Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-18 / 39. szám

290 JSftÍRYIDÉK. 1931. február 13. fogása, hogy a budapesti rendőrsé- g gen történt kihaWgatásra vonatko- v zólag be kell idézni tanuként a sze- | replö hatósági közegeket és be kell | idézni azt a nőt is, aki Klein Sán- | dort félelemmel eltöltő jajveszéke- i lésével megrendítette, és rezignált. | tá tette mindavval szemben, amit véle tesznek. Hangoztatja a véde­lem, hogy a budapesti rendőrségen tett \"állomás nem őszinte megnyi­latkozás. Azok a leve'.ek, amelyeket Klein Sándor Genuából irt, az el­fogadhatóak és elhihetők, mert ezek az őszinte megnyilatkozásai „Klem Sándor, ha legénv vagy, állj ki vélem akár késre, akár pisztolyra" A gyilkosság szándékosságát azok,, akik a gyilkos védekezését nem fogadják el, főként arra a'apit. ják, hogy Klein már jó előre ké­szült a gyilkosságra, mert hiszen re­volvert is vásárolt. Klein azonban a pisztoly beszerzésére vonatkozó­lag érdekes részleteket tárt fel a kihallgatások során az ő misztikus életéből. A revolvert, amelyet Blum Kál­mán nevű barátjával akart besze­rezni, Klein Sándor a védelem sze­rint nem Stark ellen óhajtotta meg­szerezni. Mielőtt .Biuminak levelet irt volna a revolver beszerzéséről, egy este Elza nővérének elváltán élő férje, Schwarcz Miklós nyir­egyházi gépkocsi vezető, a Lacz­kovszky-féle vendéglőben megtá­madta Kleint és leszurással fenye­gette azzal, hogy le fog véle szá­molni. Több tanút nevez meg a vé­delem, olyanokat, akik a veszélyes fenyegetést hallották. Schwarcz, a gyilkos szerint azért haragudott rá, mert nővérének, Kiéin Elzának le­ánykorában udvarolt és cserben hagyta. Emiatt Klein Elza öngyil­kosságot kísérelt meg. Klein Sán­dor kényszeritette a hűtlen barátot, hogy elvegye nővérét, ami meg is történt, de Schwarcz csakhamar el­hagyta az asszonyt, Klein erélyes fellépéséért haragudott reá nővéré­nek férje, akiről egy asszonynak, akinek udvarolt, nem a iegkedvezőb ben nyilatkozott. Ez még jobban fe^ bőszítette a sógort Klein ellen. A Laczkovszky vendéglőben a haragos sógor párbajra is hivta Klein Sán­dort: — Ha legény vagy, állj ki vélem, kardra, vagy pisztolyra, mondotta. Később Klein kibékült sógorával és Blum Kálmánhoz most újra leve let irt a pisztoly ügyében, állítólag azt ;iván, hogy most már semmi szüksége nincs a revolverre, annak megvétele tárgytalan. Klein hivat­kozik a kihallgatások során arra is, hogy Blum maga is tudott a Klein és sógora közötti feszültségről, ugy hogy természetesnek tartotta, hogy revolvert szerez be. Igaz, hogy Blumhoz levelet irt később a gyil­kos, hogy a revolverre vonatkozó levelét semmisítse meg, de most erre azt mondja, hogy nem volt fegyvertartási engedélye, tehát ezért nem szerette volna, ha kide­rül, hogy ő revolvert akar vásá­rolni. „Magda nem mutatott hajlandóságot, hogy együtt haljunk meg" Érdekes vallomást tett kihallga. tása során Klein Sándor arra vo- | natkozólag is, hogy mégis mi kési­tette később arra, hogy revolvert szerezzen. Simkovics Ignác nevü barátjával" együtt vásárolták a fegy­vert. Klein , szerint azért, mert a fatelepen sokszor volt nála nagyobb összegű pénz és nála volt a kassza kuiesa. Az elhagyott, setét telep nem valami biztonságos hely volt. De azért is tartott magánál fegy­vert, mondja most Klein, mert ön­gyilkosságra gondolt. A családban egy Erdélyi József nevű rokon min­den áron meg akarta akadályozni Klein Sándornak Ehrenfeld Mag­dával kötendő házasságát. Azzal fe­nyegette a családot, hogy