Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-18 / 236. szám

1931. október 13. JSTVÍKYID£KL inert a vezetés, irányítás, tanitás lelki szava otthonról "többet ér minden iskolai tanításnál, minden különösebb magolásnál. Köméit ­sék legalább azzal m<jg a tanár munkáját, akinek vállaira a ima szomorú ideje még nehezebb, na­gyobb súlyokat ís ró a társadalom ! ! érdekében. N£ gondolják azt, ' ha kifizették a tandijat, ha elküld- { ; ték a gyermeket az iskolába, szii- ; lői kötelességüknek eleget tettek, j ! Nem, csak akkor tesznek eleget, I ha foglalkoznak vele, irányújik, | ha lelkileg előkészítik a holnapra, a jövőre, ha kötelességüket belső indítékokkal'is vafróa váltják. Ne­héz sor, de édes a gyümölcse, a boldog élet, a kötelesség 100 százalékos teljesítésének édes tu­data. "" (Folyt, köv.)" November 15-ig mindenki megválthatja jótékony­sági jegyét a volt Bartscb-féle üzlethelyiségben á jótékonysági jegy egy évre mentesít mindenféle jótékony­sági adományozás aló! — áz inségügyl nagybizottság ülése Tegnap délután 3 óiykor a vá­ros inségügyi nagybizottsága a vá­rosháza tanácstermében ülést tar­tott, amelyen dr. Bencs Kálfcnián kir. kormányfőtanicsos, polgár­mester elnökölt. A bizottság ülé­sén dr. Polinszky Pál kultutf­tanácsnok beszámolt az mségak­ció előkészületeiről A Stefánia vé­dőnői felkeresték az elmúlt évben segélyezettek otthonát és 1174 környezettanulmányról számoltak be, A mu't évben segélyezettek kö­zül még 147 helyen kelt környezet­tanulmány.. készítem es még 400 újonnan jelentkezett Ínséges ottho­na is felkeresésre vár. Bemutatta a kuiturtanácsnok a kartotéklapokat, amelyek közül a vörös szinüek a tehetetlen aggokat és munkaképtelen betegeket, a sár­ga szipüek az ínséges munkanélkü­lieket tüntetik fel. A kartoték rendszer me'Iett kitűnően áttekint­hetők a legrövidebb idő alatt az inségreszoru'ók adatai. A Vadász­féle házban és a Misszió konyháján megtörténtek a szükséges átala­kítások, ugy, hogy az ínségesek ellátására szükséges konyha rövi­desen készen áll. \ NOVEMBER 15T-IG VALTSA Kí MINDENKI JÓTÉKONYSÁGI JEQYÉT I Bemutatta dr Polinszky Pál a" Jóba-nyomdában készült szines jó­és tartózkodás, felfegyverkezetté ség állandóan érzett a szavai ^nö­gött. Egyszer csak igy szói hoz­pá a kjs Tőrösné: s — Mondja, Reszegey, mit csi­nál maga akkor, amikor nincs a muzeumban vagy a kaszinóban, mert csak erről a két helyről tu­dom,. hogy odajár. Még vízitelm sem volt. 1 Ilonka felfohászkodott: Uram segits, most, vagy soha! Csende­sen beleszólt, mielőtt Reszegey vá­laszolhatott volna. — Bizonyára irogat. Tessék mondani, igazgató ur, az Emberi értékek mikor ér második kiadást?, Reszegey ugy nézett a kis lány­ra, mint egy látományra. Amit mondott s ahogyan mondta olyan kedvesnek tetszett neki. A hangja, mint a muzsikaszó, a fülén keresz­ftüi a szivéhez ért és kopogtatott..: Bebocsátották. — Iger), azaz, hogy most ren-« dezem épen sajtó alá. Talán mél­tóztatott, .. De Ilonka már nem figyelt reá­ja, mert a járásbirónak magyarán aott. — Még nem olvastam ef az •gészet. Olyan éidekes, ahogy kezdi a bevezetésben. Kant, Schop­penhauer s a többi filozófus urak •lőtte teljesen ismeretlenek. Nem. otvasta őicet. Szerinte nem is filo­zófiai mü lesz belőle, csak egy a>­nulmánytöredék