Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-15 / 259. szám

Nyíregyháza, 1931. november 15. Vasárnap Halj évfolyam, 259. sz POLITIKAI NAPILAP Befizetési árak helyben és vidéken : hónt 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. löknek és tanítóknak 20°/« engedmény szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította: JÓBA ELEK Feleifis szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi teieion • 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 2955Ö Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. Vay Kázmért, Halassy Gézát, Czillér Antalt felmentették, Littke Kázmér 11 hónapi, Klanschek Rezső 8 hónapi fogházat kapott. (Tudósítás a 6 oldalon) A magyar dohánytermelés válságáról tárgyalnak a dohánytermelők holnapi nyíregyházi országos nagygyűlésén. (Tudósítás a 10. oldalon) A nyersanyagszükséglet kérdése A Ház szerdai ülésén a kereskedelmi miniszter egy interpelláció során ölyan kérdésre válaszolt, amely a jelen pillanatban nemcsak az érdekeltekre, hanem az' egész országra nézve rendkívül fontos. Az interpelláció tárgya s így a vá'asz anyaga is a nyersanyglsííüjkséglet -beszerzés volt. Amióta az egész világon tapasztalható súlyos pénzügyi helyzet folytán csaknem minden ország, közöttük persze Magyarország is, korlátozta a valuta és devizaforgalmat, azóta á kivitel és behozatal terén mindenütt nehézségek tapasztalhatók, természetesen elsősorban azokban az országokban, amelyek nem képeznek úgynevezett gazdaságilag zárt területet. Ezek közé tartozik Magyarország is. Ipara a feldolgozásra kerülő nyersanyagot jórészt külföldről hozza be, kb. 230 millió pengő értékben. Tekintve mezőgazdasági termeivényeink alacsony árát az ipari nyersanyagok importjához szükséges idegen valutát előteremteni nem tudjuk, arannyal viszont nem fizethetünk, mert a Nemzeti Bank aranykészlete a pengő fedezetére szolgál. Ilyen körülmények között feltétlenül kivezető utat kell keresni és talátnt. A magyar ipar évi termelésének értéke 2.5 milliárd pengő, több mint a mezőgazdasági termelésé és az általa foglalkoztatott mun kások száma 250.000. Ha tehát a kb. 230 millió pengő értékű nyersanyagszükségletet hiztositani nem tudjuk, nemcsak elesik az ország a gyáripari termelés által produkált több mint tízszeres összegtől, hanem az iparban foglalkoztatott 250 ezer munkás egy része is munkanélkülivé válik. Érthető tehát, hogy tárgyalásokat indítottunk meg Észak és Défamerikával, Egyiptommal, Oszi levél Irta K<ein Eta. Kedves barátom], talán emlékszik még? Nyár volt. Aranyos fényárban úszott a nap, vakítóan szórta sugarait, égett, izzott a termlészet. Nyár volt. Lüktető, kábult nyár, amikor egy ilyen forró juhusi délután eljött. Én szerettem; Magát fájón, szomorúan, lemondással, de forró aszszonyi vággyal és vártam- Vártam hónapokon és napokon keresztül, szívdobogva figyelve fel minden ajtónyílásra, két szürke szemet és szürkülő hajat hajszoltam a utcákon Magát keresve, s ha láttam olykor-olykor elsuhanni magam mellett autóját, a legnagyobb önuralomra volt szükségem, hogy össze ne essem, vagy oda ne dobjam! magamat autójának kerekei alá, hogy vége legyen egyszer mindennek, a szomorúságnak, amely úrrá lett rajtáim), a vágynak, amely állandóan űzött, hajszolt Maga után. És vártam éjszakákon át, *amikor órákig bámultam a sötét semmibe, hiszen alig alszom, akkor is, mint egy nagy beteg, nyugtalanul, ébren, vergődöm

1, vízióim és lázrohamaim fannak és regget olyan fáradt, összetört vagyok. És eljött. Eljött egy forró kábult nyári délután. Szürke Szemet ugy csillogtak, munt a legszürkébb acél. De talán a hirtelen öröm;, hogy mégis eljött, vagy a félelem, mert eddig nem ismertem a férfit, fájhatott nekem anynyira. hogy nem voltam határozott, s mikor felém hajolva látta félelemtől eltorzult arcomat és látta, hogy szememet elborítja a könny, Szomorúan csókolta le azokat és elment. Elment anélkül, hogy visszanézett volna. Most ősz van. Itt vannak az _^ranyködös őszi reggelek, az estébe nyúló végnélkü l délutánok és lassan mindent elnyel a piszkos őszi ár. Sugártalan fény füröszti a már hervadt színű haldokló virágokat, fákat és a lépések alatt zizegnek a rozsdavörös törékeny les veiek. És mióta elment tőlem ázon I a nyán délutánon, azóta ismét j mindig visszavárom, s megöl ez a ; halálos szomorúság, amit talán { még születésemmel 'hoztam ma{ gammái. És ez a kísérteties idő! Hallja, hogy z

