Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-11-03 / 248. szám

2 J^RVlDálC. 1931. november 3. A vörös uralom idején elfogott nyíregyházi túszok kiszabaditásának története a biróság előtt Oltványi Ödön és dr Gaümann lenő sajtópere egy hírlapi polémia miatt Ki szabadította ki a túszokat ? — A biróság 40 pengőre itélte dr. Gattmannt Még 1930. telén, az azóta megszűnt »Tiszavidék« cimü napilapban a nagy Remarque hatása alatt megjelent egy folytatásos közlemény »Egy ember a forradaíomban« cimmef. E sorozatos közlemény többek között a kommün zavaros idejéből is igyekezett "kihámozni az eseményeket s a túszok kiszabaditásának közismert történetét is tárgyalta. A közlemények szerzője, a beszerzett információk alapján ugy emlékezett meg a szomorú epizódról, hogy a túszokat Oltványi ödön nyugalmazott városi főjegyző telefonutasítására küldött távirat alapján engedték szabadon a vörösök. Oltványi "főjegyző telefonon felhivta dr "Guttmann Jenőt, aki abban az időben, mint tiszt az állomásparancsnokságnál" teljesített szolgálatot és utasította^ hogy Pogány Hadügyi népbiztos nevében egv táviratot küldjön a toKaj: állomásparancsnokságra a tuszok szabadonóocsájtása végett. Guttmann dr azonban másként emlékezett az eseményekre s energikus hangon megcáfolta a közleményben foglaltadat, azt állítva, hogy ő nem Oltványi utasítására, hanem a saját ."nfcíat'vájára cselekedett, amikor a táviratot elküldte. A kérdés az volt tehát, hogy kinek az érdeme a túszok kiszabadítása. A közlemény irója Oltványi naplójából vette az adatokat és ezt sietett is kinyilatkoztatni, Oltványi viszont sértőnek találta Guttmann dr cáfolatát s ezért először lovagias útra terelte az ügyet, majd sajtó utján elkövetett rágalmazás címén "pert indított az erőshangu cáfolat szerzője, Guttmann dr éhen. Döntsön a biróság, hogy kinek az érdeme a túszok kiszabadítása; ki a megmentő, Oltványi-e, vagy pedig ar Guttmann Jenő. Ezt az ügyet a nyíregyházi kir. törvényszék Kosinszky tanácsa szombaton délelőtt tárgyalta nagy érdeklődés mellett. Miután a felek nem voltak hajlandók a békülésre, a hiróság elrendelte a valódiság bizonyítását s megkezdte; a tanuk kihallgatását. Elsőnek Garay "Gyula dr lépett, mint tanú, a birói emelvény elé. Elmondotta, hogy Groák Ödönné, akinél Pogány lakott, említette, hogy a rettegett vörös NapoIeon nemi ragaszkodik a túszok fogvatartásához és nem gátolja j meg szabadonöocsájtásukat. Dj Garay dr Furmann Lajossal együtt jelezte ezt a hírt Oltványinak, aki telefonált az állomásra, de hogy miképpen intézkedett, arra nézve nem tua határozott felvilágosítást adni. Hasonló értelemben valfott dr Furmann Lajos is, majd Tóth Béia őrnagy tanúvallomására került a sor. Tóth őrnagy^aki abban az időben állomásparancsnok volt, tud arról, hogy Oltványi telefonált di Guttmannak a túszok ügyében s az is kétségtelen tény, hogy Guttmann dr a telefonbeszélgetés után küldte ei az apokrif táviratot, de hogy mi volt a beszélgetés lényege, azt még csak hallomásból sem- tudja. Vitéz dr Csaba Gyula vallomásában elmondotta, hogy szolgálatot teljesített akkor éjjel s igy hallomásból tud a telefonbeszélgetésről. Arról is hallott, hogy amikor a táviratot leadták, az állomáson megkérdezték, hogy ki vállalja azért a felelősséget, mire az a bejelentés történt, hogy Oltványi ödön. Az volt a meggyőződése, hogy Oltványi érdeme volt a túszok kiszabadítása, ő vállalta a felelősséget^ ami azokban a nehéz "időkben igen bátor és yemes cselekedet volt. Walter Géza dr lényegtelen vallomása után KoVács Károfy Máv. tisztviselő kihallgatására került a sor. Kovács mint távírász teljesített abban az időben szolgálatot s ő volt az, aki a táviratot leadta. Határozottan emlékezik, hogy aznap este Oltványi telefonon beszélt dr Guttmannat'a túszok ügyében t. arról is t

