Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-21 / 42. szám

V 1931. február 21. aa •sarasa JRFVFRYIDÉK. — Milyen ember volt Stark Andor) — Velem jó volt. — És Klein Sándor? — O sem volt rossz ember. Velem jó volt. Egyik sem szólt soha egy rossz szót. Elnök: Nem vette észre, hogy a két tisztviselő nem beszélt egymással ? — Amikor én bent voltam, barátságosan beszélgettek. Urazták egymást. Klein alá volt rendelve Starknak. — Mikor költözött ki Klein? — Tavasszal, mikor már meleg volt. — Ki költöztette ki es hol aludt ? — A sezlónon. Bogár Mihály, vagy András, nem tudom máj: biztosan, melyik hozta ki az ágyneműjét. Az elnök ezután az Ehrenfeld fatelep irodájának helyszíni rajzát mutatja a tanúnak és erre vonatkozólag ad fel kérdéseket, majd felmutatva a francia kulcsot igy szól. — Ismeri ezt a kulcsot? — Ismerem. — Hol állott ez a kulcs? — A szekrényben állt, ott voltak a többi szerszámok is. — Vádlott azt mondja, hogy az ablakpárkányon volt. — Lehetett ott is kérem, mert akkor használtam, ha a biciklit javítottam és lehet, hogy az ablakon maradt. Elnök ezután a kötelet mutatja fel. — Ezt a kötelet nem láttam. — Ilyen kötelet inem használtunk. A A palát nem kötöztük össze, az csomóban állt és ha véletlenül öszsze is volt kötve, vékony zsineget használtak. Én takarítottam az irodát, én hordtam vizet. Klein ur keveset járt ki, de Magda kisasszony többször meglátogatta. Ezt onnan tudom, hogy ilyenkor mindig jött, hogy engedjem ki őket a kapun, ki kisérte a kisasszonyt azután visszajött. Az irodának csak egy kulcsa volt és reggel mindig dörömböztem az ablakon, akkor Klein kinyitotta az ajtót. Gyakran hordtam be cédulákat a kisasszonynak azzal az utasítással, hogy csak neki adjam oda, ha nincs otthon, hozzam vissza. Igy is történt. Ha a kisasszony otthon volt, akkor választ küldött; ha nem, akkor visszavittem a cédulát. — Mondott-e vádlott valamit Magdáról ? Nem beszélt róla. Én mondtam neki, miért nem veszi el, ha szeretik egymást. Azt mondot a: szegény fiu vagyok, ő meg gazdag lány, nem adják hozzám. — De akkor, miért járt hozzá? — mondja az elnök. — Ezt nem kérdezte tőle? — Kérdeztem, de erre nem felelt. A továbbiak során kijelenti, hogy három esztendő óta szokásban volt, hogy az iroda padlóját felolajozzák, hogy a port fogja. Az nem tűnt fel neki, hogy Klein felmosatta és felolajoztatta a padlót, mert mindig csinálták, ha piszkos volt. Illlés Andor dr. elnök ezután a bűnjeleket mutatja fel.. Vanesisin valamennyit felismeri. Mind a kamrában állottak és leltárba voltak véve. Egy rossz kis ásó az ő tulajdona, mig a nagy lapát uj. Ezt Klein Sándor vásárolta. Azt mondotta, hogy legyen, hátha szükség lesz rá. Azután leltárba vették a holmikat. Ez akkor történt, mikor Stark Andor szabadságon vo't. — Elnök: Stark hogyan végezte a dolgát? Mikor járt ki a fatelepre? — Tanti: Rendesen fél 10—10 órakor. Volt ugy néha, hogy délután n»m ment ki a telepre. — Elnök hallott arról valamit, hogy hogyan voltak Stark Andorral megelégedve ? — Tanú: Nem hallottam róla semmit. Az elnök kérdéseire ezután elmondja, hogy a gyilkosság idején azon a helyen, ahoi a sirgödör volt, nem volt deszka. A gyilkosságot követő napon nem vett észre semmi gyanúsat sem a szin környékén. Éjjeli őr nem volt a telepen. — Elnök: Ha valami gyanúsat hallott, kiment az udvarra ? — Tanú: Kimentem és szétnéztem. — Elnök: Kutya nem volt a telepen ? — Tanú: Volt egy kis kéthónapos kutyám, de az még nem volt használatban. — Elnök: Ki takarította Klein Sándor lakását? — Tanú: Én takarítottam. — Elnök: Hány órakor ment takarítani ? — Tanú: Rendesen fél 6 óra tájban mentem az irodába, de Klein ur szobáját csak akkor takarítottam ki, amikor felöltözött. — Valiomása további során elmondja, hogy a gyilkosságot követő napon is korán ment be az irodáha, de, hogy" akkor már fel volt-e öltözve Klein Sándor, vagy sem, arra nem emlékszik. A hencser alatt látott papircsomót, de ilyesmi máskor is volt alatta, ő a hencser alól nem szedett ki soha semmit. K'eint egyébként nyugodtnak látta most is s a követkeui ző napokon is. Az sem tűnt fel előtte, hogy miért kellett az irodát felsúrolni és az udvart összegereblyélni, mert ekkor járt kint a fatelepen Erdélyi József ís s azt gondolta, hogy Klein azért végezteti el a munkát, hogy rendben találjon Erdélyi mindent. Klem Sándor a gyilkosságot követő napon bevitette ágyneműjét szülei lakására Vanesisin József a továbbiak során azt az újságként ha ó vallomást teszi, hogy Klein szept. 2-án ösz* szecsomagoltatta ágyneműit, amelyeket egy zsákba rakott s ő vitte be kerékpáron Kleinék szüleinek a lakására. Emlékszik arra is, hogy Kleinnak a szája szélén repedést látott, meg is kérdezte tőle, "hogy mitől van az, mire Klein azt válaszolta, hogy a hideg lelte ki. Stark eltűnéséről szeptember 3-án, fél 8 óra tájban értesült Elr renfeldnétől, majd Klein Sándor is mondta azzal, hogy Stark iooo pengőt vitt magával. Kleint többször látta ebben az időben szomorúnak, azonban hogy miért volt' szomorú, nem tudja megmondani. Azt emlre'te Klein, hogy nagyon fáradt, ezért pár napi pihenőre megy. A holttest megtalálásáról tesz emtán vallomást, a sirgödörben talált dolgokra vonatkozólag nem tud semmit sem mondani, mert nyomban letartózta'ták s mint gyanúsítottat a rendőrségre kisérték. Ellentétek Vanesisin korábbi vallomásai között . Az elnök ezután io perc szünetet rendelt el, majd szünet után a revolvervásáriásra vonatkozólag intéz kérdéseket tanúhoz, amelyre tanú nemleges válaszokat ad. Elnöknek több kérdése nincs. Ü gyész: Nem beszélt maga egy ízben egy fogházból kiszabaduló rabbal. — Tanú: Nem beszéltem. — Ügyész: Jól fontolja meg amit mond. Nem beszélt Schwartz-cal, 'Klein Sándor sógorává

7 ? — Tanú: Nem beszéltem. — Ügyész: Hányszor hallgatták ki magát? — Tanú: Kétszer. — Ügyész: Nem kétszer, hanem három izben. Meg tudná-e monda, ni, hogy miért van az első vallomása és a vizsgálati fogságból való kiszabadulása utáni vallomása között kü'önbség? Maga mindig azt mondta, hogy biciklin vitte be a körtét s a november 5-iki vallomásában viszont az áll, hogy kocsin vitte be. Tanú kijelenti, hogy az e'ső két vallomása téves volt, a harmadik a helyes. Csaknem mindig biciklin járt be a városba, azért tévedt meg eleinte. A védő kérdésére e'mondja, hogy Klein Sándor az Ehrenfeld Magdától kapott levelet egy izben tanti és felesége előtt felolvasta. A szembesítés során vádlott lényegtelen módosítással igaznak jelenti ki tanú vallomását s az elnök kérdésére azt mondja, hogy Ehren feld Magda levelét azért olvasta fei tanú és felesége előtt, mert azok kérdezték tőle, hogy miért olyan szomorú. Az ügyész nem kívánja, a védő kéri tanú esketését. A biróság a tanút megesketi. Vanesisin Józsefné tanúvallomása