Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-15 / 259. szám

V J^ímriDjír 1931. november 15. Óriási siker Utolsó két nap Budapesttel egys erre Hercegnő hadnagya előtte STÁN és PÁN APOLLO Szembat, vasárnap Zászlószentelés! ünnepély Ibrányban Már hirt adtunk arról, hogy az ibrányt levente egyesület sorozatos győzelmét legutóbb — a mult hónapban tartott vármegyei lövőversenyen — ujabb eredménnyel gazdagította, s'.mint a vármegye legjobb lövőcsapata: '

a vármegyei zászlót nyerte el. 'E hó 8-án, vásárnap tartotta az egyesület saját zászlójának 'szentelési és avatási ünnepélyét, amielyrői tudósítónk az alábbiakban számol be. Reggei "7 órakor már gyülekező volt a hősök terén, ahonnan a diszszakasz az uj és a vármegyei zászlóval, továbbá a tüzoító és polgári lövész szakasz a róm

1. kat. templomba vonult, ahol reggel 8 órakor istentisztelet volt. Molnár Józseí plébános nagyhatású irredenta beszéd kíséretében szentelte fel aa uj zászlót. Innen a csapat az izr.. templomba vonult, ahol Fried Ede tiszabercell h. lelkész mondott szép beszédet és imát. Délelőtt 11 órakor az összes egyesületek együttesen vonultak a templomhoz, amely teljesen tömve volt s ahova felekezeti különbség nélkül jött ei a község lakossága. Györék József lelkész mondott hatalmas beszédet és imáit s áldotta meg az uj zászlót. Délután 3 órakor a levente gyakorlótéren ~ zászlóavatási ünnepség volt, amelyen a számos vidéki előkelőségen kivüt az egész község lakossága jelen voit. A zászlóanyai tisztet a gyengélkedő herceg OdSscaichy Zoárdné helyett Soltész Aladár jószágigazgató neje látta el. Megjelent Lórenz Károly vármegyei testnev. felügyelő, vitéz Mikó Bertalan főszolgabíró, Dittrich Gyu'a járási testnev. felügyelő. Képviseltették magukat a nyíregyházi ezredek, a környékbeli levente egyesületek. Megjelent a herceg Odescalchy uradalom tisztikara és még számosan a vidékiek közül. < A Hiszekegy elhangzása után, amelyet a rk. énekkar adott elő, Györék József ref. lelkész ünnepi beszéde következett. Kifejtette azt, hogy egy fegyelmezett csapat, amely vezetőire hallgat, mindig nagy eredményeket tud elérni. További összetartásra, fegyelemre, a vezetők iránti engedelmességre hivta lei az ifjúságot. A beszéd után Kulcsár Pál "levente elszavalta egy nyíregyházi költőnek, Tikos Andornak »Levente« c. köiter miényét. > í Ezután következett a zászlószögek beverése, amíely jó ideig tartott. Ezzel a szorosan vett zászlószentelési ünnepségeknek vége is volt. A község vezetősége fel-t használta az alkalmat, s beiktatta az ünnepségek sorába a háborús emlékérmek kiosztását isy amelyet Lórenz Károly alezredes nagyhatású beszéd kíséretében végzett. Végül vitéz Mikó Bertalan főszolgabíró osztotta ki a tűzoltó szolgálati érmeket. Méltatta a tűzoltók hivatását s önzetlen munkásságukat. Ünnepség közben a vándordijas reí. 'énekkar három' hazafias énekszámot adott le s végii'i a rk. énekkar Himnusza zárta be az ünnepséget. Az ünnepélyt díszmenet fejezte be, amelyet Németi István levente vezető főoktató vezetett s amelyben a leventéken kívül résztvettek a tűzoltók, polgári lövészek és frontharcosok is. Hatásos volt az öreg frontharcosok fiatalos kilépése s katonás menete, ami feltűnt áz egész közönségnek.. Az egész ünnepség példás meg-j rendezése Németi István főoktató érdeme, akinek katonás magatartásán és fegyelmezett csapatán meglátszott, hogy valamikor századokat vezényelt, hogy eredménnyel, mutatják szép vitézségi érmei. A bujdosó zászló Kállay Miklósné méltóságos úrasszonynak Még Ázsiából hozták el magukkal A kacagányos drága ősapák, Hol fehér lovat áldozott Hadúrnak A titokzatos ősi pusztaság. Túrán mezőjén szőtték drága selymét, Ott látta zúgni az ősi avart És elkísérte tiz századon által Küzdelmes, véres utján a magyart. Verecke táján állott meg először, — Hol megpihentek a magyar sasok — És nézte soká Beszkidek ormáról A Tisza táján fölkelő napot. Onnan indult el honszerző útjára, Amerre járt, ott harc dult, folyt a vér S mikor megpihent végre Pusztaszernél, Bajt volt az első győzelmes babér. Utána csendes, békés idők jöttek, Teltek és multak hosszú századok, A harcos magyar tűzhelyet épített S a tűzhely mellett békén szánthatott. Be egyszer tűz gyúlt ki a Kárpát bércén, Pusztító útra indult vad Kelet, A véres karddal a zászlót is vitték, Meri jött a szörnyű, bősz mongol sereg. És elbukott a gyászos Mohi pusztán, — Kegyetlen csapás érte a Hazát — Átkos belviszály