Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-12-06 / 277. szám

Nyiregyháza, 1931. december 6. # Vasárnap évfolyam. 277. sz. fel Etóflzetéai árak helyben é» vidéken : hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 í. •ztviaelőknek é» tanítóknak 20°/» engedmény Hám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította: JOBA ELEK Fel«l6« uerkeuctf: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon • 5—22. A kiadóhivatal telefonja : i 39. Postachequt 29506 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Beth!en-u. 2Kétlakiak Ha a növények \ ilágából veszszük a hasonlattot, a puccsra készült desperádókat semmiképp nemi minősíthetjük kétlakiaknakEl'enkezőieg: a társada'oímitiak eme rovottmultu alakjai inkább egylakiaknak nevezhetők. Életük zavaros történetébői kitűnik, hogy törekvésük mindig csak egyre: a rombolásra, felforgatásra, erőszakosságra, véres zavargásokra és a zavarosban való haiászásra irányult. Ezekkei szemben az az emberséges föltevés, hogy valaha is megjavulhatnak és a normális, rendes polgári "életre térnek, hiúnak és meddőnek bizonyult. A bűnös hajlandóság — a gonosz idők multával — nem enyhült bennük és nem veszett ki "belőlük. Ellenben a magyar politikának vannak olyan irányzatai, amelyeken a kétlakiság nyilván felismerhető. Sem a közgazdaság, sem pedig az élet számtalan vonatkozásában netm merülhet fei olyan kellemetlen esemény, amelyet a politikusok egy része netm tartana alkalmasnak arra, hogy a kormány ellen való támadásra ne éiesitse ki. íme, a meghiúsított, éretlen puccskísérletért is a kormányt teszik felelőssé. Bezzeg önmagukat ezek a politikusok csalhaatfanoknak tartják minden irányban. Ök elháríthatták volna a világgazdasági válság szörnyű kihatásait, egy csapásra megszüntetnék az összes gazdasági és szociális bajokat, sőt ha őket hallgatja az ember, ők képesek lettek vo'lna arra is, hogy valami csodás varázslattal viszszacsinálják a trianoni békeszerződést js, almely minden bajnak és zavarnak kútforrása Magyarországon. Eddig szakadatlant azzai a követeléssel ostromolták a kormányt, hogy szüntesse meg a statáriumot. Most statáriumért kiáltanak a desperádók ellen. Hát ha nem lenne statárium, hogyan lehetne a bűnösöket rögtönitélő bíróság elé 'állitam? Eddig állandóan követelték a gyülekezési "jognak korlátlan viszszaállitását. Mo?t pedig előállanak azzal, hoj^y a patkányok kibújtak odúikból- Hát ha korlátlan gyülekezési "jog volna érvényben, vájjon 1 i Náni irta: Anonywa. — A »Nyirvidék« eredeti lárcája. —• Nagyapa megjött a városból Pist

uka nagy örömrivalgássa' szaladt eléje egészen a kiskapuig- — Mit hoztál nadapa a tjs Pistutánat ? <• Nagyapó fölkapta a pöttöm, nadrágocskás kis legényt, magasra hoplázta és énekelve mondta: Zörgő-börgő mogyorót, aranyoshéfu diót. Ágyút, puskát, katonát, piros arcú kis babát! — Hopla! És leállította a földre Pist

ukát. A kisfiú lelkendezve nézett föl nagyapóra, kis kezét összecsapkodta, a szeme csillogott. — Tis babát is hoztál ? Nagyapó mosolyogva nézett le a kis unokájára. — De hoztam ám! Itt van a zsebembe! — Had vedem ki! Haa vedem kj! — kiabált és kapaszkodni kezdett fölfelé a nagyapó térdein. Én atarom kivenni á kis babát a zsebedbői ! Nagyapa íekucorodott Pistuka előtt, a Jnsfiu boldog örömmel nyű'* a zsebébe. Kis kezébe egy pár szem mogyoró akadt, csalódott arccal húzta ki a kezét. — Nincsen is benne tis baba!, — Ejnye-ejnye az a csúf kis. baba! Tafán a másik zsebbe szökött? Nézd csak meg! | Pist

uka apró tipegéssei kerülte meg nagyapót. És benyúlt a másik zsebbe, — kis arca egyszerre kipirul, meglepett örömmei hajolt nagyapó szájához, ugy súgta: — Itt van ed tis iDabal — Van ? ! Vedd csak ki ! Pistuka lassan húzta ki a babát. Csillogó szemmel meredt a fafejű, rongytestü, bokorugrószoknyás paraszt babára. A baba feje sárga kendővel volt bekötve, piros hímes pruszlik feszült a mellén, zöld szoknyája volt és kis kosárka a karján. Nagyapó kiegyenesedve nézte az aranyos, meglepett arcot. —- Szép a baba, Pist

ukám? — Nádon szép! — fejelt a kis legény elbűvölve — Nádon szép a Náni baba! Nagyapó harsogó kacajba tört ki. — Adta kis dezentor, már nevet is adtá' a babádnak ? — Fölkapta, meghoplázta. Pistuka rémülten Szorította magához a babát. — Leesjk a Náni, nadapa! Az öreg ember összecsókolta a kis unokáját, végigkefélt az arcán a bajuszával. De máma nem sikoltozott Pistuka, nem- is cibálta meg nagyapó bajuszát, mint máskor, féltő gondoskodással ölelte magához Nánit, a szemét se véve le róJa. Pistuka egész nap nagyon csöndes vbit, az u] kincsét öie'lgetteA szoba sarkában elárvultan búsult a félszemű mackó, a fűtetlen csacsi éa a réztányéros bohóc, kis gazdájuk már az uj babát szerette. el kellett voűia-e bujniok a dcsperádóknak sötét odúikban? Nem rendezhették volna-e nyi'tau lázitó .gyűléseiket? Nem izgathatták! volna-e nyíltan a tömegeket napnap után, ahogyan az októberi, forradalmat megelőző időben történt? Nem 'gyűjthettek \otaa-e sokkal nagyobb tömegeket, minf a mekkorát a nyomozó hatóság most bünfenyitő felelősségre von? Bizonyos-e vájjon, hogy a nagyobb szabadság és a fazább adminisztráció esetén olyan ártatlan színezete vo

