Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-18 / 236. szám

JSftÍRYIDálC lt31. október 15. Hétfőn Városi Mozgó i Cnarles Rogers lejujabb hangos filmoperettje lka £§ no bIukPi Kedden Városi Mozgó nemzetnevelő munka, az nem lehet a gyermek lelki formáit ismerő, csak kontármunkát végző és könyörtelenül serdülő lelkek felett négyig terjedő osztályzatokkalbír ráskodó egyén. Ma a kuiturélet leállásának biztosítéka elsősorban az, iskolák és tanárok munkája. Ennek) a külső tényezőnek kötelességé a serdülő lélekben a belső attitűdé megőrzése, az alapvonal és világnézeti kifejlés nemzeti biztositéka. Mindennél fontosabb és lényegesebb kérdés, kötelesség, még "akkor is. na szegénység, nyomorúság, küzködés és szenvedés oSztá'yrészesévé' válik idővei a tanulók nagy százaléka. Biztos felki alapokon álló ember nem vesztheti et és nem is fogja efveszteni soha fejét, a hit, megértés, megnyugvás szavai minden nehéz időt könnyebben elviselhetővé tesznek, mig ené'küt. a biztos lelki alap nagyobb gazdagság is csak az emberi élet elsenyvesztő eszközévé válik, melyben szép és élvezni való kevés fesz, boldogság pedig sehonnan sem származó! Erre a biztos lelki alapra pedig egyedül az iskola készítheti elő az ifjút, ennek egyedüli szilárdsága aahatja meg a nemzeti bíztositékot is. Isko'árói 'lévén szó, — sok olyan kérdést vethetnék fei, mely a jnai élet legégetőbb kérdései közé tartozik. De ezt más alkalomra hagyom, mikor ez alapvonalakat tag' látni szándékozom. j Sokkai inkább érdekelheti "az alapvonalak terén az olvasót a társadalmi kérdés. A társadalom, mióta elzúgott fedette a világháború zivatara — vajúdó állapotban van. Hiányoznak az összetartó kötelékek, illetve olyan mély szakadék támadt az 1914, és 1919. társadalma között, hogy ezt az óriási szakadékot áthidalni — teljes Tehetetlenség. A íni a múlté volt már 1914-ben is, az többé szerepet nem játszhatott, végkép elmerült, nyomai csat az idősebbek emiékében maradtak meg. Az élet kitöriilte teljesen nyomukat. Az az újvilág támadt helyébe, mely már 1900-tól kezdve döngette a vasveretes kapukat s csak az ajtó réseken szűrődhetett be eladdig. A társadalom egy csapásra —- kiálltatva a vérzivataros esztendőket — megváltozott, erkölcsi téren elsősorban. Az izlés, a felfogás uj renqet akart teremteni, eleddig nem sikerült, mert forradalmi újsága az érzelmek irányította tradíciókat megtörni még nem hidták. De hatol mind mélyebbre és könyörtelenül belevág, a pusztitó kíméletlenségig megtör minden ellenállást. A társadalom ízlésválto|zá

sa| <1 kü>türéletet »-• megváltoztatta, helyes, modern irányba terelte. Feivilágosodottnak is lehetne nevezni ezt az ujszeriiséget, melv nem tür meg semmiféle tudatlanságot, s gyökereit nem a felső tizezerben látja elhelvezhetőnek, mint annakelőtte, hanem mindenfelé szétönti a kultura virágait, termő porzóit, hogy egyetemesen élő és minden embert magába foglaló kultur^t épitsen a jövőnek. Természetes, hogy ezzei a gondolattal indulva, már igen fontossá válik a terjesztés niinemüségének kérdése is, még inkább a kultura fogaimának átértékelő iránya. Demokratikus eszközökre van szük ség, hogy létre Tehessen hozni a nagy célt, a világosságot erjesztő és kiválasztó kuíturhatást. Mert mondhatjuk •— s bármi furcsán hangzik is — a nagy világválságot feltétlenül ennek a kulturáltak bizonyos szocializálódása fogja végkép megoldani és a világ irányát uj megoldások felé vinni. Gondoljunk elsősorban arra. hogy világnézeti küzdelmek vannak ina mindenfelé, kicsinyben is, nagy-' ban is. Ez a világnézet termeli ki az uj gazdasági "irányítást is, melyet elsősorban ragadnak meg az emberek, hogy az élet leg-. szükségesebb elemen biztosítsák társaiknak s ez'zei a válságot, mely feltétlenül uj történelmi 'kort hoz, békés eszközökkei oldják meg s ne hirtelen, átmenet nélküli megoldással forradalomba kergessék az egész világot. Ennek a válságnak gyökerei pedig a világnézetei tolódásban rejlenek, nem pedig egyed5i gazdasági érvényesülési 'lehetőségekben, s a világnézet válság a társada'om életszemléletének leg erősebb és legkonkrétabb megjelenési formája. Ha társadalmunk érzi annak lehetőségét, hogy egy uj korszak megalapításába belemennie ma már nem' épen emberfeletti munka, — akkor érzi annak szükségét is, hogy a kuhurigényeiről liem mondhat ie még akkor sem, ha fizetéscsökkentésről "és megadóztatás horribilis mivoltáról is van szó. Nem a társadalominak olyan rétege, melynek kötelessége a kultura érdekében ezt a többletet' vá'iaira venni "és dolgozni azért, hogy ne senyvedjen et"semmi, ne menjen tönkre a mult épülete seho«;yansem. Ez a réteg a tanári kar elsősorban. Ennek kötelessége elsősorban ezt a többletet a ma'ga vállaira venni, törekedni,

1 hogy ne menjen kárba a jntult hagyománya. Erre a hagyománymentő akcióra ma époíy szükségj van, mint a nyomorenyhitésre. —Nemcsak az éhes Szájakat kell étellel betömni, de a lelki felséget j's ki keh elégíteni, s ha a nyomorenyhítés realitása az egész társadalom feladata, al£or a 'lefki nyomorenyhítés, a kulturaszoimju-í ság kielégítése legelsősorban a tanárságé. Igaz, hogy erre senkit sem lehe^ kötelezni, de a nemzeti "hivatás, szükséges fenntartása époly kötelesség, mint a mindennapi munka elvégzése. Igaz, hogy a tanár sokat dolgozik;, s a sokat irigyelt napj 3—4 órája fárasztóbb a 8 ór;a,i munkaidőnél — nem beszélve arró^Tiogy mellékes munkával a tanár megdolgozza ezt is —, mégis ebben a helyzetben, ebbea az életben, ezekben a nyomorúságod időkben, mint a kultura legrfőbb őyínek hivatása magaslatát keli állania. Vállalnia kell a kulturáért, a társadalomért azt a munkatöbbletet, mely már alapfokon is az ő kezébe van lefektetve, A reális kulturétet társadalmi rétegében most már a tanárságra hárul minden, kulturéletünk fenntartásává összefüggő lényeges szük ségesség, az ő akaratukon áll meg vagy dől el az egész kultúrán^ jelenlegi alapja is. ; Megtaláltuk külső tényezőinket, melyekhez iskola és társadalom körébői rekrutáiódtakj keressük meg a belsőket is, nehogy azt gondoljuk, hogy iskola és tanárság egyedül élég az építéshez is. Azt mondhatnám, a társadalom egysége é» teljes egyöntetűsége, belső, lelki attitűdjének megérjen a legerősebb belső tényező á. fenntartásra, építésre. Azaz igy akarja a társa» dalom az iskolákat segíteni munkájukban azzal, hogy gyermekeik tanulmányi élőmenetelét, lelki javakban való gyarapodását nemcsak a tanárságra bizza^ hanem maga is segíti, élőirányozza a gyermekkei való lelki, foglalkozással, a vele való törődéssel, a fá

r radhatatlansággaí. Ne hagyják gyermekeiket' egyedül az iskolára, mert ezáitai 'kényszernek érzi a gyermek az iskola padjaiban eltöltött órákat, melyekért az egész társadalmi rendet teszi felelőssé, s megutálja az örökös, szükségből folyó tanulást is. Foglalkozzanak gyermekükkel, könnyítsék meg a nehéz időket épen azzal, hogy a saját önfeláldozásukkal segítenek a gyermek 'elki épülésén. Vezessék irányítsák és tanítsák — nem gonr dolunk itt egyedül a tárgyakra, amiket az iskolában követelnek tőlük, hanem elsősorban Telkiekre — adták őket. Pedig valamennyi szegény leány volt. Sőt Tilka néniék setn adtak mást hozományul, mint egy mintaszerűen berendezett éléskamrát. 1 Ljai két évig volt náluk s nemirég jegyezte el őt a vas

ut$főnök/ Ilonka csak két hónap előtt jött, miután a tanítónői oklevelét neun tudta értékesítem. Édesanyja nem élt. Sok kisebb testvérét mostanáig ő nevelgette. Csendes, jószívű, komoly leányka volt, mint az Ilonkák nagy része. — Hagyd abba ézt a dolgot és hozd el az irodából azt a píros kötésű könyvet, ami 'az etazseron a Petőfi szobrocska alatt' va