u"d, hogy a felelősség kérdése is szóba került, de hogy Guttmann dr vetette-e íei azt Oltványinak í vagy pedig ő Guttmann drnak, arra már nem emlékszik. A telefonbeszélgetés után dr Guttmann egy darab papírra vetette a távirat szövegét, amely emlékezete szerint a következő volt: »Pogány hadügyi népbiztos parancsára a Tokajban levő nyíregyházi túszokat kérem szabadon engedni. — Pályaudvarparancsnokság.'< Arról is hallott, hogy a túszok kiszabadítása után néhány nap múlva a »Vörös Ujság« egy olyan hírt közölt, hogy Guttmann Jenő dr.-t és társait halálra ité'ték. Klár Miklós és Kovács "László földbirtokosok, akik a túszok között voltak, előadták, hogy a túszok már Tokajban ugy értesültek, hogy a táviratot Guttmann dr. adta fel s arról nem tudtak, hogy ezt Oltványi utasítására tette. Az iratok felolvasása után Mikecz Ödön dr., a sértett képviselője, a vádirattal egyezően fenntartja a vádlott ellen sajtó utján elkövetett rágalmazás cimén a vádat, mert hirlapi'-ag sorozatosan megcáfolni igyekezett Oltványi Ödön állítását és valótlannak, hazugnak állította be szerepét. A védőbeszéd elhangzása után Kosinszky tanácselnök kihirdette a kir. törvényszék ítéletét, amely szerint vádlottat bűnösnek mondja ki sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségében s ezért 40 pengő pénzbüntetésre iteli s kötelezi, hogy az ité'etei a «Nyírvidék -ben közzé tegye, azonban a büntetés végrehajtását felfüggeszti. Az ítélet indokolásában a kir. törvényszék megállapítja, hogy ugy a vádlott, mint a sértett jóhiszeműen adták elő vallomásukat, de vádlott a helyreigazító nyilatkozatában olyan dolgokat is valótlannak mondott, amelyeket később elismert. Oltványi ödön szavahihetőségét vonta kétségbe s ezzel, ha megfelelt volna a valóságnak, a köz megvetésének tette volna ki. A vádlott és védője a marasztaló ítélet, a vád képviselője, Mikecz Ödön dr. pedig a 92. szakasz alkalmazása miatt fellebbezéssel, élt « igy ez az érdekes ügy a debreceni ítélőtábla elé kerül. Halálozások Mély részvéttel adunk hírt arról a fájdalmas gyászról ,amely Imre János igazgató-főmérnök családját sújtotta. Édesanyja, özv. Imre jánosné sz. maádi-edelényi Máday Anna pénteken, október 30-án elhunyt. Temetése tegnap, vasárnap délután volt nagy részvét melleit. Az elhunyt nagyasszony egyéniségének hatásáról tanúskodnak a következő sorok, amelyeket az Ev. Nőegylet egyik tolmácsa irt róla Amig közöttünk élt, nem beszéLtünk róla sokat. Hisz »legjobb hír a nőről, ha semmi híre sincs«. Most döbbentünk rá, mikor már elment, hogy mennyire hozzátartozott ő mindahhoz, ami Nyíregyházát kedvessé, meghitté tette. S most megindult ró'a a b eszéd ... Mindenki emlékszik kedves, gyermekesen jóságos mosolyára, amivel a templom ba belépett, amivel az utcán járt s amelynek napsugarával elárasztott mindenkit, akinek szerencséje volt, közelébe jutni. Temetésén mondta a nyíregyházi evangélikusok nagy szónoka : nincs gazdagabb forrás, mint az anyai sziv szeretete. Ilyen gazdag forrás volt az ő szive is. Nagyobb mennyiségű ipari burgonyaszállitására ajánlat tehető G:óf Esterházy keményítőgyárhoz. 