Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-05-31 / 121. szám

Nyíregyháza 1931. május 31. <» Vasárnap Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 I. KAaHsxtviselőknek és tanítóknak 20°/« engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap IS I. Alapította: JOBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR m

m in

ai

n i

m

mi «iw«h

w8mím—i Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1-39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. JjbII évfolyam, 121. sz. A vidéki sajtó erőteljes fejlesztése Irta: Pisszer János. Amióta Budapest a háborút követő időkben olyannyira megnőtt' jhogy a nem egészen diszes «vizfej» jelzőjére megérett, fokozott figyelem nyilvánul meg, »— egyelőre ugyan csak szép körmondatok és szavakban, — a vidék fejlesztése iránt. \ i l Kezdik belátni az emberek, hogy ennek a csonkaországnak túlságosan erősen méretezett fővárosa van és illetve, hogy ez a főváros éppen elég nagy volna a csonkitatían országnak, a húszmilliós íakosszáimu szép Magyarországnak is. Habár Budapest az utolsó tiz év alatt csak! 8.2 százalékkal szaporodott lakossággal bir és igy az egymíüós számot túlhaladta, a körülötte elfekvő kisebb községek oly nagv Számát vették fel a Budapest felé özönlő embereknek, hogy ezek a fővárossal együtt, közei járnak a másfétmilliós lakosszámhoz. Kétségtelenül megállapítható BU dapestnek nagy vonzóereje. Nem csoda, ha az ott olcsón megszerezhető és ezzel szemben a vidéken meg nem található mindenféle előnyöket tekintjük. Minden Budapestre van összpontosítva. Talán a legkirivóbbként megemlíthető, hogy egészen kis psszegü munkaárIejtések dolgában is Budapestre keh szaladgálnia a íegkisebb vállalkozó iparosnak,'akár ruházati, akár. bakancs-szállitás, vagy minimális ér tékü dohánybeváltó épület javító munkákról is van a vidéken szó. Iratokat, feltételeket, terveket, min den egyebet, csak az egyedül mindenttudó Budapesten lehet beszerezni, ott keli elszámolni, a bu» dapestiek még pereltetni ís, csak engedik magukat. Olyan koncentrációja az brszágos dolgoknak sűrűsödik össze a fővárosban, hogy bizony az emberek meggondolják, érdames-é a vidéken lakni, itt dolgozni? Tódul mindenki és minden ^Budapest felé, a minden boldogságok Mekkája felé. Azzal, hogy a pestkörnyéki kisés nagyközségekben és megyei városokban, talán még annyira serq kényelmes a lakás, mint a vidéki gócponotkon, azzal az emberek vajmi keveset törődnek. A villamos mindenhonnan könnyen megközelíthetővé teszi a fővárost és ott minden olcsóbban és jobban elérhető* — iegalább igy gondolják, — vásárlásban, munkák szerzésében, szól rakozásokban és örömökben egy* aránt. ; Ilyen felfogás mellett nem csoda, ha az emberek Budapest felá törekszenek és ott mindent jobbnak látnak. De éppen ebből a »Drang nach Budapest«-bői következik, hogy a kormányzatnak a vidék felé ís át ücll pillantania. Ujabban mmdinkább gyakrabban hangzik a jelszó 1 fejleszteni a vidéket, a vidéki városokat !! : Ebben az irányban különösen gr. Klebeisberg Kunó vallás- £s közoktatásügyi miniszter tanúsít nagy megértést és talán ennek köszönhető, hogy már a belügyminiszter is foglalkozik a városfejlesztések kérdésével, sőt törvénytervezetet is készit erre. Legutóbb ismét ezólt h kultuszminiszter a vidék fejlesztéséről, és az Országos Nemzeti 'Klubban tartott kiváló előadásában megemü(tette a vidéki Bajtó erőteljes fejlesztését is, mint eszközét a vidék fejlesztésének. Kár, hogy ezÉn így láttam! Irta: Palóc. — A »Nyír\idék« eredeti tárcája. —• Előveszem a kis pepitafedelü noteszemet, amely hűségesen kísért olaszországi utunk alatt és eltűnődöm: mit 'rhatnék én is valami ujat erről a felejthetetlen kirándulásról. A beszámolókat az enyémnél sokkal ügyesebb toll rótta papirosra. Végül találtam egy pár megjegyzést. Nem adatokat. Élményeket. De merem állítani, hogy ezek a kis kedvességek túlélik bennünk a fenséges látnivalók emlékeit. »Negyven utas Rómába tart j éhen-halá'ra kész!!« De hogy ís ne készültünk volna el a legrosszabbra is, mikor jó, tzsiros, paprikás pör^ költhöz szokott magyar gyomrunkat pókok, rákok, tengeri halak, olajba főtt árticsókák rémképeivet ijesztgették az előttünk Olaszországot megjártak. Mikor megnéztük a firenzei templomokat, kilométereket jártunk » mérhetetlen gazdagságú Uffizi és Pittj paloták muzeumos kincsei között, — gondolható, hogy farkasétvággyal estünk neki az ebédnek. Az egyik fiu gyanakodva nézte a szép hússzeleteket és olaszul nem tudván, a jmacskák internacionális nyelvén kérdezte a pincért, rá mutatva a pecsenyére: Miá?: !! A

