Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-31 / 247. szám

1931. október 31. J\RtrfKYtDÉK. lást, Kolléga umak a modernségre vonatkozó megjegyzésévei. • Vagy falán a modernség' és a materializ­mus nem közös anyának a gyerme­kei s méghozzá iker gyermekei ? Hiszen Kolléga ur is megá lapítja, hogy a mai gazdasági és kulturális világválság és azok kisérő jelensé­gei ^egyenesen materiális világnézét kialakulására vezetik az egész vi­lágot.* Ugy gondolja Kolléga ur, hogy a gazdasági és kulturális világ válság materiális összetevőivel nem szükséges egy, az életbe induló em­bert megismertetni ? Vagy esetleg nem a középiskolában kell megis­mertetni ? Talán az elemiben, yagy esetleg akkor, amikor a középisko­lából kikerül és amikor már lét, vagy nem lét kérdése eziek ismere­te?)' Be kell látni, hogy nélkülözhetet­lenül szükséges a középiskolai tani­tás anyagát oly irányban megrefor­málni, — de még hozzá gyökeresen, — hogy az iskolát elhagyó ember tisztában legyen környezetével és anyagi, erkölcsi életének minden­ható tényezőivel. A tu^ejiesztet^ elméleti, irodalmi és nyelvészeti fcépzést fei kell cserélni egy e rő9 és főleg gyakorlati közgazdasági irányú képzéssel, amelynek életbe­vágó és főleg nemzed szempontból való praktikusságát már tőlem ava­tottabb emberek is belátták és han­goztatták, (1. Éber Amal programm beszédét). Ez szerintem nélkülözhetetlenül szükséges ahoz a bizonyos »lelki »Iap«-hoz. Mert hogyan lehet ma »hiztos lelki alap«-ot adni mostani tanrendszerünk és tananyagunk mel­lett, mikor a gyermek a mai gyermek az iskolál>an hallott szép szólamok és megfelelő dekli ­nációk után az iskola "falain kivül egyebet sem hall, mint »vaiuta«, »deviza«, »kölcsön><, aranyfedezet-, xtőke«, »kamat*< stb. szavakat s oda­haza édesapját váltók, adótartozá­sok, részletfizetések, esetleg árverés, csőd, vagy más hasonlók miatt lát­ja gürcölni? És felnövekedve, ez ismeretlen szörnyetegek rémképein kivül egyébről nem tudva, tájéko­zatlanul áll meg a világban s tudás és önbizalom híján — bár Cicero és Sallustius elsőrangú ismerete mellett — elveszti a fejér s mire az élet könyörtelenségévei "tisztába jöa, már ó is csak egy küzködő V. Koppányi Erzsébet: Ősszel Hó' vannak a nyárvégi éjek, imakor A pislogó lámpák megszépítették Lassan sétáltam a göröngyös utak ha egy-egy béka a lábam előtt na Máinmár ugy éreztem^ hogy örökre Nappal küzködtem és elvágytam in A terveket, melyek másfelé vittek, és a nehéz mámoros nyári illat el De eljött az ősz! Búsító, rideg másnak, nekem örö Nem andalgók a tikkasztó éjben, visznek; rohannak velem. Élek. Hiszek. A jövőmben és mások bol Bizakodom és vágyaim messze-me ahová ta'án ef se'jutok, de tudom, minden Szép volt?! a várost. Szerettem, on s lehajoltaim, megnéztem gyot ugrott. itt .maradok, nen, de a nyáréj varázsa megfogott, lustán elejtettem kábított. m. Feleszméltem, fázósan sietek és terveim Újra élek. doguiásában is. ssze visznek, hogy itt nem maradok. i gépemljer lesz, aki »le«ki alap« nél­kül egyszer csak összeroppan s ma, gávai sodorja az élet kíméletlen árja. A középiskolák e megformálá­sát természetein ki kell terjeszteni a módszerre is. Mert bármennyire érzékeny oldalai érinti is ez sokak­nak, a Kolléga ur azon megállapí­tása, hogy az iskola nevel, nem állja ki a kritikát. Nem, az iskola., legalább is a középiskola ma nem nevel, csak tanít. Nem is nevelhet, mert helytelen gazdasági felépítés Iniatt a tanulóknak csak egy, arány­lag rövid ideje felett rendelkezik, ami pedig feltétlenül kell a taní­tásra, azonban nincs módjában, hogy a tanuló idejének