Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-29 / 23. szám

J^VÍRYIDáK. 1932. január 29. A Nyíregyházán is járt „kerékpáros világjáró" Berettyóújfalu határában eüenszegült a csendőrnek, aki agyonlőtte á „világjáróról" kiderüli, hogy szélhámos és körözés alatt áll. — Kétszer szökött meg az előállítás ntán, mire egy csendőr üldözőbe vette. — Üldözés közben érte el a végzet a szélhámos fiatalembert Debrecenből jelentik; A mult he­tekben Nyíregyházán is szerepelt Rózsa László »kerékpáros világjá­rói Berettyujfalu határában szomo­rú véget ért. A kalandos vérű fia­talemberről kiderült, hogy vesze­delmes és körözött szélhámos, emiatt meggvült a baja a hatósá­gokkal. Rózsa László ekkor sem tagadta meg kalandos vérét és két­ízben szökött meg a letartóztatás elől. Az elfogatására kiküldött csendőrrel sz..-mbe n fenyegetőleg lépett fel .ugy, hogy ez fegyve­rét használta. A golyó halálos se­rülést ejtett rajta és Rózsa László' a sérülés következtében meghalt. _ Az eset részletei és előzményei a következők : >>87 EZER KILOMÉTER KER£KPARON«. Hónapok óta országszerte ismert alakká nőtte ki magát Rózsa László a zalaegerszegi születésü asztalosse­géd. Tudta, hogv mindenkiben ott él á revízió gondolata. Olyan félén­ken, olvan szentül, hogy senki sem gondolt arra, hogy azzal vissza is élhetnek. És igy történhetett, hogy Rózsának, aki a javítóintézet és a börtön után a kezében levő kerék­párigazolvánnyal indult et az_ or­szágban, sikerült az emberek jóin­dulatát megtéveszteni. Faluról-falu ra járt. És nőtt naplójában az alá­írások száma. Egyelőre csak jóhi­szemű községi jegyzőké és; biróké. A községi p-ecséttef. £s mivelhogy háromszínű zászlócskák lengedeztek a kerékpár kormányán, meg külön­böző érmekkel és szalagokkal volt diszitve a kerékpáros melle, — egy­egy dicsérő sor is belekerült a könyvbe, ameiv pedig valójában még egyszerű igazodásul sem szol­gálhatott volna. »Isten áldása ki­sérje őt áldozatkész, hazafias utján« — irta be a naplóba az egyik du­nántuli község birója, aki a három­színben a három szint, a zászlóban a zászlót, a revíziós gondolatban a revíziót tisztelte meg magyar tisz­telettel. Ezután polgármesteri, fő­szolgabírói, alispáni aláírások és bélyegzők következnek. Ennyi elég volt arra, hogy most már a szer­kesztőségekbe is belátogasson a »vi­lágjáró«. Elég a napló felmutatása. Mert, hogyha ilyen fontos külde­tésben van az ember és 160.000 P-t fog keresni és 87.000 'kilomé­tert tett meg kerékpáron, könnyein otthon felejtheti a külföldi naplót. Összesen harminchatot, mert eny­nyi vaskos kötetet tett ki állítólag a lámák, maharadzsák, kalifák, bé­gek, királyok aláírása.- Dehát a szó pótolja az írást. £s Rózsa ér­tett a propagandához. Előadásának nyomán a pesti lapokban is nap­világot látott a hir, hogy Rózsa László »szobrászmüvéSz« és öccse bejárták Ázsiát, 87.000 kilométert tettek meg kerékpáron és minde­nütt harcoltak a revíziós gondolat mellett. Egyes debreceni lapok ha­sábokat közöltek és ott díszelgett a sorok fölött Rózsa László arcképe, akit állítása szerint Franciaország­ban 25.000 főnyi közönség foga­dott; Vilma királynő összes ható­ságainak elrendelte, hogy támogas­sák, a pápa és Mussolini kezet fogtak vele. £s hét nyelven beszél és a japán zsákhordókról is meg­állapította, hogy azok részvéttel vi­seltetnek Magyarország iránt. AZ UTOLSÓ KERÉKPÁROS UT. Érmekkel, nemzeti szalagokkai és zászlókkal fantasztikus, sas tolás sapkában, újságcikkek özönével a kerékpár ülése alatt, igy vonult be Berettyóújfaluba a hírhedt »köpe­nicki kapitány«, vakmerő módszerei vei és eszközeivel. Igy eshetett meg hogy meséit mindenki elhitte, az új­ságokban cikkek jelenhettek meg róla és soha meg nem tett utazá­sairól, hatóságok aláírását Szerez­hette meg, hivatalos bé­lyegzők hitelessége mögé búj­hatott, mert csak a* &íső