Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-05-31 / 121. szám

2 ternek, amikor a vidéki sajtó fon­tos hivatására gondol. l\ sajtó a vidéken éppen olyan rnissiót telje­sít, mint a fővárosban. Nagy része van a fővárosi sajtónak abban, hogy Budapest felé özönlenek az embe­rek. Éppen ennyire hagy hivatása lenne a vidéki pajtónak is, a vidék­1 fejlesztésben. Ha a vidéken élő gondolkodó emberek gondolataikat közölhetnék, annak a vidéknek spe­ciális kívánságai szemszögében, bi­zony sok minden másként alakulna* mint ahogyan alakúit. Ha nem le­nézőleg, hanem örömmel "látná • olvasóközönség a saját vidéke lap­ját, ha nem a fővárosi lapok szen­zációt hajhászó cikkei, hanem a komoly tárgyú cikkek iránt érdek­lődnék, amelyek az ilíető vidék ja­vításra szoruló bajait tárják fef> és ha megfelelőfcg (támogatná saját lapját, amely igy kellőleg megerő­södve, bőséges tartalommai, a la­pokhoz fűzött minden igény kielé­gítésével jelenhetnék meg. jsívíryidék. 1931. május 31. Nyíregyháza város képviselőtestületének közgyűlése A vidéki sajtó felkarolása, fővá­rosi n ivóra emelése, a vidékek erő­teljes fejlesztésének hatásos esz­köze lehetne. Kinevelhetne író­gárdát, amely lelkesen tárgyalhatna a lapokban az psszes helyi problé­mákat és irányitó befolyást gya­korolhatna az emberek gondolko­dására, a közérdeklődés felkeltése és ébrentartására. Ehhez azonban szükséges az is' hogy szabad legyen a tolt, a z írás és ne tartson a kritikától senki, aki közügyekkel foglalkozik, hanem te­kintse ezt a Véleménynyilvánítást olyannak, a mely nem gáncsoskodni, hanem javítani kiván. A közélet él­tető eleme a véleményszabadság. Nem az, amely minden kákán cso­mót keres, hanem az, amely a 'jó­nál is jobbat (óhajt. A vidéki sajtó felkarolására, an­nak 'erőteljes fejlesztésére irányuló törekvését a kultuszminiszternek, őszinte érdeklődéssel és rokonér­zéssel üogadjuk. Bár Bikerreí járna törekvései! Nyíregyháza város képviselőtes­tülete péntek délután 3 órai kezdet­tel a városháza dísztermében tar­totta élénk érdeklődés mellett ren­des havi közgyűlését. A gyűlést dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos, polgármes­ter a >?Hiszekegy« imával nyitotta meg.^lcgrendiilt sziwel jelentette, hogy slabolcsvármegye ősi fájáról egy hatalmas, termékeny ágat" tört le a végzet, amikor gróf Vay "Gá­bor volt főispánt, az Ur magához szólította. Röviden vázolta a nagy halott tartalmas, produktív életének főbb mozzanatait és hangsúlyozta, erős magyar lelkével, a jobb jövőbe ve­tett tántoríthatatlan hittel állt a vármegye élére a legnehezebb idők­ben. Bejelentette, hogy a város képviseletében részt vett gróf Vay Gábor temetésén s a "lakosság | nevében koszorút helyezett a ko­1 porsóra. Indítványozta, hogy gróf Vay Gábor nevét a képviselőtestület jegyzőkönyvbe örökítse meg és mely részvétét tolmácsolja a gyá­szos özvegynek és fiának^ A kép­viselőtestület a polgármester indít­ványát egyhangúlag elfogadta. Nyiregyháza város képviselőtes­tülete a város lakosságának nevé­ben Bethlen István grófot minisz­terelnökségének 10 éves jubileuma alkalmával táviratilag üdvözölte. A miniszterelnök meleg "hangon vála­szolt az üdvözletre, amelyet Szohor Pál főjegyző olvasott fel. Hasonlóan hálás sziwel köszönte meg a képviselőtestület üdvözletét Szmrecsányi Lajos egri érsek is, akinek 80-ik születésnapját ünne­pelte az ország. Az ősz főpap mély hálával köszöni a megemlékezést Zeiieis gyógymódjának terjedése Feltűnő az a nagy láz és érdeklődés, amely a Zeilels-kezelés iránt meg­nyilvánul. Néhány év elölt az ausztriai Gallspachban kezdte meg ez a zseni­ális feltaláló a működését, amely ma már az egész világ érdeklCdését fel­k-ltette maga iránt. Zeiieis hatalmas készüléket konstruált, mely cca 300.000 Volt feszültségű villamos sugárzást bocsájt a bbtegek testébe, pótolva ezzel a beteg részek csökkent elektromos telítettségét. Egyben rádiumot helye­zett