Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-10 / 7. szám

JWYÍRYIDÉK. 1932. január II. a világhírű ^ filmek az Ünnep ntán Az ünnepnapok yz emberiség legboldogabb berendezései közé tartoznak. Az élet műhelyének lázas zakatolása közben az ünnepnapok jóleső pihenőket alkotnak, nemcsak munkapihenéseket, hanem ie]kt pihentetőt is, amelyen a hétköznapi gondoktól támadt ember szabad lélekzetet vesz, elmélkedik, megnyugszik, erőt gyűjt a további küzdelemhez, melegséggel öleli magához családi körét és felemelkedik az életet fenntartó szebb érzelmek és gondolatok világába. Különösen áll ez az évnek legszebb ünnepnapián: a karácsony; és újévi ünneepkre. Véghetetlenül megkapó látvány az, hqg'y, <ak|arácsonyi szeretet ünnepén az emberek a kölcsönös örömszerzésben élik ki magukat s [megható szép szokás, ^ogy az emberek újévkor boldog újévet kívánnak egymásnak. A hétköznapi törtetés, versengés, gyűlölködés és féltékenység szelleme háttérbe szorul e napokban és az emberi szolidaritás érzése jut kifejezésre a kölcsönös jókívánságokban. De más mélyreható tanulságok is levonhatók az ünnepnapok eseményeibői Szomorú időket élünk. A gazdasági váslág már oly méreteket öltött, hogy a romboló erők már a' legerősebb államok várfalait is repesztík. Nagyon természetes, hogy a mi kicsiny országunk, amelyet a trianoni béke példátlanu

1 megnyomorított, mélyen és súlyosan érzi a gazdasági válság kihatásait. Súlyos terhek nehezednek a polgárság vállaira, redukciók van nak naiprenden, mint egyébként mindenütt az egész világon. Nálunk még más komponensek is: az idei rossz termés, az értékesítés nehézségei, a külföld elzárkózása, az alacsony terményárak, stb. tetézik a gazdasági bajokat. Mégis azt láttuk, hogy karácsonykor mindenki vásárolt valamit kedyeseínek és a kereskedők jó karácsonyi vásárt csináltak. Azt is látha'tuk, hogy Szilveszter éjje lén a családok körében is, a nyilvános találkozó helyeken, kávé' házakban és klubokban vidám élet folyt- A fővárosban még a hajnali órákban is oiyan nyüzsgés volt ay. utcán, aminő hétköznapon csak a déh forgalmas órákban észlelhető. Ne mondja, senki, hogy .csak a legnagyobb erőfeszítés árán sikerült ilyen élénken megrendezni az ünnepnapok szépségeit. Megengedjük, hogy erőfeszítések történtek, de az erőnek megfeszítéséhez erő kel', amelybői meríteni lehet. Hála Istennek, bármennyire megnehezült az idők járása fölöttünk, az Ünnepnapok eseményeiből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy vauinak még az országban erőforrások, amelyek lehetővé teszik nemcsak azt, hogy tovább küzdjünk ,a mindennapi létért, hanem lehetővé teszik az ünnepnapok lélekemelő örömét is. Megmondjuk azt is, hogy honnan vannak és miben rejlenek véleményünk szerint azok az erőforrások, amelyekből a társadalom a gazdasági válság közepette táplálkozik. A nemzet legdúsabb erőforrása a mUgyar faj tehetségében, munkabírásában és kiapadhatatlan küzdő energiájában rejlik, amely a nemzetet egy évezred válságaiban és vészes viharaiban mindig fenntartotta. De közelebb vizsgálva, a nemzet erőforrásait mélyrehatóan táplálták azok a nagyarányú közmunkák, amelyet a mult kormány tíz év alatt végeztetett az országban. A műit kormány — amit a politikai tendencia most annyiszor kifogásol és gáncsol, — egymilliárd pengőt fordított hasznos közmunkákra. Építtetett, restaurált, minden gazdasági ágazatnak segitségít juttatott, életre keltette és feltámasztotta a gazdasági életet. Ez mondta —, aki egyáltalán nem törődik és nem szereti a nőket, csak a tudománnyal törődik. A lány kíváncsian megnézte most rnár a férfit. Erős,, magas alakját, napégetett arcát és a halántékánál erősen őszülő haját. Érdekes férft — gondolta. — És amig riézte, s zivében egy régen nem haflott édes melódia csendült fei. Egy himnusz, a fiatafság, a szerelem himnusza, amiben minden benne van, ami csak szép: (A madarak csícsergése... A méhek zümmögése... A nap arany'zuhatagja... A virágok illata... A marokszedő lányok dala... A búzakalász... A! kasza ezüstös pengéje, ritmikus csengése... A rét, a nyár... Aki ezt hallja, elfele :ti, hogy tél is volt, csak a nyárra, a virágokra gondoi- Elfelejti a téli hosszú estéket, amikor a sötétség ugy nehezedik az emberre, hogy szinte lenyomja és a hideg csípős szél rosszindulatúan körültapogatja, végig/borzongatja, mind addig, míg csillagszemét ki n«m' nyitja az éj. * Ez volt a dalban, amit csak ő hallott. . I Teltek a napok, a lány végezte a dolgát és estérikint pepecselt az arcával. Bekente illatos kenőcsökkel a szem körül, hogy megakadályozza a korai ráncokat. Tornázott, fogyasztotta magát, sportolt. De mindezt kedvetlenül, mint aki érzi, "hogy úgyis mmden hiába. A boldogság kék madara nem fog az ő vállára szállni soha. De azért nem tette le a fegyvert, az örök hői fegyvert, amivei meglehet hódítani a férfit és harcolt tovább és kereste a kenyeret szívós, nehéz munkával, mint egy férfi. r Ez a harc az összes Szegény lányok harca volt, akik a háború utáni nehéz években nem tudnak férjhez menni, hanem odaállnak az íróasztalhoz és dolgoznak. Egy délután az egyik kolleganője kereste fel. Erzsébet mindjárt látta, hogy valami hirt hozott neki. Beszélgettek, de Erzsébet mindig azt várta, hogy mikor mondja már ínég. A lány leült és nevetve fordult Erzsébet felé. Egy nagy újságom van a számodra! Erzsébet nem tudott felelni, az volt az érzése, mintha egy kut szélén állna, aminek nincs kávája és szeretne elmenni mellőle, de nem tud, pedig ha ott marad, biztosan beleesik. — Igen, képzeld, — mondta a lány, — az orvos, akiről meséltél* az egymü'iárd pengő szétszivárgott és eljutott a legvékonyabb erekbe is. Ez a pénz működi^ az országban és a gazdasági válság nehézséget között a gazdasági vérkeringés törvényei szerint táplálja az életei. Lehetővé teszi, hogy-segítsünk "fegytmáson és lehetővé tes

