Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)
1931-11-22 / 265. szám
JNÍyíryidék. ZSEBLÁMPAELEM -ANÓDTELEP ? PAUBÁ! kötelező, is lehetne), éspedig mind-jp- z-b jaodxa zb 3rax 'Stepr zu Stppe 'amra nézve rentábilissá nem válik. Ha például a z állam a gazdától 10 pengő egységáron veszi ei az adógabonát, az állam 1 mindaddig nem exportál, mig 10.50 pengőn felüli Exportárat el nem cr. Ha pedig az állam még tovább megy és az exportmennyiségen felüi "is elvon adóba egy bizonyo's minimális percenhet a nazda évi'terjmésébő 1, (az idén ez, a tervezet szerint, körülbelül 4—500000 métermázsa lett volna), teljesen a kezében tarthatja a belföldi áralakulást, anélkül, hogy az pénzébe kerütne s igy mindig olyan! árszinten tarthatja a búzát, amely a buz a termelési költségének éppen megfelel. Igy ma példái!, a búzánál tartható volna egy 25 pengős, a rozsnál pedig egy 20—22 pengős bejlföldi ár s azért a fogyasztó seím kapná drágábban a kenyeret, mint jma, amikor a buza ára boíetta stb. terhekkel együtt, a fogyasztó szempontjából véve azt, úgyis meghaladja a 20 pengős árat. Az adógabona beszedésével kapcsolatos teendők ellátása sem adna valami nagy gondot. Ezzel megbízható lenne minimális jutalék ellenében a Fututa, vagy a "Meze? gazdák Szövetkezetének központi adminisztrációja mellett a punősé.gi átvétel biztosítása végett az ország gabonakereskedelme, amely legalább igy "a megélhetését féligmeddig biztosító fix jövede lemhez jui Íratna. Az államot terhelő minimális költségeket pedig 'fedeznék: 1. A nemi eonizátt gabona exportjánál elérhető nyereség. 2. A takarmányozási célra viszszaadott gabona 50 filléres ártöbblete. 3. A belfogyasztási célókra viszszabocsátandó mennyiség árdifferenciája (ez miaga a tervezet Szerint, az idén 500000 métermázsát számítva, mázsánként á 15 pengő nyereség, 7.5 millió pengőt tett volna ki.) A tervezet megértéséhez tudni keli, hogy a magyar mezőgazdaságot terhelő évi egyenes adó (föld, ház, községi pótadó, stb.) körülbelül''! 10 millió pengő- Ennek csak egy része volna terményben fizetendő, amelynek a mennyisége jsp dig minden évben az ország évi tenméshozama szerint vá^ozna, helyesebben, azzal függne össze. A tervezet szerint példáu» az idén, midőn a tavalyi készletmaradványnya" együtt az exportálandó gabo namennyiséget 6 millió mázsának lehet ven'ní s hoZzá számítva azt az 500000 mázsát, amely "a belföldi szükségletből vonatnék el a megfelelő "buzaárszint tartása végett, amikor tehát az elrekvirált összmenynyiség 6.5 millió mázsát tesz ki, 65 millió pengő volna az, amely mázsánként 10 .pengős rekvirátási 'árat száimitva, a mezőgazdaság 110 (millió pengős £ dójából gabonával fizettetnék ki. Hogy a tervezet milyen előnyökkei járna, elegendő, ha sok között itt rövijleii 1. rámutatok arra, hogy az állam ez esetben a gabona vám segítségével (gabonában lényegileg importájliamimá vállván) a gabonát olyan árszinten tarthatja, amelyen azt akarja, anélkül, hogy pénzébe kerülne, sőt, ha szervezete jói működik, m(% keres is rajta. 2. A kereskedelmi szerződések tárgyalásánál "igen nagy pozíció' előnyt jelent részünkre, amely abból "származnék, hogy nem okvetlen volnánk a buza-exporrra reá utalva, mivel az takarmányozás ! utján állaton keresztül is történhetik. w 3. Külföldi takarmányozási cikÁll a szobor! Előadták KáTjsemjénben a H Áll a sióbor néma tanujelként Hirdeti, hogy él bennünk a hit I., Nem haltunk meg!.. összetört sorsunkban Fölérnél és tettre lelkesít! Én Istenem!., hová is jutottunk? Könnyes lett « sorsunk.. Kenyerünk; Soha.. soha meg nem futamodtunk, Mégis, — összetörött fegyverünk. Áll a szobor., hirdeti.'hogy élünk.. Bárha a Sors, hozzánk — mostoha: Szebb jövőnkben hiszünk és remélünk! Könyörögni nem fogunk soha! Haladunk a rögös, nehéz uton; Nem térit el vihar, fergeteg! Letz még idő: — a magyar fegyvertől A rác, oláh, a cseh megremeg.. Áll a szobor.. nyugosznak a hősök.. Ámde nevök él és — fennmarad! Nem halhat meg a magyar Igazság! Előbb — utóbb, győzelmet