7051-3 BncUpes*, András»y-út 68. VÁROSI MOZGÓ Hétfő, kedd, szerda 5, 7 és 9 órakor Szőke Szakáll németül beszélő hangos vígjátéka Férjhez megyek az uramhoz Házassági komédia 10 lelvonásban. Főszereplők: Szőke Szakáll, Trude Berliner, Igo Sym, Kürt Vespermann. — Hangos kisérő műsor •f A szinház fűtve van t ÍM Ennek áldozatos lángja me'lett nevelte fel ősprotestáns puritánságban gyermekeit. Olyan erkölcsi útra. valóval látta el őket, amilyet ő hozott magával arról az evangélikus püspöki kúriáról, amelyről ragyogó szemekkel s az emlékezés kegyeletes szavaival beszélt mindig, mikor ifjúkorát emlegette. A templom, az iskolák, óvodák, a kórházak, jótékonycélu előadások, áldozatkész látogatója volt egész életében és a községi iskolaszék buzgó tagja. Az Ev. Nőegylet bibliaóráinak befogadószivü hallgatóját vesztette el benne. A szertartás alatr szomorúan nézünk szét az Imre-család kedves, meghitt fészkében, ahol nyáron annyi a nyíló bokor, virág, amelynek tövét még a férjével ültette ez a koporsóban fekvő jóságos aszszony. »Minden szem, mely reá tekint, Forró könnyekbe lábbad Hervadt virág, kedves halott Fáj a szivünk utánad !« ( Énekeskön yv) A család gyászje"enté?e a következő: Imre János nejével Krend! Etelkával, Imre Anna. Imre Emma özv. Oberlander Gusztávné Erzsébet és János gyermekeivel és Imre Etelka fájdalomtól összetört szívvel tudatják rokonaik nevében is, hogy forrón szeretett édes anvjok és nagyanyjok, özv. Imre Iá nos né szül. maádi-ede^nyi Máday Anna életének 75-ik, özvegységének 13-ik évében hosszas, de türelemmel viselt szenvedés után, mai napon az Úrban csendesen elhunyt. Drága halottunk fö'di maradványait folyó évi november hó T-én délután 3 órakor fogjuk a Kállói-u. 31. sz. gyászházbóí az ág. ev. egyház szertartása szerint az Északi sírkertbe örök nyugvóhelyére kisérni. — Nyíregyháza, 1931. október 30. Ö jóság volt, gyöngédség és szeretet. Emléke legyen áldott ! A nyíregyházi iparostársadalomnak egyik régi oszlopos tagja hunyt el szombaton, október 30-án. Meghalt Humenszky Márton asztalosmester. Nevét a tisztes munka, a polgári erények fénye övezte. Mesteri ízlését és tudását számos alkotás hirdeti középületeinkben. Temetése tegnap, vasárnap délután volt impozáns részvét mellett. Az elhunytban Humenszky Ferenc vármegyei irodatiszt édesatyját gyászolja. A gyászesetről a következő jelentést adták ki : A nagy fájdalomtól megtört szívvel, de a Mindenható Úristen akaratában megnyugodva, szomorúan tudatjuk, hogy a forrón szeretett apa és nagyapa, Humenszky Márton életének 80-ik, özvegységének 3-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 30-ik napján délután fél 5 órakor visszaadta lelkét Teremtőjének. A megboldogult tetemét f. évi november hó i-én d. u. 2 órakor fogjuk a Kereszt-utca io. sz. gyászházbóí az Északi temetőben a róm. kath. anyaszentegyház szertartása szerint örök nyugalomra helyezni. Drága halottunkért az engesztelő szent mise áldozatot f. évi november hó 3-án reggel 8 órakor fogjuk a helybeli róm. kath. templomban az Egek Urának bemutatni. Nyíregyháza, 1931 október hó 30. — Istenünk! Adj neki mennyei boldogságot 1 _ — Humenszky Ferenc, Neuwirth Viktorné szül. Humenszky Erzsébet, Humenszky Endre, Gurbán Lászlóné szül. Humenszky Anna, Humenszky László. Humenszky Lajos, bánatos gyermekei. Neuwirth Viktor, Gurbán László, Humenszky Ferencné szül. Pazár Jolánka vejei és menye. Neuwirth Márta, Neuwirth Sárika,, bánatos unokái.