ar örök emberi értékekről. S mégis olyan bölcse- | tékonysági jegyeket is, amelyek­ből 20.000 darab áll a bizottság rendelkezésére. Aki egy ilyen jó­tékonysági jegyet tehetségéhez ké­pest felajánlott összeggel" megvált, az nem köte'es semmiféle más jó­tékonysági akcióban részt venni, ugy, hogy a jegy megváltásává! mintegy mentesiti magát egy esz­tendőre a további adakozás köte­lezettsége alól. Papp Lajosné ja­vaslatára a bizottság elhatározta, hogy noyember 15-ig módot ad a város lakosságának arra ,hogy sze­mélyesen kiválthassa a jótékony­sági lapot. A voft Bartsch-féle üz­letben állandóan két nőegylet! tag árusítja a jegyeket. Aki november 15-ig nem váltja ki jegyét, azt lakásán fogják a nőegyletek kül­döttei felkeresni a jótékonysági jegy megváltása céljából. Minden­ki tehetségéhez képest áldoz s aki csak filléreket ad, mert ez is meg­érezhetően nagy áldozat tőle, az filléreket ad, de bizonyos, hogy a jótékonysági' jegy fejében olyan adományok folynak az inségakció pénztárába, ^.meiy adományok megfelelnek a mindenkitől elvár­ható áidozathoza^af erkölcsi mér­tékének ebben a súlyos időben. AZ INSÉGADÓ NEM MEA'TEl SÍT A JÓTÉKONYSÁGI JEGY MEGVALTASA ALÓL Az állami jótékonysági akció so­rán inségadót vetettek ki a pol­gárságra. Ez az adó nem áll imajd a városi insSgakció rendelkezési­re. Az egész országban nagysza­bású segélynyújtás indul meg és erre keh az az összeg, amely, az> inségadóbóí befolyik. Nyíregyházai város inségak( lójának is j ut vala­mi az adóösszegből, de ez nagyon csekély azokhoz a nagy felada-) tokhoz képest, amelyek a városi inségafccióra várnak. Azért Senki-; sem hivatkozhat arra, hogy ímeg­aaóztatták már. A jótékonysági jegy kiváltására a helyi segélyezési; céljából minden polgártól áldo­zatot kiván. A jótékonysági jegy megváltása voltaképpen a poH gárság védelmét biztosítja a to-i vábbi adakozásra szó'itással szem-i ben, tehát előnyös, ha a jegyet megszerzi jmandenki. Sokan termé­szetbeni adománnyal váltották imieg a jótékonysági jegyet. Igy pl. Dessewffy Emii gróf mintegy. 3.000 pengő értékű terménnyel já­rult hozzá a hefyi' akcióhoz, Lip­tay Jenő kir. gazdasági főtanácsos pedig 500 pengővel váltotta meg jótékonysági jegyét. A NYIRVIDÉK KÖZÖLNI FOG­JA A JöTÉKONYSAGi JEGYET MEGVÁLTÓK NEVÉT A jótékonysági jegyet megvál­tókról nyilvános elszámolás készül és a nagybizottság kérésére a Standard 2+1 CSÖVES HÁLÓZATI RÁDIÓ Standard 2a gyári lerakat Katz Miksa iylregyltóza Takarékpalota. Telefon 3-95. 5495-? Nyírvidék vállalkozott arra, hogy esetenként közölni" fogja ki mennyi vei váltotta meg jótékonysági je­" gyét. A jótékonysági' jegyet min­g cienki meg kell, hogy őrizze, mert további adakozástól Vagy jegy­megváltástól ennek a jegynek fel­mutatása mentesít. ÉJJELI! MENEDÉKHELY ÉS IPAROSSZALLÓ NYEREGYHA­ZAN A nagybizottság behatóan fog­Ietí aoigok vannak benne, amiket végkép nem értek. De ha mélysé­geit és magasságait netn is tudom követni, mindig érzem a szépségük ket és a nagyszerűségüket. ; ^ Ezt nem neki mondták, de a tü'e mohón itta a csende^, szerény beszédnek minden szavát. Aszom­szédnői, különösen Lidi, megsej­Itettek va'Bmit mert békében hagy ták., ' ' , Átszólt az asztalon : — Boldog volnék, ha alkalmat adna, hogy 1 j megmagyarázzam