Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-05-24 / 116. szám

1931. májúi 24. jtfvfryidék. 3 Gyömolcsfáka! a homokra! Irta: Klár Dezső. A szaklapok hasábjain, de — örvendetes jelenség — a napilapok mezőgazdasági mellékleteiben is mindjobban előtérbe lép az a'földi homoktalajok gyiimölcsösitésének kérdése s ma már kiváló szakférfiak vezetése, szakszerű irányítása mellett óriási léptekkei haladunk előre azon az uton, melyre már régebben kellett volna lépnünk, s mely héroszi munkával ut lehet a boldogság, az elégedettség s a jobfc jövő felé. Célszerűnek mutatkozik, ha kiselbb területen, néhány gyümölcstfát telepit minden gazda birtokán, az utakat, a mesgyéket befásitja, mindig olyan gyümölcsfát választván ki, mely a helyi viszonyoknak, ,a saját talajviszonyainak, a klimatikus viszonyoknak a legjoC>ba

n megfelel. Kísérletezhetünk többféle gyümölcsfajjal, de homoktalajokon a gyakorlati megfigyelések, a csonthéjas termésiü fajtáknak s leginkább a kajszinbaracknak termesztését teszik kívánatossá. A kajszinbarack termése ezidőszerint keresett áru, fontos azonban, hogy megfelelő fajta, nagy tömegben, egységes, prima, helyes, ízléses s szakszerű csomagolásban kerüljön az igényes külföldi fogyasiztóhoz. A kajszinbarack a párában szegény alföldi klímát eléggé bírja, évenkinti metszést nem igényei (bár a szakirodalom tanúsága szerint meghálálja), s jó idő esetén kielégítő termést is adhat. A kajszinbarack termése már a 4—5 éves fán észlelhető s miután kat holdankint 6o—8o drb elfér s a io—15 éves fa pesszimisztikusan számítva, évi átlagban 2c* kgr-ot is adhat (igaz, hogy 3—4 évenkint 2 termés el is maradhat) egy kat. holdon 1500—2000 kgr., 5 kat. holdon 7.500—10.000 kgr. is megteremhet. Ha az értékesítést kgr-ként 30—40 fillérben számitijuk, az 5 kat. holdon 3500—4000 P bruttó bevételre számíthatunk, 50 százalékot számítva az 5 kat. hold gyümölcsös gondozási, ápolási biztosítás költségeire, 1500—2000 P tiszta bevételt várhatunk. (L. Mezőgazdaság 1931 május 1. szám, Dr. Szabó Gábor.). A baromfitenyésztés, méhészet selyemhernyó tenyésztés, nyultenyész tés, melyek egy kisebb család foglalkoztatását szolgáltathatják, 4—5 kat. hold gyümölcsös szakszerű ellátása mellett is biztosit némi polgári hasznot. A gyümölcstermelők szaktanáccsal való ellátása, a termelő és értékesítő szövetkezetekkel való harmonikus együttműködés, minél előbb megvalósítandó. Pünkösd szent ünnepén szálljunk magunkba, idézzük emlékezetünkbe ama sok kiváló honfitársunk kutató munkásságát, kik a sziktalaj javítás homokjavitás s a gazdaság ezer más ágában szüntelenül értünk, eredményekért, önzetlenül a közért fáradozik s pártolva a tudományt, művészetet (a törekvő színtársulatot), várjuk ar közelgő aratást. A ho moktalajok megkötése, lényeges megjavítása, somkóróval való át javítása, az okszerű homoki vetésforgók beállítása, nemzetgazdasági, egyéni — de elsősjorban hazafiúi feladat. Exportképes produktumokat! Ma: Tóth Andor. A világháború s az azt követő gazdasági válság után a világverseny kíméletlen irama a végső kimerültségig hajszolta mezőgazdaságunkat. Észak- és Délamerika hihetetlen terméstömegei s az ezen tömegekkel járó értékesítési nehézségek következtében kialakult, szinte tökéletes szervezetségük majdnem minden lehetőséget elvon előlünk. A gyorsabban jövedelmező s nagyobb kamatokkal kecsegtető kereskedelem még az ipar elől is elvonja a szükséges tótét s a gizalmatlansággal súlyosbított tőkehiány elviselhetetlen terheket ró a beteg mezőgazdaságra. Ily viszonyok között bizony nem csoda, ha a víégletekig elcsigázott mezőgazdaság reorganizációját egyes jövedelmezőbb termelési ágak kiépítésében keressük. Igy született meg az a megvesztegető jelszó is, hogy szervezzük át mezőgazdaságunkat kertészetté, legyünk Európa néhai magtárából Európa csemegés boltjává. Talajunk, éghajlatunk mindenképen kedvez a kertészetnek, Hollandia kertészei itt termesztenek maguk számára magot, de nemcsak Hollandia, hanem a külföld mindig előszeretettel vásárolja a hazánkban termett takarmány- és konyhakerti magvakat, mert melegebb, szárazabb