és túlerő győzött Ez verte széjjel a király hadát. A babér lehűlt büszke homlokáról, Szint kifakult, véres lett, kopott S a tépett zászló hosszú, hosszú útra A vert sereggel messzi bujdosott Ott volt Nagy Lajos fényes udvarában, Mátyás királlyal büszke Bécs alatt, Ott volt Mohácsnál ahol árva népünk Elvérzett s Hazánk részekre szakadt. Onnan bujdosni indult országszerte, Zord idők jöttek, vad zivatarok, Be az őserdők, a barlangok mélyén, Sasfészkelt ormán védték magyarok ! A török elmúlt., jött a német átok, A tépett zászló bujdosott tovább, Kegyetlen balsors zúgatta felettünk Halállal sújtó véres pallosát. De egyszer., mégis., s újra Vereckénél Tüecsóva gyúlt ki egy rab éjjelen, Nyomában máglyák lobogtalc az égig S lángoltak, égtek az ős bérceken. Kállósemjén, 1931. szept. 27. Bilincsettéflő kuruc dicsőséggel Lengyelhonból jött haza egy vitéz, Lobogók száza, seregek termettek S egy rab nép tette láttához szivét, Rákóczi ! Népünk dicső megváltója ! ,.Pro Libertate" véreztél velünk, Be zászlód letört a majtényi páston.. S ránk borult újra zordon rab egünk! Egy század multán megint félemelték, — A harcból, vérből ismét csak kijut — Ágyúdörgés közt vitték diadalra Kossuth hősei a honvédfiuk! Látta Budavár kivívott győzelmét, A szétvert, futó osztrák sereget, Látta Segesvárt Petőfit elesni S Világost.. ahol minden elveszett., A világégés szörnyű idejében Messzi sodorta a vihar szele, S a vértengerben ametre csak vitték, Magyar dicsőség száguldott vele. Be végül aztán, négy véres év múlva Letépték selymét átkozott kezek, A zászló lehűlt utószor a porba, Mert széjjel bomlott a védősereg. S mikor azt hittük, hogy már minden veszve Mert jótt egy cudar, hitvány uralom S vörös rongyokat lengetett a szellő Azon a szennyes, bűnös tavaszon, Be Csúcsa körül, tul a Királyhágón Ágyúdörgés közt vitt még egy sereg S e zászlót védték, védték mindhalálig Az elszánt, dicső, drága székelyek! A becsülettel küzdő székelyektől Átvette újra Horthy hős vezér És mostan itt áll, itt lobeg előttünk, A selyme ismét tiszta, hófehér Magyar Leventék! Most rátok van bízva Fűtse kebletek egy szent hevület, Amellyel újra diadalra visszük, Mert igy kívánja, igy a becsület! A hősök lelke itt zokog a szélien És zokog amig földünk nem szabad, Hát vegye vissza egy mindenre elszánt Acélos, bátor, magyar akarat! Hogy elsöpörjön minden hitvány ellent, Hogy felderüljön rab magyar egünk, Azért előre! A Kárpátok várnak! Magyar Leventék, az Isten velünk ! ARANY GYÖRGY. Benkő András kir. tanfelügyelő a következ ő^ nagy figyelmet keltő jelentésben számolt be vármegyéje tanügyi állapotáról a .vármegyei "közigazgatási bizottság előtt: Folyó évi október hóról van szeren.csém jelenteni, hogy e hónaiban hivatalomat a hivatali ügykezelésen kivüi úgyszólván kizárólag a pedagógiai szemináriumok müköztetése foglalkoztatta. E hóban a vegytan tanítása,, az énektanítás hangjegy ismeretével és a "torna a tan tereimben és a szabdban való tanítás^ volt soron. Az egész vánniegye 14 szemináriumi körzetre osztatott fei földrajzi egységek szerjnt. Az egész várjmlegye tanítóságával" (860) érintkezhetett hivatalom; egy hónap alatt, mely alkalommal tanításokon kívül letárgyaítatott a tanítónak a nehéz ^gazdasági válság idején való irányító magatartása. Az í9kolánkívüIi népművelés eddigi • prograíntoijának némi módoA magyar néplélek megrontására törekvőd ellen az iskola védi Szabolcs falvaii és tanyáit sítása vált szükségessé amety szerint talán maradhat sok ei az ismieretnyujtásból, de a hazafias magatartás és a hazafias kötelességeit teljesítésének tárgyalása nyomuljon előtérbe. Nemzeti egységünk erősítése legyen a legfőbb cél á nehéz időkben. Seimlmi körülmények között nemi engedhetjük meg, hogy vándorlegények, köszörűsök, kupecek mezében öltözött agitátorok tért hódítsanak falvakon — különösen tanyákon — a magyar néplélek {megrontására. Merem ' állítani, hogy Szabolcs vármegye tanítósága éber figyelmét nem kerüli 'ef Semmi olyan jelenség, amely a nemzeti egység megbontását munkálná. A tisztaság ápolása a vármegyei lőorvos ur áltai megállapított egyik súlyos jelenség gyors megszüntetése; a beiratási dijak befizettetésének helyes eljárása, a felesleges tankönyvek beszerzésének mellőzése völtak tüzetes megbeszélés tárgyai. Az uj 'tanterv egész elgondolása szerint a drága tankönyvek teljesen feleslegessé válnak és csakis az olvasókönyvek beszerzésére szorítkozik az elemi iskola. Ezek