aláíráso­kat, az első cikket, az első bélyeg­zőket kellett megszereznie, a töb­biek már a hazafias cél hangozta­tása révén szinte ellenőrzés nélkül kerültek Rózsa László birtokába. Senki sem gondolt arra, hogy a nemzeti eszme vámszedőjével ál» szemben. Mindenkit megtévesztett a nemzeti gondolat köpönyege, amit Rózsa magára öltött. ELŐÁLLÍTOTTAK A VII ÁG­JARÖT, AKI KÉTSZER EGY­MÁSUTÁN MEGSZÖKIK. Mikor már napokig lakott a Lisztes-szállóban, a jóhiszeműség költségén, két helyen is előadást tartott, házassági ajánlatot tett, el­jegyzése is ki volt tűzve, elébe ke­rült az a bizonyos narancshéj, a­melyen a leggondosabb szélhámo­sok is meg szoktak csúszni. Valaki feljelentette és a főszolga­biróság elrendelte előállítását. Ek­kor már ketten 'voltak egy de­recske! szabósegédder. akinek meg­tetszett a kalandos élet. Rózsa a főszoígabiróság előí megszökött. Újra előállították. Megint megug­rott a csendőrök elől. BemeneküLt a tisztviselőtelep egyik udvarára, keresztüldobta a kerékpárját, majd hamarosan létrát kerített s átvetette magát a kétméteres kerítésen és elnyargalt az országúton. Az egyik csendőr lóra ült és fáradságos órákig tartó kutatás után megtudta hogy Bihartorda irányában tünt el a kerékpáros. IZGALMAS ÜLDÖZÉS Izgalmas- üldözés következett ez után. Pásztorok, járókelők, isko­lából hazafelé tartó gyerekek hír­adása nyomán a Nadányi-tanya kö­rül végre utóiérte a lovascsendőr a gyakorlott kerékpárost. Víssza­akarta kísérni Berettyóújfaluba. — Rózsa azonban megtagadta az en­gedelmességet, sőt ellenszegült és »Lőjj, mert §n jövök:« kiál­tássá. hátsó zsebéhez kapott. Mintán az előzetes információk szerint a Kerénpáros legyvert, sőt ké­zigránátot hordott magával, a csendőr a támadómozdulat pil­lanatában fegyverét volt kényte­len használni és eltalálta Rózsát. A súlyosan sebesült embert a csetiaőr intézkedésére a berettyó­újfalui közkórházba szállították, ahol azonban péntekre beleha't sé­rülésébe. ; ROZSA BÜNLAJSTROMA Mikor a kerékpáros »világjárót» előállították, a hatóságnak már kezében volt *a Bűnügyi Körözések Lapja, amelyben a budapesti bün­tetőtörvényszék által 9583—1931. B- sz. alatt, Rózsa Sándor ellen, Sulyok Gizella terhére elkövetett csalás büntette miatt kibocsátott körözés megjelent. Ennek kapcsán, ezután kiderültek az ügy összes előzményei. Rózsát, aki javítóintézetben is volt, 1929-ben szándékos ember­ölés vétségének kísérlete, ugyan­csak abban az évben orgazdaság és csalás miatt jogerősen elitéltek. Felesége emiatt még 1930. ápri­lisában elvált tőle. Büntetésének kitöltése után kezdte meg azután azt a kalandos utazást, amelynek soián ujabb bűncselekményeket kö^tett ej, és ameíynek a bihar­torüaí országúton szakadt -szeren­csétlen vége. , A KORHÁZBAN MEGHALT ROZSA LÁSZLÓ Rózsát a beszállítás után nyom­ban megoperálták. Bár a lövés, — amely lóhátról történt — a májat is átfúrta és feltétlenül halálos volt, csütörtök délután érte, pén­tek délelőtt eszméleténél volt, ug>", hogy a hadbíróság ki is hall­gatta az eset összés körűljnínyei­re nézve. Pénteken délben halt meg. A hullát dr Fényes Ákos község* orvos boncolta fef, dr Gazdig Jó­zsef vármegyei tis ztifőorvos és 'dr Kathó Zoltán járásbiró jelenlété­ben. Rózsát vasárnap délután temet­ték el a közkórház halottasházá­ból. á tragikus véget ért Rózsa László szereplése Debrecenben és Nyíregyházán A tragikus véget ért kalandos fiatalember a m ult év végén került Debrecenbe. Általános feltűnést keltett az utcákon fehér pulóver­jével, amelyen tenyérnyi nagyságú magyar cimer díszelgett. Világos kék nadrágot és sötétkék levente­sapkát viselt darutollal. Jómegjele­nésy fiatalember volt és a külön­leges öltözet még inkább ráirányí­totta a figyelmet. Rendesen kerékpáron járt, a­melynek kerekeit különböző orszá­gok színei 'díszítették. Ily módon valószínűsítette, hogy tényleg be­járta a világot. Felícereste egyes oebrereni lapok szerkesztőségeit és nagy cikkek jelentek meg ezekben a lapokban a világjáró biciklistá­ról, aki r— "mint a cikkek írták — óriási szolgálatot tesz külföldön a magyar ügynek.