Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)
1931-02-19 / 40. szám
ímst J^VíRYIDélC. 1931. február 19. Cégvezetői állás 300 pengőért — Mi volt annak az oka, hogy haragudott Stark Andorra? — 1930. áprilisban jött Stark Andor a céghez, inert nem voltunk megelégedve Zoltán Tiborral. , \ — Nem maga ajánlotta be őt az állásba ? — Egy alkalommal találkoztunk Staikkai, aki ajánlkozott, hogy szívesen vállalná Ehrenfeldéknél a cégvezetői állást. Azt mondotta nekem, hogy ad 300 pengőt, ha az állást megszerzem neki. — Milyen viszonyban voltak egymással ? — Rendes üzleti viszonyban. — De nem volt barátság maguk között ? — Mélyebb baráti viszony nem volt köztünk. Első ízben különösen azért haragudtam meg rá, mert az ígért 300 pengőt nem volt hajlandó megadni. — Nem próbálta meg a fizetését levonni ? — Próbáltam, de tiltakozott ellene. — Mikor volt a legelső nézeteltérés maguk között és mi volt annak az oka. Mikor fejlődött ki a gyilkos és az áldozat között az első ellentét — 1930 júniusban egy délután a telepen tudtam meg, hogy Stark is szereti Magdát. — De hiszen ellentét van a régi (és a mostani vallomása között. Juliusban volt mikor Stark erőszakoskodott Magdávaf. —1 Nem, az júniusban történt. Júliusban a pletyka indult meg Magda ellen — mondja zavarodottan Klein Sándor. — Szóval a pletykálkodás azután történt már, hogy Stark Andor erőszakoskodott Magdával ? — Igen. Juniusban a tefepen mondotta ei' Magda nekem, hogy mi történt közte és Stark között. Viszont juliusban panaszkodott Magda, hogy Stark pletykákat terjeszt rófa. — Mit csinált Stark juniusban Magdávaf a telepen ? •— Magda azt mondta, hogy Stark erőszakosan megcsókolta, átölelte és a pamlagra dobta. — Szóval ez volt az első ok, amiért meggyülölte Stark Andort? Magda sírva, könyörögve jött ntánam — Igen. Amikor Magda elmondta a történteket én szemrehányás® tettem neki, hogy miért hagyta a dolgokat idáig fejlődni. — De ez most egy egészen ui dolog — vág közbe hirtelen az elnök — maga eddig azt hangoztatta, hogy Budapesten beszélt erről az esetről Magdával. — Én ugy emlékszem, hogy a telepen. — Stark tudott a maguk viszonyáról ? — Igen. Tudtommal Bleich mondta meg neki. — Mikor mondotta ezt Bleich Starknak ? — 1929-ben. — Már akkor volt Magdávai szorosabb kapcsolata ? — Igen, már 1928-ban. — Hát ha komoly szándékkai közeledett a leányhoz, ha minden áron feleségül akarta venni, hogy tudta összeegyeztetni ezt a kapcsolatot komoly erkölcsi érzékével? Klein Sándor egy ideig hallgatásba merül. Alacsony homlokát összeráncolja és üveges tekintettel néz az elnök felé. Aztán halkan megszólal : — Először nem akartam Magdával foglalkozni, de ő jött utánam. Én mondottam neki, hogy szegény fiu vagyok, ő meg gazdag. De ez mit sem használt. Magda sirva, könyörögve jött utánam. Ehrenfeld Magda Megindnlt a pletyka a városban — Szóval ez a viszony már akkor is meg volt, amikor Stark elfoglalta állását ? És tudott is róla ? — Igen. Bleichtő tudta meg. S később a városban is beszéltek róla. — Ki terjesztette a híreket ? — Nem tudom, de megláthatták, mert Magda járt a Géza-utcai lakásomra is. Azonkívül a telepen és kint a város végén, az Ehrenfeldné lakásán is találkoztunk, ha az özvegyasszony nem tartózkodott otthon. — De maga Szamuelinek elmondotta a Magda és maga között lévő kapcsolatot ugy-e ? — Igen. Szamueli tudott róla. Nem mondta senkinek, hogy komolyabb céljai vannak a leánynyal? — Nem