Ug, hogy tombol a vihar? Milyen ólomszürke az ég, 'milyen szakadatlan veri az eső az ablaktáblákat, hogy zugnak, jajgatnak a fák és tépik, cibálják az idegeimet. Ösz van és a szivem jmegint betegebb. És mindennek olyan könnyíze vain. Érzem, hogy összeomlik a nagy erő, amely benneim lakott, érzem, hogy elvesztettem és olyan halálosan fáF ran ciaor sz ággá í, Németországgal és más államokkal, hogy biztositthassuk a behozandó ipari nyersanyagokat. Az eddigi elgondolás az, hogy a külföldi cégeknek a belföldi cégek a behozott nyersanyag értékét valamelyik magyar banknál lefizetik, de azzal a feltétellel, hogy a befizetett pengő összegnek megfelelő valutáris értéket a bank effektive nem küldi ki, hanem a valutában történendő lefizetésre két vagy három esztendei haladékot kap. Ha az importőr kívánja, bizonyos biztosítékot is hajlandók vagyunk neki nyújtani. Ez a tárgyalások egyik lényeges pontja. A másik lényeges pont az árucserére vonatkozik, amely nyilván a nyers anyagok és termeivények kicserélésének primitívebb módja, mint a pénzben való fizetés, de a mai megváltozott gazdasági helyzet sok olyan módszer bevezetését is szükségessé teszi, amelyek ' már régebben kimentek a használatból. Az árucserénél természetesen csak olyan termelvények jöhetnek figyelembe, amelyeket mi nem tudnánk idegein va-utábanmeg | radtnak, ernyedtnek, tépettnek érzem szívemet, olyan véresnek és súlyosnak, mint malomköveket. Minden éjszaka kint járok Magánál az ősi kastélyban, ahol halkan siklik fei velem a lift, a puha szőnyegekbe bokáig süpped a lábam^ laS

San megyek végig a szobákon, megállok a metszett tükrök előtt, amelyek vakítóan verik vissza a hatalmas üvegviti ínek ros-. kadásig telt ezüstjeit. Mint kísértet járom! be a hatalmas, ódon kastélyt, egyik szobábófki, be a másikba. Magát keresve. Ott üi kedvenc helyén a kandalló előtt, kezében könyv, de nemi olvas, hanem mleredten bámulja a lángok játékát. Nesztelenül odasíklom... már ott csüngött a nyalkában... majd ölébe von... hullanak a csókok, mint aranyeső, de nem beszélünk, c=ak tartjuk egymást Szorosan átölel-ve, mig á kandallóban lassan kialszik a fény... ...és a vihar dul kint ís, benn etem is és mint minden szegény, ilyen esős napon százszorosan szegényebbnek érzem magamat. Tudom, most Maga is az ablaknál áll és kibámul a kastélyt körülölelő ősi parkra és hallgatja a századostölgyek és jegenyék kísérteties zúgását, mig a szomszéd szobából a legdivatosabb tánczene hangjai szűrődnek át, amit kitartóan ját-< szik a régi "zongorán egy asszony. fizetni s a pénz helyett a magunk részéről is a kapott árunak megfelelő értékű árut küldenénk külföldre. Egyelőre ezek szerint a főszempontok szerint folynak a tárgyalások, ame[yek befejezve még nincsenek. Az országos közvélemény azonban minden esetre megnyugvással látja, hogy a kormány egyik főgondját képezi az a kérdés, amely a magyar ipari életnek is a főgondja. Mindenképen megoldást kell találni, hiszen gazdasági boldogulásunkkal egyenes arányban áll az a reménység, hogy a mai súlyos helyzetből kiszabadulunk és a világválság enyhülésével mi is visszatérhetünk az egészséges csereforgaíom útjaira. Nyilván sok ellentétes érdeket és Szempontot kell összeegyeztetni ,de tekintve azt, hogy csaknem minden állam igan kevés kivétellel megszenvedi a mai abnormális gazdasági viszonyokat, az »adok, hogy adj« elve alapján valószínűleg eredményes befejezéshez fognak eljutni a megkezdett megbeszélések. Egy asszony, aki nem engedi hozzám. A Maga asszonya. Én a vár rosi vihart nézflta, s ablakomból "kirakatokat látok, amelyekről patakokban ömlik le a víz s az üzletek fénye csak gyengén szűrődik át a vizes abfaktáblákon. Autókat látok'elsuhanni, amelyekben a gazdagok menekülnek a vihar elől és szegény embereket^ akik felgyűrt gallérral rohannak tova. És mögöttem' szintén megcsendül egy nóta

v Ossián énekli halkan, bánatosan ködös, bus, őszi' énekét, daloi szenvedésről, pfmulásrói 'és az én szegény véres szívemre szomorúan hullnak a könnyek. Kedves Barátom! Én sohasem álltam tükrök 'előtt vizsgálgatva csipőim vonalát és nem tanultam tükrök előtt keresztbe rakni lábaimat, hatásos pózokat keresve. Én a tükrökben csak szemem régi fényét keresem mindig és nem tudom lemosni az alájuk szántott sötét karikákat. Ha meghallgatta beteg szí vem rossz zenéjét és ugy látja, hogy mégis jobban tetszik Magának, mint a szomszéd szobában felfelhangzó divatos sláger, akkor jöjjön el hozzám, drágám. Jöjjön el, mielőtt ezek a sötét karikák szetmem körül még sötétebbek nem lesznek és jöjjön el, mielőtt még egészen Imieghal az ősz rőt leveleivel és szikrázó fehér köntösében betoppan a t£l... Ára 16 fillér