klímánk alatt a magvak jobban beérnek, mint Nyugaton'. — Azért van nagy exportunk lucerna, lóhere és konyhakerti magvakból is, mert ezek beérettségét és ennek következtében csirázóképességét, de amellett fagyállóságát is elsősorban klímánk garantálja. A fenti jelszó kiadói valóban igazat állítanak, csak azt feledték ki, hogy egy állam önál- i lósága kenyérmagtermésétől függ. I -Még élénken előttünk áll Anglia } példája, hol az ipar szinte teljesen kiszorította a mezőgazdaságot, különösen pedig a szemtermesztést, a háború alatti német blokád súlya, alatt szinte összeroppant. Keressük tehát, hogy hol van a helye a kiépülő uj gazdasági életünkben a kertészet és a magtermelésnek. Nem pótolhatjuk ugyan az egész mezőgazdaságunkat kertészettel és magtermeléssel, de erősen fokoznunk kell, mert a mai drága területek jövedelmezőségét nagyobbrészt ezúton kell biztosítanunk, a nagy kamat és adóterheket igy leszünk képesek előteremteni a városok s ipartelepek ellátására külföldről behozott gyümölcs, főzelékfélék stb. ára hatalmas összegéből, me'yekkel a külföldet gazdagítjuk a hazat 'termelő rovására. Nagyobb eréllyel, de végre ki kell szorítani biplföldi piacainkról azokat az import produktumokat, melyekből óriási fölösleggel rendelkezünk. Piacot kétségtelenül tud szerezni magának a magyar gyümölcs részben itthon is, hiszen még Kaliforniából, Ausztráliából is hoznak be hozzánk almát s külföldön még nagyobb a gyümölcskereslet, mint nálunk. Minden erőnk és szerény tudásunk latbavetésével oda kell törekednünk, hogy produktumaink exportképességével megszerezzük magunknak azokat a külföldi piacolit, hol a fogyasztók produktumaink zamatját már a múltban is nem győzték eléggé dicsérni. Ezeket a piacokat pedig csakis exportképesebb árukkal leszünk képesek visszaszerezni, illetve a csorbát kiköszörülni, mert mi veszítettük volt el e piacokat undortkeltő férges, tisztátalan, ízléstelen csomagolás, stb. produktumainkkal. Igaz, hogy kereskedelmi szerződéseink feltételei nem kielégitőek. Minden vitán felül áll, hogy kereskedelmi szerződéseink egyáltalán nem ideálisak és nagyon szük réseket hagynak feleslegeink kiáramlására. Node ez ne kedvetlenitsen el senkit sem. Gazdaságainkban az eddiginél nagyobb helyet biztosítsunk kereskedelmi növények, magvak, gyümölcs stb. számára, mert — mint már emiitettem volt — a külföldi mindig szivesebben vásárolja a mi száraz klimánk alatt termelt érettebb, csiraképesebb és fagyálóbb magvakat, mint a Nyugaton termeiteket. Mivel a mezőgazdaság és a kertészet túlnyomókig nem egyébb, mint folytonos küzdelem a növényi és állati kártevők ellen, szükséges, hogy a legkíméletlenebb szigorral lépjünk fel e pusztítók ellen, különösen gyümölcsösben, ahol állandóan munkában vannak a kártevők. Mutatja gyümölcstermésünk, hogy alig találunk féregmentes gyümölcsöt. Miért nincs a külföldről behozott gyümölcsféleségekben ? — Azért,, mert ott a gyümölcsösök kezelése intenzivebben, több szaktudással, több odaadással történik, mert belátják ennek nagy jövedelmezőségét. Csak bennünket nehéz felrázni évezredes elaléltságunk, ma radiságunkból, hogy a ha'adás útjára térnénk. Nincs eléggé beolcva népünkbe a fák és a rovarirtó hasznos mada

rak szeretete. Már a gyermekek oly előszeretetei faragcsálják meg fáinkat s kúsznak fel nyaktörő ágak hegyére az éneklő madarak tojása vagy fiókáiért. Ha körültekintünk a falusi kertekben, udvarokban, kertek alján, mennyi hely volna gyümölcsfa számára. Persze nemes, nagyobb szaktudással, odaadással kezelt gyümölcsfákra kell gondo'nunk, nem holmi értéktelen, elfajzott, névtelen, girbe-gurba gyümölcsfákra, amelyek mindenfelé diszte'eokednek. A gyümölcsfa nemcsak hasznos, hanem szép is. Az abaujmegyei szép gyümölcsöskertekre gondolok. Virágzáskor a falvakat valóságos virágoskert veszi ott körül; lélekemelő gyönyörűség a virágba borult vidék képé. S ez a virágzó lomb kiséri az embert az egyik falutól a másikig, *mert azon a vidéken az utakat is gyümölcsfák szegélyezik. A fehér és rózsaszínű szirmok milliói, a belőlük szálló illat, a rajtuk zümmögő méhecskék serege meghatja még