Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-09-06 / 201. szám

Ma: Gazdamelléklet JLra 16 fílléor Nyíregyháza, 1931. szeptember 6.** Vasárnap JjII évfolyam. 201. sz POLITIKAI NAPILAP S-SÍWXfe," Arak hsiybon é* riáéi.* 3 ? S0 L ~ Negyedévre T P 50 i. fe^dttMMaeMuMk 6* tanítóknak 2®*/» an$ed«aénr Ars: ké;U**>«p 10 i., vaaérzrao U i. MamioZa: iOBA SLEK Foi*l&s ímerkemáS , VOTSE K. ASfDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe • 'Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telelőn: 5—22. A kiadóhivatal teleionja : I 39. Po»tacheq«t H6M Hirdetéseket az Ujs4ffholt is felvesz. Bethlen-u. 2. Gabonadiktátort! Irta: Krüger Aladár dr. országgyűlési képviselő Akárhogyan húzódoznak tőle, akármennyire aggodalmaskodnak az elméletek kedvelői: egyszer mégiscsak hozzá keli nyu nunk a gabonaárak kérdéséhez. Elméleti tudósok nagyszerűen! bebizonyítják, hogy a gabonaárak-; nái mindennek ugy keli lennie,-, ahogy van. Van kereslet és van kinálat; ha erős a kínálat, akkor alacsony az ár, ha erős a kereslet, akkor az ár felszökik. Mivel pedig a világpiacon is, "Magyarországon! ís, gabonában nagyobb a kínálat; mint a kereslet, egész világos, hogy. a gabonaáraknak zuhanníok keli, egészen addig, míg a kínált gabonatömeg a gyenge kereslet mellett is ei tud helyezkedni. Ennek az elmééinek közvetlen leszármazója a gabonapiac teljes szabadsága, unokája pedig a boíetta, mely arra van hivatva, hogy a szabadverseny által agyonütött gazdát föltámassza. Az itt vázolt okoskodásnak azonban van egy kis hibája, még pedig mindjárt, az alapjában: nem pusztán a kereslet és a kínálat szabályozzák az árakat, hanem a mai gazdasági élet mesterséges beavat-, kozásokat is ismer. Csak kettőt említek; az egyik a vám,, a másik a kartel. Egyiknek sincs semmi • köze sem a kereslethez, sem a | kínálathoz, mégis, mind a kettő, Ugy a kereslettel, m'int a kínálattal szemben, érvényesíteni tudja befolyását az árak alakítására. A bennünket környező államok behozatali gabonavámja érdekei bennünket annyiban, hogy minél alacsonyabbak ezek á vámok, annál több magyar búzát tudunk elhelyezni. Csak nyugati szomszédainkról lehet szó. Lévén azok ipari' államok, nekünk, viszont, természetesen, szomszédaink iparának termékeit keli olcsóbb vám mellett beengedni. A vám szerződések, tehát, éreztetik hatásukat a gabonaáránál js. A kartelek pedig, annyiban vannak befolyással a terményárakra, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges ipari cikkek 'árát ma a kartelek szabják meg és ezektől fijgg a termelés drágaság'a, vagy olcsósága. Kcztudomásu dolog, hogy a magyar gazda, a kartelek garázdálkodása folytán, a légidrágábban kénytelen termelni, talán az egész világon. Vegyük még hozzá azt is, hogy a gazda óriási adóterhek alatt görnyed. Mindez nem éreztette káros hatását addig, mig a buza ára 30 P. körül mozgott. Kötöttünk vámpolitikai szerződéseket, kizárólag, vagy J legalább elsősorban, a mestersége1 sen táplált magyar gyáripar érde| kében. Nem baj! Bírtuk: Az állami költségvetés egyik évről a másikra száz milliókkal duzzadt és az adók nőttek. Az sem volt baj. Telt! 30 pengős búzaár mellett nemcsak mindenki megélt ebben az országban, hanem fényűzési kiadásokra és' ofyan beruházásokra is telt, amelyeket különben hitelmüvelet utján szoktak lebonyolítani. Közben elindult a világválság