mondottam, de éreztem. — Stark Andor 1930 április i-én, amikor állásit elfoglalta ismerte már az Ehrenfeld családot? — Ismerte. — Nem jártak együtt Starkkai társaságokba ? , — A hivatalos érintkezésen kivüi mulattunk is, de sohasem fejlődött ki meleg barátság köztünk. — Stark érintkezett Simkovícscsai, "Burgerrel és Bleicchel? — Simkovicc'sal nem, de a többieket ismerte. á mult, mint elhárithafailan akadály — Mit tud arról, hogy Ehrenfeldné egy alkalommal S tarkot biztatta, hogy vegye el a lányát? Kiéin késik a felelettel. Az elnök eléje tárja, hogy már a régebbi vallomásában beszélt erről. A vádlott azonban hallgat. Az elnök folytatja. — Nem emlékszik arra, hogy Stark Andor azzai utasította viszsza Ehrenfeldné ajánlatát, hogy a leányt nem veheti el a müítja miatt ? — Nem emlékszem. — No majd felolvassuk régebbi I vallomását, ha arra kerül a sor. Hát mondja ei, hogy Stark és m aga között az elfentétet mi idézte először feí? — Az, hogy rosszhiszemű híreket terjesztett a városban. Egy társaságban azt híresztelte, hogy Magda kérte meg az ő kezét. — Mikor ment szabadságra Stark? — ^Tulius 15-én . — Stark egyébként nagyon hanyag volt , nem volt kedve a munkához és emiatt nem voltak vele megelégedve. Szabadságát is nagyon hosszura nyujotta. Én egy ízben megkérdeztem tőle, hogy tmiért pletykált Magdáról és rólam de Stark azzai ütötte el a dolgot, hogy Magda tényleg megkérte az ő kezét. Pesten egy hétig voltam Magdával. Én az Excefsíor szállóban vettem szobát, ő pedig Hirsch nevü ismerősénél 'szállt meg. — Mindennap találkoztunk s elmentünk a strandra, uszodába, délutánonként pedig feljött hozzám a szállodába. A mulatságunkban Blum Kálmán is résztvett, aki tudott a köztünk lévő viszonyról. Arról sohasem volt szó köztem és Magda között, hogy elégtételt vegyek magamnak Starkon, csak szemrehányást tettem Magdának, hogy minek foglalkozik Starkkai. Féltékenykedésre nem volt okom, mert Magda engem szeretett. — S több izben mondtam neki, hogy ei "akarom venni feleségül, de Magda mondta, hogy a "család ebbe nem akar beleegyezni. Az igaz, hogy kimentünk a Teleki-térre is Blum Kálmánnal, hogy vegyünk egy revolvert, de nem találtunk. Később Nyíregyházáról írtam Blumnak, hogyha talál kéz alatt, vegyen egy revolvert és csatoltam is a levélhez 25 pengőt, azonban a pénzt a levélből kilopták. A revolverre azért volt szükségem, mert le akartam számolni Schwarz nevü sógorommal, akivel haragos viszonyban voltam s aki egy ízben az egyik nyíregyház' vendéglőben le akart engem szúrni s csak ugy menekültem meg, hogy barátaim: Simkovics Ignác és Szamueli János kivédtek. Ekkor mondta azt nekem Schwarcz, hogy gyere az erdőbe, késre, vagy revolverre, számoljunk le egymással. Később azonban a kioszkban kibékültem Schwartz sógorral, ez'ért vált tárgytalanná a revolvervétel. Magda több ízben szólt édesanyjának, hogy én el akarom venni feleségül, azonban a nagyságos aszszony ezt elenezte. Már nem is engedték meg neki, hogy kijöjjön a telepre, holott azelőtt reggeltfői | estig az irodában volt. Magda azonban a tilalom dacára, este amikor már elment a telepről, naponkint kijött hozzám egy-egy órára. Nyíregyházán nem leveleztünk egymással, csak akkor, ha Magda elutazott valahová, igy pl. Svájcból kaptam tőle igen sok levelet. Házassági szándékom annyira komoly volt, hogy már az anyakönyvvezetőnél is jártam, hogy bizonyos hivatalos dogokra vonatkozólag felvilágosítást