Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-08-02 / 173. szám

Ma: Gazdamelléklet és féláru moziszelvény Ara IS fillér. Nyíregyháza, 1931. augusztus 2. * Vasárnap £•11 évfolyam. 173. sz POLITIKAI NAPILAP érák k«lyk*in ás vidéken : feAra i 9 50 f. ~ Nogyedcvre 7 P Sü I. tanítóknak 20°/' angedmény Ijiyw hétköznap 10 vtiiniap 13 í. Alapította: JÓBA ELEK f«í«16* Msepkewrtd: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : ! Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. | A kiadóhivatal telefonja : 1-39. Poitacbeque sksíí i Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. A kapitalizmustól a kommunizmusig Mussolini olasz miniszterelnök egyik nemrég tett nyilatkozatában annak a véleményének adott kifejezést, hogy ha a ránk következq tét ismét olyan nyomorban találja az embereket ,mint az előzők, ugy valószínű, a kommunizmusnak kitörése. Pontosabban, a kommuniz-i mus következik. Sokan szeretik a gazdasági és társadalma kérdéseket a politika berkeibe beutalni, mintha ezek semmi' egyebet nem tennének, mint a politikai elgondolásokat és megoldásokat. Pedig a teíjmleiés rendje és az ebben kifejlődő társadalmi alakulás, lényegében a gazdasági ismeretek és a közgazdasági megfontolások tárgykörébe esik. Nem politikai agitációk és az igy kifejlődő erőviszonyok azok, amelyek a gazdasági Tcérdések hefyes megoldására döntőleg hathatnak, — ha az emberiség jólétének szolgálatára gondolunk, — hanelm! tisztán a gazdasági erőelosztások mikéntje az, amíely elfogadható életfeltételeket van hivatva tereimlteni az emberek számára. Ez pedig politikai kintornázás nélkül is, pusztán a jó lélek, a jő szív és a helyesj észjárás együtthatásából kialakuló alapos meggondolások utján is elérhető. Az aljasan anyagias materialisIrta

: Pisszer János. tánái a sziv és a lélek ismeretlen fogalmak. Ezek nem hatnak közre a számító és ravasz fondorlattal kieszelt aranygyüjtésnéi. Akik előtt a vagyonhalmoz ás az életcél, az embertársak érdekei és azok jóléte pedig iffijeliékes, azoknál létekről, szeretetről beszélni nem nagyon lehet. Céltalan is. De amiként lehet a kapitalizmus szívtelen, lélektelen és kegyetlen^ amint azt napjainkban is látjuk* ugy bármely módja a termelő é^ társadalmi rendnek is lehet olyan. Az orosz embermilíiók kiirtása, mexikói mészárlások, a spanyol üldözések elég példát mutatnak eri re. Ott, ahol a hatalmon levők csala azért találnak jogcímet embertár-] saik üldözésére, éheztetésére, sőt kiirtására, mert ezek más felfogáson vannak, miért a régi gazdasági és társadalmi rend hívei, ott a szívnek, a szeretetnek, a léleknek semtni köze sincs az irtó, a puszti-i tó és ez alapon jólétet teremtene gondolt működéshez. A kapitalisztikus és a koonmunisztikus rend között nem voln^ már semminő lehetőség, arneljj Megelégedettséget, jólétet teremti sen? Páns és Moszkva között, akár nyugatról keletre, akár Páristól nyugat-felé, körül, egészen Moszkváig, mlég számos és számtalan em| ber ét, aki másként is ei tudj^ képzelni az emberek boldogulását, mint a szélsőséges, kiuzsorázó kapitalisztikus, vagy az embertől) mindent megvonó kommunisztikus uton és módon. Van, ken lennie más termelő lehetőségnek, más erkölcsi felfo1 gásnak is, mint e két szélsőségé; közbői még számtalan megnyilvánulása lehet annak az alkotó lehetőségnek, amely az emberek életbentartását, és azoknak a földi élet ben nyugodt fenntartását biztosítsa. Keli lennie olyan társadalmi-, tenmelő- és erkölcsi rendnek, amely mentesítheti az embereket a ki-,< uzsorázástói, a vagyonok égig halmozásának lehetőségétől, a

z absolut »nmcstelenségtől«, attól, hogy senkinek semmije se fehessen. Keü lennie, mint ahogyan van is olyan m'egélhetésmódnak, amely minden embert annyira, amennyire azt itt a földön elérni lehet, vagy szükséges, boldognak és megelégedettnek tegyen. Ha ránk is köszönt a most nagyonis előrelátható nyomorúságos tél, amelytől Mussolini annyira félti az emberiséget, ebből még nem szabad annak következnie, hogy átcsap az egész társadalma rend, az egész emberiség a másik szélsőségbe, amikor a pusztításnak, a rombolásnak és minden eddigi megtermelt javaknak, művészi és más alkotásoknak csak elpusztítása lebeg az u .n. »felszabadult«-nak szeme előtt. Kell, hogy az a jobb belátás, az embertársak iránt érzett szeretet legyen úrrá, amely minden vallásos népnek hitében él dogmaként s amelynek nem lehet célja a pusztítás, hanem a

z alkotás, az emberek földi létének megjavítása. Ma ugyan a nyugati kapitalisztikus tobzódás korában, talán ugy látszik, mlég az olyan nagy elme előtt is,, mint a Mussoüni-é, hogy a kapitalisztikus rend után, csak a kommunisztikus következhetik. Az egyesek Édenkertje, mások siralomvölgye után az özönvíz. Mégis hihető, sőt bizton remiélhető, hogy a nyugati kapitalizmus végre észre tér. Az aranyborjú imádatnak és ennek érdekében az emberek fapusztításának mégis csak kell, hogy vége szakadjon. A mostani tárgyalásoknál Franciaország isimét »győzött«. Jó. De ez a győzelem

1, még néhány ilyennel, vájjon nem-é a győző fejének porbahullását eredményezheti? Ha sokáig győzedelmesdit játszik a nyugati tőke, nagyon megjárhatja! Máris undorral fordulnak el, tőle a jobb észjárásuak, azok, akik tudják, hogy ebben a játékban nemcsak győzni, hanem vesztem is lehet. Washingtonban már moratóriummal kísérleteznek. Nem ér A „vörös" Bécs Wien, 1931. julius 26. Pompás fényárban úszik a Rathaus, a Parlament, az előtte levő hatalmas Pallas Athenae, emberek az úttest szélén nyolcas so^ rokban. A Ring des 12. November egész szokatlan külsőt mutat. A villanyosokat kivonták innen a forgalomból, a rendőrök egész hada veszi körül a Ringet s a yégeláthatatlan tömeg nyugodtan, fegyelmezetten várja a felvonuló olim1 pikonokat. Ma délután nyitották mteg a IV. Internacionális kongresszust, mely a Szociáldemokrácia összes tagjait Bécsbe gyűjti "össze, s a ma esti felvonulás az ő tiszteletükre történik, az ugyancsak Bécsben lezajló munkásolimpiász tagjainak részvéteiével. Fáklyás menetet vár a tömeg, mely a Stadionból a Ringen keresztül vonul a Parlament elé, s a Rathaust megkerülve tér esti nyugovóra, hogy vasárnap reggel ismét a nagyközönség előtt vonuljon fei, ki a Stadionba a döntő-mérkőzésekre. A közönség piros zászlókkal van felszerelve, majd I minden ember piros sávot hord a I medén, jelképezve, hogy ennek az I eszjnei körzetnek ő is tagja és fé- • szese. A zászlók egyikére-másikára Trockíj, Lenin, Marx arcképe van feketén benyomva; gyermek; öreg, asszony, férfi egyaránt a szocialista eszmék híve. Mondhatnánk nyugodtan: »vörös« érzelmű,mert a kettő identifikálása — bármenynyire is tiltakoznak ellene a szocialisták — nem egyéb, mintha eb helyet c kutyát mondok, — vele legfeljebb érzelmi tónus tekintetében változtatik a lényegen. Kilenc felé jár az idő, midőn az első trupp, vörös zászlókká^ óriási tapsorkán közepette megjelenik. A közönség zsebkendőkkei, kendőkkel integet a vörösinges, vagy vörösnyakkendős férficsapatnak. Freiheit! Freundschaft! kiáltásokkal kísért menetüket. Van ebben a menetben mindenféle nemzetiségű, mindenféle nemű, rangú, korú ember. Fiatalok ritmikus léptekkel, öregek "tempós, kiegyensúlyozott biztos járással, nők boldog tekintettel, leányok ártatlanul szemérmes kipirult arccal vonul-i nak százezrek között. Valahol a Schubert-Ringen vagyunk, (midőn felcsendülnek az Internacionálé akkordjai és az öblös férfihangok, birodalmi német munkásság csoportja vonul a fedetlen fejű százezrek közt, vad kiáltások közepette fet a Parlament elé. S jönnek a fiatal gyermekek.-, leányok-fiuk vegyest, ezek vannak talán a legtöbben, dokumentálva ezzei is, hogy a jövő rájuk vár, — jönnek ezek az ártatlan emberkék egy eszme szolgálatában, melyről maguk sem tudják micsoda. A Freiheit! Freundschaft! kiáltár sokba belevegyül az Internacionálé távolodó zenéje, — akkordjait most már ezek a gyermekek vesziki át és éneklik boldog szemekkelj lázas arccal... A Burg csodálatos képet nyújt most is. Kivilágítva; fényárban úszik az egész Burg, a szembenlgvő Mária Terézia szobor bengáli "fényben, az oldalt levő két múzeum hatalmas vörös megvilágításban. Csodálatos szép látványunkat magyar kiáltások zavarják meg. Barátság! Éljen! hot erős németes accentussai, hoí meg egészen tisztán, magyarosan. Itt vannak a magyar munkások is, hoszszu, nagy csoportban, vörös zászlókkal, erősen kiegyensúlyozott lépésekkei haladnak végig a Ringen. A közönség szokatlanul erős tapsba kezd, mely végigvonul az egész Ringen. Üdvözlik a magyar munkásokat. Lehetnek vagy 1500an a felvonulók, csoportjukat csehszlovákok követik. És igy megy ez éjjei féi 12-ig, a közönség nyugodt, türelmes várakozása közepette. A Parlament előtt emelvényen a szociáldemokrata internacionálé vezetősége van, Vanderyelde, volt belga miniszterelnökkel az élükön, akik szintén kis vörös zászlókkal integetnek a felvonulóknak. Mi, magyarok kevéssé tudjuk megértem ezt az ünneplést, annál jobban az itt körülöttünk levő bécsiek. Bécs internacionális szellemű közönségének ez külön Ínyencfalat volt, s különösen a bécsi internacionális érzelmű zsidóságnak. Érdekes volt elnézni, hogy a felvonulást szemlélő közönség nagy része, a szellemi' vezetőség a parlament előtt jóformán teljesen a zsidóságbóf alakult. Ez a bécsi zsidóság a maga egészében ennek a kommunista irányzatnak! híve. Mert hiába mondta Vanderveide, hogy a kommunista világnézet homlokegyenest ellenkezik a szociáldemokráciáéval: ez békés eszközökkel, amaz a fegyver erejévei akar célhoz érni. Az ut egyfelé vezet s nuancebeh különbségek sokat nem segítenek, az ilyen vagy olyan módosulást már szinte az elkövetkező idők irányeszméi határozzák meg. Az a »cé| szentesíti az eszközt« megoldás boldog érzéssel tölti el amugyis az internacionalista embereket s ha rákerül a sor, mégis csak a