Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-08-23 / 189. szám

1931. augusztus 23. JSíyíryidék. « repülőtérre. Benedek Kát a Légi­forgalmi agiíis megbízottja kalau­zol a repülőtéren. Még jóformán körül sem néztünk 0 mikor megje­Jenik'a karcsú, zöld gép a levegő, ben és pillanatok alatt simán, zök­kenő nélkül leszáll, Az utasok mo­solygó arccal" szállnak "ki és autó­kon besietnek a városba. Felszállunk az üres gépbe. 8 ké­kényetmes borfotőj van a fülkében mindegyiken szíj, ha valaki 'félni találna. Az egyik első ülésen a rádiós ül, meri a gép állandó ösz­szeköttetésben van a repülőterek-, kei. A fotőjök hátán táska, benne zacskók »für Luftkranken« felírás­sal. Külön podgyásztartó és levél­postafülke van még a 'gépen, elől pedig a motornál "ülés a két pilóta számára. Alaposan megnézünk mindent, miközben lassan közefedik az indu­lás ideje. Megérkeznek az utasok. Mind a hét helyre van igénylő. Előkészületek az fásra. tndu­A két pilóta is előkerül (felvált­va vezetnek) a másféi'órás pihenő után. Megtizóraiztak. (Milyen jó nekik, róluk gondoskodás történik, tmig a repülőtér közönsége vendég­lő, vagy kantin hiányában kényte. len étlen-szomjan várni "a gépet.) Megindítják a motort. Éktelen berregés kíséri. Először furcsa, de később megszokja a fül és már nem is kellemetien. A nap fényében szikrázó ezüstszinü légcsavar szé­dületes gyorsasággar kezd forogni. A szerelők mindent átvizsgálnak Minden rendben van! Beszállás! És most következik az a pillanat, amelyről annyi ijesztő adatot hallottunk. Becsapják a csak fcivüirof nyitható ajtót. Sokan azt beszélik, hogy ez roppant kehemet: len érzés, mert az embert bezárják egy szük 'tülkébe, ahonnan nem jö­het ki. Nos, a kellemetlen érzés elmaradt. Pedig ugyancsak "ijeszt­getnek. »A hölgyek gyengébbek. Könnyebben fesznek rosszul. A női utasokkai több baj van. Megkapják a levegő tengeri-betegséget.« A levegőben. Azután megindul' a gép. Hirtelen azt hisszük autóba ültünk. Az iram mind gyorsabb, ae a gép még min < dig a földön fut. Talán valami vic­cet csmáltak? Nem is fogunk repüli ni. A gép fut még egy párszázrnéi tert, azután körbe fordul, vissza-? szalad, majd ismét fordul egyet, a gép hátsó részében ülő utasok elő­redűlnek és lassan emelkedni ~kez­dünk. Kecses lendüfet és már a magasban szárnyal. Megkerüli a repülőteret, még látjuk a^hangárok nemzetiszínű lobogóját, azután pe­dig ievegő... levegő... levegő... Messze, messze, szinte egy más világban, fent a mélységben csak összefüggő barnaszint és tarka fol­tokat látunk. i Szerencsések vagyunk útitársaim mar együtt. Egyikünknek sem lett semmi "baja. Azokat, akik először ültek Vepülőgépen olyan szédülés féle fogta el, amilyet akkor érez az ember, ha a lift hfrtefen fel­emelkedik vele. (A hullámvasút sok kai rosszabb.) Ez is elmúlik. Lassan kiderülnek az arcok, a szorongás elmúlik és vidám beszéfgetés indul meg, mert nemcsak a vasúton és hajón, ha­neim a repülőgépen is könnyen is­merkednek az emberek. Természe­tesen a repülés előnyeiről folyik a szó. Majd néhányan bevallják; hogy féltek egy kicsit, milyen jó, hogy meg merték próbálni. Szinte észre sem vesszük, hogy már is megérkeztünk az idő hihe­tetlen gyorsasággal" telt el. A le. szállás még egyszerűbb még köny. nyebb. A kitűnő terepen simán, szinte észrevétlenül megy végbe a leszállás. Az ajtót kinyitják, ki­szállunk'és ismét szilárd'földet ér­zünk a lábunk alatt. Megindulunk. Hiába, nagyszerű dolog a repülési Gazdasági célokra is hasz­nálható a repülőgép És eszembe jut, milyen híhetet. len, beláthatatlan perspektíva nyi­jik a repülőgép fejlődése elé. Kana­dában és Oroszországban már me­zőgazdaság icélokra is felhasznál­ják a repülőgépet, repülőgépről vetnek és permetezik a gyümölcsö­söket. Azután ott a »repülő ra­diátor*, amely 400 mérföldes sebes­séggel halad óránként. 1 Már csak kényelmes és olcsó vol­ta miatt is repülőgépen utazik min­dig az, aki tfsak egyszer megpró­bálta. Végül pedig" az sem utolsó dolog, hogy minden utas élefét ezer pengőre biztosítják. Már csak ezért is érdemes repülni. I A GYŐZTES! Könnyítettek az értékegységes helyi javadalmu, nem állami tanszemélyzet helyzetén á tanfelügyelő julius havi jelentése •3 A vármegyei közigazgatási bi­zottság csütörtök délutáni ülésén Tes'éry Károly kir. tanfelügyelő a julius havi tanügyi eseményeket á Következőkben vázolta: Megemlékeztem a folyó év feb­ruár havi ülésen az 1930. évi XLVII. t.-c. alapján létesített se­gédtanítói intézmény megalkotásá­ról, amefy szerint a folyó évi ja­nuár 1 -tő' kezdődőleg első alkalma­zásba kerülő (kezdő) tanitót csakis segédtanítói minőségben lehet ai­ka !mazni A segédtanító jogviszonyait sza­bályozó 865—1/70-1931. sz. vkmin. rendelet most megjelent, amely szerint a segédtanító 3 évig kö­teles ily minőségben működni. A 3 év eltelte után megfelelő minősítés esetén a segédtanító rendes taní­tóvá, lép elő. , A segédtanítói illetmény havi UJ. Pengő, ezenkívül igénye van családi pót­lékra és a középiskolai gyakorno­kok részére megállapított lakás­pénzre. Az isko-'afenntaitók szem­pontjából fontos intézkedése a rendeletnek, hogy amig a százalé­kos heiyí' javadalmu rendes tanító részére százalékonként és havonta 1 P 40 fillért köteles az iskola­fenntartó kiszolgáltatni., a se. gédtanitó ily címen csak 1 P 15 fillért kap. A különbség álfamst géiyből p'ótoltatik. < Igen súlyos sérelmet szüntetett ímeg a vk. miniszter a pénzügymi' niszterrel egyetértésben kiadott 865-1 —1-1931. sz. rendelete, amely lyei az értékegységes helyi java­dalmu nem állami tanszemélyzet nehéz helyzete orvosohatott vaia. Standard IHadio Tökéletesen üzembiztos! Zugásmentes tisvta hang! mennyire. | A rendeiet értelmében a folyó év julius hó 1 -tői kezdődő hatály­lyai az értékegységek pénzbeli ér­téke ai eddig: 2 P 32 fillérről ér- t tékegységenkmt havi 1 F 75 tiljérre csőkkentetett tehát a jelzett időtőf a tanítók államsegélyéből értékegységenkint havi 1 P 75 fillér lesz levonva az eddigi 2 P 32 fillérrel szemben. A kü onbözetek számfejtésére a m. kir. pénzügyigazgatóságokmár utasíttattak és ez a munka folya­matban van. A hivatalok munkákodása a rendes mederben toiytic. Most legfontosabb ügy a túlzsúfolt isko'áknái h zsufo'tság megszűnte, tése érdekében tett felterjeszté­seim, amelyekben az ilyen iskolák­ÍS3KSS9 menni. Nagyon nehéz volt a sebes disznók zavartak meg s arra a árrai szemben előrejutni, de felejt- i meggyőződésre jutta.tak, hogy bő-, hetetlen látványt nyújtott a mene- | rös-sertéspecsenye korukban jobb telő csapat. Kinél cipők, kinél aprói j illatuk van, mint most. Legjobban gyerek. Vizbelógó női pongyoláid Mmt akiket a tüz ver ki a házuk-* bói s ez a menekülés egyedül^ utja. Csak a partról visszaverődő harsány kacagás hazudtolta m«g a látványt, .amit a sályí templom ideintegető karcsú fehér tornya is megbámult. 1 Ez a Sályi váiamikor a túlsó par ton volt, de mióta, — ugy húszon-, öt éve, — a tekintttes vármegye más medret szabott a Szamosnak,' egyoldalra kerültek Újlakkal. A régi mederben unatkozó Hoib Szamos pedig restelkedve rejtegei U 'keblében a beáztatott kender! nyalábokat, amelyet fürgelábu me­nyecskék fektetnek belé, hogy ka­rácsony után halomra szőjjék a. szép mintás törülközőket, abroszoi kat, zsákokat... Igy augusztusban csak a szaga érzik a kendernek, meg a tiiofás jazz-zenére em'ékez>-i tető hangját veri vissza a g z a-( mos töltése. t Olyan szépen megfértünk az új­laki 'Iábasjószággai a Szamos vizé­ben. Estefelé először a libák, mint> jói nevelt fehérruhás kislányok,! illedelmesen tipegtek le a partról, £ a megszokott fürdő után tisztos-i ségtudóan visszamentek. Azután a respektáltuk a tehéncsordát, aimiely óriási hőgéssei és ostorpattogások között rohant le a meredek lej-, tőn és begyült a fürdőzők közé« De a tiszteletes ur rászót méltati lankodó gyermekeire: ( — Ha Krisztus urunk egy istál­lóban meg tudott ienni a teheneki kei, akkor 11111 is elférünk velük egy, Szamosban. 1 A városi fiút nagyban tanította a faiusi, hogyan kell a karikással, cserdíteni. Csinált is neki a friss szöszbői három darabot. A baju-'­szoan alá mosolyogva gondolkoi zom, hogy mit szólna a Luther-ház; vicéje, ha az én fiam 1 az udvar közepén megcsavarná reggel hét­kor a karikást, mint Újlakon, mi­kor a Banka tehenet hajtották a rámpához legelni. A rádióban a pénzválságról szóló híreket olyan érdeklődéssel hallgat-; ták, mint mi 'itthon a vizállásjei lentéseket szoktuk, de mikor a ci­gánybanda xáhuzta, az egész ház. nak akadt tennivalója a disjkomló­vai szépen befuttatott lugasban. Hát ami 'igaz, igaz! Ez a csodá­latos beszélőgép szétviszi a zene-, kulturát az egész világon. Még a kis pesztra is azt dalolta reggelen-: kint, mikor a cipőket tisztította: Gyere haza, édes anyám, Haldoklik az édes apám. Mindjárt, mindjárt, édes lányom, Csak egy táncot járok. De az inficiált ievegő azért mégis megtermetté egyszer az aktuális beszélgetést a Boldogság szigetén. Megjelent egy ur. Főrend. Olyan mindig rosszatváró politikus, aki, ha baj van az országban, felsóhajt: Megmondtam én azt már régen, jó előre! Vele aztán megtárgyaltuk a mai'helyzet nehézségeit ; a Fried-, mann akciót, amit egy fehérgyar-, mati ügyvéd már jóval előtte meg. álmodott, de nem hallgatták meg. Azzat a 'jó magyar közmondással takaróztak, hogy: Bolond ember; aki az álmait elmondja, de még bolondabb, aki fri-eghallgatja. Szidtuk a sok adót, a trianoni béke lehetetlenségeit s visszaver zettük a magyar hibákat egészen az eredendő bűnig. Egy kicsit ugyan megnyugodT­tam, mikor a szomszédban lévő kúriájára estefelé berobogott a fi­vére — gyönyörű ködszürke négy lovon. Talán még sincs olyan nagy baj­ban ez a mi földbirtokos os*láij lyunk, akármilyen olcsó is a buza! Ösi magyar erényeinknek, — hi­báinknak is, — ezek a hivatott őri-; zői, továbbadói; a drága magyar rögnek öntudatos szeretői... Ta­lán pirkad is már! Különben én hótosnak, gazdának sohasem hiszek, mert azok mindig panaszkodnak. De a tiszteletes urnák annál job­ban, aki azt bizonyította vasárnap délelőtt, hogy könnyebb a tevéi nek a tü fokán átmenni, mmt a gazdagnak a mennyeknek országá. ba. ( Nem is olyan nagy baj a sze-, génység! Nem okvetlenül hal bele az ember! 1 Boldogság szigete ott maradt Csonka-Szatmárban a Szamos mel­lett. Ott maradt a sok-sok nyii-t tott torkú tarka petúnia, amik olyan bóditó il.'attai fogadtak mm* den reggel, frissen megmosakodva a hajnali harmatban. Ök már ak­korra jóltartották a tiszteletes ur méhecskéit. Ott maraclt a bar zsaiyikum is, ez a kedves^ szerény üzenete a magyar falunak, amiJt a 'kabátzsebembői is szeretettel ráztam ki "itthon, illatos por alak­jában. Mindent ott hagytam, csak a lelkem kristálypoharába tettem e' egy emlékekből kötött, színes, so­ha ei "nem fezáradó ímmortella bokrétát.

Next

/
Thumbnails
Contents