t közé tartpznak az abc-ék is. A rendelkezések szerint a hittanf könyvek ügye érintve nincs. Ezeket a hitfelekezetek lelkészei irányítják. A hazai gyártmányok használatának (tinta, irón, papir, kézimunka, anyag) állandó figyelembe tartása nagyjelentőségű dolog, ha figyelejmbe vesszük, hogy e tankerületnek 50 ezer tanulója használja ezeket^ akik abban a nevelésben részesülnek, hogy magunk iránti kötelesség a hazai gyártmányok használata. Hivatalomnak október havában lefolyt tevékenységébői az itt nyújtott ismertetés csak rövid bepillantást nyujt^ illetőiég. csak vázában érinti a nehéz idők küzdefemét, mert a helyi javadalmak kiszolgáltatásának mi'nd gyakrabban előálló jelenségeit most részletezni neimi akarom. Ugyanis még minden esetben sikerült az ügyet vaíaimikép — ideiglenesen — nyugvópontra juttatni. Nyugati trónt —Hétíő— Apolló á kultúrválság és a középiskola Néhány sor dr Beioiiorszky Ferenc válaszának margójára. Kedves Kollega Ur! Amikor nb. cikkére vonatkozó igénytelen nézeteimet pár sorban kifejtettemi, korántsem állott szándékomban a vitatkozás, mert tudom, hogy az általam felvetett problémák megoldásának más utjai vannak. Célom

1 mindössze abban állott, hogy mindazoknak, akik e problémák felől teljes tájékozatlanságban vannak, lehetőleg a 'maga meztelenségében mutassam meg a magyar kulturélet testén tátongó nyílt sebeket, amelyeket csak eltakarunk, de nem' gyógyítunk radikális változtatások néfkül. Mindazonáltal, msvei Kollega Ur soraimat valószínűleg vitázó iratnak vette és válaszában olyan irányba terelte ügyünket, amely irányban haladva nem is olyan régen már kátyúba jutott, egy, e lap hasábjairól és a mienkhez hasonló "jóindulatúnak indult eszmecsere, a következőkben vagyok bátor — a lehető legrövidebben — pontot tennimondanivalóm végére: Különös meglepetéssel vettem Kollega Ur azon megállapítását, hogy köztünk világnézeti különbségek vannak. Ha mlódomban állna, itt mindjárt egy kérdést hagynék nyitva: honnan tudja ezt a kedves Kollegám? Legalább is oly miértékben, hogy az egész válaszát erre a megállapításra építi?! Tudomásom Szerint még nem! voltam abban a szmerencsés helyzetben, hogy világnézetemről akár csak egy mondattal, vagy egy sorral is tájékoztassam. Szerény cikkemben — bárhogy vizsgáljam is — sehol sem adtam alkalmat olyan megállapításra, hogy én szerintem az iskolában a vallástant sem kellene tanítani. Mivel, ismétlem, egy kérdést sem akarok nyitva hagyni, vagyok bátor megállapítani, hogy Kollegámnak a világnézetünkre vonatokzó