a kérges sziveket is s érez valamit a természetben munkálkodó erők lelket 'Simogató összhangjából, lelket alakitó szépségéből. Gazdasági épületeinkről Irta: Pap János építési vállalkozó. E cikkek keretében minden alkalommal rámutattunk azokra a lehetetlen ál'apotokra, amelyek a magyar mezőgazdaságban főként ped ig a tiszántúli résizeken, a gazdasági építkezés terén fennállanak. A korszak, amelynek küszöbén állunk. erősen próbára fog tenni világszerte minden termelési ágat s amely egyén, vállalat, vagy üzlet bármilyen oknál fogva rezsicsökkentés, minőség, illetve hozam javítás terén nem alkalmazkodik a kor kívánalmaihoz, az előbb-utóbb kidől a világpiac őrült versenyéből. Már benne vagyunk, már érezzük mezőgazdaságunk fejletlenségének nyomasztó hatását és nem véletlen az, hogy ez a hatás a kulturátlan Balkán-felé fokozatosan mindj obiban kimélyül. Nem azt kell érteni ezalatt, hogy a nyugati földművelő, agrár államok mentesek minden bajtól, hogy a hol'andus, dán, francia mezőgazdaság nem érzik az általános világkrizis hatását, sőt köztudomás szerint Amerika sem mentes a bajok alól. Mindezek dacára meg kell állapitanunk azt, hogy a nyugati államok mezőgazdasága csupán csak a fogyasztás csökkenést érzi, vistzont a keleti és déli államok mezőgazdasága nemcsak a fogyasztás hiánya miatt szenved, amit hatványozott mértékben a minőség is elősegít, hanem a modern eszközök, berendezések hiánya folytán meglevő magas és elviselhetetlen termelési, e'őállitási költségek nyomása miatt is. Mert hiszen nálunk sem olcsóbb semmiféle mező gazdasági termék, mint a világnak bármely pontján, sőt ha alaposabban szemügyre vesszük a világpiaci árakat, sok esetben az ellenkezőjéről fogunk meggyőződni. Az illetékes körök szerint adófejkvótánk sem magasabb az átlagnál. Ennek dacára a magyar gazdatársadlom a végpusztulás szélén áll. Tény az, hogy a mai pénztelenség a legalkalmatlanabb idő arra, hogy ezen a téren gyökeres változtatást tudjunk keresztül vinni, de volt rá eléég idő és alkalom a monarchia kebelén belül s ha már ezt elmulasztottuk, legalább a ránk következő időkben igyekezzünk minden tőlünk telhető anyagi erőnkkel birtokaink jövedelmét a korszerűsítés utján nyugati szomszédaink példájára növelni. Az sem tagadható, hogy a mai magyar gazdanemzedék elméleti szaktudásban mögötte áll nyugati kollégájának, ez a "körülmény azonban vállalkozó szellem hiányában s maradi gondolkozás mód mellett majdnem semmit sem ér. A modernebb mezőgazdasági gépek alkalmazását nagy ügygyei-bajjal még csak rá lehetett erőszakolni a magyar gazdára, jóllehet, hogy a konzervatívabb elem méltatlankodik is miatta eleget, de a gazdasági építkezés terén néhány nagyobb birtok kivételével évszázadok óta semmiféle változtatás nem történt. A mai építkezési rendszer még a faeke, nyomtatás, cséphadaró és szárazmalom korabeli. — Mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy általa nemesitett termékekben több hozamot elérjünk. A birtokok nagysága nem változtat a helyzeten. A 3—4000 holdas birtokok gazdasági épületei nagyon kevés kivétellel semmiben sem különbözik a 30—40 holdasétól, sőt átlagban még primitívebbek. Azokban is a nemes fajú jószágnak szánt istállót a barkácsoló (furófaragó cselédember) tervezi s a környék vályogvető cigányai építik fel azonmód, amint az a tatárjárás idején divott. Szakemberrel még csak tervezetet sem csináltatnak, sőt meg sem kérdik, mert az bizonyos anyagi áldozatba kerülne. Ebből következik azután az, hogy az épületek csoportosításában semmi célszerűség, semmi rendszer nincs. Azok ötletszerüleg, legtöbbször épen a legalkalmatlanabb hely re és fekvésbe kerülnek. Anyaguk, belső elrendezésük olyan, hogy az azokhoz külföldön haszná'atos gépek soha, még átalakitgatás árán sem lesznek használhatók. A nemesített termék eltartására, feldolgozására, vagy raktározására alkalmadan, fölöslegesen nagyszámú, rosszul fizetett cselédséget igényel s ráadásul még az örökös karbantartási költ^g rövid időn belül felemészti azt az ösézeget, amit az első befektetés alkalmával megspórolni akartunk. Legfőbb ideje tehát minden ma—