Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-24 / 44. szám

Míeyidék. 1931. február 24. 1 CsűtÖFtöMföl Bajor Gizi magyarul beszélő filmje Fejes Teri, Zátony Kálmán, Rajnay Gábor, Góth Sándor. líé.T'OBt Kongóban A kacagó asszony ban, mint az, hogy a Laczkovszky vendéglőben történt incidens után Klein kibékült sógorául s 1929 karácsonya óta jó viszonyban voltak s a Kioszkban együtt is mu'attak. Nem volt tehát szüksége a revolverre abból a célból, hogy a sógorával párbajt vívjon. De nem volt szüksége azért sem a revolverre, hogy magát a telepen megvédje, mert a revolvert saját vallomása szerint is a szekrényben elzárva tartotta. Itt azután kitér az ügyész a védelemnek arra az álláspontjára, amellyel támadja a kir. ügyészt, aki a vádlottnak azt mondotta, hogy valljon be töredelmesen mindent, mert ezzel csak enyhíthet a helyzetén. Kijelenti, hogy a vjLd képviselőjének nincs szüksége arra, hogy ilyen eszközökkel' szerezzen a vádhoz anyagot. Ezt magyar ügyész nem tette, nem teszi és nem is fogja a jövőben sem tenni. Ilyen alapon a védelem bármely törvényszéki tanács elnökét hasonló váddal illethetné, amikor arra hivja fei emberi szivétől indíttatva a vádlottat, hogy tegyen töredelmes vallomást s ezzel enyhíthet a sorsán. A vádlott előre megfontolt szándéka mellett szól az a ténybeli kör rüimény is, hogy Stark Andor hazatérése előtti napon, augusztus 31-én azzal dicsekedett barátai előtt, hogy a telep olyan nagyszerű rejtekhelyeket tartalmaz, — hogy ott könnyen el lehetne tüntetni egy embert, ugy, hogy sohasem jönnének a nyomára. És hogy ekkor már Stark Andor eltüntetésére gondolt, mutatja az is, hogy a bűncselekmény elkövetése előtt nem ment bírái elé, hanem igyekezett mindenképen eltüntetni a nyomokat s a kihallgatott Vancsisin tanúvallomása szerint betonpadozatot akart az áldozat sirja felé vonni, hogy soha ez életben meg ne lehessen találni tetemeit. Jellembeli sajátosságait a gimnáziumból történt kicsapatásával s a kommunizmusért lelkesedő lelkületével igazolja. Nem tudja beszámítani enyhítő körülménynek beismerését, mert ez nem volt őszinte s mást nem is tehetett. Mint újságolvasó ember ugyanis tudhatta azt, hogy szeptember rg.én rádión elrendelték a körözését, nagyon jót tudta tehát, hogy most már nincs menekvés, mert amint fel akar szállni a hajóra, nyomban letartóztatják. Hazajött tehát, de nem lehet ezt ugy tekinteni, mintha önszántából tette volna. Elfenben súlyosbító körülménynek kell betudni azt a tervszerűséget, kegyetlenséget, a mellyei a - bűncselekményt végrehajtotta s hogy tulajdonképen tettének nem egy, hanem két áldozata van, hiszen Stark Andor édesanyja nemrég bekövetkezett halálának nagyrészben a bűncselekmény volt az oka . Azzal végzi beszédét, hogy felépítette aaz igazság hídjának egyik pillérét, vele szemben áll ellenfélként s reméli, nem ellenségként a védelem képviselője, aki a védelem szempontjából fogja megvilágítani'a bűnügyet s a két pillért össze fogja majd kötni a tanács bölcsesége, az ítéletben megszerkesztett iv. Elein Aladár dr. védő felmentést kér Klein Aladár dr .védő mondotta el ezután védbeszédét. Beszéde elején utalt arra, hogy a birói joggyakorlat szerint bűncselekmény megállapítása nem építhető feltevésekre, bizonyítékokra van szükség. A közvád képviselője abból a feltevésből indult ki, hogy az ember a teremtés koronája, pedig az ember, ennek a sártekének lakója a sors tehetetlen, törékeny játékszere. Nem vagyunk urai saját életünknek, sorsunknak, ősidők óta két ösztön kormányozza az ember életét: az önfenntartás és a fajfenntartás, ennek a másodiknak a neve: szerelem. Ez a fiatalember, a vádlott Klein Sándor, öröklött terheltségben szenvedő, ingerlékeny, ideges természetű, ami már 11 —12 éves korában megnyilvánult nála. Ha nem