azt, amit esetleg j nem ért benne. Ugy látom, nem volna nehéz munkám. — De én félék, hQgy igen.jÉSi hamar megunná, szólt Ilonka egy­szerűen és felállt, hogy a feketeJ kávét körülhprdja. Az igazgató ur megbabonázva követte minden mozdulatát. — Itt a vőlegényed, Lidikém, eredj csak efébe, szólt Honka, mikor Reszegeynek adta át a csé­szét. Addig leülök a helyedre éá iparkodom pótolni'a te figyelmes­ségedet. — Vőlegénye, hát Lidikének vő­legénye vin? — Hát ez miért volna olyan' nagy csoda ? Erre mifelénk férj­hez szpktak menni a leányok, — mondta jókedvűen Iionka. A má­sik szpmszédja már féléves asz­szony. Az ott az ura, aki Sándor bácsi balján üi és olyan sokat néz errefelé. Reszfgey könnyebbülten j sóhajtott feí és boldogan tfzvrta i magába a feketekávé fűszeres il­latát. No, itt ugy látszik, nincs' olyan férjvadászat, mint Simonvá­ron. Le hát a paiz'sokkai é-^ a vértekkel I : — Igazán nem tudnám megmon-< dani, miért csodálkoztam annyira. Talán, hogy olyan nagyon fiatalok és már... j — Izag. Lidike egy évvel fiata-, labb, mint én. Elhallgattak. / A hangulat igen emelkedett volt< Már szivaroztak az urak. A pol­gármester megint elmondta az ői siágerviccét, amit csak akkor szo­kott, amikor nagyon meg van a, helyzettel elégedve. Dehát a pesti ur meg Reszegey még nem 1 hallot­ták. Atz a címe; Amikora hadi-t özvegy meg a muszka fogoly ke­resztrejtvényt fejtettek. Még Re-' szegey is nagyot kacagott rajta. / A telihold, meg a villanylám-i j>a érdekesen világították meg a köröskörül soiakozó estikék szép piros virágait. Reszegey valami öntudatlan boldogsággal nézett körű'. Annyi minden van a világon, ami szép és ami nincs a muzeum­ban. Ni, ott az a kis törpe a nagy szakállával, puttonnyal a há­tán a kék petúniák között olyaürt érdekes a nyári éjek csodálatosan méiyitő perspektívájában. A tár­saság is, a szomszécínői "is olyan kedvesek. Nem is tudja máért, idegenkedett eleinte tőlük. S leg­régiii ez a kedres ; intelligens kis-, lány, afcit « valósággal* f«Ifed«-i zett. Melegnézésü, bania szemei-; vei, csendes megnyugtató hangjá­val. £s mennyire érdeklődik a. könyve iránt^ még a bevezetést is elolvasta. Micsoda megértő barát, lehet az ilyen lélek egy életen átj, A játszi esti szél felkapta Ilon­ka vállán az egyik muszlin szála-, got és a férfi kezére terítettedet hunyta szemét a simogató érintésre és a szive nem ott vert,ahoi ren­desen szokotc. Sajnálta mikor a szél visszavitte a rendes helyére­:— De kedves volt, moitmogta magában. — Mi volt a kedves? kérdezte a leány. i — Hogy, ugy érdeklődik a könyi vem iránt. Ritkaság az, különösen a nőkné^ hogy tudományosabb munkát élvezettel olvassanak. — Én mindig egy lycsit öregj voltam, vallotta ba Ilonka és el-i pirult, mert felfogta Tílka nénti nek egy elismerő tekintetét. No tartson szerénytelennek, de el­mondotmi, hogy engem otthon Daudet Nábobjának a nagymaimá­jához hasonlítottak mindig. — Igen, igen, kapott rajta ^ férfi. Ott ülnek az állólámpa fé­nyévei megvilágítva az asatai körül az egész dolgozó család és közöt­tük a drága nagymama, ö a leg^ jobb, legbájosabb féány a világon. — No, képzelem: mennyire el­itéi engem, hogy ilyen szép hason­latba cseppentettem magamat bele. D« regafóbb en igaz, hogy mi ia

Next

/
Thumbnails
Contents