;na a puccskisérlet-t nek, a minőnek most mutatkozik s nem kellett volna-e tartani a, hírhedt lánchídi csaták megismétlődésétől, a minek gyászos "íatását oly mélyen érzi az ország ? Mert hiszen ma már kétségtelen az, hogy az októberi forradalom' nélkül és Károlyi Mihályék belgrádi "kirándulása nélkül, a trianoni szerződés nem lett volna olyan esztelen'és az ország sorsa nem vált volna olyan mondhatatlan küzdelmessé, a minőnek most látjuk. Azt áHitják a tisztelt politikusok, hogy a sokat hangoztatott konszolidáció nemi lehet olyan alapos és nem lehet olyan méfy, ha ez a puccskísérlet megtörténhetettDe kérdjük: vájjon a most előbujt Ha kérdezték tőle, hogy máért hívják a babát Náninak, kis

ujjlt beharapta, fejecskéjét hízelegve dörzsölte a kérdező kezéhez, ae nem feleit. Hanem odanyújtotta a babát, hogy csókolják meg. E

z a baba lett a mindene. Hálótársa, kalandos kerti utakon - a kísérője. 'Ha rosz volt, eldobta. — Él visamumus! — ijesztgette és elbujt egy fa mögé, onnan lestc a fűben heverő babát és alkudozott vele. —- R.oss vagy, nemi kelles! — És befutott a házba, ott nagy előadást tartott a búslakodó mackónak "és elárvult társaínak, az engedetlen Náníróf. Akit azóta elvitt a mumus kőországba, ahol nagy sárkányok és kétarcú emberek vannak. De jött az este. Náninak elő kellett kerülni, mert Pistuka nélküle nem ai

udt ei. Torka szakadtából bömbölt: — A Nánit! A Nánit atajom! Az egész ház elindult a Nánit keresni. Lámpával kutatták át a kertet, udvart, néha még a szemétládát is. Mindég megkerült. A mumus sohse vitte el. És Pistuka boldogan szorította magához, megbocsájtó szavakat gügyögött neki és az angyalkák csillagszórós menyorszfcgát ígérte a rosz babának. Nánit mindenki szerette. Bodti, a cica

v még a malacok ,is. Bodrt sokszor felkapta, játékosan rázogatva a pofájában elszaladt veleuatkán

vok bujkáltak volna-e anyny< vleig a sötétben, ha a konszolidáció nem riasztotta volna és nem szorította volna vissza őket Iebujaikba? És kérdjük továbbá: vájjon az a féktelen izgatás, amely egy idő óta a politikában a • kormányzat ellen napirenden van, nem bátorithatta-e fel a desperádókat, elhitetvén velük, hogy i=mét zűrzavarosak az állapotok és ennélfogva ismét elkövetkezett az ő idejük? Ebben a példátlanuí'nehéz gazdasági válságban, a melyben élünk, a politikusoktól mélyebb felelősség érzetet kérünk, több méltányosságot a kritikában és erősebb mértéktartást az izgatásban. Szívesen elhisszük róluk, hogy mindegyik az ország javát akarja szolgálni^ de viszont be keh lát'nfok, hogy ma nem lehet és nem szabad ugy politizálni, mint normális időkben. A kétlaki pofitikuSok ugy beszélnek és ugy ágálnak, mintha mindegyik tarsolyában hordozná a imarsalbotot és mintha mindegyik zsebében tartogatná a bölcseség kövét. A baj csak 'az, hogy amikor valamelyik kiteszi a rejtett követ a nyilvánosság asztalára, csakhamar kitűnik róla, hogy közönsé| ges útszéli kavics. Ilyenkor éles visitás adta tudtára a háznak, hogy Náni veszélyben van. Nagyapó sietett a kutya fután, ahogy csak a lábai birták, Jót húzott a kutya hátára s Jmegszaba-' ditotta Nánit. A cica megpofozta, elhurcoltaA malacok valami' túlérett gyümölcsnek nézték a baba píros képét, bizony sokszor megrázogatták. Szegény Náni a nyár vége felé nagyon siralmasan nézett ki. Kosárkája elveszett, kendője félrecsúszott, szép zöld rokolyája bepiszkolódott. A szép fal

usi színt rég lerágták az arcáról, a fölserdült malacok. Beállt az ősz. Pistuka prémes kabátkában játszott az udvaron egy szakasz ólomkatonával, Náni elfelejtődött. Halálos rokkantán hevert a szoba sarkában a félszemű mackó, fületlen csacsi és a réztányéros bohóc mellett. A ház egy napon elcsendesedett. Pistuka nem kacagott, nem sirt. A játékait sem kereste fef. Anyuka, édesapa, nagyapó szomorú arccaf jártak, Pistuka beteg volt. Nagyszemüvegü mérges urjött, kiabálva beszélt mindenkivel és Pistuka torkát nézegette. Torokgyulladás — morogta, s keserű orvosságot irt fel. A kis fi

u fázott, didergett a kis ágyában. Néha a játékait szólongatta. Náni fülelt, az ő nevét utoljára mondta. Ara. 16 fillér