Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-29 / 271. szám

[Nyiregyháza, 1931. november 29. » Vasárnap TjtTT évfolyam. 271. sz. Előfizetési Arab helyben és vidéken : %r hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 !. IpMUztviaelőknek és tanítóknak 20°/« engedmény Mám ára: hétköznap 10 f., vasárnap IS L mm Alapította: JÓBA ELEK FelelSs szerkewrtfi: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon • 5—22. A kiadóhivatal ielefonja : 1-39. Poslacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Beth!en-u. 2. Közérdek és önérdek A fővárosi sajtó egy része s >bi­zonyos politikusok már hetek óta azon mesterkednek, hogy a Ká­rolyi-kormányt eltérítsék a magár raváilaít céloktót s uj eszméket 3 feladatköröket imputáljanak neki. Mindenkinek világosan ke'i Vtsz­szaemlékezni arra, hogy a minisz­terelnök, amikor hivatalába lépett, szigorúan körvonalazta legköze­lebbi programmját, amely az or­szág gazdasági és pénzügyi nehéz­ségeink megszüntetéséből", 'illető­leg oly uj alapok teremtésébői ál­lott, amelyeken az adott helyzetet, a világgazdasági válságot figye­lembevéve, Magyarország számára a s zerény, de biztos elindulást le­Jiet teremteni. Károlyi Gyula gróf azóta is, ahányszor mint az ország miniszterelnöke megnyi'atkozott, uj ból és ujbó 1 "hangsúlyozta, hogy csak 'ennek a kitűzött feladatnak a végrehajtását érzi' kötelességé­nek s azon tuimenőieg semmiféle más programmot magáévá tenni nem hajlandó. Ennek á feladatnak a megoldá­sa még ma sem fejeződött be, még ma i s tart az a periódus, amely a válságba jutott magyar pénzügylés gazdasági életet van hivatva meg­gyógyitani. Érthetetlen és teljesén jogtalan tehát ilyen körülmények között az a követelés, hogy a Ká­rolyi kormány ettől a kötelességé­től térjen ei s olyan követeimé­Egy tányér puliszka Irta: itj. Dienes Istváin. — A »Nyírvidék« eredeti tárcája. — Két üzenetet is kaptam a ta­nyákról mostanság. Nem az őszi széi hozta, (az csak a költők in­gyenes postása) hanem egy tanyai emberek között sokat forgo'ódő kedves hivataltársam. Az egyik helyről azt üzenik, hogy rég nem láttak, mikor me­gyek mán a fényképező masinával, mikor hányom fel a komótfiókokat odakint, fújják erősen a helyemet. A másik tanyáról azt izengetík azok a kedves jó emberek, hogy menjek csak, menjek még egyszer oda, ott ütnek agyon rögtön. Azt is hozzátették, hogy jól "ismernek ők engem még pendelyes kprom­ból, nem is Dienes vagyok, ha-v nem Diener és Ramocsáházán a nagyapám most husz éve még pá­linkát mért, sokszor ordítottak ők az öreg Icigre egy féldeciért, és hogy attól eltekintve amilyen csúf­ságot velők tettem, — már csupán rendezetlen vallási viszonyaim mn att is megérdemlem,-hogy kiteker­jék a nyakamat. Szörnyen restelleném a dolgot, ha a tanyai udvarokat járván egy­szer, agyonteremtenének csak ugy. nvirnixdirniV és bár a temetésen a - idomány áldozatának igyekezne nyekkel foglalkozzék, amelyek eset­leg lehetnek ugyan fontosak, de semmiesetre sem annyira, hogy az előbb vázolt feladatok megol­dása elé lehetne őket helyezni. Mindazok a hangok, amelyek tit­kos választójogot, vagy ma meg nem valósitható szociá'is reformo­kat, vagy ma teljesen időszerűtlen belpolitikai változásokat követel­nek, egyrészt a hefyzet félreisme­réséből, másrészt egyéni ambí­ciókból Származnak. Nem lehet szemrehányást