A tárgyalás második napjának utolsó tanuját, Vanesisin Józsefnét hallgatják ezután ki. Stark Andornak és Klein Sándornak egymásiránti magatartását igy jellemzi : — Mindig csak a legszebb szavakat mondták egyik a másiknak. Közelebbi felvilágosítást nem tud mondani. Sohasem takari'ott Klein szobájában s az irodábla is csak akkor ment be, ha Ehrenfeldné kiment a fatelepre s hivatta. — Elnök: Klein Sándorra! beszétl Ehrenfeld Magdáról? — Tanú: Nem beszéltem. Egy izben, ugy augusztus közepe táján, mikor bent voltam a városban, a háznál újságolták, hogy a Magda kisasszony menyasszony. Mikor hazamentem, Klein ur mindig megkérdezte, hogy mi újság, elmondtam hát, hogy mit hallót am. — Elnök: Mit mondott erre Klein? — Tanú: Csak annyit mondott, Városi Mozgó I

MM Péntek, szombat, vasárnap POLA NEBBI egyetlen nagy hangos filmje Az elveszett (AZ AMOLYAN NŐ) hangos erkölcsdráma 9 Mvonásbaa. Kisérőkép ; Cinci. 16 éven felülieknek. hogy »Igen? Nem baj.« — Elnök: Látta Ehrenfeld Magdát Klein Sándorral együtt a fatelepen ? — Tanú: Sokszor sétáltak félre a fatelepen és sok időt is vettek. A levél felolvasására vonatkozólag a férjével megegyező vallomást tesz. Hallotta egy izben Ehrenfeld Magdától, hogy az anyja képes volna kitagadni, ha Klein Sándort szeretné. Starkot nagyon illedelmes embernek ismerte. Lényegtelen vallomás után a védő kérésére a biróság megeskette a tanút, majd az elnök a tárgyalást péntek délelőtt fél 10 órára elnapolta. á Klem-féle gyilkosság tárgyalásának harmadik napja A Klein-fé.e borzalmas gyi'kos. ság tárgyalásának harmadik napján még szigorúbb intézkedéssel gátolták meg a kíváncsiak tömegének az esküdtszéki terembe való beözönlését. Az érdeklődés meghatványozódott és az emberek zárt sorokban rohamozták meg a törvényház kapuját. De csak azok juthattak be az épüle.be, akik felmutatták "jegyüket, vagy idézésüket. Az esküdszéki terem előtt is szigorú vizsgá'at alá veszik az érdeklődőket. Értesülésünk szerint Ernyei János dr., a védelem orvosszakértőja ma reggel az ügyészség engedélyével meglátogatta a fogházban Kiéin Sándort, akivel két és fél óráig beszélgetett. Az orvosszakértőnek az a véleménye, hogy a vádlott feltétlenül pszihópata. Klein Sándor ma nyugodtabb, rle arca gyötrött, fáradt. Néha mély léjegzetet vesz, hogy elnyomja szorongó érzését, nagy belső izgalmát. Két kezével, szorongatja a kemény padot és merev tekintettel nézi gyilkosságának szörnyű eszközeit a birói emelvény aatt heverő lapátokat és ... "a franciakulcsot. Az újságírók lázas tevékenység* sem csökkent. A régi esküdtszéki padsorokban dolgoznak és sebesen sjUlanak a ceruzák a papíron. Fél 1 o órakor Illés Andor dr., a tanács elnöke megnyitja a főtárgyalást és folytatja a tanuk kihaTgatását. — Klein papirost és ceruzát kér a fogházőrtől, maga elé teszi a padra, hogy jegyzeteket készítsen a tanúvallomásokról. A vádlót* előélete Blum Kálmán megv-lágitásában Blum Kálmán volt az első tanu. Jói öltözött fiatalember, Klein legjobb barátja, akit bűnpártolás gyanúja miatt a budapesti rendőrség annak idején kihallgatott. — Kleinnal a legjobb baráti viszonyban voltam — mondotta a szokásos kérdések után. — Nagyon nyugodt fiúnak ismertem az iskolában is s csak ha valaki megsértette lobbant fel. Mint egye nes, becsületes, tiszta jeliemü embert ismertem. Az elnök hirtelen közbevág: — Kérem ne védőbeszédet m*ná-