nagyobbik felében, megfele ő módon ügyeljen fel egyéniségének kialakulására. — Internátusi rendszerünk kezd a megfelelő uton haladni, de ma még ez is igen sok követelni valót hagy maga után. Nevelni ma a szülők nevelnek és nagyon kézienfekvő okokból kifolyólag — kevés kivé­tellel igen rosszul. Iskolába csak a bizonyítvány, vagy a társadalmi megkülönböztetés céljából adja, mint mondják »urat akar nevelni belőle-, mert az a felfogás vált dominálóvá, hogy csak bizonyítvá­nyokkal amik pedig legtöbb esetben nfem bizonyítanak semmit — lehet »valamire menni«. Elisme­rem, hogy súlyos kijelentések ezek, de aki objektíven vizsgálja a dol­got, erre a meggyőződésre kell. hogy jusson. Sajnálom, hogy helyszűke miatt nem bocsátkozhatom részletekbe, de ha Kolléga ur nézetemet részlete­sebben óhajtaná megismerni, ugy később adandó alkalommal kész­séggel állnék rendelkezésére. A kulturkérdés enyhítésének egy másik, igen hathatós eszközének tartom a tanárkérdés végleges megoldását. Amikor Kolléga ur azt a megál­lapítását tette, hogy a tanárság az a társadalmi réteg, amelyre bizo­nyos kulturtöbbletet rá leh*t rakni, gondolt-e arra a Kolléga ur, hogy vájjon a tanárság elég szilárdan áll-e a lábán ehez a többlethez, mert szerény véleményem szerint nemhogy ezt a többletet, de még a jelenlegi terheket sem birja teljes felelősség mellett elviselni. Némi bizonyíték erre maga a kulturv\íl­ság, amit nem tudtak megakadá­lyozni a tanárok. Hogyan birnák akkor a többletet ? Hogy a biztos kulturalaphoz j anyagi szilárdság szükséges, azt Kolléga ur is megállapítja. Ugyan­így anyagi szilárdság szükséges azok számára, akik a kulturát fenn­tartják, terjesztik és továbbfejlesz­tik: a tanárok számára. Al'itha ja-e nyugodt lelkiismerettel a Kolléga ur, hogy bárminemű tehertöbbíe­tet íehet rakni jelenleg egy tanárra, akinek kezdőfizetése nem éri el egy iskolaszolga javadalmazását, egy olyan tanárra, akinek 10-15 évi szolgálata után nincs annyi jöve­delme, mint egy egyszerű iparos embernek s akinek épen ezért szel­lemi ereje abban merül ki, hogy VIGYÁZZ! UTÁNOZZÁK! Standard 2a gyári lerakat Katz Miksa nyíregyháza Takarékpalota. Telefon 3-95. 54S5-? ujabb és ujabb kereseti források után kutasson, amelyek esotleges fillérjeivel "megpótolva fizetését, mentesítheti magát a nélkülözéstől. Egy olyan tanár vállaira rakni te­hertöbbfetet, aki képzettsége foko­zására egész élete folyamán nem te­het több külföldi utazást, mint a­mennyit egy közepes futballista egy év alatt megtesz, akinek s«n könyv­re pénze, sem tanulásra ideje nincs* azzal a kockázattal jár, hogy össze­roskad a teher alatt. Ezt nemcsak én mondom, de minden tanár tud­ja, még az is, aki a sors különös kegye folytán »ered«ndő javakokai rencsegaiyacskát, az érte adott összeget majd visszaadja, ha a super-néi ülnek, mert reméli, hogy: ezek után csak együttütnek? Zai ránky lila és zöld árnyalatú arc­cal az egyik kéményseprőtői hét koronáért megvette a maradék seprű csutakot. Tini kisasszony karjaiba tette, tekintet nélkül a fe­hér selyem blúzra, és szó nélkül elpárolgott. Tiniké szerelmes sóhajjal szorí­totta a/ an-áho'- a kora»s seprü­maradékot é.s utánna lódult az el­tűnni készülő lovagjának. Erdélybe volt egy nagyon szép szokás. Minden uj esztendő első órájában bájakban, vagy nagyobb összejövetelekken áldomást ittak a hazáért, a királyért és a békéért. (Az Aidamúsivást lövid kis be­széd előzte meg. ,1 Ezen dikciókat » bái főrendezője, vagy egy szó­noki tehetségű amber mondta, asz­tal, vagy szék tetejéről. "A beszéd befejezte után a zene tust húzott, a publikuta