arat! Nem lehet az, hogy az átkozott Sors Oly' sokáig tépje fegyverünk.. Hinnünk kell a magyar virradatban! Hinni kell, hogy Isten van velünk! Áll a szobor... ég a magyar erdő.. De eloltjuk bátran, magyarul ; Méhében izzik már a Jövendő.. S a mult bűne mind a porba hull Építeni., szól a magyar ének . Bárha bennünk a bánat sajog; Építeni: hiv a magyar élet! Talpra., talpra árva magyarok !.. isök szobrának leleplezésekor. Áll a szobor. . élő tiltakozás ! Szentelt emlék, mely visszasajog ; Véghetetltn, örök-honfibánat! Tanuljatok tépett magyarok! Áll a szobor időtlen időkig.. Hirdeti, hogy él még a magyar ! Föltámad még a rab magyar haza, Nem lesz e föld tépett ravatal! Áll a szobor : örök dicsőségül.. Hálakép az elvetett magért ; Jertek tehát, hozzatok most ide; Vadvirágot, koszorút, babért ! Megérdemlik . . hisz' mind hősök voltak ! Belteget hősök . . . daliák . . . A honvédnév a legelső név volt, Megtanulta az egész világ!. Áll a szobor . . jertek ünnepelni . . . Nem baj az, ha a cseh fölüvölt! Nem lehet, hggy Erdély oláh legyen! Nem lehet, hogy rab legyen e föld! Megzendül még a magyar riadó . . . A halottak végtelen sorá : Föltámad egy élő regimentté! S nem bomlik szét, többé nem, — soha! Lesz még ez az ország szabad ország! Boldog lesz még az én szép hazám! Magyar zászló lenn a Kárpátokon; Magyar szó zeng Erdély havasán . . . Csak ti, csak ti legyetek honvédek! Mint az ősök .... hősök . . . daliák! S újra nagy lesz, szép less a magyar név, S megsüvegel ismét a Világ . . . BADVÁNYI SÁNDOB. 1931. november 22. kek -(tengeri, korpa, mellasz, stb.) behozatala, — mely kereskedelmi mérlegünket rontja, — megszűr, nék. 4. Az állami és községi adók nagy része biztosan befolyna. 5- A nagyközönség előtt szimpatikus fenne, imiert a tervezet szerint elsősorban maga a gazda az, aki áldozatot hoz a magasabb búzaárért, azáltal, hogy a termelt búzájának egy részét jóval a forgalmi áron alul adná majd oda adóba az államnak. Azt hiszem, talán nem volna semmi akadálya, —< s amefíett az j egész mezőgazdaság, sőt az egész ország esetleg hasznát Venné, ha a tervezetet, amely csak nyers állapotban fekszik az illetékesek előtt, a többi más éhhez hasonló (tervezetekké', (memorandumokkal együtt először egy szükebbkörü, pár emberből álló bizottság (nem ankét, mely csak megöl, elposvá nyosit mindent), venné tárgya"ás alá, s a bizottság mindegyikbői a jó részeket, a jógondolatokat kiválasztva, kidolgozna egy olyan értékesítési tervezetet, amely a buzá nak a belföldön^ anélkül, hogjf az államkincstárnak pénzébe kerülne, legalább a jövő évtől kezdve egy tisztességes árat tudna bízta sitaní. Tudom, hogy a tervezet sokaknak "nem fogja a tetszését megnyerni, t^kom'plikáltnak, nehezen keresztülvfhetonek, sok visszaélésre alkalmat adónak stb. fogják tartam. Erre röviden csak azt válaszolom, hogy a komplikáltság, nehezen kerssztülvihetőség stb. csak látszólagos. Becsületes, lelkiismeretes, erélyes, a kezdet nehézségeitől meg nem hátráló vezetőség kezében talán az egyedüli járható ut, — a jelenlegi viszonyok között, — a magyar búzának egy megfelelő árszínvonalon való stabi izálásálioz, mondhatnám, egy kalkulálást 'fix pont megteremtéséhez, amelyre pedig a magyar mezőgazdaságnak "soha nem vo't még olyan égető szüksége, mint éppen ma van. Meghívók estélyekre, táncmulatságokra, testületi ünnepségekre ízléses kivitelben készülnek a Jóba-nyomdában, Nyíregyházán, Széchenyi-ut 9. — Telefon 139. ma, mintha az Ezeregyéjszakából jöttéi voma! — Csak ez jutott eszébe, mert mig megittasodva borult az asszony égő arca fölé, hangszórós rádiójuk "a Seherezade zenéjét zsongta feléjük a haiimsadík "szobából. — Feldúlt vonásokkal csapta be a háló ajtaját. Nem bi't ottho i maradni Mindé i saroké ból az asszony eltűnt alakja sikoltott felé. — Megmintáztatom most, fénykép után, hogy mégis lássam, legalább márványbavésve lássam! — Előkereste a szobrász címét és megindult egy virágbaborult villasor csendes házai között. Az üvegfalu műterem