Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-21 / 42. szám

2 .NVíryidék. y jon, hanem csak az esetet az igazság szerint. — Amikor elvégeztük az iskolát — folytatja a tanú — elhatároztuk, hogy Törökországba megyünk, ahoi a hirek szerint munkaalkalom kínálkozott. Konstanti- » nápolyig jutottunk ei ,de én nem' f bírtam tovább a nélkülözést és 3 [ hónap múlva hazajöttem. . Klein. j bonban ottmaradt tovább is és * nehéz testi munkával tartotta | Tenn magát. — Jó tornász volt, szeretett sportolni a vádlott ? — Igen. Erős fiu volt mindig és nagyon szeretett sportolni. — Később mikor ő is visszatért Nyíregyházára, szabadidőnket együtt töltöttük. Nem volt zárkózottabb fiatalember, mint a többiek, szeretett mulatni, de sohasem dorbézolt. Ha hozzákényszeriti Magdát a másikhoz az a gonosz anyja... akkor... — Arról nem beszélt vádlott, hogy szerette Ehrenfeldné leányát? — De említette gyakran, hogy a tulajdonos leányát szereti bár nincs sok reménye, mert a rokonok tiltakoznak a házasság ellen. Azzal is fenyegetőzött, hogy ha Magda nem lehet az övé, végezni fog életével. legutoljára a mult év júliusában volt Pesten Klein Magdával együtt. Egy hetet töltöttek ott. Több izb;en voltam velük együtt és résztvettem a szórakozásaikban. Kijártunk a strandra, színházba, moziba és cukrászdába, de azt nem tudom, hogv a lány felment-e hozzá a szállodába, mert én csak a kapuig kisértem őket. — Mi volt önnek a megfigyelése ? Magda szerette Kleint ? — Én ugy láttam és azt hittem, hogy Magdánál ez csupán érzékiség és nem belső szerelem. Hallottam nem egyszer, hogy kisapámnak szólította. Egy ízben a Hűvösvölgyben voltunk együtt, ahol a pajtáskodás után a szerelmespár összeveszett, ekkor mondotta Magda : »Sok pénzért nem adnám, ha visszacsinálhatnám mindazt, amire rávettél'!« Hallottam egyszer, egy párbeszéd volt közöttünk, amikor Klein sötét arccal ezt mondta nekem : »Ha hozzá kényszeríti Magdát ahoz a másikhoz az a gonosz anyja... akkor... és hirtelen elhallgatott. Hallotta, hogy Magda Klein Géza-utcai lakásába is bejárt, sőt beszéltem is egyszer Klein lakása előtt a lánnyal, aki azt mondotta, hogy az iroda kulcsáért keresi fel Kleint. Mutatta is nekem Klein egyszer Magda levelét, amelyet Svájcból irt neki, a levélben többlek között, egészen határozottan emlékszem, hogy ez is benne volt : Látod apukám megnyugtatták, hogy nem lesz semmi következménye ... és megtörtént a baj. — Valami megbízatást nem kapott Kleintól soha ? — De igen. Egy izben azt mondta, hogy ei van nagyon keseredve, mert nem adják neki a leányt és ezért öngyilkos lesz. Azt is mondotta, hogy Schwarz Miklóstól a sógorától fél, aki fenyegeti őt és kért, hogy szerezzek revolvert számára. Jártunk is a Teleki téren, de nem volt sehol revolver. Juniusban irtam neki egy levelet, hogy ha küld pénzt tudok pisztolyt keríteni, ö válaszolt is, de a levélből a pénz hiányzott. Nekem azt az utasítást irta, hogy a revolvert zsebkendőkbe rejtve csomagoljam be, senki se tudjon róla s a levelet is égessem el. — Miért volt szükség erre a nagy titkolódzásra? — Klein azzal magyarázta, hogy nincs fegyvertartási engedélye és fél & kellemetlenségtől. Én meg azért húzódoztam a vásártól, mert attól tartottam, hogy szerelmi bánatában csakugyan öngyilkosságot követ el. — Megbízta magát Klein azzai, hogy a házasságukhoz szükséges iratokat Budapesten szereztm be? — Igen. Gyakran kért erre, sőt Magda is adott egyszer megbízást, hogy a diszpenzációt szerezzem meg. Magda még azt is kijelentette előttem, hogyha az anyja nem egyezik bele a házasságukba, akkor megszökik hazulról, valahol külföldön hárman közös háztartásban fogunk élni. Amig Budapesten tartózkodtak én velük voltam mindig, egy hűvösvölgyi kirándulásunk