tenni Károlyi Gyula grófnak, ha ezeket a követelése­ket ujbói és ujbó' makacsul" elhá­rjtja magátó 1 azzal, hogy nem ezek nek a feladatoknak a megoldasára vállalkozott s nem lehet szemre­hányást tenni akkor sem. amikor csak puritán becsületes jelleméből következő azon meggyőződésének _rid kifejezést, hogy olyan átfogó gazdasági programmot adni, a­mely es 2tendőkre menő'eg meg­szabná a kormány e téren megva­lósítani Szándékozott intézkedéseit, ma a helyzet zavaros kuszáltsága folytán teljesen lehetetlen. De mit s zóljunk azokhoz a hfi_ res 2ielésekhez, amelyek egyre a Ház feloszlatásáról, s uj választá­sok elrendelésérő/beszélnek. A Há­zat a mindenkori miniszterelnök csak akkor s zokta kormányzói 'kéz ­irattal feloszlatni, ha a parlament­ben helyet foglaló pártok között a hinni a gyászoló közönség, a Fris9 Újságból ugy tudná meg, hogy tyúklopásért vertek fejbe, —- hát inkább elmondom a valóságos iga­zat, amit annál inkább meg kell magyaráznom, mert bár hivatalos embernek ismernek, én se adóba, se dohányvizitbe nem járok hozzájuk. Más az én rettentő vétkem! Azt panaszolta fei az a derék ember nekem, hogy éfi a könyvem­ben puliszkát etetek a tirpák­ősökkei. »A mindenit, — hát a mi őseink puliszkát ettek ?!« — igy fakadt ki méltatlankodva az én emberem. — »PuliSzkát?m« — tette hozzá (és utána bizonyára nagyot harapott valami jóféle Pischinger-tortába. \ Hát ez az! Olvashatta ezt mindenki, aki a Monográfia lapozgatásában cik­kemig ért ei és eddig senkinek eszébe sem jutott, hogy eljárást inditson ellenem az ottirt sokféle jó miatt, erősen hibáztatható lévén •ugyanis a ma i ínséges időkben annyi békebeli finomság felemle­getése, (nem jó hatással van az éhező emberekre) és íme az önér­zetes tanyai ember háborodott fel a puliszka miatt. A Zsármskát irtam meg csak ott, de Írhattam volna a macsánkáról js, a zsírtalan tört krumpliról, amit egykor zsendicévef, savóval, iró­konmány a maga céljainak és ja­vaslatainak keresztülvitelére nem tudja a többséget biztosítani. Váj­jon ima ez a helyzet? Egyáltalán nem- Hiába bes zélnek az érdekei­tek a kormánypárt kebelében duló ellentétekről'és a kormánytámoga­tó keres ztény párt berső harcairól", ' az igazság az, hogy edddg a kor­' rfiány minden javaslata ujgy a 33-39 bizottságban, mint a parlamentben elfogadásra talált. Egyetlen egy­a zer sem következett be a leszava­zás ténye, amely egyedü' lehetne alkotmányos indok az országgyűlés feloszlatására s uj választások ki­" írására. !• Károlyi Gyula gróf azt vállalta, hogy körülhatárolt programmját az egységespárt és a kereszténypárt segítségévet végrehajtja. Ez eddig megtörtént, tehát semmi oka sincs a miniszterelnöknek afelett gondolkozni, hogy a házfeloszla­tás jogával éljen s újra választas­son. ' Sokan ugy vélik tudni, hogy a miniszterelnök a titkos választójog híve s hogy e z a felfogása , előbb­utóbb köztudomásu is fesz, mert saját maga fog ebben a kérdésben nyilatkozni. Ml nem mernénk olyan határozottan leszögezni a mfinisz­terelnök álláspontját a választójog; kérdésében, mint teszik azok, akik őt talán még mess zebbrői ismerik oSak, de legyen ez az álláspont akármilyen is, a politikai okosság 1 mindenképpen vissza fogja tartani I Károlyi Gyula grófot attól, hogy 5 vai, vagy aludttejjel kavartak ösz­sze; a lepcsánkáróí, a nyersen megreszelt