Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-10 / 7. szám

1932. január 10. A közkedvelt, kührtgés, re. kedség és hurut ellea igen hatásos bonbonok rindea gyógyszertárban és drogériában újra kaphaték 1 zacskó 60 fillér, 1 doboz P 1-20. 7943 hes vagy ha szabadban vannak elhelyezve méheink, a havat Jiegafább 7—8 lépésnyire távo'itsuk éi *s hint sük be előttük a teret szalma, polyva, vagy falevé léi stb., hogy ki repülésük alkalmával ne a hideg

1 hóra vagy földre hulljanak. Ha leggonsabbi előkészület mellett is, megdermedt méheket veszünk észre a földön, szedjük össze s felmelegedésük után kijárónyiláson át bocsás suk be a gyenge méhcsaládhoz. Ebben az időben a napfény csalja (a méhek ít ki s ha azt látjuk, hogy a hőmérséklet mindennek dacára - - 12—14 C. fokon alul van, deszka lápokká í árnyékoljuk be a kijárót, hogy időelőtt ki ne jöjjenek A méhek tisztuló kirepü-ése alatt íőa teljes nyugalom. Zavarja a méhek nyugalmát a kaptár, vagy kas mozgatása, felnyitása és mindenféle zaj, kopogás, ajtócsapkodás, stb. E háborgatások káros következményei szinte kiszámíthatatlanok. A nyugalmukban megzavart méhek féltvén vagyonukat, teleszívják gyomrukat mézzel, igy terhelvén béicsatornájukat, kevés ideig tudják ürüléküket visszatartani. A to\ ábbi zavarás vagy a hoszszantartó tél arra kényszeríti őket, hogy lakásukban bocsássák ki ürüléküket, ami beronditja a Iépkészletet, a levegőt megfertőzi, minek következménye a hasmenés (vérhas) kitörési s a család pusztulása lehet. Ugyanez a veszedelem fenyegeti a téh készlet korai etfogytán kívül, a hideg lakásban tevő méhcsaládot is, amely a belső melegség fenntartása miatt kénytelen erősen táplálkozni. A megzavart méhek a méhgomotyt elhagyván, megdermednek. A szél igen árt a méheknek, védeni "kefl ellenzőkkel s ha a lavegő árnyékában 12 14 C. fokra melegszik. el kell az ellenzőket távolítani, hogy a rövid ideig tartó 'enyhe idő tisztulási "kirepülésre felhasználhassák. A jó méhész e nyugalmi idő alatt előre elkészíti mind azt, mire később szüksége lesz. A kasokat, kaptárakat javítja, esetleg ujakát készít. Mivel az ezen időszakban aktuá is és legfontosabb tennivalókat röviden Vázoltam s ha ezeket pontosan betartják a kezdő és gyakorlottabb méhészek és méhtartók, a későbbi útmutatásaimra is sor kerül s méheink életbenmaradásával gyönyörűséget szerzünk magunknak és családunknak azáltal, hogy a virágkelyhekben összpontosult nektárium ból méz, mint kiváló gyógy- és tápszer kerü. majd asztalunkra s a fölöslegünkből a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett kis anyagi hasznunk is lehet. Adja Istenünk, hogy ez az újesztendő hozzon \issza mindnyájunk nak minden jót, méheinknek virágkelyhekben bőven nektárt S legyen ugy, mint régen volt!... A mezőgazdaság megmentése Iria: Bartha Ernő orosházi felsőmezőgazdasági iskolai tanár JSfrfRYIDÍK. Azonnalra, vagy február kiadó tágas üzlethelyiság raktárral. Vay Ádám u. 7. sz. alatt Dr Nyerges Miklós ügyvéd, hazgondnok Bocskayu. II. Tolelon 491 32 10 A magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzete, mint ismeretes. annyira súlyos és vá'ságos, hogy hozzá hapon'ót hiába is keresünk a gazdaság történelemben, ennek a mai válságnak méltó párjára aligha találunk. Voltak ugyan válságok máskor is. Látott már a magyar föld a múltban is nehéz időket. Átélt már a magyar gazda különbnél különb gaz dasági mennydörgést, villámlást, mindent elsöpréssel fenyegető valóságos válság-forgószeleket. De ilyen végitéletszerü gazdasági fö drengést, mint amiben most élünk, még soha! Sajátságait, hatását következményeit tekintve ugyanis másnak, mint földrengésnek, találóbban és helye) sebben nem is nev ezhetném, ameny j nyiben a mezőgazdaság eme válsáj ga nem marad, míntahogy nem is í maradhat elszigete't jelenség, hanem ! megérzi azt az ipar és kereskedelem, a munkásság és tisztviselőos/tály is egyaránt. Mindez végeredményében oda vezet, hogy- ha a mezőgazdaság nem talá helyes kivezető utat a válságbó , hanem mindjobban e'adósodva és elgyengü ve egyszer végkép elmerül ablKan, utána mások is, a töbhiek is elszegényednek, majd menthetetlenül tönkremennek. De mindenki kivétel nélkül! Akkor azután már hiába minden igyekezet, segítség, megoldás, mert nincs tovább és nincs többé feltámadás, csak hosszú. néma, végte'en csend körös-körül szerte a földrengés pusztító munkájának a nyomai, kövek és romok, alattuk egy nemzet hamvai, felettük pedig a tovasuhanó pusztai szél, amely mintha folyton ezt sirná: »Egy ország. ami volt, de nem'lesz többé!