ingerelték, szelíd, nyugodt volt, de ha valaki ingerelte, elveszítette önuralmát, képtelen volt a dolgokat mérlegelni, csak rohant vakon ösztönei után. Mint a tanuk is mondották róla: előbb ütött, azután gondolkozott... Nevelése hiányos, fogyatékos volt. Betegesen önérzetes volt. A sértésekért szinte értheteslen, indokolatlan módon vett magának elégtételt. Aki ismerte, óvakodott vele kikezdeni. Derék, jó fiu volt, aki szüleit és testvéreit tartotta keresetéből. Ezután a sértett jellemét, külsejét ismertette. Stark Andor derék, becsületes ember volt. Szép volt. Önérzetes •mbernek ismerték. Vázolja, hogy a szerencsétlen esemény napján a két szereplő milyen lelki állapotban volt. Stark Andor akkor érkezett haza szabadságról és azoninal szemrehányást kapott, hogy tulhosszura nyu" totta szabadságát. Emiatt elkeseredett, ingerlékeny volt. Klein Sándor pedig, aki határtalanul szerelmes volt a vállalat tulajdonosnő] ének leányába, Ehrenfeld Magdába, aznap kapott rossz híreket. Klein meg volt győződve arról, hogy a leány annyira szereti, miint ő Magdát. De a leányra inkább csak érzékileg hatott. Ez a leány vallomásából is kiderül, aki elmondotta, hogy ismeretségük során kétszer volt közte és más férfiak között házasságról szó. Klein nem tudta, hogy a leány kettős életet él. Nappal az- ő szeretője, este pedig társaságbeli úrilány képében jelenik meg. Több tanu igazolta, hogy komoly házassági tervei voltak. Nem a nyereségvágy vezette, mert hiszen külföldre akart szökni és arra gondolt, hogy ott egymást támogatva, két kezük munkájából élnek majd meg. És miközben bol- 4 dogan tervezgetett, csapott le a villám: megérkezett a sürgöny, Péterke meghalt. Attól kezdve világosság derült a viszonyra. Ugyiátszik, a leány ezt könnyebben viselte el. A vádlottat azonban ez biuskomorrá, izgatottá tette. Ezt is több anu igagolta. Amikor pedig tudta, hogy az annyira szeretett leány ragaszkodik hozzá és mégis elakarják tőle szakítani, feldúlt lelki állapotban hazarohan déli t2 órakor, otthon pedig átadják neki Hegedűs József levelét, amelyben visszakérik a leveleket és amely kérelemnek oem lehet más célja, mint az, hogy nem számithat többet soha a leány családjának beleegyezésére, mikor tudatára ébredt annak, hogy az ő szegény sorsa akadályozza meg, hogy szerelme tárgyát törvényesein magáénak mondhassa, — teljesen megzavarodott lélekkel, mint egy őrült, rohan ki a fatelepre, ahol az elhalt gúnyos mosollyal fogadja. Mert amikor az elhunyt megtudta, hogy a szatmári apósjelölt háztüznézőbe /ön, egyszerre megváltoztatja eddigi magatartását a vádlottal szemben. Mert eddig dacára társadalmi elsőbbségének, amit a vád képviselője is hangoztatott, tudva azt, hogy a főnök lányával bizalmas barátság köd össze, respektálte vádlottat, — attól a pillanattól kezdve azonban, hogy megtudta a szatmári vőlegényt és azt, hogy vád lőtt többé nem számit, — azonnal megváltoztatta a magatartását vádlottal szemben. Sértett ezen megváltozott magatartására adatok vannak, vitéz Kovács János és mások vallomásából, akik jelen voltak az irodában az utolsó jelenetnél, amely sértett és vádlott között lejátszódott, amely után kasszát csináltak és megtörtént az, amit a vádirat tartalma és amit a közvád képviselőjének nem sikerült a főtárgyalás folyamán dezavuálnia és amit nekem bizonyítani nem kell, mert a vizsgálat egész anyagával teljes összhangbaft áll. Ami ezután következett, ugy történt, ahogy azt a vádirat és vádlott is előadta. A szatmári esemény folytán megváltozott helyzetnél fogva, egész más légkör alakult ki a két ember között és most már az elhalt sem tudja szükségesnek vádlottal szemben a tartózkodóbb modort és heves szemrehányást tesz vádlottnak, hogy ellene áskálódik és kiakarja túrni állásából, ahogy Zoltán Tibort is kitúrta. Abban a íélki állaDOtban, _ a melyben vádlott volt, amikorcsak néhány órávai ezelőtt kézhez vett levél a jövő minden szép álmát tönkre tette, csak a legnagyobb fokig felingerlő hatással lehetett az elhalt gúnyos mosolya és heves szemrehányása. Két, a végtelenig felfűtött íiata'ember ál'ott egymással szemben, akik kölcsönösen súlyosan és halálosan sértegették egymást. Vádlottnak Szemébevágta az elhalt, hogy: »ez aljasság!