem a hitelezők érde­kei, sem a transzfermoratórium köz vétlenül nem segítenek s melyet a fizetési eszközök legvégzetesebb hiánya jellemez. Élesen el kell tehát határolni a kül- és bei pénzügyet é's meg keli különböztetni azt a viszonyt, mely külföldi és azt, mely hazai hi­telezőink esetében áh fenn. Külföldi tartozásaink szem­pontjából a pengő árfolyamának épségben tartása irtudlátatlanul szükséges s ezért minden infláció kerülendő, ez nem csupán a ml egyénileg kifejtett álláspontunk, ezt tanácsolta a Népszövetség ősz- szet itt]árt szakértői bizottsága is. A kaimatok megfizetése csak tar­I tott árfolyam mellett képzelhetőd, minthogy’ egy esetleges letérés az aranystandardról, az árfolyamot és azáltal a pengő külföldi vásárlóere­jét hatványozott mértékben ásná alá és így nem hozná meg a kí­vánt eredményt'. Az ország belsejében azonban más a helyzet, itt a fizetési eszkö­zök hiánya következtében megbé­nult minden forgalom és nem képzelhető el, hogy adott körül­mények között a fizetési eszközök nyílt vagy burkolt formában való tniegszaporitása nélkül, a helyzet feszültsége megoldódjék. Nem a millió számra heverő memorandumra célzok itten, me­lyek komplikált huszárcsinyekkel igyekeznek a válságot leküzdeni és ugyanazt az aranyat például há­romszoros módon használják fel fedezetűi, hanem arra a íegkéznél- fekvőbb lehetőségre, mely árufede­zeti váltót, szövetkezeti vagy fo­gyasztási utalványt iktat be kész­pénz pengő helyett bizonyos re­lációkba és ezáltal megenyhiti a pénzinséget és elejét veszi annak a terhes állapotnak, mely a kb. 400 millió bankjegykészletet (melyből tekintélyes rész úgyis külföldön tartózkodik kamat gyanánt vagy nyugszik egye? bankok trezorjában biztos vállalkozási lehetőségek hij- ján) kb. Soo milliós budget mei- I lett kétszer kényszeríti keresztül az adó- és illeték hivatalokon. Tudnunk keli, hogy a rossz ter­més dacára még vannak tekintélyes felhalmozódott árukészletek, me­lyek éppen a fizetési eszközök hiá­nya és fokozatos kevesbedése kö­vetkeztében nemi tudnak; a fogyasz­tóhoz jutni, ha azonban az árukézs- let tulajdonosa ámkliring utján tudja hitelezőit, illetve annak tar­tozásait kiegyenlíteni, ez a negatív feszültség megszűnik és fantáziát kölcsönöz a termelésnek, ujjáal- kotva az áruba és értékébe vetett bizalmat, mely egyedül lehet alapja a gazdasági kibontakozás­nak. Vegyük figyelembe azt a tényál­lást, hogy a magyar mezőgazda­ság árui értékesítésének lehetetlen­sége miatt kénytelen üzemét kor­látozni, miáltal növeli a munkanél­küliséget, és súlyosbítja a válsá­got, mag az ipar a mezőgazdaság hanyatlása következtében előállott piacösszeomlást és a túlzsúfolt rak­tárak levegőjét ismét az üzemek leállítására, illetve korlátozására vezeti le, ami ujabb munkanélküli­séget, kamat- és tőkeveszteséget eredményez, ilyen állapotok mel­lett a felhalmozódott árutömegek kölcsönös levezetése lehet az egye­düli cél, melyet fizetési eszközök hiányában, ha másként nem, csere- gazdaság utján kefi lebonyolítani. Ehsmerem, hogy ez a terv gak- daságfejlődéstaní szempontból bí­Most már tudom, a novella ! Még most is boldogan mosolygott a gondolatra és arra, hogy pár hó­nappal ezelőtt megjelent egy novel­lája és a megjelenés után levelet hozott a posta, gratuláló sorokat, egy ismert Írótól, aki arra kérte, hogy válaszoljon neki. így indult meg köztük a levele­zés. És a levelek mindig hosszab­bak lettek és mindig gyorsabb