mindent elsöprő hulláma, először Amerikából, mint főleg pénzügyi válság, azután Moszkvából, mint elsősorban gazdaság-politikai válság, a két hullám pontosan Magyarország fölött csapott össze. A válság következménye az, hogy az* eddig is magas kamatok még jobban felszöktek, a terményárak pedig lezuhantak és a magyar gazda üllő és kalapács közé került. Most kár volna azon elmélkedni, hogy nem lehetett volna-e, a válság első jeleire kiépítem, fokozatosan, egy v-édekezést rendszert ? Azt felelnék rá, hogy nem lehetett volna. Kár vitatkozni a dolgon. Most olyan helyzetben vagyunk, hogy nincs idő e!méíeti vitákraj lehet-e segiteni? Akár lehet, akár nem lehet, segiteni feltétlenül keli. Egészen világosan áh "a helyzet abban a tekintetben hogy a gabonaárak,, nálunk a mai -alacsony színvonalukon, nem maradhatnak; ó—8 pengős buza csak ákkor lehetséges, ha az állami költségvetésit és az adókat egyhatodra szállítják le, a bankkamatlábat 3 százalékra mérséklik és a magyar föld bekebelezett terheinek háromnegyed részét valaki kifizeti, hogy a gazdának csak egynegyea része maradjon, ezzei 'kapcsolatban az ipari cikkek ára is leszáll egynegyedére, egyötödére. Minderről azonban szó sem íehet. Akármilyen szigorú megtakarításokat visz keresztül az állami költségvetésben gróf Károlyi Gyula kormánya, — akármilyen könyörtelenül hajtják végre a karteltörvényt. A karteleket meg lehet és meg is kell' rendszabáiyozni, az ál.'ami és önkormányzati költségvetésekből min' • den nélkülözhető kiadást törölni íehet és kelí

v de azért a megnyugtató egyensúly rgég mindig nemi fog heiyreállani, mert sem a közterheknél, sem az ipari cikkek árainál, sem a bankterheknéi "nem lehet addig a színvonalig lemenni, ameiy a 6 pengős búzaárnak megfeleljen. A magyar buza árát kéli felemelni legalább is 20 pengőig, legalább eddig a színvonalig is, csak ugy, hogy az ipari cikkek árait a kartelek letörésévei'' leszorítjuk. Természetes, ho^y áremelkedést összetett kéz politikájával elérni nem fogunk. Várni 'arra, hogy a kerestet a gabona iránt megnövekedjék, a kínálat pedig csökkenjen, öngyilkosság volna, mert hiszen a világpiacon az amerikai "és az orosz buza a kíná'at túlsúlyát fenn fogja És hallott egy csengő gyermekkacajt... Irta: KrompactH Holló Lenkei. — A »Nyírvidék« eredeti tárcája — A lenyugvó nap aranyból és vörös selyemből szőtt könnyű felhőt vont maga körül és atinak a refigksze csillogott mindenen; az ablak üvegén, a hófehér lenge csipkefüggönyön, a csontszinü hálószobába is jutott egy eltévedt sugár, sőt a kicsi "rácsos ágyon is megcsillant egy-egy vörös fény, egy pont, amely mindig kisebb fett, aszerint, amint az égbolt nyugati peremén mindég lejjebb és Iejj'ebb szálít a nag. »Légy okos, hallgass rám« — szólt az asszbny —, »ifyen jó házasság nem kínálkozik mé_g egyszer, mert a szerelem sajnos nem tart örökké, elrepül, ha jön az első számla, amit nincs miből kifizetni, akkor már nem nevető szemekkel jön haza a párod, hanem összehúzott homlokkai és nem csókra gondol, amikor benyitja az előszoba ajtaját, hanem azon tépelődik], hogy míbői 'is fizeti ki!