Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-08-30 / 195. szám

1931. augusztus 30. jtáfftVlttÉK. 11 GAZDAMELLÉKLET ^lllll!llllll!lllilllllll!l!lll!!l!IIIIIII!lll!lllllllllllllllllllll IIIHIIIIIIIIIII!lllllí!llll!!l!lllllllllllillllllllll!llllllllM Mezőgazdasági kultura Talaj művelés A ta'aj előkészítő munkák befe- | egiészitése áV.ál. a nedvesség megőrjező művelete rendszerint a boro nálás. Kivételt csupán az őszi szántásoknál tehetünk, különösen omlósabb, porhanyósabb természetű homokfö ideken. melyek ha nincsennek túlságosan kiszáradva, az őszi mélyszántáskor is meglehetősen rög mentesek. Túlságosan rögös, agya jgos fö'dek őszi szántásának megboronálása is indokolt, igen gyakran hótalan teleink miatt, mert a fagy porlasztó hatása megboronált földünkbein és csapadék nélkül is érvényesül, viszont az elboronált felület tavasszal egyenletesebben könnyebben szárad és igy megmun ká'ása hamarabb történhetik. A boronálás legfontosabb célja a talaj felső rétegének porhanyitása, morzsalékossá tétele által egy fedő réteg e oállitása. mellyel mecrvédjük talajunk alsó rétegét az erős párologtatástól, tehát megőrizzük, konzerváljuk a növények nélkülözhetetlen és nálunk úgyszólván mindig kis mennyiségben rendelkezésre álló tápanyag közvetítőjét, a nedvességet. Ezt gazdáink uinos-untalan halljak, olvassák és igen jól tudhatnák, sajnos azonban mégsem követik. Ma már minden valamire való gazda igyekszik minden földjét a tél beállta előtt felhasználni, ha bár nincs is meggyőződve az őszi szántás nagy jelentőségéről, de legalább azért, mert tudja, hogy a tavasszal összetorlódó vetési munkák mellett nem lesz ideje arra, hogy a lassú szántással bíbelődjék. Ezeknek az őszi szántásoknak tavaszi megmunkálása, mely legtöbbször boronálással is sikerül, a lehehető legfontosabb és legsürgősebb, első munkánk. Ott, ahová korai tavaszi kerül természetesen el is végzik gazdáink az őszi szántás-vetés e'őkészitő borongását, azonban sok helyen, még nagy uradalomban is láttam, hogy a vetés kedvéért elhanyagolták az őszi szántások idejekorán történő megboronálását. Evvel természetesen kétszeres veszteséget szenvednek. mert egyrészt a tavaszi szelek fokozott mennyiségben votiják el az összeülepedett szántások vizét másrészt a felület poros strukturája a tavaszi esők után megcserepesedik és az elkésve végzett boronálások sükerü'etlenebbek és nehezebben végezhetők lesznek, esetleg, amit korábban könnyű és o'csó boronálással jól elvégezhettek volna, később már csak tárcsázással vagy más költségesebb munkával ' tudnak rendbe hozni. Másik célja a boronálásnak, a talaj légjárhatóságának előmozdítása. Mint tudjuk, nemcsak növényeinknek, hanem növényeink tápláló anyagainak előállításában közreműködő apró szervezeteknek is szükségük van levegőre tehát gondoskodnunk kell arról, hogy a tálai felső rétegének meglazítása által ezt elősegítsük. Ezeken kivül a gyomirtás a borona harmadik haszna. Bár a nagyobb, vagy mélyebben gyökerező gyomok irtására alkalmatlan még is igen nagy előny a gazdára, hogy a fiatal vagy kelőben lévő apróbb gyomok ezreit elpusztítja rángató, tépő munkája által. Tehát összefogóivá az elmondottakat : a borona az erőteljesebb, talajművelő eszközök munkájának tízesére, gyomirtásra és a ta'aj szellőztetésének előmozdítására szolg*. Boronálni épen ugy, mint szántani, vagy bármely fogatos, és kézi eszközzel nedves földön dolgozni nem lehet, mert akkor nem hogy tulaj donkép eni célját, a morzsaíékosság elállítását nem végezheti el, hanem ellenkezőleg', öss/.eturja, csomóssá teszi a föld felületét. Tehát csakis akkor végezhetünk vele töké'etes munkát, ha a talaj már nem túlságosan nedves, de miég kiszáradva sincsen, ahogy népiesen mondani szokás, felpirult. Használata igen sokoldalú. A szántások, tárcsázások és egyéb munká'atok befejezésén kívül, töltögetett müve'ésben részesülő növényeink lekerülte után (tengeri, cirok, burgonya, stb.) az eke előtt, a talaj egyenetlen felületének elsimítására, élrónázására — vetőgép után a magvak betakarására — szórt vetésnél a magvak talajbahozására, rögtörésre és a szántásók felületének állandóan porhanyóan tartására alkalmazzuk. Ezeken kívül növényápolás céljaira is használható. Hónyomás, vágy kora tavaszi esőzések által összeülepedett őszi vetések földjét fella zitjuk és a sorközökben "fejlődő gyomokat irtjuk vele, lehengerelt vetések kike^se után, vagy fiatax vetések eső u

fán megcserepesédétt talaján visszaállítjuk a morzsai'.ékosságot, sőt, kapás nSvényeinket, amig a lassú kapálási munka rájuk kerül, előzőleg boronával. esetleg többször is, megjáratjuk, megvédjük a gyomok elhatalmasodásától és megőrizzük részükre a nedvességet. Mint az ekének az ásó, körülbelül ugy felel meg a boronának a kapa. Ugyancsak a föld felületéníek meg'lazitására, szellőztetésére és gyomirtásra szolgáló kézi eszköz Vidékek és az elvégzendő munka szerint is különböző nagyságú és aóku kapákat ismerünk. Munkája, é,pen nrivel kézi eszköz aprólékosabb, tökéletesebb és változatosabb, mint a boronáé és növények ápo'ásánál azok (enyészete alatt van szerepe. A német gazdák azt tartották, hogy egy szántás egyenlő egy trágyázással, egy kapálás egyenlő egy esővel. A ta'ajmüvelő eszközök tökéletesedésével a szántásra vonatkozó állításuk alakulhatott, de ma is áll az, a helyesen végzett kapálásra vonatkozólag. Az ásót az eke természetszerűen kiszorította a mezőgazdasági müvelésből, viszont a fogatos kapák sohasem fogják nélkülözhetővé tenni a kézi kapálást, mert míg a fogatos kapákkal a legtökéletesebben egyenes és egyforma sorkö zökbe történt vetés mellett sem lehet — a négyzetes vetéstől elte kintve — csupán egy irányból és bizonyos távolságra megközelíteni a -kapálandó növényt, anélkül, hogy abban nagyobb károkat ne okoz nánk, a kézi kapával körös-körül do'gozhatjuk, a szükséges mélységben. Ezért soha se gondoljunk arra, hogy kézi kapa nélkül, csupán lókapára szorítkozzunk, mert az csu pán a sorközök gyors és többszöri megmunkálásban pótolja, he Iyesen alkalmazva, teljesen jól, a kézi kapát. Pöppet József. Hogyan értékesül a buza sertéshizlalás révén ? Irta: Westsik Vilmos mezőgazdasági kamarai szaktanár. A mai viszonyok mellett még a j bo'etta beszámításával sem kap a j vidéki gazda a buza métermázsájá- j ért többet, mint 12 pengőt. Ily ár | me'iett nem térül meg nemcsak a | föld bére, de még a puszta megmunkáltatás költsége sem. Hát hcu. van még az aratás és csépeltetés költsége? Egy bizonyos, hogy 12, vagy akár 14 pengős búzaár mellett nem bo

TdoguIhat még a legigénytelenebb gazda sem. Nem lehet tehát azon csodálkozni, ha a gazdaközönség a búzának állatok révén való értékesítésére törekszik. E tekintetben nagyon tanulságos és gyakorlati értékű utmutatást ad nekünk Klár Sándor nyíregyházi földbirtokos sertéshizlalási mód« szere, amely annyira elmés és nagyjelentőségű, hogy a közérdek szemp ntiábót szükségesnek vé'em ezt a nyilvánosságra hozni, s a Nyírvidék olvasóközönségévei megismer tetni. Klár Sándor földbirtokos hosszúháti gazdaságában van beállítva 110 darab egyéves mangalica süldő, amelyek darabonkint és naponkint megesznek átlagban egyremásra 3.5 kgr. darát. Ez a napi darám enny is ég a következőkép van összeállítva: 25 százalék tengeridara, 25 százalék árpadara, 20 százalék borsódara és 30 százalék búzadara. A percentszámitásban kevésbé járatos kisgazdák érdekében felemütem. hogy a Klár Sándor féle darakeveréket ugy lehet összeállítani, hogy lemérünk 25 kgr. tengeridarát, 25 kgr. árpadarát, 20 kgr. borsódarát és 30 kgr. búzadarát. Ezeket alaposan összekeverjük s eme keverékből adunk inaponta egy hizó sertésnek 3.5—4.0 kgr.-mot. Ennyit megeszik naponta egy év körüli soványain értve 80—100 kgr. élősúllyal biró sertés. Idősebb és nehezebb sovány sertések ennél többet esznek meg. Akinek 1—2 darab sertése van, az naponta csinál magának jo kor darakeveréket oly módon, hogy le mér 2.5 kgr. tengeridarát, 2.5 kgr. árpadarát, 2 kgr. borsódarát és ^ kgr. búzadarát. Megjegyzem, aki nem maga termeli a borsót, annak drága dolog borsót venni, mert egy részt nem is lehet nagyon kapni ezen a vidéken. Hanem borsó helyett ajánlatos kölesdarát adagolni. Amennyiben nem volna köles sem, ugy a borsódara helyett is ádai -golhatunk búzát, akkor 50 százalék, vagyis a napi dara fele része lenne búzadara. A m. kir. állatélettani és kísérleti állomás vizsjgálatai szerint a "búzadara igen jó súlygyarapodást ad a hizlalás első három hónapjában akkor is ha a napi daramennyiség nagyobb része buza. Klár Sándor birtokán a 110 drb. fiatat mangalica már negyedik hónapjában hizik és még mindig értékesiti a daramennyiség 27 százalékát, vagyis 100 kgr. megevett darakeverék után a súlygyarapodás 27 kgr. Ez egy kiváló eredmény, mert hiszen rendes hizlalás esetén a negyedik hónaphan megelégszünk ha a sertés a megevett darának 20 —22 száza'ékát értékesiti súlygyarapodás alakjában. A búzadara tehát igen jó hízó takarmánynak bizonyult, s a 6 hónapi hizlalási időszakból 4 hónapon át igen jó e.edméninyel etethető. Csupán a hízás 5-ik és 6-ik hónapjában étetendő túlnyomóan tengeri és árpadara, bár kisebb mennyiségben akkor is etethető búzadara, különösein az esetben, ha a sertés fiatal. Klár Sándor eredményei "nagyjelentőségüek azért, mert nem egvkét sertés adta meg ezt a kiváló eredményt, hanem 11 o darab sertés üzemi eredménye ez, melynek révén a tengeri, árpa, buza és borsó egyre-másra métermázsánkónt 27 pengővel értékesült akkor is, ha a sertést klónként 90—100 fillérrel eladjuk. Kétségtelen hogy a 27 pengőből legalább 8—10 pengőt kell levonni a kockázatra és a hizlalási költségekre, de még igy is érték sül a buza métermázsánkiinit 18—20 pengővel. Tehát meft kell csinálni azt, amit Klár Sándor ügyesen már végrehajtott, nevezetesen, a búzakészleteket alaposan kell átrostálni, s "csak az elsőrendű búzát vigyük piacra, melyért többet is kapunk, a másodosztályú búzát és rostahulladékot pedig meg kell etetni a hizósertésekkel. á baromfivész A% van év, hogy nemzetgazdaságunkat ne érné óriási károsodás a baromfi vész következtében. Mindent el kell követni, hogy ezen károsodást meggátoljuk. Sajnos még mindig nem tartunk ott. hogy ezen veszedelmet könnyűszerrel megaka«dályozzuk. De talán inincs messze az idő, mikor ez a veszedelem is mint más, könnyen leküzdhető lesz. Addig is míg ez elérkezik, minden lehetőt el kell követni, hogyha nem is egészben de jó részben, megmentsük államinkat a vésztől. A baromfiaknál "nem sok olyan betegség van, ami a tömeges elhullást okozza. Azért ezen betegségek fö ismerése nem is olyan nehéz. De sajnos, — alig van a tenyésztők között 10 százalék, aki ezen betegségeket megkülönböztetni tudná. Segíteni kívánok tenyésztőtársaimnak ezen betegségek fölismerésében és az ellenük való védekezésben. A baromfiak gyors és tömeges elhullását a tyuktifusz okozza. Amit tyukkolerának is neveznek. Lassúbb és nem o'yan tömeges elhullást okoz még a tyukdiftéria. E két betegség az, ami a tömeges elhullást okozza. Van még gyöngébb lefolyású betegség is néhány, noha ez is káros h

atással van az állatra, de nem okoz tömeges elhullást. Ugyancsak káros hatással vannak az élősdiek is a baromfiakra. —• Ilyenek a tetvek, a poloska, a meszesláb okozó atkák, a bélféreg, stb. Ezek mind nagyon hátráltatják az állatot a fejlődésben, a tojástermelésben. És előkészítői a vésztokozó betegségeknek. Ez utóbbiak ellen már könnyűszerrel tudunk védekezni. S ha ezek ellem védekezünk, — védekezünk a vész elfen ís. A tyuktifusz tünetei a következők: A tyúk nem mutat betegeskedést. Tarélya élénkpiros. Rendesen mo-