idő­közben érkeztek. Úgy örült a leve­leknek, amik szint hoztak az éle­tébe és úgy várta mtndig, mint gyettoek 'a knszkjndlit. A levelek hangja azonban megváltozott, olyan volt, hogyha elolvasta végig, resz­ketett tőle, akár csak a fiatal nyár­fa, ha a tavaszi szél szerelmesen végig simogatja. A sorok égettek, a leírt szavak a szivébe markoltak úgy, hogy utá­na ie kellett hunyni a szemét. Nem1 voltak azok a megszokott sze­relmes levelek, valahogy több volt annál. Az erős férfi" párját kereső szava izzott a Sorokban, ami aka­dályt nem ismerve jön felé'és hozza forró szivét és az elkövetkezen­dő napok piros lánggaf égő forró óráit. És a megismerkedés első óráját, miért eddig csak fényképről ismerték egymást, de most már jön, hozza a vonat 1 A lány készült a fogadására, szépítette magát, a lakást és közbe gondolata mindig ott járt a zaka­iMnHBHHHnn toló, prüszkölő vonatnál, amint az nyep a kilométereket, örült, hogy jön, hogy megismerheti’és félt tő­le, hogy váj jon olyan lesz-e, amilyen nek "gondolta. Meleg fegyen a sza­va, búgjon, mint az orgona, magas legyen és erős és jó legyen, ez a legfontosabb. És mikor így maga elé képzelte, hirtelen összerázkó- aött, hisz én azt várom, hogy olyan legyen, mint az, akit én magamban Múzsának hívok -— gondolta. Azt várom, hogy’ olyan legyen, mint ő az elérhetetlen, aki után hiába nyújtom1 lei a kezemet vágya­kozva, de akit az álmaim és a szent, drága pillanatai az ihletnek, mégis elém hoznak, akiről írok és1 akiről álmodom hosszú éjszakákon ke­resztül. Akinek egy-két szava töb­bet ér a yilág minden vagyonánál. Akinek az erős vállára lehajtom a fejemet, mikor írom a szerelmes történeteket, úgy gondolatban. De akivel a személye3 találkozást még sem keresem, mert azt akarom, hogy ő maradjon meg örökre an­nak, ami, az elérhetetlennek, a Múzsának, aki ép úgy örökké szép marad, mint egy’ meghalt vőlegény a menyasszonya előtt, mert az so­ha sejm vénül meg, az soha nem mond, vagy - tesz olyat, ami kiáb- ábrinditóiag hatna, aki az egyetlen, az igazi férfi! A lány Múzsája élt. Drága élő, de elérhetetlen valóság volt, aki tudta, hogy’ az és tudta azt is, hogy’ lépését figyeli a lány messzi­ről és ráaggat minden Szépet, amit csak egy író fantáziája teremthet1 és olyannak képzeli a lány, mint1 egy drága e[efántcsont-tornyot, a jó­ság, a szépség tornyát. Egy drága zárt tornyot, amibe nem lehet be­lépni 'és ama nem mozdul' a helyé­ről, ott miarad azon az utón, a jó- aág, a becsületesség, a hűség megdönthetetlen utján, amin eddig járt és megy előre tántorithatatla- nul. Alá tudja, hogy ő a lány Mú­zsája, de úgy viseli "ezt a nehéz tisztséget, mint egy kitüntetést^ harctéren szerzett drága kitünte­tést, visep becsülettel és némi be­szél róla, csak legfeljebb, ha látja a bűnt, az éjét apró csúnyaságait, eszébe jut a költő álma, amit róla sző és megnyugszik abban, hogy van hűség, van tisztaság, van szép­ség is a világon. Ezzel, a Múzsával" kellett meg­vívni a harcot az Írónak, a barát­nak, aki mind erről' nem tudott, csak a lány tudta és azt is tudta, hogy nehéz lesz a harc. Talán, ha tudja a férfi mindezt, nem ült vol­na vonatra, hogy megismerje azt a lányt, akinek a levelei képezték a boldogságát és akinek, ha a levele késett, nem tudott dolgozni" és fi­gyelt minden csöngetésre, hogy vájjon nem-e a levélhordó, míg sé­tált kényelmes dolgozószobájában. Ara. 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents