Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-29 / 271. szám

JSfYÍRYiDÉK. Szombat Vasárnap ARI ANE Utolsó két nap APOLLO 1931, naieatóei- 29. ELISABETH BER8NER Az évad leghatalmasabb filmsikere ! W Szigorúan felnőtteknek! Fizessünk, ne fizessünk? Nap-nap után olvashatunk a napilapokban részleteket a népszö­vetség pénzügyi bizottságának je­lentéséből. Minden hét végén el­olvashatjuk 'a Nemzeti Bank heti kimutatását, illetve jelentését. — Utóbbi az átlagembert talán nem érdekelte mindig. Tekintettel a mai nehéz viszonyokra, 'bizonyára ér­dekli az újságolvasót. Érdekli az­ért, mert a különben rideg s zám­oSzlopokbó' olvasni, következtetni kelt. Hetek 'óta két dolgot kell megdöbbenéssel "konstatálnunk. Az egyiK az a tény, hogy devizaállo­mányunk erősen fogy. A másik az, hogy az az összeg, amit hetenként a külföldi tartozások "után kamat­ban és tőketörlesztés gyanánt fize­tünk, sok. Ha a devizaállományt osztandó­nak vesszük, a heti kamatot és tő­ketörlesztést pedig osztónak m( l­nősitjük, akkor hányadosul azt a Számot kapjuk, amelyik megmu­tatja a zt, hogy hány hétig éfég a meglevő devizaállomány a heti kamat- és tőketörlesztésre. Ez a hányados pedig nem tul nagy. A devizaállomány és a heti kamat és tőketörlesztés aránya csak ugy változhat meg, ha a Nemzeti Bank nagyobb mennyiségű deviza birto­kába juthatna. A Nemzeti Bank törekszik is erre. Hiszen ismere­tes azí a rendelet, amely az ex­portdevizák beszolgáltatását pa­rancsolja meg. Ismeretesek egyéb rendeletek is, amelyek azt céloz­zák hogy a Nemzeti Bank deviza­állománya szaporodjék. Ismerete­sek azok a büntetési szankciók is, amelyek alkalmazhatók azokkal Szemben, akik ezen rendelkezéseket netalán kijáts zanók. Mindezekből azt az eredményt kellene látnunk, hogy a Nemzeti Bank devizaáH^mányáiiak növeked­nie kellene. A heti jelentések ezt ia konklúziót nem' igazolják. Ebből az következik, hogy nemcsak a Nem­zeti Bank nem rendelkezik kellő devizamennyiséggel, hanem a ma­gánosok és nagyobb exportcégek sem'. Tehát csonka hazánkban na­gyon kevés a külföldi deviza. Mi ennek dacára rendületlenül fizetünk, fzetjüK a külföldi tarto­zások után a tutaagas kamato­kat és törlesztünk tőkét is. Fel­vetődik a kérdés, érdekünk ez ne­künk, érdeke ez a külföldi hitele­zőknek. Érdeke ez látszólag mind­két félnek, valójában talán egyik­nek sem. Nekünk érdekünk, mert Szegény csonka, életképtelen állam va­gyunk, akik máskpr is ra fogunk Szorulni a hiteire. Mi a fizetéssé* bebizonyítjuk azt, hogy kötele­zettségünknek őszintén, becsülete­sen a lehetőség legvégső hatá­ráig eleget akarunk tenni. Tehát azt akarjuk, hogy a külföld ne ve­szítse el velünk szemben a btzal­mát és szükség esetén máskor is bocsásson rendelkezésünkre hitelt. A külföldi hitelezőknek is ér­dekük a fizetés, mert ők tőkéjük­höz és annak a kamataihoz akar­nak hozzájutni. Ez ís jogos kíván­ság. 'ft Ha a dolgot más szemüveggel nézzük, akkor a további fizetés nemi érdekünk nekünk. Ha tovább is fizetünk, félő, hogy devizaállomá­nyunk hetek esetleg hónapok múl­va teljesen elapad. Ekkor a hazai termelés fog teljesen megakadni, mert nem rendelkezvén külföldi fi­zetési eszközökkei, nemi fogunk tudni behozni nyerstermékeket és félig nyersárukat, a termelés kon­tinu'tása komoly veszedelemben foroghat. Nem érdeke idejig-óráig a továb­bi Pzetés a külföldnek sem'. A termelésnek három tényezője van, a természet, a munka és a tőke. Ezeic csak együttesen termelhet­nek, külön-külön nem. Bizonyos nyersterményeket csak külföld­fami verem, hanem betegség, ha valaki nem tudná), és hogy a férj­hez menendő lánynak a nehezen megszerzett kenyeret beletudták a hozományába. Még nemcsak itt, a »gazdag«aI-> földön volt "lyen jó világ, hanem! másutt is. Párádon, — mint azt al 70 éves özv. Pásztor Joachimné mondta nekem a nyáron, — (akit az egész falu »K ,sainyá«-nak hív), sem fonták kolbászból "a sövényt. Negyven esztendővel, meg még kevesebbel, e zeiőtt ott a terrento volt a fő lakodalmi tészta. Igényte­len vizes tészta, apró perec, vagy csillagaiaku és mákszemmel volt meghintve a teteje. , Ilyen világ volt! Pedig nem' ír­káltak a z újságok se világgazda­sági krízisről, se ínségakcióról, se látszatadóról 1 1 | Ha nagyon erőltetném magam, vagyis inkább ezt a puhszka-'pert, száz, meg száz egyéb adattal tud­nám bizonyitaniTgazamat. Ettek bizony puliszkát! Hogyne ettek volna! Nincs azon mit szégyetnÜ Őseink korcos gályáját is ugy szégyeljük-titkoljuk, mintha nem is lett vo'na, mintha Árpád apánk krepdesin pizsamában tért volnai nyugovóra Szvatoplukkai vívott harca után! A Pufikká a sokféle jó között,' amit ott írtam, a legszerényebb, de ki-ki ítélje mteg, — melyik mégis a mezítláb asabb étel, azok kezűi ákáíjnWyik, amelyeket mos* írtam 1, vagy a puliszka? Boldog epníberek! f Kínában, — ha ugyan hinni le­het a néha eltorzított számadatok­nak, szerencsétlen emberek milliói éhhaláinak esnek áldozatául. Spa­nyolország Murcia nevü tartomá­nyából az emberek kezdenek* kiván-« dorolni, mert hét év óta "egyik já­rásában nem' esett eső és három éve az egész tartományban nem termett meg semmi. Az egész világon, Magyarorszá­gon, Nyíregyházán emberek van­nak, akik napokon keresztül néma esznek és ha esznek, a Jóisten tud­ja csak mibői élnék, mert munká­juk nincs, — és most, az ínség­akció, a munkanélküliség, a nyo­morúság napjaiban személyes sér­tésnek veszi némely ember, ha őseit pulíszkaevásben szemlélte­tik!! Azt csak nem' írhattam mégse, hogy minden második nap Hors d'Oeuvre-t evett, hafewajonézt asz'­pikka', sajtszufiét gyűrt rá és sarn­pányerrei öblítette le!?! Puliszka volt biz a z! Ezekután pedig nekem is lesz annyi eszem, hogy oda fogok men­ni, ahova hívnak, mert ott engem bizonyára egy tányér jó juhturós, tejfellel meglobogtatott és teper­tővei meghintett puliszkával tqf­naK várm. Annak a kedves jó enrtberngfc meg, — ha arra kerülök —.rbanafefí v&zeK, meg osztrigát. rői és csak külföldi devizákkal, va­lutákkal" tudunk beszerezni. Ezek a nyerstermények képezik részben az egyik termelési tényezőt, a termé­szetet. Ha a külföld azt akarja, hogy mi egy momentán adott fi­zetési halasztás után tudjunk fi­zetni akkor biztosítania keli szá­munkra az egyik "termelési té­nyezőt a term,észetet az ő nyers­anyagával. Nálunk meg van a másik termelési tényező az emberi munka. A külföldnek biztosítania ken s zámunkra a harmadik ter­melési tényezőt a tőkét is. Ezt teheti azzaf, hogy egyelőre nem kér tőketöries ztés és kamatot, mert a még itt levő külföldi devizák, va­luták a harmadik termelési té­nyezőt a tőkét képviselek, leg­alább részben. Ha tehát egyfor­mán érdeke a külföldi hitelezőknek és nekünk is a fizetési halasztás, akkor lépjünk erre az útra. Értse tnaeg a külföld a zt, hogy a becsüle­tes fizetési szándékú adóst nem tönkre tenni, de megmenten? keh. Straky Henrik. Szabolcsvármegyében nagyarányú földmnnka inda! meg, amelynek költségeit az állam fedezi A munkanélküliség enyhítésére mindent megtesznek az illetékeseik. Szabolcsvármegye főispánjának, dr Erdőhegyi Lajos főispánnak és Vi­rányi Sándor alispánnak interven­ciójára a vármegye területén nagy­szabású földmunka indul meg. A munkálatok azt célozzák, hogy a kereskedelmi miniszter "által terve­zett utak földmunkálatát elvégez­zék vám.egyeszerte. A földmun­kát, amelyhez rövidesen hozzákez­denek, akként intézik, hogy