alkalmán vai egy erdőtisztáson lepihentünk én néhány percre eltávoztam tőlük, hogy vizet igyák s mikor visszajöttem láttam, hogy Klein és Magda szorosan összebújva csókolóznak, én szemrehányást tettem ezért Magdának, aki ne. vetve pajkosan válaszolt: Ugyan csacsi, mi van ebben?! Klein fantasztikus tervezgetések — Ezután az elnök a tanutói aziránt érdeklődik, hogy mikor hallott először Stark Andor eltűnéséről. — Csak akkor tudtam meg — válaszolt Blum — amikor megkaptam Simkovics Ignác levelét, majd Ehrenfeld Magda távitatát. A táviratban az volt, hogy miután gyanúsítva van, azonnal jöjjön haza. Simkovics pedig érdeklődött Klein hollétéről a levélben. Én csak látásból ismertem Stark Andort, Klein sohasem beszélt róla s csak egyszer említette, hogy 300 pengőért állásba protezsálta, de azt nem fizette meg. — Azt nem mondotta, hogy Stark udvarol Magdának és kellemetlen közöttük a szolgálati viszony? — Nem. De én gondoltam arra, hogy Stark, aki szép fiu és gazdag, a család előtt előnyösebb helyzetben lesz, mint Klein. — A gyilkosság után Budapesten, hogy találkozott Kteinnal? — Ez a találkozás egész véletlen volt. Délelőtt 11 óra tájban a 71-es villamoson megláttam. — Szürke ruha volt rajta és eltakarta az arcát. Közben a kocsi megállt és én rákiáltottam, hogy szálljon le. Csodálkoztam, hogy nem keresett fel S ennek kifejezést is adtam. Klein azt mondotta, hogy külföldre utazik, de hogy miért azt nem mondotta mieg. Most a védő ad fel kérdéseket: — Tud arról, hogy Kleinnak fantasztikus tervei voltak? — Igen. Gyermekes t

ervekkel foglalkozott mindig. Aranykeresésről álmodozott, csónakkal akart a tengeren átkelni. Perpetuum mobiléval foglalkozott, de én nevetségesnek és komolytalannak találtam ezeket a terveket. — A szembesítésnél Klein kérdésére tanú igazolja, hogy Schwarz Miklós fenyegetései miatt akarta a revolvert beszerezni. Különben mindenben igazat vallott — mondja Klein . Az ügyész a tanú megesketését nem indítványozta, a védő kérelmére azonban a bíróság elrendelte. Felfedezik Stark Andor holttestét Ezután Bogár Mihály nyíregyházi tehertalyigás kihallgatása következett aki vallomásában elmondotta, hogy Klein a napszámosokkai'" hordatta gyilkosság után következő napon a földet arra a helyre, ahol később a holttestet megtalálták. Feltűnt neki, hogy Klein Stark eltűnése után állandóan búskomor volt. Amikor Klein is elment a telepről és hallotta, hogy keresik Starkot, akkor kezdett gondolkozni, hogy nincs-e valami összefüggés a két eltűnés között. Másnap reggel azután megmutatta Zoltán Tibornak azt a helyet, ahová Klein földet es dsezkákat hordatott. — Amikor a deszkákat rakták — kérdezte az elnök — nem látott vérnyomokat ? — Nem láttam, mert a terepet előzőleg felgereblyézték. Az ügyész a következő kérdéssel fordul a tanúhoz : — Szeptember 2-án beszélt maga Kleinnal? Látott sebet az arcán ? — Beszéltem vele, de nem figyeltem meg az arcát. A szembesítésnél Klein kijelentette, hogy Bogár vallomása megfelel a valóságnak és kérte, hogy a tanú bátyját, Bogár Andrást is hallgassák ki, aki látta, hogy a kötéllel az ágynemű volt összekötve. Klein gyötrődve tördelte kezeit és fer ,alá járt az irodában Bogár Mihály megesketése után Eisdorfer Jenő kihallgatására került a sor. A tanú elmondotta hogy szeptember 16-án került alkalmazásba Ehrenfeldékhez. Kleinnal ott találkozott, de már előzőleg ismerte. Amikor a könyveket és a pénztárt átvettem, feltűnt Klein roppant izgatottsága. Gyötrődve tördelte kezeit és fel, alá járt az irodában. Később megérkezett Ehrenfeldné Magdával. Ehrenfeldné arra kérte, hogy menjen az udvarra a munkásokat ellenőrizni s igy nem tudja, hogy miről beszéltek Kleinnal az irodában. Klein később érdeklődött a párisi viszonyok