a sugarak u'jába, mert rájött arra, hogy hogyan lehet az elektromos sugárzást kombinálni a rádium su­garaival, ami tudvalevőleg óriási gyógyító erővel bir. Ezzel a kombinált kezeléssel száz­ezreket gyógyított meg Zeiieis. Jóidéig hitetlenkedve fogadták *z orvosok Zeiieis gyógymódját. Lassan azonban — látva a nagyszerű eredményeket. mind löbb és több orvos szegődött hivévé az egész világon. M nden dogmatikus teóriát halomra döntött a gyígymád vi'ághire, amely a páratlan eredmények tömegeinek köszönhette elterjedését. Ma már az orvosi társadalom is két csoportra oszlott: Zeiieis tábora percről-percre nő és a betegek száz­ezreit gyógyítja, m'g a másik csökkenő csoport kénytelen meghajolni a zseni világraszóló alkotása előtt. Most Nyíregyházán is létesült egy intézet, amely az eredeti gallspachi Zeiieis rádlumos gépekkel gjó/yit. Széchenyi utca 29 sz. alatt és vezető orvosa: Dr. Fehér Hermann aki csak alapos vizsgálat után ^alkalmazza az arra tényleg alkalmas esetben Zeiieis magasfrekvenciás rádiumos csodatevő segarsit. 3557—S és kéri az Istent, hogy a polgármester bölcs . vezeté­sével Nyiregyháza város fejlő­dését még jobban Máegiise. : Ezután a tárgysorozat pontjainak megvitatására került a Sor, ame­lyekből mint érdekességet kiragad­juk, hogy Pethő Sándor • legtöbb adót fizető képviselőtestületi tag bejelentette, hogy dr. Szesztay András vm. ügyésszel, özv. Balczár Lajosné pedig vitéz dr. Kőrössy Gyula ügyvéddel képviselteti ma­gát. Szohor Pál főjegyző a polgár­mester indítványának megfelelően kéri a képviselőtestület hozzájáru­lását, hogy a városi tisztviselőknek és alkalmazottainak részéVe hivata­los budapesti kiküldetésük alkalmá­val az állami utazási illetményen kivül 11.60 P napidíj póeiékot utal­hasson ki. Ezidőszeíint — szólt áz indoko­lás — a városi tisztviselő, ha hiva­talosan Budapestre utazott, csak az állami napidijakat számíthatta fel, amely n rem elegendő a kiadások fedezésére sem. E kérdésben elsőnek dr. Szűcs Jenő szólalt fel, aki kijelentette, hogy nem találja indokoltnak a kérelmet, mert a képviselőtestület a költségvetésben fedezetet nyújtott erre a célra az egyébként is megfelelően díjazott tisztviselőknek. Hangsúlyozta, hogy évi 5000 P van utiátalány címén előirányoz­va s igy nem tartja indokoltnak a külön pótlékot. — Az ügy teljes ismereté­nek hiányában szenved a képviselő­testületi tag ur — válaszolt a pol­gármester. — Összezavarja a költ­ségvetésben felvett s kizárólag a polgármester és a főjegyző részére biztosított uti­átalányt. Nem arról van szó, hogy a pol­gármester é s a főjegyző kapja a országban eleget láttunk 6 akiknek a száján rétegekben piroslott a fes­ték. Hiába!! Itt van a piktúra ha­zája I! »De jót tenne az egészsé­gemnek, ha egy eurolókefévef neki­mehetnék«, — jegyzi (meg józan gavallérjaink egyike és elégedetten nézett végig a 27 magyar nő ter­mészetes szmü ajkszélein. 27 nő, 13 férfi a társaságban!! Szerencsétlen szám! Az egyik ki nem kerülheti balsorsát!! »Valószíí nüleg a következő kiránduláson a feleségévei jön« mondja vezetőnk. » Vájjon melyik? És vájjon kivet? kérdem én. Nem tudom más js ugy van-e ve le, mint én, de a firenzei dómban, a Szent Péter és Pál "templamá­,ban, a Szent Márk és a Frari tem­plomban nem találkoztam a jó Is­tennel. A nagy művészek alkotó zsenije megfogta a képzeletemet. Szebbet, nagyobbszerüt adott, mim. amit vártami, de áhítatot nem kel­tett bennem. Az idegenek jövése­menése, a szép kis olasz bambinok bujócskajátéka teljesen összezavar­tak. Ha imádkozni akartaim, be kel* Ijett a szememet hunynom, hogy az égiekre irányított figyelmemet ne vonja el egy Tizian, Michelangelói Canova remekmüve. Mert ezek, —< bocsánatot kérek, hogy ilyen kö­zönséges lélek vagyok 1— mindig visszarántottak a földre. Zöldcsü­törtökön este egy programimnélküh negyedórában beültünk ketten a velencei Santa Lucia vaporetto át­mmmmmmmmmmtmmmm. Iomásnái tévő — hemtudomhogy­hivják templomba és az egyszerű' gyérvilágitásu ivek alatt magunkba roskadva elintéztük íelkünkban a nagyheti elszámolást. Az Idegen katona sírjánál tar­tott ünnepségről már beszámoltál? a Nyirvidékben. Csak annyit aka­rok hozzátenni, hogy mikor az olas? és a színeiben megegyező magyar zászlóval elvonultunk a >Piazza Ve­nezián, milyen szép jelenetnek vol­tunk tanúi. Minden jobbkar a leve­gőbe lendült. Meglett emberek' gyermekek fascista módon köszön­tötték a trikolórt. Beszélik, hogy mikor valami nemzeti jellegű ün­nepség van Rómában, minden há­zon lobog egy-két pásztó s a vároa olyan, mintha tele volna piros—fe­hér—zöld pillangóval. Hej, ba Nyíregyházán március 15-én legalább minden tizedik ház. ra kitűzték volna B nemzetiszínű zászlót! Az első olasz állomásoknál meg­csodáltuk az olasz csendőrség, a rendőrség, katonaság formaruháit. Hölgyeinket elragadta az az utol­érhetetlen grácia, amivei a kato­natisztek fekete bőredős körgallér­jukat egy betanult kézmozdulattal hátracsapják. Hiába!! Ezek egye­nes leszármazottjai Petroniu sr.ak, az »Arbiter EIegantiae«-nek. A na­gyobb városokban és a határállo­máson feketeinges fascisták száll­nak feí a vonatunkra. Rendcsinálók. mmmmmmmmmmmmmma A mi fiainkat annyira szerették' hogy mindig a Szakaszunkban pi­hentek meg. Hűnek (Jóska tud is velük beszélni, de a többi is töri. H01 ők énekeinek óíaszut nekünk' hof mi magyarul nekik. (A nagy dalolásban Jenő bácsi ráüt a L. hölgyek felbontott narancsára, de csodálatosképen sem a parancsnak) Bemi a nadrágnak 11 cm történt sem­mi baja.) A fiuk előveszik az olasz —magyar nyelviskolát és Borra ve­szik a kérdéseket: Hová való ön? Mi a neve? Volt ön már külföl­dön? Szokta-e körmeit manikűröz­ni? Nagyokat kacagtak együtt az olasz fekete fiuk jés a nyiregyházi kereskedelmisták. Egyszer csak megkérdezik Giorgiot, a kedvencet; Ismeri ön a mi lói Vénuszt? Egy kis gondolkozás után fejét rázza a fekete legény: Nem találkozott ve­le. Hát még ha tudná, hogy ennek a hölgynek Párisban van bejelen­tett lakása! Mert, jaj, de nem sze­retik a franciákat! Rómában vagyunk a Forumon­A legszebb virágvasárnapon, amit csak ef'lehet képzelni. Néró arany kertjében sárgán izzanak a nagy­bokru sigiimózák és á Colosseum szobortalan fülkéin íopva eurran be a napsugár, hogy megállapodjék 3 pogány környezetben csodálkozva álldogáló feszületen. A Palatínuson teljében nyílnak; a jácintok, cinerá­riák, tulipánok, primulák (és hara­gos zöld lomb között tömötten aranylik a naiiancs a Livia háza feli! vezető uton. Feltűzve hordjuk a hamvas olajágat, amit a Lateránt mmmmm*mmmmmm& templom kijáratánáf egy kedves kis olasz leányka osztogatott. Magyar László tanár ur Telkesen magyaráz: »Ez a Vesta szüzek templomának' — az a három oszlop fent egy kis párkánymaradékkal — Castor ps PoIIux templomának romjai. Az ott Constantinus bazilikája, <ezek a Rostrák, a szónokok emelvényei... Itt volt a római pénzváltó és az összeomlott épület ásatásánál márványpadozatban felfedezték a régi pénzek patináját zöld rozsda alakjában. Tessék nézni, mennyi kerek zöld folt!!« A romok között buján sarjad a tfü, a vadrepce, csalán, lóhere és akantus. Zöld gyíkok surrannak a ledőlt, összetört oszíopóriások alatt. Az egyik kislány megfeledkezve a társaságról, elmélázva nézeget a földre. Meghatódunk, hogy meny­nyire lelkesedik és bizonyára rekon­struálja léikében a régi római ér­meket a látható lenyomat után. »Mit néz annyira, 'kedvesem?« — kérdi az egyik idősebb néni. »Négy levelű lóherét keresek, kérem szé­pen^ — válaszolt szendén a kis leány és szépen elpirult hozzá. Üde fiatai &rcán és mosolygó szemein meglátszik a vágy: (mennyire sze­retne valakinek ajándékba vinni egy 'olyan négylevelü lóherét, amit p a Forumon ielt 1931. virágvasár­napján. iíjuság, ifjúság!! Te a mult rom­jai "között is a jövő fellegvárait építgeted! De igy van az jól! 1

Next

/
Thumbnails
Contents