! pincér megértette a gyanúsítást és halálosan megsértve tiltakozott: Nó, nó, nóü De azért hamarosan megbékült a fiukkal jés jókat nevetett apró mókáikon. A kosztunk pedig mindenhol bőséges és jő volt. Robog a gyorsvonat az olasz síneken. Postunia, Aurisina, Grado, Latisana. De előbb még Monfalcone, ahol Hubay Balázs ismerős vidékre talál. Mutogatja is a hegynek lelfutó állásokat, kavemákat, a honnan lőtték az akkor még osztrák, de olaszoktói megszállott várost. Az emeletes házu tanyák, falvak kihaltaknak látszanak. INagynéhoi látunk gyümölcsoltó boldogasszony napjának ellenére kapáló és szántóvető embereket. No> és a ház előtt a kötélen száradó fehérneműt. Mégis csak kedvesebb mifelén £, ahoi "a mezőn a iibapásztorlányok a kendőjüket lebegtetik utánunk, a fiuk rneg legalább a kalapjukat dobják fei B levegőbe örömükben. ' Pedig az olasz nép csupa kedély! A sok ló, trió végű szavuk rigófüttyszerü zengést ad beszédüknek. tTClainik hölgyek megállapítása.)' Miikör a lirenzei piacon az ott készült bámulatos olcsó ezaírnakafa* pokat néztük (3 pengő körül), egy szük utca torkából óriási teherautó fordult ki a piacra. A jelző duda őrülten visított, a kövér ábrázatú soffőr kedélyesen daloft egy operaáriát. Nálunk a rendnek őre alighanem bekísérte volna őt. A szőlőt nem táblákban ültetik* mint nálunk, hanem íugasszerüeq nevelik. Nem csoda hát, ha az orvietói és frascati jborok édesek, finomak, erősek, mert minden fürtöt köröskörül csókolhatnak az olasz kék ég forró napsugarai. A Piavéba beledobtunk egy marék virágot... Rómában is sok az üres marok* a kéregető. Még ft nagy rendező munka ellenére is. No, és az Olcsó Jánosok!! Amint meghallják, hogy magyarul beszél a csapat, megiohannak és szívszaggatóan kiáltoznak: »Oíc5ó Jannos nem draggo.* (Az egyik társunk olyan jól utá^ nozta őket, hogy beleződültek S konkurrenciába.) Ha nem vigyáztunk magunkra már meg is vettünk egy csomó íeveíezőtapot (30 fillér 20 darab), egy jellegzetes római farkast a békésen szopogató Romulus és Remussai, egy mozaik melltüt, 2 darab gyöngyöt és egy csomó aanulettet... A Via Appiáról jöttünk haza autóbuszon. Amint leszálltunk, megint csak meglepted Rómának ezek a kedvesen szemtelen emberei. Az fegyik asszonytársunk talált is egy alkalmas Ricordo di Roma-t. Mivel inem volt nála pénz, utánakiáltott elsiető Urának: Apus! apus! De férjuram, talán megsejtve a veszedelmet, nem fordult hátra. Akkor a négy Olcsó János utána vetette magát és négj^ szólamban kiáltozták: »Abus, abus", abus!J!» Meg is csípték, vissza is hozták és a társaság hahotája között megkapták az albumért a ^ lírát (1.20 P-t.) ) A firenzei dómban mindenki valami irott kalauzt nézeget. Az egyik a német (Bédekkerből olvassa az odavágó részt, azután megkeirányu terveit nem fejtette ki, hogy ezirányban tájékozást nyerhettünk volna. A vidéki sajtó valóban nagy szolgálatokat van hivatva teljesíteni, a vidéki városok fejlesztésénéi. De tagadhatatlan az, hogy néhány városban megjelenő erőteljes sajtóorgánum mellett, a ilegTöbb vidéki gócpont, a fegvérszegényebb sajtóval bir. Sok helyütt hetilapok a közönség tájékoztatói és ahol napilap van, ott bizony ezeknek bősége korlátozott, ebből következőleg pedig olvasótábora is kicsinyA fővárosi lapok elég korai megjelenése a vidéken, elvonja az olvasókat a vidéki lapok vásárlásától írógárda a vidéken nem fejlődik ki, mert munkája honorálásra nem talál. 'A lap anyagi hefyzete rossz> jövedelmezősége minimális. Szinte csodálatos, hogy kéjelegnek abban az emberek, ha kérdik, olvasták-é a helyilapot ? Bizonyos kaján kárörömmel, maró gunynyal, gőgge; vágják kí: elvből nem olvasok vidéki lapot; nem szoktam belenézni; csak a cikkek cimeit olvasom; minek olvassam, nincs benne semmi, stb. Szomorú jelenség ez, ha tudjuk' mennyire igaza van a kultuszminisz resi hol van. A Magyar—Olasz bank "nagy reményekre jogosító tisztviselője magyar nyelvű előadást tart. Egyik a freskókat nézi, másik a márvány berakású padozatot. Természetesen: minden lépés egy karambol. Az egyiknek a tyúkszemére lépnek, a másikat meg lökik mikor legjavában találgatja, hogy melyik hát a Hajnal és ímelyik az Alkony a csodaszép allegorikus alakok közül a Mediciek kápolnájában. Olaszországban tobzódnak a márványban. Itt js minden csupa márvány. A rideg kő, bármilyen zseniális véső faragta is remekművé, ránehezedik a lelkünkre. Egy kicsit lehangoltan jövünk "ki a kápolnából. Jöttünkre az utca békésen csipegető galambjai felrepülnek és a dóm apró kis dobozszerű mélyedéseiben helyezkednek ei. •—• »Galambok, de drágák!! kiáltják a Margitok, Violák és Böskék é3 az apró szárnyasok visszaadják lelkünk "derűjét és a kapcsolatot a bent álmodó művészet é

s a mozgó' eleven élet között. Velencében nincs sem autó, sem kocsi. Áldott város!! igaz, hogy olyan figyelmesen, finoman autót vezetni, mint Rómában, sehol sem láttunk. De azért olyan jó volt nélkülük! A Canat Grandé forgalmát levezető vaporetto, a kis gőzhajócska, cesndesen vándlizott. egyik parttól a másikig a csipkés homoku paloták között. Felvette' letette az utasokat. Eltűrte, hogy a világ minden nyelvén beszéljenek rajta. Nem rázta ie magáról a sok kifestett hölgyet, amilyeneket Olasz Ár® 16 fillér.