Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-10 / 7. szám

A tisztviselők helyzete Goethe mondja, hogy az élet kétségtelenül harc, de ebben vé­gül is mindig az ember ,bukik el s mikor elbukott, akkor magára hagyják, éppen az embert, aki ma­gának mindene, mert hiszen a .vi­lágot magán keresztül ismeri (meg. Ez a mondás minden sza'vában ráíl'ik a tisztviselőre. Némán tűr­te, hogy fizetését hónaprói-hónap­ra leszállítsák, mert mint intelli­gens és jó hazafi, teljes belátás­sal van a reális helyzet .iránt. Ez ma parancsoló szükség, és a néma keresztet tovább viszi a vállán. A jajgatás nőies szokás s az is, hogy összerogy a kereszt s ulya alatt. A férfias lélek azt ;tartja, hogy jobb viselni a keresztet,,mint cipelni. Jobb keményén a vállaira venni, r ugalmas daccal előrevin­ni, mint roskadozni alatta. Jobb bátran, előreszegezett tekintetéi, elpusztíthatatlan magyar energiá­vá' tekinteni a bizonytalan jövő elé, mint földre irányított pillan­tással összeesni. De utóvégre a tisztviselő is ember s energiájának emberi "határai vannak. Tenni keh érte valamit, ami nem kerín .pénz­be s mégis segit a tisztviselőn. Mindenekélőtt kormánybiztost ké­rünk, akt összegyűjti a felgyűlt ba­jokat s tárgyalásokat kezd az or­voslásról. Itt van a tisztviselői adósságok konvertálása s enyhébb törlesztési módja. Nem oly mó­don, ahogy azt ma a Pénzinté­zeti Központ teszi, hogy kitolja ugyan a tisztviselői kölcsön tör­lesztési idejét, de félemell az évi százalékot. Azután itt a tisztviselő fogyasztási szövetkezet. Meg keh nézni, hogy hány fizetési megha­gyás fekszik % járásbíróságok eíőtt. ök még mindig a régi jó világ mértékévei dolgoznalk> nem veszik figyelembe, _ hogy a világ ju'ius óta uj 'fordulatot vett. A lecsökkentett tisztviselői fizetésből nem fehet olyan nagy összeget törlesztésre fordítani, mint az érintetlen fize­tésbői 'lehetett. Alíámi támogatás­sal olcsóbb akciókat keli szervezni a kisiparosok és kiskereskedők be­vonásával, mert elsősorban a kis­egzisztenciák védelméről van szó. Tisztviselő, kiskereskedő és ipa­ros soha jobban nem volt egymás­ra utalva, mint éppen ma. Mint az óraszerkezet kerekei ugy kapcso­lódnak egymásba. Egyik előmoz­dítja a másikat s valamennyi - az egészet. Ezt az összefüggést kell kipuhatolnia a kinevezendő kor­mánybiztosnak. Ez ugy látszik uj hivatal felállását térin é szüksé­gessé. Pedig nem. A tisztviselők, főleg a nyugdijasok szívesen vál­lalnak ingyen munkát, amely szo­rosan az ő ügyüket szolgálná. Eb­ből mi,ndenki kiveszi a részét szí­vesen, ha a munkát arányosan osztják fel. Mennyi jó munkaerő hever parlagon a tisztviselői nyug­dijasok táborában s mennyire szí­vesen dolgoznának ők, ha saját sorsukon javítani tudnak. S hoz­zá még az erkölcsi kötelesség is voma, mely aló' nem vonhatná ki magát senki. A tisztviselőknek joguk van az uj helyzethez mérten újra szer­vezkedni. Ez nem ütközik az alkot­mányba, vagy a hazafias érzésbe. De a szervezkedésnek még ma meg keli indulni s nem holnap, még kevésbé holnapután. Utóvégre is az ország íeghazafiasabb réte­gérői van szó, amely önmagán akar segíteni, még pedig olyan tempóban, amilyenben a fizetése­ket csökkentették. A kormány egy­oldali politikát folytat, ha foly­ton csak elvesz s nem támogatja párhuzamosan a tisztviselők szer­vezkedésének módozatait. Uj heiv­zet uj módozatokat kíván. Első­sorban kormánybiztost kell kikül­deni, még pedig a dolgozó snem a reprezentáló típusból. Olyant, aki v érünkbői való vér, v agy amint Arany János mondja magáról, — énekesből lett énektanár. Ezzel le volna vezetve az a feszültség is, amely a folyton kisebbedő fize­tés természetes függvénye. Ezt meg kell tenni'a kormánynak saját könnyítésére is és pedig nem hol­nap, hanem most, mindjárt. Mert ne felejtsük ei, hogy Napoleon hadisikereinek titka a gyorsaság voit. Németország megkezdi a fegyverkezést, ha a nagyhatalmak nem hajtják végre a leszerelést Ha nem adnak Németországnak 6 éves moratóriumot, úgy maga fogja egyoldalúan kimondasi Londonból jelenetik: A Daily Express berlini tudósítója szerint Brüning kance lár a lausamnei kon­ferencián hatéves moratóriumot kér. Ennek megtagadása esetén Német­ország egyoldalúan fogja kimondani a moratóriumot valamennyi adóssá­gára. A leszerelési konferencián köve­telni fogja, hogy a hatalmak mi­előbb hajtsák végre a leszerelést, ellenkező esetben Németország a versaillesi szerződés figyelmen kí­vül hagyásával fegyverkezni fog. Nyfreg>háza, 1832. január 10. * Vasárn ap K»III. évfolyam. 7. sz Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 f. — Negyedévi-e 7 P 50 f. Egyes szám ára: hétköznap 10 f-, vasárnap 16 f. Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : ÍSzéchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 39. Hirdetéseket az Újságból! is felvesz, Bethlen-u. 2. Nem harcolni, hanem — hinni kell... Irta: Krcmpach. Holló Lenke. — A »Nyirvidék« eredeti tárcája — i I. > Erzsébet a nagy tükör előtt állt. Fius, izmos alakja visszaverődött a tükörből- De ő nem magát nézte, hanem kinézett a kertbe, a ta­vaszba, ahol minden virágba bo­rult. Az aimafa olyan voh, pun 1 egy illatos menyasszonyi cSokor, csak a pir uió menyasszony hiányzott mel­lőle, hogy belérejtse hófehér arcát az illatos virágokba. És elrebegje azt az egy szót, — amit plyan ke­vesen tartanak meg —, hogy »örökké!« A méhek zümögtek és virágáról virágra szálltak. Az ég olyan gyönyörű kék, mint pár napos gyermek ragyogó kék szeme. És a csipkés bárányfelhők ugy ker­getőztek rajta, mint huncut, játé­koskedvü gyermeksereg. Csodaszép I — gondolta a lány. Olyan szép, hogy már szinte fáj. Miért is van az, hogy a szépség fájdalmasan dobogtatja meg a szivünket? Fájdalmasan és majd­nem olyan forrón, mint a szere­le*? A szerelem... rebegte Erzsébet iveit szája, amelyre gyöngén, fi­noman egy kis r uzst kent. Majd huüámos szőke haját kezdte kefél­ni és választékot csinált. De aztán meggondolta és szépen, simán hátrafésülte, mert a választéknál meglátszott a haj sötétebb szine, hogy eredetileg nem olyan arany­ba játszó az! Felvette a könnyű, habos^ lenge muszlin ruhát, mely szabadon hagy ta a nyakát és a karját. És míg igazgatta magán a r uhát, elitélte magát azért, hogy festéket hasz­nál, hogy félhosszu bakfis frizurát csinál és mindezt azért, hogy fiata­lítsa magát, ÉS hogy ugrál a nála tíz évvei is fiatalabb között és hogy odaadóan figyeli a ^ála fia­talabb fiuk nagy eseteit, amiben igazán semmi érdekes sincs. És ki­nyitja a szemét olyan angyali,ártat­lansággal," ahogy azt a filmen a moziszinésznőktőt látta és ezalatt számítja, hogy mennyi lehet a fiu fizetése?, érdemes volna-e hozzá menni ? Erzsébet egy kicsit megvetette magát ezért. De Istenem, init le­het ma tenni — gondolta. — Hisz fei keli venni "a versenyt a fiatalok­kal, ha nem akar lemaradni. "Ezért fásüzza este fáradtan a bokáját, fo­gyasztja magát, festi az arcát­Mert férjhez akar menni, mint a többi szegény lány. Meleg ottho;| után vágyik, ahol legalább egy kis mindenes cseléd legyen, akinek parancsolhasson és otthagyhassa végre a százszor megunt irodát. És vágyik arra, hogy folytatása legyen az életének. És hogy annak majd mind azt a sok szépet oda­adhassa, amit összegyűjtött a szi­vében. És akinek az élete majd szebb, boldogabb Jegyen, mint az övé. Sajnálta magát és a vele egyko­rú többi szegény lányt. Akik ugyan ugy nem találják helyüket a bál­ban, a zsuron, és akiknek a szemé­ben ugyanaz a vágy mesél, mint ami az ő szemében van. , Meséi arról, hogy milyen dobo­gó szívvel nézi reggel a szeren­csésebb barátnőit, akik az iskolába kísérik a kicsinyeiket, féltő, óvó szeretettet és melegen búcsúznak ei tőle az iskola kaupjában. Erzsébet nehezen szánta el ma­gát a menésre. Mégegyszer belenézett a tü­körbe, kipróbált egy igazi napfé­nyes, hódító mosolyt. És egy fej­mozdulatot, amelyre az aranyló fürtök a vállra hullap^k és ment ezzei a mosollyá' az ajkán, de könnyei a szemében a harcba: Az otthonért, — a férjért, — a gyer­mekért 1 I 2. Mikor az asszonybarátnőjéhez becsöngetett, akivei együtt akart társaságba menni, a kis mindenes kisirt szemmel fogadta, mert a kis Évikének megf ájult a t 0rka. A lány ledobta magáról a tava­szi kabátot és a kalapot iés izga­tottan szaladt be a gyermekhez. A kis Éviké a keresztlánya volt, akit nagyon szeretett- Nem köszönt senkinek, csak az ágyhoz szaladt, ahol Éviké bekötött nyakkal, láz­tói kicserepesedett ajkkai és tü­zelő arccal feküdt. Gyöngyvirág­szirmú fehér arcocskájára a .láz rózsákat festett, de azért rámo­solygott keresztanyjára. Erzsébet lehajolt a gyermekhez és magához ölelte a lázas, forró kis testet és beszélt hozzá gü­gyögve és kérdezett; Hoi fáj, mondd, kicsikém? A szülők meghatva nézték ezt a nagy szeretetet, amikor meg­szólalt egy idegen hang, egy férfi hangja, akit Erzsébet eddig nem is vett észre, hogy ott van és azt mondta: Jó íesz, ha nem üi le at ágy szélére, mert akkor egy bete­gem helyett kettő lesz! A lány felnézett a férfi arcába komolyan, összehúzott szemöldök­kei és ingerü'ten, mondta, hogy már kinőtt a gyennekbetegségekből". A barátnő most bemutatta őket egymásnak. A férj barátját, a hí­res orvost és — ezt már súgva «H Ara 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents