Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-17 / 13. szám

1931. október 16. m Az ördög bibliája Dr. Cs. N. megfigyelései Bizony ez az elnevezés azok kö­zé a kevesek közé tartozik, me­lyet a középkor túlzóitól lelkiisme­retfurdalás nélkül átvehetünk mi is, a haladás emberei. Alig akad ma olyan ember, aki ne forgatná e lapokat. Egyesek azzai szokták megnyugtatni saját lelkiismereteiket, hogy a pletyká­zás elől menekülnek a kártyához, mások ilyenféle mentegetőzések­kei állnak elő: »csak nem utasít­hattam vissza főnököm meghívá­sát, aki egy bridge-partie-ra inví tált«, vagy: »kénytelen voltam rö­mizni, mikor minden csinos leány römizett«; máskor meg: »nem sza­laszthattam ef az alkalmat, hogy ma este legjobb barátom 21-esét ei-'ne fogjam, tehát leültem tarok­kozni*; és végül: egész este kény­telen voltam ramislizni, mert fele­ségem ugy veszített, hogy nekegnl kellett közbelépni, hogy mentsgm ami menthető! 1 1 Ezekután csak természetes, hogy a kártya feltartózhatatlanui ter­jed, jobbanmondva terjeng. És ki­szorít minden más szórakozást; a zenét, a táncot, kedélyes és szel­lemes társalgást, stb. stb. Igaz, hogy elsöpri az általános és féltitkos, sürü pletykázást, de el­homályosítja a tekintélyt, a szü­lői és embertársi tiszteletet, mert egy olyan tónust honosít meg> mely tnáshoi eddig megbotránko­zást keltő volt, a kártyaasztalnál pedig előbb sanyarú pilullaként le­nyeljük, azután partnereinkkef szem ben mi is egyre sűrűbben alkal­mazzuk. . ! | i ! Az emberek felüdülésére szánt helyeken eddig élvezhettük a szé­pen táncoló, fess, fiatal párokat, a szellemesen vitatkozó férfiakat, az üdén kacagó életvidám fiatal asz­szonyokat és a megnyugodott, tisz­teletet parancsoló bölcs idősebbe­ket. És ma mit találunk helyette? ...Minden ilyen összejövetelen: öreg és fiatal, bölcs és kisebb szel­lemi képességekkei megáldott, fér­fi és nő legtöbbször négyes cso­portban áll egy asztal körül la megérkezés első 5 percében és piár alig várja, hogy leülhessen. El­méletben imár keresi is a kártyát. Ki ramslit, ki tarokkot (ezt leg­ritkábban), ki alsóst (ezt sem olyan gyakran), ki hazárd játékot, na és a legtöbben ma a bridget. Egymás szemébe néznek és már megtalálják a partnert, ugy mint régen a lelkibarátot. Mindegy, hogy 8—10, vagy 30 —40 ember van jelen, mindegy, hogy fiat al, vagy öreg találkozik békés háznál, vagy zajos mulató­ban, sőt az sem fontos, hogy ki­váló és középfájsulyu ember ke­rült egymásmellé a vasúton, a table d' hote-n, vagy bárhol. — Megtalálják egymást 1 j Leghamarább a bridge partne­rek, pedig ezek a legveszedelme­sebbek!... Én mondom egy sze­rény játékosa a bridge-nek, hogy bizony a sátán incselkedik ilyen­kor velünk. ; < Ki ne figyelte volna meg, hogy milyen átalakuláson mennek át az emberek abban a pillanatban, amint a 13 kártyát a kezükben tartják? (Most, hogy leírtaimé szá­mot, most villant át agyamon, hogy miért a legveszedelmesebb játék a bridge, mert 13 lappal játszák.) E peches számú kártya mellett az emberek egészen kivetkőznek magukból. — A legszerényebb em­berek legokosabbnak hirdetik ma­gukat; olyanok, akik még a dicsé­ret gondolatától is irtóznak, az öndicsőitésig merészkednek. — A bridge »tudományt« az összes jog­Osváth Imre nyíregyházi szobrászfia legnjabb alkotásait elragadtatással szemlélték a város­háza dísztermében a képviselőtestületnek a knl­tnrális ügyek iránt érdeklődő tagjai Nem régen megemlékeztünk vá­rosunk tehetséges fiatal szobrászá­ról, Osváth Imréről, aki a művé­szet titokzatos ihletétői ittasultan, valami szent lázzal dolgozik, küzd a nyers anyaggal, hogy misztikus álmait, dus képzeletének alakjait formába öntse. Azok, akik látták a müvészfiu ujabb alkotásait, a íegnagyobb el­ismeréssel "emlékeztek meg róla és sokan buzdították Osváth Antalt' a fiu édesapját, hogy a szobrokat a kulturbizottság tagjainak mu­tassa be. így a szbbrok ideiglene­sen a város dísztermébe kerültek, ahol sokan gyönyörködtek a fiatal szobrász értékes alkotásaiban. Elragadtatással nyilatkozott a szobrokról Benes Kálmán dr. m­kir. konjiányfőtanácsos, polgárimé? ter is, aki ismételten hangsúlyoz­ta, hogy a fiu elhelyezéséről fel­tétlenül gondoskodni fog, mert mü vészi elhivatottsága kétségtelen­nek látszik. Megnézte Énekes "János pápai preíátus és Lipfay Jenő m. kir. gazdasági 'főtanácsos is a kiállított szobrokat és megígérték, hogy le­hetőséget nyújtanak Osváth Im­rének tanulmányai folytatására. A »Nyirvidék« számtalan cikk­ben foglalkozott már a müvészfiu alkotásaival. "Először hívtuk fel az illetékes körök figyelmét Osváth Imrére, aki iminden alaposabb kép­zettség, elméleti tudás nélkül, tisz­tán érzéseinek sugallatára formálta meg képzeletének alakjait primi­tív eszközökkel, apja műhelyében* A legutolsó gipsszobra is bámu­latraméltó : Egy magyar huszár halálharca a pikás kozákkal. Két ágaskodó, tajtékzó paripa. Az egyi­ken a karddal lesújtó huszár, a másikon a nyergéből leforduló ha­lálosan sérült kozák. A szobor va­íamennyrfigurája csupa izom, len­dület, erő és mozdulat. Ha találunk is bennük hibát, az a vajúdó fiatal lélek hiányos is­mereteinek tudható be és annak, hogy kezdetleges eszközökkei kény telen dolgozni. Annyi 'bizonyos azonban, hogy Osváth Imre nem rmVidennapi te­hetség. aki szakszerű neve'és mellett dicsőséget hozhat városá­nak és hazájának. VÁROSI MOZGÓ Pénteken, szombaton 5, 7 és 9 órakor A vil ág legnagyobb hailf|OS expedíciós filmeja Byrd kapitány detsarki expedíciója Eredeti felvételek a híres sarkutazó kalandos felfedezéséről 10 felvonásban hangosait. Hangos sisirő műsor; A szeretöm egy szerecsen. Énekes, zenés móka. Egy világhírű sanzonénekesnő hangversenyszámai. és egyéb tudományok, művészetek felé emelik. A legpéldásabban élő házastársak olyan megjegyzéseket dobálnák égymás fejéhez, hogy a játék beszédformáját alaposan nem ismerő újonc kibic a válás szenzá­ciós pletykáját várja a közei jö­vőben. 1 i l A jóbarátok, akik egymás képes ségeirői — politikai, művészi, irói, vagy más tudomány terén — a legszebb véleménnyel Vannak, a bridge asztalnál, mint a legna­gyobb ellenségek ülpek egymással szemben, ha pl. a treff bemondást nem veszi sans atout invitnek. — »Sokak között« ostobának, szel­lemszegényn^k bélyegzik, ha négy üres ászra nem mond be kettő sans atout, még akkor is ha négy bukásra van kilátása emiatt, stb/ stb. ( I Bridge-ben mindenki oktatni akar és senki sem tanulni! Az éiet egyéb szórakozásaiban éppen for­dítva áll íiz eset. Az látszik a leg­jobb játékosnak, aki leghamarább kezdi eí á vitát. (Ha hibázott, an­nál gyorsabban igyekezzék vitázni, addig, mig a partnere szóhoz nem l'ütl) Csak az lehet látszólag boldog játékosa a bridge-nek, aki a hi­vatalos tekintélyét is magávai vi­heti a kártyaasztalhoz, mert an­nak az embernek nem mernek ei- j lent mondani. — Viszont (ezt ' csak »sorok között mondom«),ek­kor az ifjú óriások alig várják az j első utcasarkot, ahol az »öreg« ' korlátoltságáról, »megalkotott« vé­leményüket egymás között kicserél jék. Na és másnap újra boldogan le­ülnek vete kártyázni. (Reggelig rá­jöttek, hogy sokban az öregnek volt igaza s mégsem olyan sza már!) | , Ha igy haladunk, lesznek brid ge-bálok is, hiszen már vannak bridge délutánok, bridge est^yek (mint ahogy voltak hangverseny délutánok és táncestélyek.) Elfognak jönni a »bridge-kórus« menekült tagjai professzionista elő­játékosoknak, akik (magas belépti jegy fejében) megengedik, hogy a felizgatott ellenfél lekicsinylő szavak kiséretében oktassa s reá erőszakolja saját tévedéseit. Lesznek »bridge iskolák« (tánc­iskoláit helyett), ahoi a játékosokat tyúkszemre lépéssef, yagy keserű piliula nyeléssel büntetik, ha pL nem mond be szint, ha a partner sans atout megkontrázott s más ilyen életbevágó tévedést követett el* (Ha majd az igazi játékasztal­hoz kerül, reflectorice erre a keserüj jelenetre fog gondolni és soha sem fog vétkezni I) Bizony mondom, ez nagyon fon­tos is lesz a jövő. generáció Ieá-r nyainál, hogy ilyen vétkezéseket^ eme fontos helyen ne kövessen ell Mert az ők korukban szupe-csár-j dás helyett valószínűleg a bridge-t asztalhoz ülnek le majd a rokon­[lelkek s nem ajánlanám, hogy ha­sonló »3zörnyüségekkel« a >;vá­lasztott« szemébe a haragvó ördög rettenetes démonát csalják, eset­leg éppen abban a pillanatban, mi­kor ő maga is legszívesebben a legnemesebb vonzalom varázsában fürödne. Jó lesz a leányoknak a bridge­csatákkar 'minél "eiőbb megismer­kedni, mert mire ők felnőnek, már »bridge-háboruk« is lesznek. (Ez volna az egyetlen vigaszunk, ha gázháboru helyett bridge-háboruk lennének.) Olyan háborúk, ame­lyekben á nők is részt fognak ven­ni. S amelynek szépsége abban íog kidomborodni, hogy minden asz­talnái"házastársak fognak játszani, mint ellenfelek. így aztán elérjük azt; hogy »vitadus«, de vesztesség nélküli lesz a háború. Amit egyik elveszített, azt a másik megnye­ri a következő háborúra. Egyelőre ennyit a 13 kártyás játékról. Tárca a Bonta levelekről Tekéntötös Főzujságfirkáló Ur! a »Nyirvidékbe«. 1 Ne tessen falbaverni a fejit, hogy instálom a Főzujságfirkáló urat, de a zasszony mindennek a zokozattja mer mái napig se ve­szek pennát a kezembe ha ü nem biztat. Mer, hogy ottan ne jukadjak ki, lahoi a mádi fütyölős zsidó a zasz­szony érdököli atalam a Tekén­tötös Főzujságfirkáló urat, hogy aza Bonta ur mijér nem irkát le­velet a zujságba? Én híjába támasztom ódalba a legsuljosabb tapasztagatványok­kal, hogy Bonta ur is olyfln fa­jazatu fa leíiet, amék Tavaszkor virágot hány, Nyáron, terem, ösz­szei hullajt! a levelejit, Télen meg csupasz, csak a zágai maradnak fent — hát nem hiszi. Aszongya, hogy Bonta urat va­lami 'baj érte, mer hogy a zü sza­valását ide vegyem: »olyan Imámmá a zember, mint a Kovász sógorom kocája; tennap kutyabaja se vót, röggel tájt meg imán felforduU. így most a zasszony olyantég szó­rakozi magát, hogy elészedi a stirimfh szárábul a Bonta ur vót levelejit oszt, aszt oívasi. A múltkor még meg is jártanf vót miatta. Mer, hogy a zasszony felkötötte vót a Bonta ur levelejit a gerendába osztán két finánc is megtisztelte vót a házunkat olyan­tég forma »aggyon Intennel« imtnt ha én dohányleveleket rejteget­ném. Váltig biztatgattak oszt a törvény nevébe, hogy vegyem le a gerendárul. Mán én azonosan gondoltam hun nan fuja szél de szimuláltam mint Bódi cigány a luviziten. »Finánc urak — mondok — én abbu nem pipáltam«. »Ahó semmi közi a törvénynek — mondi a zegyik,« Azzal leveszem de ük meg so nízik csak "kérdeznek meg írnak a piajbásszal. »Neve?«: Magyar Miska szógá­lattyára. »Született?«: Igen is születtem! — mondok. Erre a nagyobbikbui 'kigyüt a zárva szó: »Vegye tudomásul, hogy hivatalos munkateljesítés aka­dályozása büntettetik.« »TudomásuI veszem« — mondok; »Hun született ?«: Vasmegyeren — mondok. »Mikor?«: Lehet u^y vagy 38 éve — mondok. »Nem lehet hanem biztos« — mondi a zegyik. Hát akkor biztos — mondok én; »Ehsmeri hogy leveles dohányt

Next

/
Thumbnails
Contents