« Mindenkinek éreani kell. hogy ennek nem szabad bekövetkeznie, ezt el keh kerülni. És el is 'ehet kerülni! Még nem késő. Ha mindnyájan össze fogunk, ha mindenki kifveszi a részét a munkából, ha nemcsak beszélünk, hanem egyszer — az utolsó pillanatban — cselekszünk is, mindent meg lehet menteüli. Ne mondjuk azt. hogy itt ugy sem lehet csinálni semmit, hogy ez másutt is, mindenütt igy van, hogy világjelenség, hogy ki kell várni, irfSijd minden magától rendbejön, mert ez nem áll, gazdasági csodák nincsenek, de gazdasági igazságok igenis vannak! Valóságos é-'ethalál-harc ez, kűzdelero a íétért, senkinek sincs joga, hogy ölbetett kézzel nézze, hogy mások utolsó erejük megfeszítésévelő érte, az ő érdekeiért .dolgozzanak. Nem lehet ma senkinek sem más, fontosabb teendője, mint a tetőpontjára hágott, minden idők legnagyobb mezőgazdasági válságálnak enyhítése, a mezőgazdaság boldogulásának lehetővé tétele vagyis a mezőgazdaság megmentése! Ez legyen eszköz, ami ezen cé

! eléréséhez segít. A mezőgazdaság megmentésének szerintem az adott körülmények között az alábbi három, egyedül "helyes, alkalmas eszköze lehetséges: 1. Tervszerű termelés és jól szervezett értékesítés. 2. Az egyetemes mezőgazdasági érdekek tényleges, önzetlen egyéni szempontoktól független véde me. 3. Határozott irányu, gyakorlati cselekvő agrárpolitika. E három eszköz közül az első az egyes gazda, a második a gazdatársadalom, a harmadik pedig az állam feadata. A következőkben mind ezekkel behatóbban kívánok foglalkozni, mert csakis ezek együttes, sikere® és szerencsés megoldása mentheti nreg a mezőgazdaságot. A mezőgazdaság megmentésére irányuló munkában igen sok és nagyfeladat megoldása vár a gazdára. Ezek mindenikét én egyrészt technikai okokból, másrészt azért, mert minden egyes birtok adottságai és lehetőségei mások, jelen cikkem keretében még csak fel sem sorolhatom teljes egészében. Ezért a legnehezebb és legégetőbb kérdések megoldásának szerintem helyes irányelveire világitok rá a legélesebben, míg a részletkérdések megtárgyalására e lap hasábjain a közeljövőben esetenként, egyenként visszatérlek. Mint említet :em, az egyyes gazda legsürgősebb fe'adata a válság enyhítésével kapcsolatban a termelés és értékesítés kérdéseinek a viszonyok által követelt, a gazdálkodás eddigi rendszerétől lényegesen eltérő megoldása, ami nem más, mint a termelés és értékesítés mai rendjének megváltoztatása, helyesebb, jobbj, észszerűbb formában való újjá szervezése. Kétségtelen, hogy ez nagyobb és nehezebb munka, mint az átmér,e'inek gondolt bajokat io y tonosan és kizárólag ujabb bankkölcsönökkel látszólag rendbehozni, azonban ma már ott tartunk, hogy más lehetőség nincs, előle kitérni, halogatni, elodázni nem lehet, igy kénytelen kelletlen meg ke l csinálni, még pedig minél előbb. A bajok ott, akkor, azzal kezdődtek. hogy a gazdasági bevételek évek óta folytonosan csökkentek míg ugyanakkor a gazdasági kiadások rohamosan emelkedtek. Hogy ez valóban igy van, mi sem bizonyítja jobban, mint az e'őző évi és mai árak összehasonlítása, továbbá az a körülmény, hogy ez a folyamat még mindig tart. A legnagyobb hiba azonban az volt, hogy ezt a veszedelmes tünetet sem a gazdák nagy része, sem az érdekképviseletek vezetősége, sem a volt kormány nem vette elég komolyan, hanem muíó jelenségnek, átmeneti zavarnak hitte csupán, miért is gyors és gyökeres intézkedések helyett vagy semmit sem tett ellene vagy csak átmeneti, pillanatnyi változásokat, segélyeket, —kölcsön, akciók, intervenció, boletta — ami nagyon természetesen nem lehe tett elegendő és célravezető. De hát mit kellett volna, avagy kellene tenni a bajok teljes, vagy részleges megszüntetésére ? Semmi különöset, egész egyszerűen csók a bevételek fokozását, a kiadások csökkentését. Ennek pedig egyedüli módja a termelés és értékesítés Tendjének újjászervezése. Sokan félremagyarázzák