« »Nézz szét itt nálunk, ha tudnád mennyi lemondás, mennyi álmatlan éj 'emléke tapad itt min-t denhez, mert mindketten szegények voltunk, mikor összekerüli , tünk, évek teltek bele, mig min- ! dent megszereztünk, a bútort, a szőnyeget. Lemondtam az uj ru- | hárói, a színházról, a könyvekről, a kottákról és az uram is szintén mindenről; a cigarettáról, a nyakkendőkről "Ss fizettük a számlákat. Még ma sem tartok cselédet, pedig bizony már a kicsivel is baj van és nézd meg a kezemet, hogy mivé fett, ha kézimunkálok a selyem mindig beleakad, olyan ér-, des az ujjam, pedig sokat kézimunkátok, amit látsz, mindent magam csináltam az utolsó kicsi teritőig«. A leány végig nézett a kedves, puha lakáson, ahof "minden csillogott a tisztaságtól, megnézte az asszony kidolgozott kezét, amely a kis fiu fején nyugodott és játszott az aranyló fürtökkef. Megnézte a karton pongyolát, a sok virágot. »Látod, erről nem "tudok lemondani, a virágról "nem, akármily ke«vés a pénzem, azért mindig veszek, ez teszi illatossá, meleggé a fakást.» A kis fiu felébredt a rácsos ágyban, két gömbölyű karját kitárta az anyja felé, az arca habfehér és rózsaszín volt, göndör haja kuszáitan hullott a homlokába. Még áimosan is megismeri az anyját, nem téveszt össze bennünket — gondolta a leány —, az asszony ölébe kapta és. beszélt neki gügyögve, boldogan, olyan nyeiven, amit csak "ők ketten 'értettek meg, meg odafent az angyalok. A leány figyelte őket komolyan, de sápadt arca lassan kipirult és ajka mosolyra húzódott. Az asszony elhallgatott és felfigyelt hirtelen a csendre, a csend pedig, mint egy emberi 'szív élt és dobogott és ugy érezte az asszony, — amint állt a gyermekkei a karján —, hogy most határozott a leány és megfordult a íeány felé és meglepte a változás, amit annak az arcán látott. Mitől csillog ugy a szeme, vajjön mitől e nagy változás? — gondolta magában. A leány pedig, — mintha csak jmegértette vptna a ki nem mondott kérdést, — a .gyermekhez hajolt, megcsókolta a ragyogó kék szemeket és szinte megkönnyebbülten mondta: »Nem megyek hozzá, megmondhatod neki, boldogítson mást a pénzévei. Ez az igazi boldogság, a Tied, én is ezt keresem. A szerelem elmúlhat, szeretet lehet belőle, de ez itt, — és a gyermekre mutatott, — megmarad. Hangja, amint beszélt, diadalmasan muzsikáit a szobában. A nap leszállt, az égen lassankint feltűntek a csillagok és fénylő szemükkel benéztek a szoba ablakán. Vafahol messze tülkölt egv autó, a gyermek "felfigyelt, kinyitotta két nagy ártatlan szemét és kacagott... Az asszony arca egyszerre olyan lett, mint mikor az oltár előtt imádkozjjk a hiVő félek, a keze öszszekuicsolódott, imával köszöntötte a gyermek első nevetését és a boldogságtói szeméből kihullott egy fénylő könnycsepp. A leány nézte őket és a szíve megtelt békével! Másnap reggel a íeány későn ébredt, kinyitotta a szobája ablakát, amelyen keresztül a napsugár egyJ^erre beözönlött és arabos fénynyei "vont be mindent, egy pici szellő pedig felhozta a kertbői a vörös rózsák buja illatát. A leány állt az abfaknáf az aranyló tengerben, szive gyor«abban vert, Szája megnyílt egy boldog mosolyra és ugy érezte, hogy eljött a nap, az első nap, amely a boldogság felé visz, mert most már látja az utat tisztán maga előtt és megy előre bátran, tántoríthatatlanul. Sötét haját egy sapkával jó erősen leszorította és a fürdőszobába ment és engedte, hogy a hideg zu* hany paskolja a testét és egy kis nehezteléssel a szivében gondolt az asszonyra, aki feltételezte róla,j hogy érdekbői megy férjhez és nem hitt neki, hogy ő is bátran meg*