zi, hogy megbirkózzunk e szörnyű korszak nehézségeivel. Zajlik a világ és az ünnepnapok tanulságain elmélkedve, meg keli állapítanunk, hogy már oly méiy a sülyedés és a Ji anyat lás világszerte, hogy ezek után már csak jav ulás következhetik. Bíznunk keli az eníbeiség jövőjében, mert ha a világok tovább fajulnak, akkor az egész nyugati civilizációt a végső pusztulás veszedelme fenyegeti. De rendületlenül bizunk a (magyar [nemzet jövőjében is. Lesz még egyszer ünnep a világon, mint Vörösmarty i-én cigánya zengi. Mondottam: ember, küzdj és bízva bízzál ! Jannár 17-én mutatkozik be az Iparosifjak Önképző Egyesületének zongoratriója Az .Iparosifjak Önképző Egyesületében lankadatlan kedvvel éö akarattal folyik az iparosnevelés nemzetépítő munkája. Céltudatos vezetés irányítja az önképzésnek ezt a figyelemreméltóan széleskörű és mélyreható munkáját. Ámult szentebb hagyományainak tisztelete és a jövő harcaihoz \szükséges uj-életszemlélet, uj ismeretek megszerzése kettős gondja a nagyrahivatott iparosnevelő-munkának. — Mindenkor igaz örömmei, a szebb magyar jövőben vaíó bizakodással láttuk az Iparos Ifjak önképző Egyesületének szereplését a nyilvánosság előtt, az iparos székház zsúfolásig mlegteít dísztermében, ahoi az íparosífjuság szereplői szín vonalas, élvezetes előadói számokban tettek bizonyságot értékes kv alitásaikról. Az idei évadban már egy izben alkalmunk volt az i Iparos ifjak Önképző Egyesületének műsorában gyönyörködni. Megkapó volt a szép fejődést mutató i vegyeskar, derültséget keltők voltak a bemutatott vígjátékok, komoly szépséget sugárzóak az előadót számok. Most újra a nyilvánosság fjlé lép a fiatal iparosgeneráció művészetért lelkesedő gárdája. Vasárnaphoz egy hétre, január 17-én izléssei összeállított I programmot mutat be az iparosok a székházában iz Iparosifjak önképző Egyesülete. A programomról sikerült ínegtudnunk, hogy nagy meglepetésül érdekes zeneszám interpretálása lesz a 17-1 műsor egyik fénypontja. Ez a zeneszám az ifjúság zongoratriója lesz, aInwiyben ifjaínk muzsikálásukról tesznek mindenkit örötnmef eltöltő tanúságot. Az érdekes zeneszám mellett uj számokkai gazdagítja a műsort a vegyeskar is, amelynek hanganyagában és dalos készségében nagy elismeréssel látta meg a ko/noly értéket, a biztató ígéretet a hozzáértők sokasága már a múltkori fellépés alkalmával is. Három vig