felől, majd megkért, hogy a könyveket vegyem át, mert sürgősen szabadságra óhajt 1931. február 322. menni. ( , Délután elkészítettük az elszámolást, azután este fél 7 felé együtt mentünk Kleinnal haza. — Ott volt, amikor feledezték Stark holttestét ? — Csak már mikor kiemelték a gödörből. Ez 21-én volt. Előző nap a két Stark fiu ásott a telepen, de eredménytelenül. Másnap azután Zoltán rátalált a holttest helyére. — Látott sebhelyet Klein arcán ? — Igen, láttam. Kérdeztem is tőle, hogy mi az. Azt felelte, hogy lázkiütés. Paksy István dr. kir. ügyész azt kérdezi a tanutói, hogy nem tűnt e fel az, hogy az irodából Ehrenfeldné kiküldte. — .De igen. Sőt nagyon rosszul esett, mert nem sok értelmét láttam annak, hogy a munkásokat ellenőrizzem. A szembesítésnél Klein nem tett megjegyzést tanú vallomása ellen. A bíróság Eisdorfert megeskette. Id:'ll a Sóstón egy padon Ezután Herszényi Béláné tanúvallomására került a sor. A tanú Ehrenfeldék házában lakik és jóbarátságban él a családdal. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy nem hallott Klein és Magda viszonyáról és nem is vett észre semmit. Több izben látta ugyan Kleint a házban megfordulni olyankor is, amikor Ehrenfelné nem volt otthon, az udvaron is látta beszélgetni Magdával, de nem tulajdonított ennek semmit. — Tudott arról, hogy szerelmesek voltak egymásba ? — Nem tudtam semmit és nem is érdeklődtem. — Dinnyés Ilona, Ehrenfeldék szobalánya nem mondott el semmic önnek ? — Nem mondott. Szófukar és barátságtalan lány az kérem. Klein Sándor megjegyezte, hogy Herszényiné igenis tudott szerelméről, mert több alkalommal látta őket a szobában szorosan együte. Sóstón is látta őket egy padon meg bújva. A tanú a szembesítés során a sóstói jelenetet igazolja, de a szobában történtekről nem akar tudni semmit, „Kedves Sanyikám, nem tudok elmenni a megbeszélt helyre" Herszényiné megesketése után Dinnyés Ilona lépett a birói emelvény elé. A fiatal leány 1930. május i-tői október 15-ig volt . Ehrenfeldéknél alkalmazásban. — Vallomásában igazolja, hogy Klein gyakran járt Ehrenfeldékhez és legtöbbször olyankor, amikor az özvegyasszony nem volt otthon. A fiatalok hol a kertben ültek a lócán, hol a szobában tartózkodtak. — Van arról tudomása, hogyi szerették egymást? — Kérdezi az elnök, — Igen. Magda, akivel bizalmas viszonyban voltam, elmondotta, hogy szereti Kleint, de a szülei nem akarnak beleegyezni házasságukba. Egy álkalommai azt kérdezte tőlem, »hogy mit tegyen az ember, ha a szive fáj«. Nagyon gyakran vittem Magdától Kleinnak üzenetet. — Apró, kis cédulákat ugye? — firtatja a kérdést az elnök. — Igen. Van is egy nálamMegőriztem — válaszolt a lány és általános meglepetésre egy sárga cédulát helyez a tanács elnöke elé. Az üzenet Magdától ered s egy kudarcba fult találkozásról szól : »Kedves Sanyikám — becSzi Magda Kleint — a legjobb akarat mellett sem tudok ma elmenni" a megbeszélt helyre«. Emlékszem, amikor a szatmári vőlegényjelölt eljött háztüznézőbe. Egy nagy derék ur volt, autón jött, kis táskával, azt átadta nekem én azonban, amikor Magda kisasszonyt kereste, azt mondtam neki, hogy kiment a telepre. Pedig Magda otthon volt, de azt' mondotta, hogy be ne engedjem ezt az urat. Stark Andorról ke-veset hallottam, azt hittem róla, hogy megszökött Vádlottat ismertem. Starkkal csöndes viszonyban volt. Stark nem udvarolt a Magda kisasszonynak. A Magda kisasszony nagyon szerette Klein Sándort. Klein és Ehrenfeld Ica tegező viszonyban voltak Klein Aladár dr védő kérdésére Dinnyés Ilona elmondja, hogy Ehrenfeld Ica és a vádlott tegeződő viszonyban voltak. Amikor Klein a házhoz jött, elébe sza-^ ladt és együtt jöttek be a Iakájsba. j Miután a tanúhoz több kérdést nem intéztek', elnök elrandeh