kapjak. I Magda megírta Erdélyi József nevü nagybátyjának, aki a nyíregyházi Ehrenfeld cégnél 66 ezer •pengőig van érdekelve, hogy hozzám akar jönni feleségül. Erdélyi azonban azt válaszolta, hogy ebben az esetben kiveszi a pénzt az üzletből. Amikor Ehrenfeldné látta, hogy milyen komoly a szándékom és amikor megkapta Erdélyi József levelét, elhatározta, hogy Magdát Szatmárra küldi a nagyanyjához. Ez meg is történt augusztus i-én. Magdával sürün leveleztünk ezalatt, de távolléte annyira elkeserített, hogy öngyilkossági gondolatokkai foglalkoztam. Vettem is Simkovics Ignáctól egy revolvert és megírtam Magdának, hogy menjünk együtt a halálba, de Magda erre nem volt hajlandó. Szatmáron Magda elmondotta Hegedűs Béla nevü nagybátyjának, hogy én el akarom őt venni és kérte az ő segítségét. Akkoriban azt terveztük, hogy mind a hárman kivándorolunk Mexikóba. Ekkor bizakodni kezdtem, különösen akkor, amikor augusztus 18-án Magda megírta, hogy találkozzunk valahol, mire én nyomban válaszoltam rá, s azt irtam, hogy Csengerben várom. Ekkor azonban váratlan dolog történt. A nagymama felbontotta a leveleket, mindent megtudott s nagyon megharagudott Magdára s elhatározta, hogy sürgősen férjhez adja unokáját. Táviratozott Ehrenfeldnének, hogy azonnal jöjjön Szatmárra s hogy hamarabb megkaphassa az útlevelet, ezt táviratozta : ... — Péterke meghalt. Ehrenfeldné elővett engem és faggatni kezdett, mert azt hit-te, hogy Magdával történt valami baj, azonban én megnyugtattam, hogy nincs semmi, Magdának pedig megírtam, hogy ezekután nem tudom mit fogok csinálni. Magda azonban erre a levelemre már nem válaszolt. Nagyon izgatott voltam, mert féltem hogy férjhez adják Magdát és így elszakítják tőlem. — Még jobban felizgatott, amikor Vancsísínné elmondotta, hogy Hersényinétől és Dinnyés Ilonától azt hallotta, hogy Magdát egy szatmári földbirtokoshoz akarják féleségűi adni. Nagyon szomorú voltam ekkor napokon át, de Starkra már, aki különben nem is volt itthon, nem haragudtam. — Meg akartam mondani Ehrenfeldnének, hogy beszéljen Erdélyivei és ne szakítsa el tőlem Magdát mert akkor nagyon boldogtalan fennék. Amikor azonban Ehrenfeldékhez mentem, ott volt egy nyíregyházi" "ügyvéd felesége s igy nem tudtam veíe beszélni, de mint utólag értesültem, Ehrenfeldné észrevette, hogy én milyen izgatott vagyok. Amikor elmentem tőlük Ehrenfeld Hona kikísért és azt mondotta nekem: — Milyen szerencsétlenek vagyunk mind a ketten. Nekem van egy |&zdag udvarlóm, hozzád pedig nem akarják adni Magdát. Öngyilkossággal foglalkozott Elem Elmondtam Ehrenfeld Honának, hogy öngyilkos leszek, revolvert vettem, de ő azt mondotta, hogy nem érdemes egy lányért ilyet tenni. Azután egész napon át izgatottan kóboroltam a városban, hogy Magdával találkozhassam, de ez nem sikerült, sőt másnap sem beszélhettem vele bizalmasan, mert amikor az utcán találkoztunk, ő együtt volt édesanyjával, testvérévei és Erdélyi Józseffel. Másnap, hétfőn, a vádbeli eset napján reggel fél "6 órakor keltem fef, amikor Vancsisin József bejött takarítani az irodába. Öis azzai állított be, hogy »jön a vőlegénynek való«. Fél 8 órakor érkeztek a telepre Ehrenfeldné 'és Erdélyi és érdeklődtek az üzlet iránt. Mondták, hogy nincsenek megelégedve Stark Andorral. — Stark Andor 8 órakor jött be, a délelőtt folyamán üzleteket kö. töttünk, fél Í2 órakor pedig bementem a városba és a Korona előtt ácsorogtam, abban a remény-