Játék képviseli a műsoron a kedvderítő hatóerőt és komoly szavafati számok dokumentálják majd az íparosífjuság sokoldalúságát. Az íparosífjuság január 17-1 műsoros estjének híre nagy közönséget vonz újra az marosok székházába. A jelen gondjai nem' lehetnek olyan sötétek, hogy befelhőzzék a jövő útját, hogy elvonják érdeklődésünket az ifjúságtól. A 17-1 műsoros estén (sem lesz belépődíj, mindössze a kötelező müsormegváltásná', befolyó fillérek járulnak hozzá az ifjúság önképzésének elmaradhatatlan kiadásaihoz. nősül. Ma hallottam, pedig azt mondták róla, hogy nőgyűlölő. És hozzá már egy nem egészen fiatal lányt vesz el, aki amint mondják, azzal hódította meg tudtán kívül, hogy szeretettei ölelt magához egy kis beteg gyermeket, akit ő kebelt. Ez tetszett mfeg benne, szóval szivet talált! Mit szólsz hozzá? Vannak még ma ís olyan férfiak, akiknek az ilyen lány tetszik. Hiszen, ha az ember tudni előre, hogy fiyenaz ízlésük, nem- volna nehéz egy ilyen kis komédiát alkalomadtán megjátszani! Erzsébet ült szótlanul éscsak az járt az eszében, shogy egy lányt, aki magához ölelt egy beteg gyermekét...* kEh! Bolondság, ha én rólam, volna szó, akkor már irt volna — gondolta. Másnap levele érkezett. Ismeretien írással. Vájjon la írhatta és amint felbontotta, nevetett édesen, mert az orvostól jött. Aki azt irta a többek között, hogy eddig azért hallgatott, mert tisztába akart jönni magával és az érzéseivel. . Erzsébet szinte leesett a nagy fotüjbe, kezében a nyitott levéllé

1 és nézte a Korokat, de nem azt iőtta, hanem onnan a fehér papírról egy meleg kis otthon kacagott elő, mmtha csak oda lett volna festve. Kis virágos kerttel... fehér kerítéssel..., amely mellett piros rózsák és s

z«gfük bólongatják illatos fejecskéjüket,.. Látta imagát bekötött lejjel takarítani és érezte az akác bóditó illatát... Majd lassan elővett egy zsebkendőt, — szemében még az álmokkai, — és letörölte a rúzstMint mikor a felhőfoszlányok mögül, előtör a nap, olyan lett a lány szeme és átható sugarától fényes lett a kis szoba... Pedig nem történt setram, csak egy kicsi levél érkezett, a boldogság előhírnöke! • i öh, milyen csacsik is vagyunk mi lányok — gondolta. — Harcolunk és azt hisszük, hogy az visz bennünket előre, a célhoz. Pedig mmden hiába, mert sorsunkat odalent tartja jóságos kezében az Isten. Vigyázva tartja, hogy el ne ejtse, még akkor se, ha nem vagyunk rá érdemesek, hogy életűnk ott feküdjön a kezében. Vigyáz rá akkor is, ha nem érdemeljük meg! Lányok! Dolgozó, fáradt lányok ! Nem harcolni, hanem — hmm kell!