® És az a vádlott, aki a bizonyítás anyaga szerint soha semmiféle sértést nem tudott eltűrni, kézenfekvő, hogy nem hagyhatta viszontsértés nélkül ezt a sértést sem, de a kezdeményező nem a vádlott volt. A viszontsértés megint nem maradhatott megtorlatlanul és amint a tanuk egész serege bizonyította, az elhalt súlyos csapást mért vádlott arcára, még pedig oly erővel, hogy nemcsak az arcán ejtett vérző sebet, de —mint bizonyítva van, — az ütéstől az arca is megdagadt. A vele szemben alkalmazott jogtalan és közvetlen támadás elhárítása céljából ütött vádlott is, elhárítandó azt a további támadást, amely éppen sértett testi föllényénél fogva vádlott testi épségének veszélyeztetésére alkalmas volt. A két megdühödt fiatalembet egymásnak futott és vádlott, áthatva attól az érzéstől, hogyha ő nem üt, akkor őt ütik, olyan erővel ütött sértett arcába, hogy az orvosi boncjegyzőkönyv szerint sértett arca és orra deformálódott és az ütés erejétől a padló síkosságán felbukik, neki esik a mázsálónak, ler,uhan és zuhanásában magával rántja vádlottat is. Zuhanása pillanatában sértett odaüti a fejét a mérleg beton alapzatához oly erővel, hogy a. boncjegyzőkönyv szerint már az az ütés is halálos volt. Ez a tényállás állapitható meg vádlott beismerő vallomásából, ezt a tényállást tartalmazza maga a vádirata is és ezt támogatják a lefolytatott vizsgálat és a főtárgya, lás adatai is. A védő az orvosszakértökr&l És itt keli kitérnem az orvosszakértő urakra, akik indíttatva érezték magukat, hogy pápábbak legyenek a pápánál és ügyéssz ebbek az ügyésznél. Mert az ismertetett tényállást fogadta ei a vádirat is, ezt a tényállást állapította meg a vizsgálóbíró, de ettől függetlenül ezt a tényállást erősítették meg a vegyészeti intézet megállapitásat, hogy a padlószilánkok vérnyomokat tartalmaztak, —mind ezek a körülmények kétségtelenné teszik, hogy a vádlott védekezése heiyc álló és az orvosszakértők ellentétes véleménye figyelembe nem vehető . " A törvény értelmében szakértői vélemény ott nyilvánvaló, ahoi valamely kérdés megítéléséhez külön szakértelem szükséges, de ahhoz, hogy két verekedő ember hogyan esik ei és hogyan ütik meg egymást ahoz az orvos sem ért jobban, mint az ügyész. Az orvosi vélemény figyelembe nem vehető továbbá, mert perrendellenes és igy semmis. Az orvosszakértők azon vizsgálatához ugyanis, hogy lehetséges-e vádlott védekezése, vagy sem, vádlottat meg nem hívták és azon a vizsgálaton vádlott jelen nem volt. Ellentétek vannak a vádlott vallomásában Utalok közvádló azon észrevéte. tére, hogy a vádlott vallomásában ellentétek vannak. A holttestet a vállán vitte-e, vagy maga után húzta, —az 1000 pengőt elégette-e vagy magához vecte? Ezek lényegtelen kérdések, mert a cselekmény után történtek. De vádlott megmagyarázza a

z eltéréseket. Elmondta, hogy megpróbálta a vállán kivinni a holttestet, de mikor nem bírta, akkor a ruhaszárító kö. téllel megkötözte és ugy húzta. Az 1000 pengő elégetésére vonatkozó vallomása teljesen kiegészíti azt a portrét, amit a "tanuk vádlottról megfestettek. Soha senkinek egy fillérjét ei nem vette, mindig becsületes volt. Restelte bevallani, hogy másnak az 1000 pengőjét megsemmisítette, szégyelte, hogy már anyagi kérdések, kei ís összefüggésbe hozzák cselekményét, mikor tőle távot állott minden gondolat ,hogy őt bírvágy v«z»sse. Az elhunytnak arany-