n. Uonka gyorsan visszatért a könyvvel. A cime: Elmberi értékek, irta dr. Reszegey Rudolf. — Ebből egy-két-három lapot elolvasol, de ugy, hogy ei is tudd mondani, ha kérdezlek! Megértetted? Egy órát kapsz rá. Eredj a kertbe! Pont öt órakor kezdtek a terítéshez.! Lidi addig átvasalgatja az abroszokat, futókat, ha egy kicsit gyürkösek. Én az ezüsttel elbánok. Ilonka egy szót sem Szólt, bár csodálkozott. De már megszokta, hogy Tílka néni szándékait csak az eredményekbői tuditálo meg mindig. Fogta hát a köny vet és beült egy. kis fenyőlügasba, ahoí hangosan olvasta a feladott leckét. I Hét órára gyönyörűen meg volt terítve a terraszon. A zöld puszpáng füzérek között gránátvirág' piroslott az asztalon. A levegő friss a bő locsolástól. A konyhából csodás sejtelmeket ébresztő illatok terjengtek. Sándor bácsi hűtötte a borokat és osztályozta a szivarokat. A lányok egyforma nagyvirágu muszlin ruhákban, pirosan, bájosan Szaladgáltak. Az' egész házat átmelegítette a hangos vendégvárás láza. Egyszerre Lidike szipogva Szaladt Tilka nénihez. — Emii izente, hogy nem jöhet csak tiz órakor, mert valami "külön vonatot keli vármok. Hogy csak vacsorázzunk nélküle! — Ne bőgj már te! kiáltott , rá Tifka néni, nem is tudod milyen jól jött ez ki nekem!... Gyertekí jcsak ide a hálóba! s — -Amig öltözöm, egyet-mást; meg keli "beszélnünk. — Mosakodott s közben adta az utasításokat. — Izenjétek meg a kocsisék Jucijának, hogyha olyan piszkosak lesznek a körmei, mint a múltkor, hát, ott ütötn őt nyakon az asztalnál. Nézzetek utána, hogy mind-kettőnek a fehér kötője rendesen ki van-e vasalva? Üljetek 'le az asztalhoz és próbáljátok ki, tudnak-e még felszolgálni, nehogy rossz oldalról kínáljanak. A salátád vai. "befőttel, feketekávéval ti jártok az asztal körül! Te meg, Lidi, le ne öntsd a doktornét a saláta j levével mint a múltkori Mégmost ís emlegeti. No, nézd már, nemi kihagytam egy csomó hajat, a7 hogy fésülködöm? Ugylátszik va-, lami nagyon kedves vendég lesz, ma nálunk. Azt jelenti. Igaz, hogy ei ne feledjem! Sándor bácsi a lelkemre kötötte, hogy ezzel a szegeyvei többet foglalkozzatok! Te, Lidi, meg a kis Tőrösné ültök majd mellette és állandóan kínálgatjátok. Megkérdezitek nem kell, az ugorka salátájához olaj, a Sonr kához ecet? Kenyere, bora, mindig legyen! Ha pirítva szereti a kenyeret, azonnal piríts neki a roston! Válasszátok ki néki a pecsenyéből, amilyen részt Szeret^ |nert ez a férfi népség olyan gyámoltalan szerzet, nem isimen meg a jó falatot. Ne bántson benneteket, ha nem is 'fogadja Valami nagyon barátságosan a figyeimességteket. Az a fontos, hogy ti meg tegyétek a magatokét! ! — Ilonka, te meg résen leszel, hogy egyszer, de ne nagyon az elején, megkérdezzed tőle, hogy a t könyvének nem rendeznek-e másoj dik kiadást? De különben ne so| kat foglalkozz vele! Olyan ez a I férfi népség, hogy mindjárt elbizÍ

za magát! Csak amennyire az udvariasság megkívánja! Megértettétek? No, akkor elmehettek! 1 Tilka néni'hamar készen lett a ! toalettel. Sietett a névjegyeket elrendezni. Igy hát Reszegey a kis Tőrösné meg Lidi közé kerüjjt,i Ilonka meg rézsut szemben vele. Minden ment, rrynt a karikacsapás. Juci körme tiszta volt, mint egy pólyás babáé. A kiszolgálás mintaszerű volt. A sonka omlott,, mint a porlós tészta. A fánknak a

v pántlikája messziről fehérlett. A maiac csakhogy meg nem szólalt, a pulyka csakhogy el "nem repült. No és a torták, a tejszínhabod •>2&móca? Minden, de minden fejedelmi volt. Tilka néni nem győzte a sok dicséretet zsebrérakní. i Reszegey azt sem tudta, melyik szomszédnőjének tegyen eleget. A két nő (mindkettőt leánynak nézte, mert még nem íg'en volt ismerős a városban) felváltva kínálta, Recézte őt s ha meg mertek volna pihenni, "Titka néni programmot osztó szeme azonnai sorompóba állította őket. Nem tudták ugyan elképzelni, hogy míképen pászolhatnak ők bele a Tilka néni ^terveibe. r Ilonka csendesen ült a járás1 biró meg a doktor között és majd meghalt az igyekezettől, hogy ő is felmondhassa a leckéjét. Sok bátorsága nem volt hozzá, mert látta, hogy az igazgató tekintete a pápaszem alatt unottan jár egyik hölgytől a másikig, amint kinálgatásaíkat elfogadta, vagy visszautasította. öreá a bemutatkozás óta egyszer sem nézett. Kocint ott, ivott a tósztok után. udvariasan beszélt, mosolygott a szomszéanőire, de bizonyos közöny