krumpliról, amit saját maga eresztette levével osszekavar* tak, olajjal "kikent tepsibe öntöt­tek és ott is merevedett meg 'a ráöntött és felforrósodott olaj­ban; a hideg mái érői, amit egy­szerűen, vízben, sózott málé­lisztbői főztek és egész sűrűre hagyták öregedni éjszakán iát a konyhában, hogy olyan volt mikor megmeredt, mint a marmelade és ugy adták a kezébe a Janikának a késsei kikanyarított hideg málét, mint az urfiknak szokták a csoko­ládét. Akárhogy keresik ezeket ott, abban a könyvben, — csodák cso­dája —. nem fogják lelni. Innen látszik, hogy tudok én ugyan puliszkánál még szegényesebb éte­leket ís, de tapintatosságból nem szerkesztettem ki. Hát hogyisne, mikor én is benne vagyok a branche-ban! A sokszor felhánytorgatott bé­kebeli jóidőkben ofyan szegény vi­lág yolt, hogy szépanyám: Kövér Zsigmondné szül. Uray Katalin buji házánál naponta egymásra vártak az emberek, vagyis inkább asszony félék, hogy egy szakajtó tengerit ihegdarálhassanak a tornác végén álló kövön. És milyen nagy volt az ' öröm, ha valaki aznap sót is . darált, versengtek, hogy ki követ­téfviz idején, a gazdasági nyomor tetőfokán s zabadítsa ei"a választá­si Szenvedélyeket s ezzel az orszá­got esetleg végzetes eseményeknek tegye ki. Egyet keli értenünk a miniszter­elnök célkitűzéseivel, amelyek ha nemi is fellengzősek és minden bol­dogságot ígérőek, de a magunk szerénységében legalább biztosak és megvalósíthatók. A gazdasági és pénzügyi .helyzet megjavítása, az ors zág minden társadafmi rétegé­nek 'támogatása azoknak á bajok­nak a legyűrésében, a,melyek ma mindannyiunkra, ugys zólván kivé­tel nélkül nehezednek, mindeneset­re 'ha s zenvedélytelenebb, de leg­alább okosabb programm a jövő elkészítésére és megalapozására. Ha Károlyi Gyula gróf ezt a feladatát sikerrel Saár megoldotta, bizonyára van olyan 'képességű ál­lamférfiú, hggy az adott helyzet­alapján mérlegelje azokat a továb­bi feladatokát, amelyeknek szükség szerűségét és korszerűségét az események igazoljá^s meg is tegye megoldásukra a zok"at az intézkedé­seket, amelyeket szükségeseknek tart. Azonban bármilyen szándékai is legyenek a jövőre vonatkozólag, egész egyénisége, higgadtsága el­lene s zói annak, hogy valaha is> hajlandó 'es z belevinni a nemzetet olyan kalandba, amelynek súlyos következményeit elsősorban az ő puritán egyénisége nem tudná el­viselni. kezzék utána, mert annak nem kellett külön" pénzt adni'a kása megsózására! Még az édesanyám idejében is, — tehát a mult százaa végén, annyira fő, fontos táplálék volt a . máléiisztbői sütött-főzött, hogy sá­toros ünnepeken is ritka háznál volt kalács. A kántálok azt énekel­ték 'az ablak alatt: ­»Ujes ztendőbe Bujj a kemencébe! Szedd ki a máiét. Rakd a kendődbe! Nekem is adjáf, Magadnak is hagyjál!« Lakodalmakban is málét, görhét evett a szegény nép, de a fiatalja igy vigasztalta magát táncközben : »Happáré, Ha nincs kenyér, van máíé!« De bizony, a szegényebbnek néha még málé se jutott. 'Mikor azsom­bék égett egyszer Bujon, a rá^i, nádi madarak fészkében talált meg sült tojásokat sokáig ette a sze­gény nép. Kiss Lajos múzeumigazgató ur Rétközről szóló nagyszerű könyvé­ben olvashatja ország-világ, hogy arrafelé is olyan szegényesen éltek az emberek, hogy legyengültek és larkas-setétbe eztek (ez nemi va­Ara 16 íillér

Next

/
Thumbnails
Contents