kiitta a pezsgőjét, az üres poharakat a pincérek kicse­rélték a következő áldomásra. A fczónok a magáé* beledobta az er­re a célra odakészített apró ka­vircsai 'kev ert fürészporos kosár­ba. Ha ez ott eltörik? akkor \«s ze­dc-ífítn fenyegeti azt, amire az ál­doafis ivódott. Ha nem törik el, •kStor iBjindenta .me^korrnyebhui M*ft sete les* sermai t»|! A publikum körüláüta a fes­tetlen asztalt a terem közepén, a­mit az áldomás céljára hoztak be a szolgák:, a fürészporos kosár­ral együtt. A pincérek pezsgőt ki­náltak körül, ebbői ínség a garde­fmamák is isznak. Csend lett. Zaránky vérvörös arrcai pattant fel az asztal tetejé­re, rémülten nézett az utána tör­tető Tini kisasszonyra, hogy Tierrv-e követi még ide is? De nem! Meg­állt az asztal mellett, kormos arcán átszellemült mosollyal nézett ^á. Megkönnyebbülten vette át a pezs­gős poharakat, megköszörülte a torkát, rövid beszédet mondott a hazáért és a királyért. A publikum feszülten figyelte a kosárba repülő poharakat, meg­könnyebbült sziwei vették tudo­másul, hogy azok épségben marad­tak. A békéért is mondott egy rövid beszédet. Rövid volt, de a szivek­hez Szólott: xTisztett vendégkoszoru! A jó Isten megtartotta nekünk a békét, és kérjük, hogy továbbra is oltal­mazza Szűz Mária országát. A há­ború harci riadója ne harsogjon Magyarország felett. A magyar anyák szeme ne legyen könnyes hadbamsnő gyermekeikért, özve­gyek, árvák jajdulása ne verj* fel "a béke cs«odjéTt. Tartsd aateg I netííWk a b<»ét>« — Ugy legyen! — harsogta rá a "közönség, mindenki az ajkához emelte a poharat. A cigány recse­gő t ust húzott. De jaj! mi az a halk, ezüst-csen­gésű hang, aVrei még a vad, dübör­gő tremolót is túlharsogta?! Mi­kor Zaránky a poharat az ajkához akarta emelni, a pohár megrepedt és egy háromszögletű darab ki­tört az olalából, tompa koppanás­sal "hubott a festetlen asztalra. A pezsgő Végigfolyt a fekete kabá­ton, ezüstszinü gyöngyöket futta­tott rajta. A zenét mintha elvágták vol­na, mindenkinek a torkán akadt a pi zsgő, holtfehér arccal bámulták a csorba poharat Zaránky meg­dermedt kez<ében. Háború lesz! — sikoltott Nagyné, eltört a pohár! Vaiaki nyerítve felkacagott. Ré­mült botránkozással fordultak a hang irányában. Ugyan kinek van kedve nevetni ezen a szörnyűsé­ges kinyilatkoztatáson. Kotoiós Kata zsjráfnyaku vőlegénye volt. — 'Ugyan kérem! — beszéli erős orrhangon — bogy íehet ennek hinni? Szomorú \otna az, ha egy pohár Sorsán fordulna meg az or­szág békéje. Egrysjrrü » ínragyajfá­»t. A pezsgő brd'cjj volt, a po­hár aránylag meleg, nézzék meg kérem 1, még most is párás! Mindenki fellélekzett, beleka­paszkodott ebbe a pár szóba. — Igaza vanl — mondogatták. - csacsiság hinni a babonában, bátorították egymást, de azért mindegyik félt. Zaránky egy szót sem értett ez jk bői az érvekből. O csak azt látta, hogy a pohár eltört még a kezé­ben, és az ő babonás csíki lelke előre megérezte ennek az eszten­dőnek minden borzalmasságát. Sá­padtan tántorgott le az asztalról, mint az alvajáró hagyta el "a bál­termet. Fim kisasszony, hóna alatt a seprű csutakkal, szomorúan nézett utána, — ez az álma |s szerte-f foszlott. ( A bálteremben kivilágos virra­datig tombolt az ideges jókedv, Nem hitték, de mégis tndták, hogy a végzet már vigyorog felet-; tük. Kaszásné meg is jegyezte, hogy, ő már érzi is á puskapor szagát, Zaránky pedig bannt mulatott ^ kávéházban, hangos kurjantások-; kai üzte-hajtotta maga elől a jövő. árnyait, mert ő érezte is tudta, hogy sok szomorú év jön ezután., És talán ez volt az utolsó bol­dog SíjiveSzttr. ,

Next

/
Thumbnails
Contents