első pillantásra elhagyottnak látszott. Később észrevett egy fehérköppenyes leányt. Valami "gipsztartó előtt térdelt, azoli dolgozott. Ott maradt az ajtóban várva, hogy jnegjejenjék á mester. Kissé megnyugodott már. Az elmúlt óra lázas gyötrődése fásultsággá simult lelkében. Szórakozott, lélektelen tekintete a leányra esett. Finom keskeny ujjat voit ak és törékeny, karcsu bokája. Az arcát nem láthatta. Rövidre vSgott szőke haj remegett a profilja előtt. Egyszerre hátraiordult. Megpillantotta a férfit. Selyemfényű kék tekintet rebbent reá. Felállott munkája mellől és lassan, pirufva közeledett. — A mester elment hazulról. Én a növendéke vagyok. Szolgálhatok va laímivel? — Egy megrendelésről volna szó. Meghalt feleségeimet szeretném lemintáztatni fénykép után. — Nehezére estek a szavak. Tompán tördelte őket tovább. — Ezelőtt hat évvel a Műcsarnokban láttunk egy szobrot épqn a mester* tői. 'Kitárt karokkai^'hosszú fehér lepelben. Olyat szeretnék- — A leány szemébe csodálkozás villant. Hátrálva tett pár lépést a terem belseje 'felé. Azután szép, íassu mozdulattal" széttárta _ karjait- — Ugy-e ilyen volt? — A férfi "kimeredt tekintettel nézte. — Igen! Igen! Még a fejtartás is ugyanaz. — A leány bólintoít. — Tudom, én voltam a modell". — Megérkezett a mester. Sokáig'tárgyaft ak, mig elfogadta a munkát. És jnásnap már megkezdődött a mintázás. A leány órákhosszat ál lott kitárt karokkai a terem közepén. Hetekig készült a szobor. Ezalatt a férfit várást ói terhes láz fogta ei. Ugy remélte, elhalkul majd lassan kinzó gyötrődése, ha ott íesz előtte mindig az elvesztett asszony alakja. Éjszakánként begörbült ujjakkal kapkodott Éva ágya felé és kielégítetlen vágya hörgő sóhajokba fulladt. Elment a műterembe nap-nap után. Nézte a márványból kialakuló formákat, majd a modellre siklott át idegesen ágo "tekintete. Éva alakját kereste szép, melegvonahi testében. A ieány arcán mindannyiszor vérhullám futott át. És szédülést érzett ő is. Megmagyarázhatatlan forró szédületet. Ilyenkor rendesen hazamenekült. Homályos, tudat alatti kívánságok fűtötték át a vérét. Háza előtt szeptemberi "dáliák színesedtek. Kelyhükben utoli sót, mélyet sóhajtott a nyár. A levegő tele volt érzékien forró illatokkal. Elkészült a szobor. A férfi meghajolt a leány előtt. — Köszönöm — mondta csendes, szin te szürke hangon. — Sokat állt, fáradt miatta. — A leány szép derűs nézése megtelt szomorúsággalSápadó arccal "kapta ef tekintetét. — Szívesen tettem — c'sak ennyit imondott, de hangja átmelegedve remegett. A másik pillanatban már ott térdelt régi munkája előtt. Mint mikor először látta. De keze megreszketett most a gipszmassza fölött. A férfi tétován nézte egy pillanatig. Nagyon messziről nagyon elmosódva Éva arca ködlött feléje. Lehajtott fejjel ment ki a műteremből. A szobrot felállították egy pálmával beárnyékolt sarokban. Csodálatosan szép volt. Ha vörösernyős lámpa fénye esett reá, mintha pihegett volna a fehér lepei a'latt. De az arca merev volt és hideg. — Nem tudta megfogni fénykép után — sóhajtotta fájón, csalódva. És hiába állott előtte Éva márványalakja, nem tudott megszabadulni valami mély, belülről"" emésztő tűztől. "Lüktető erein az élet vad, rohanó zenéje remegett át. Néha, amikor égő arcát rászorította a hűvös kővállakra, a | kis szobrásznövendék arca jelent meg előtte a kitárt karok fölött. Szinte félt már a szoborra nézni. És egy délután kábult, gépies léptekké] nekivágott a hosszú villasornak- Valami mély ösztönös erő vonta a mester háza felé. Belépett. A leány ismét egyedül volt a műteremben. Azt hitte s enki nem látja. Lassan ledobta magáról fehér munkaköpenyét. Ujjatlan nyári ruhában állott a terem közepén. Egyszerre mámorosan fiatai mozdulattal "Széttárta karjait. És teste, gyönyörű asszonnyáérett teste magaSranyuKa remegett a vágy forró ritmusától. A férfi egyetlen, lihegő rántással kapta magához. S mig a l^ány forró, sikolyos száját kereste, mély, diadalmas erővei fört ki be lőle: »£va! Éva! É va!;< ki