a vár­megye minden járására jusson meg felelő munkaalkalom. A földmun­kálatok tetemes költségeit az ál am fedezi a vármegyének juttatandó segélyből. Az államnak ez a segély­összege nagymértékben könnyíteni fogja a munkanélküliek súlyos helyzetét azon kivül, hogy inségbu­zát illetve megfelelő mennyiségű lisztet osztanak ki az ínséges csa­ládok között ugyancsak munka fejében. Látogatás Nyíregyháza hentesüzleteiben Luxus cikké Tálik maholnap a hús — Az emberiség áttér a növényevésre ha a helyzet nem változik — mondották a hentesek Általános az a panasz, hogy ma olyan viszonyokat élünk, hogy még kenyérre sem jut. Ha nem jut ke­nyérre sem. akkor a hus különö­sen elkerüli asztalunkat. Kíváncsiak voltunk eszik-e hát hust a nyíregy­házi polgár s ha nem, mivel tartja fenn fizikumát ? Felkerestünk né­hány nyíregyházi hentesüzletet tá­j ékozódás végett. Első utunk a katolikus plébánia épületében lévő hentesüzletbe ve­zetett, ahol, miután megtudták azt, hogy csak érdeklődni jöttünk és nem venni, meglehetősen hűvös fo­gadtatásban részesültünk. Mindezek ellenére a következőket sikerült megtudnunk. Dacára az olcsó áraknak, a for­galom nagyon megcsappant. Amiint látja uram — az üzlet most is üres. Még aránylag szombat a legforgal­masabb napunk. Két marhát vá­gunk havonként. Többet a vevőkö­zönség nem bir el. Sertésnél már egészen mlás az eset. Három-négy darabot tudunk kiárulni egy héten. Nálunk az árak igy alakulnak : Marhahús kilogrammja 1 pengő, sertéshús 1.40—1.60, zsírnak való 1.80—2.— pengő- Kolbász-áru 2.40—2.80, felvágott 3.60 pengő kilogrammoiikint. Miután láttuk, hogy más monda­nivalója nincs a mesternek, nem alkalmatlankodtunk tovább, jobb hiányában ajánlottuk magunkat s benyitottunk a város túlsó oldalán lévő hentesüzletbe. Itt egészen más hangon indult inegi a diskurzus. — Tessék elhinni — mondotta informátorunk — egy ilyen nagy üzletre manapság csak ráfizetni le­het. Valóságos luxus cikké válik maholnap a hus. Az a vevőnk, aki ezelőtt elvitt 1—2 kg. hust, az ma beéri fél kilogrammal is. Igen gya­kori az az eset, amikor 10—15 de­ka húsért jönnek be ez üzletbe. Hogy leket ilv^m forgjalem meHett reuzálni ? Állandóan csak kiadás és kiadás... Harmincnégy pengőbe kerül egy marhának vágatási költ­sége. Hol van még a fuvar és a többi... Ha a helyzet nem változik, mindannyian, tönkre megyünk. Érdeklődtünk még az árak iránt. Összehasonlítást tettünk az előbbié­vel, lényeges változás nincs a kettő között. Sehogysem. voltunk megelé­gedve a hallottakkal. Ugy határoz­tunk, hogy kisétálunk néhány kül­telki boltocskába is. Vájjon ott hogy mérik a hust ? Az egyik helyen, ahol a zsirnak­való 20 fiüérrei volt ofcsóbb, mint másutt, avval fogadtak : — Ugyan kérem ki eszik ma hust ?! Az emberiség áttér a nö­vényevésre, ha a helyzet nem vál­tozik. A másik helyen, ahol a kolbász­áru volt 20 fillérrel olcsóbb, azt mondták : — Vesznek hust, »veszegetnek«, de nem fizetnek. Sokáig eltöprengtünk a hallot­takon. Mi lehet a húsfogyasztás ijesztő csökkenésének oka? A mai lehetetlen gazdasági helyzet? Vagy a húsáraknak a mai helyzetihez való aránytalan viszonya ? De jo volna felkutatni valami olcsó be­szerzési forrást — gondoltuk. — Igen, de hol ? ... f Végre sok bandukolás közben rá­bukkantam a debreceni * kövesut mentén egy kis boltocskára. Beléptem. A tulajdonos "itt az I. rendii marhahúst 90 fillérért, a Il-od rendűt 70 fillérért, a sertés­húst 1.20 P-ért, a kolbászt 2.30 P-ért mérné, ez a baj, hogy csak mérné! De nincs kinek ! Növényevők lettünk ! — Biztosítéki okirat — »z 1931. évi 5100. M- E. számú rendeletnek megfelelően — kapható * Jéba­•yotndában Nyíregyházán.

Next

/
Thumbnails
Contents