kiveszi az üzletbe fektetett 50—60 ezer pengőjét, ha félbe n|em marad a készülő házassági terv. Klein ak kor annyira el volt keseredve, hogy Ehrenfeld Magdát is felszó­lította az öngyilkosságra. Halljunk meg mind a ketteni — mondotta a szerelmes Klein, de Magda njem mutatkozott hajlandónak a halálra. Arra is rámutat utóbbi vallomá­saiban Klein Sándor, hogy ha re­volverrel akarta volna elpusztítani Stark Andort, ftem ölte volna meg ugy, amiként tette. Akkor le is lőlte volna. Szeptember 2-án leánynéző volt EhrenfeldSknél..." Klein Sándor ismételten han­goztatta az utóbbi időben, hogy az ő lelki állapotát az dúlta fel, hogy Ehrenfeld Magdát egy szatmári földbirtokoshoz akarták feleségül adni. Feldmann Sándor szatmári birtokos az előzetes megbeszéléshez képest, szeptember hó 2-án le ís jött Nyíregyházára és Ehrenfeldék. nél leáinynézőben volt. Kinn is járt a fatelepen, ahol szétnézett Ehren­feldék portáján... Tehát nem Stark volt a gyűlölt ellenfél. Riválisa volt-e a házasságkötés szempontjából Stark ándor Elein Sándornak ? Riválisa volt-e a mlegölt' 'Stark Andor Kleinnak ? Ez a kérdés vár eldöntésre a főtárgyaláson. Klein vallomásai során azt akarta bebizo­nyítani, hogy közötte és Stark kö­zött nem volt rivalitás. Nem külö­nösen a házasságkötés szempontjá­ból. Klein azt vallja, hogy Starkot már éppen elakarták bocsátani az üzlet kötelékéből, mert szerinte nem voltak megelégedve véle. Esztelen­ség lett volna tehát tőle, mondja Kíein, ha ilyein körülmények kö­zött megöli azt, aki niincs útjában. De házasság szempontjából sem tartotta Klein Sándor riválisának Starkot, mert szerinte a városban köztudomásu volt, hogy Starknak menyasszonya van, akit szeret és aki az ő szemében sokkát jobb par­ti is volt, mint Ehrenfeld Magda. Nem voltunk vetélytársak, hangoz­tatta vallomásaiban Klein Sándor és a védelem e tekintetben több, ta­nú kihallgatását kérelmezi. Arra vo­natkozólag is állítanak tanút, hogy Klein szerelmi bánatában a szatmá­ri rivális feltűnése idején öngyil­kossággal foglalkozott. Meg akart halni, ezt mondotta többeknek is... 4 UCZtOVSZKY-FÉLE VENDÉGLŐBEN Bessenyei-tér VÉKÁSSY MIMI fővárosi zeneművésznő a zenekar élén banjozik, énekel, kuplé­zik, mókázik este nyolc órától záróráig. Kitűnő kiszolgálás, olcsó árak 1002—2 ipollo moacG-ó Ma, kedden utóljára 5, 7 és 9 órakor, EDGAB WALLACE bűnügyi regénve R VÉR PARANCSA (A hallgatás háza) kinsi banditák garázdalsodasai. Főszerepben: Mabel Poulton és Tin an Hu 2 burleszk sláger ! "Wttl Szerdán, c ütörtököi LIL'AN HARVEY, WILLl FRITSGH bűbájos vig hangos operett filmje S%©f@lmi keringő Klein Sándornak apai nagyanyja is, nagyatyja is öngyilkos volt A védelem és Klein által elkö­vetett gyilkosságot a kriminál pa­tológia körébe igyekszik utalni. — Utai arra, hogy Klein terhelt csa­ládból származik. Apai nagyatyja is, nagyanyja is öngyilkosok vol­tak. Egyik nővére szerelmi "bána­tában kétszer is megkísérelte az í gyilkosságot. Exaltságára azzal is rámutatnak, hogy Klein Sándor, aki kereskedelmi érettségit tett, bár abban az időben könnyen elhelyez­kedhetett volna, Törökországba ment, ahoi" nehéz test; munkával, betonkeveréssel, téglahordással és aszfaltozással tartotta fenn magát. gyilkost állandóan foglalkoztatta a perpetmim mobile. • • Foglalkozott Klein Sándor a g perpetuum mobile gondolatával is. Klein Aladár dr.