« Az igazság azonban az volt, hogy Rózsa László egyáltalán nem járt külföldön, hanem csak a csonka haza határai között karíká­Eott biciklijével és ámította a jóhi­szemű embereket. Debrecenben is felkereste a vá­ros notabi'itásait, a nagyobb válla­latok vezetőit és sehonnan se jött el üres kézzel. Minaenünnen 5—10 pengőt, sőt többet hozott, ugy, hogy Rózsa László fényesen élt Debrecenben. Több polgári családhoz volt bejáratos é s hevesen udvarolni kezdett két ufileánynak, sőt egyik­nek a kezét is megkérte. Foglalkozására nézve szobrásznak és cseilómüvésznek adta ki ma­gát. Csak az volt a feltűnő, hogy a »cse]ló(müvészt<; senki sem hallot­ta játszani. Ha felkérték, hogy ad­jon élő valamit csellón, kitérő választ adott. »Az uton megrán­dult a kezem — mondotta —, tnajd meghallgathatnak, mikor ön­álló estét adok áz Apollóban az öcsémmel, aki tanitó és jetenteg Nyíregyházán tartózkodik.« Közben Rózsa László beteg lett és a közkórházba került, hol vak­béioperációt hajtottak végre rajta. A közkórházban ís mint érde­mes fiatalembert kezelték és kü­lönszobát aeftak számára. A kór­házi orvosokat s a Személyzetet is megtévesztette a kalandos fiatal­ember. , " Betegségéből felgyógyulva ment Berettyóújfaluba és ez az ut lett a végzete Ott ugyanis valaki felismerte, aki t ud róla, hogy több rendbeli bűncselekmény ;niatt kö­rözés alatt áü és feljelentette a berettyóújfalui főszoIgabiió ságon Az események 'aztán drámai gyor­sasággal követték egymást és a kajannos fiatalember életévei fiz a— tett szélhámos tetteiért. Rózsa László néhány héttel ez­előtt Nyíregyházára is eljött és ért­hető feltűnést keltett. Szerkesztő­ségünkben is járt s másnap meg is emlékeztünk látogatásáról. Ak­kor még mi sem sejtettük, hogy a különben szfeQipatiku s megjelenésű »világjáróra« ilyen tragikus kime­netelű sors vár. á „Jób&ráfok Asztaltársasága" tisztújító közgfűlést tartott A »Jóbarátok Asztaltársasága* f. hó 24-cn tartotta tisztújító évi közgyűlését. A tiszta, önzetlen jótékonyság gyakorlása jegyében alakult ez a társaság, amely rövid 2 esztendő alatt olyan karitatív munkára tekinthet vissza, amely imponál mindazoknak, akik a sze­gények "ügyét szivükön hordják. Csendes, hivalkodás nélküli ez a tevékenység és éppen azért méltó arra, hogy a nyilvánosság is szere­tő megértéssel vegyen tudomást róla. Decemberben 80 gyermeket ruháztak itt fel tetőtőí-talpig. — Nem ismernek felekezeti különbsé­get és az iskolákkal" karöltve vá­lasztják ki á segélyre leginkább rászorulókat. Látni kellett volna a könnyesSzemü anyákat, a boldog­ságtól ragyogó gyeimekarcokat... A közgyűlés egyhangú lelkese­déssel választotta meg ujbói agilis, rátermett elnökét, Földes Már­tont, aki az uj' alelnökben, Breuer fózgefben hozzá méltó segítőtársat kapott. Az év eseményeinek feljegyzésé­re »Aranykönyv«-et készíttetett a társaság. Dr I .efkovics Ignác avat­ta fel szellemes beszéddel" a jóté­konyság krónikáját. Az »Aszta]tárSaSag« mindig kerülte a nagy nyilvánosságot, de azért magasabb körök mégis tu­domást szereztek humánus tevé­kenységéről. Petrí államtitkár a vallás- é s közoktatásügyi minisz­ter nevében fejezte ki elismerését, Bencs Kálpián dr m. kir. kormány­főtanáesos polgármester pedig melegszavu átiratot intézett az " »Asztaltárs aság»-hoz. Közgyűlés után vidám hangu­latú halvacsora volt. Az asztalon ott volt a hagyományos persely, a jókeav vámszedője. Mindenki s zi­ves-örömest helyezte bele a maga obuíusát, mert tudta, hogy ezek­ből a fillérekből egyszer meleg kabát, r uha és cipő lesz. i!.. k; ; - 1 jí ' «

Next

/
Thumbnails
Contents