ezt még a legutóbbi időkben is, .mikor azt vitatják, hogy a mi talaj és éghajlati viszonyaink közt mást, mint búzát és tengerit termelni nem lehet. A termelés átszervezése alatt a legkevésbbé szabad azt érteni, hogy például hagyjuk abba a buza termelését és helyette a jövőben termeljünk narancsot, meg banánt, szóval más valamit, mert ez nyilvánvalóan kivihetet'en. A termelés átszervezése nem mindig, vagy nem csak azt jelenti, hogy mást termeljünk, de igen sokszor, sőt legtöbb esetben azt, hogy amiket eddig termeltünk, azt a jövSben másképpen kell termelnünk. Ez a imásképen;,• nagyon sok mindent jelenthet- Igy mennyiséget, minőséget, tervszerűséget, biztosságot,. olcsóságot, hogy hamarjában többet ne is említsek. Hogy a felsoroltak közül, hol, mikor, melyiket, miért kell irányadónak vermi, azt sohasem egyéni tetszésünk, szokásunk, kényelmünk, d® nejn is a tafej és éghajlati viszonyok, hanem a mindenkort fogyasztás, az értékesítés, és piac, röviden a közgazdasági viszonyok mutatják még és dönthetik el időről-időre, esetrői-esetre mert a termelés legmegbízhatóbb iránytűje csakis a fogyasztás és a termelési költség lehet- Amennyiben a fogyasztás Yiövekszik, améibedhetik a termelés, sőt a termelési költségek is. De ha a fogyí^sztás csökken, vagy a termelési költségnek, vagy mindkettőnek csökkennie kell, különben a termelés egyensúlya meginog, megren dűl, sőt felborul- A mezőgazdasági termelés és értékesítés (rmti rendje kevés kivételtől eltekintve tervszerűtlen, rendszertelen, észszeriitlen. Megváltoztatása és megjavítása olyképen tröténhetik, hogy a belső és külső fogyasztás valamint értékesítés tényezőit vizsgálva, a termelés főirányát, az ennek legjobban megfelelői üzemrendszert és üzetm'kellékeket, tőkét, munkát, anyagot, időt' költséget, továbbá az értékesítés idejét, módját eszközeit, helyét ugy válasszuk ki és visszük keresztül gyakorlatilag, ahogyan azt a mindenkori helyzet, körülmények, viszonyok egyben érdekeink megkövetelik. Ma nem ezt csináljuk. Mindenki azt, olyant, annyit tennel, ami neki jói esik, vagy ahogyan megszokta. Értékesítési rendszerűnkről ínég Ijtobb nerr.: beszélni^Ugyanis annyira idejét multa, elavult, ósdi. hogy tnár a háború előtt sem fett volna szabad tűrni és meghagyni ebben az alakjában, hiszen sem az eladó, sem a vevő, sem a fogyasztó érdekét nem szolgálja, sőt a legnagyobb, mértékben káros, veszélyes, ko-kázatos, költséges, mindegyikre egyaránt, de kivált az eladóra, miként azt a mindeninapi gyakorlati, élet számtalan példával'beigazolta. E tekintetben szolgáljon irányadóul, hogy a kínálat és kereslet megfelelő szabályozása a jobb értékesítés első és legfontosabb feltétele. E nélkül a részletkérdések heTyeS megoldása sem sikerülhet. Amíg az a képtelen állapot, amit búzánál aratás után, a kukoricánál szeptemberben minden évben, marhánál, sertésnél, baromfinál pedig minden héten rendszeresen megismétlődhetik az ország egyetlen piacán, Budapesten addig értékesítésről a szo nemesebb értelmében beszélni sem lehet, legfeljebb csak eladásról, helyesebben kényszereladásról. elkótyavetyélésről. Ez pedig nagy ku.önbség! Az értékesítés rendjének újjászervezése azonban érthető okoknál fogva csak kisebb részben, az alkalmazkodás és önfegyelmezés tekintetében az egyes gazda feladata, mig nagyobb részben és különösképen a gazdatársadalom összesséségeé. Ugyancsak ennek másik feladata, a mezőgazdasági egyetemes érdekek tényleges és hathatós megvédése az egész vonalon minden ellentétes, esetleg ellenséges érdekkel szemben. Hogy ezen a téren még mennyi a tennivaló, az véleményem szerint nem szorul bizonyításra. Miután azonban ezek e'végzésére az egyes ^azda magában nem képes. az állam pedig közveűenül nem, csak közvetve érdekelt, igy a gazdaérdekek leghivatottabb, pártfogója csakis a gazdák összessége, vagy annak ezzel megbízott szervei lehetnek. A jelenlegi érdekképviseletek legtöbbje nem felelt meg a hozzája fűzött várakozásoknak, aminek oka részint abbjan nejük, hogy valójában nem az összesség érdekeit, hanem nagyon sokszor egyéni érdekeket szolgált, részint pedig gyámoltalan és tehetetlen működésével elvesztette a gazda tömegek bizalmát. e Ha az érdekképviseletek nagy ré-