-nak. védőjének a fogházból levelet jrt, amelyben köz­li, hogy feltalálta a perpetuum mo­bilét... és kivitelére vonatkozólag kész terveket közöl. Terveinek sza­badalmazására is gondolt már, de nemi volt pénze_. hogy a tervet ke­resztül is vihesse. A zsebében állan­dóan térképeket hordott és fantasz tikus tervek izgatták beteges agyát amelyben egyszer aztán felvillant a gyilkosság ösztönének pokoli lán­golása is. Barátainak gyakran beszélte, hogy csoínakot szerez és azzal a Tiszán, Dunán és Fekete­tengeren fog evezni. Johan­nesburg, ide akar eljutni és ez a városnév kisértette mágikus hata­lommal. Törökországból már Per­zsiába is átment volna, ha barátja, Blum Kálmán le nem beszéli. Klein Sándor védekezése során arra is hivatkozik, hogy nem nor­mális elmeállapotú, terhelt és de­generált és borzalmas tettét nem beszámítható állapotban követte el. Azonban a törvényszéki szakértők véleménye ezzel homlokegyenest el­lenkező. Hosszú megfigyelés alap­ján teljesen normálisnak, akaratá­val szabadon rendelkező egyénnek tartják, akinél nem olyan mérték­ben áll fenn a nervózitás, hogy ne tudna önmagán uralkodni. Klein Sándor védője utján kéri, hogy a törvényszéki orvosszakértők vizsgálják meg szüleit annak iga­zolására, hogy ő születésénél fogva terhelt. Hivatkozik arra, hogy a. fején észlelhető horpadás izgalmas állapotban súlyos agynyomást szo­kott előidézni, amely ilyenkor ön­kívületbe sodorja. Borzalmas víziók a cella sötétjében: a gyilkos memoárt írt... Klein Sándort miután a fogházba f került, a magánzárkában álmatlan­ság gyötörte. Éjszakánkónt, mint borzalmas vizió kisértett a sziik és sötét cellában a véres áldozat tí­temrehivó' szelleme. Nem tudott alludni és állandóan a szörnyű bűntény foglalkoztatta. Rettegett a várható ítélet súlyosságától és láz tói égő szemei a bitófa sötét árnyé­kát sejtették a cella elhagyatottsá­gában. A halálféklem gyötörte, amely végre is arra késztette, hogy leirja hiven és őszintén az elmúlt borzalmas eseményeket. Ebben a lelki állapotban irta meg memoárját, amelyben beismer­te töredelmesen és gyötrő rémüle­tében, hogy előre megfontoltan, mindent tervszerűen előkészítve kö­vette eí véres tettét. Később azon­ban megnyugodott és higgadtan fontolóra vette helyzetét. A rémké­pek, a borzalmas dráma víziója megszűnt kisérteni s Kiéin Sándor­nak a reménye visszatért. Védője utján visszavonta a me­moárban részletesen megirt beis­merő vallomását azzal az indokolás­sal, hogy abba n az időben oly ret­tenetes lelkiállapotban volt, hogy állandó sirógörcsökben szenvedett és elvesztette ítélőképességét. A vé­delem azt igyekszik kimutatni, hogy a beismerő nyilatkozat tartalma el­lentétben áll az ügy tárgyi adataival és a tényállás logikai összefüggésé­vel. Azt hangoztatja, hogy a me­moár a meggondoitságot kizáró, kétségbeesett lelkiállapotban Íratott s igy az figyelembe nem vehető. Miért ásta el a gyilkos áldozatát? De érdekes az is, ahogyan Kieini Sándor az áldozat tetemének és a nyomoknak -eltüntetését magyaráz­za. Azt a tényt, hogy a gyilkosság után hidegvérrel elásta Stark An­dor holttestét és felmosta a vér­nyomokat, szerinte nem -feltet a szán dékosság és megfontoltság bizo­nyítékául felhasználni. És itt az­után egészen furcsán és hamis lo­gikával védekezik. Elismeri, hogy abban a felkiállapotbjan, amelyben akaratán kívül egy indulatroham hatása alatt végzetes tettét elkö­vette a rendőrségért és mentőkért kellett volna telefonálnia. De vé­dekezéséül azt hozza fel és azzal akarja igazolni beszámíthatatlan állapotát, hogy elvesztette ítélőké­pességét és a természetes elintézés

Next

/
Thumbnails
Contents