Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-25 / 20. szám

Nyíregyháza 1931. február 25. ^ Vasárnap Ár» 16 fillép, Ilii- évfolyam 26. sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Shóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. j Alapította: JOBA ELEK itisztvioelőknek és tanítóknak 20°/» engedmény í Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR Ssryes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. J ül—'IMJ

IUJ

Hil^JluW Szerkesztőség és kiadóhivatal címe • Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postaclieque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. bestiális gyilkos Klein Sándor fötároyelása február IB-án lesz (Tudósítás a 4. oldalon) Szabadságharc a — gépek ellen Irta: Sasi Szabó László Október 30-án cikket írtam ezen 3 a helyen a túlzott takarékosság ellen. Volt egy kis visszhangja. Azóta ez az elgondolás nagy tért hóditott a világ nemzetgazdászai között. Merészség lenne vitatni' hogy tőlem vették volna, mert hiszen e lapnak a publicitása nem juthat ei 'Londonig, Prágáig... de azt mégis meg lehet állapítani, hogy az én cikkem mégis három hónappal élőzte meg többek között Mr. Keynes ösmert angot nemzetgazdász nagy feltűnést keltő proklamációját, amely a Pesti Hirlap jan. 14-iki számában és a Prágai Magyar Hirlap január 16-1 számában lett ösmertetve. »London. jan. 13./AP. H tudósitójátólj Keynes, az ismert nemzetgazda rádió utján terjesztett előadásában azt hangoztatja, hogy az angoloknak több pénzt kell kiadniok, mint eddig tették. A túlzott takarékosság a mar viszonyok köá brazíliai vámpírporok 50 dollárral jutalmazott e!beszé'és — A »Nyirvidék« eredeti tárcája. — Irta: Heves Ferenc. — Az semmi — legyintett Joe Crawi és közelebb húzta magához az 50 dolláros bankjegyet, melyet a matrózokból álló öttagú társaság tűzött ki a legfantasztikusabb történet jutalmazására. — Az semmi — mondta mégegyszer és elgondolkozva simította végig a Jack Neighton vörhenyes szakállát. (Valamikor dus szakállal rendelkezett ő is, de az évek során valami betegség következtében elvesztette azt s mert nem tudott lemondani régi kedvteléséről, mindig azét simogatta meg, aki éppen legközelebb ült hozzája.) — Nem voltam mindig ilyen szegény ördög, — kezdte — az európai világháborút megelőző években ugyancsak virágzó vállalat tulajdonosa voltam Brazília fővárosában, a szép Rio de Janeiroban. Mielőtt azonban önálló lettem volna, hosszabb ideig a legnagyobb brazíliai kávé-feldolgozó üzem szolgálatában állottam, a pör kölési osztály vezetői minőségében. Hihetetlenül kényes beosztásom fejlett szaglóérzéket kívánt: én döntöttem el, mikor kell abbahagyni egy-egy többtonnányi kávémenynyiség pörkölését. Éhhez mérten a fizetésem is magas volt, sajnos, egy szép napon áldozatául estem a tuleott kötelességérzetemnefe. Meghűltem s az erős náthám dacára is be* zött nem erény, hanem bűn, mert hozzájárul a munkanélküliség növekedéséhez.« »Akt takarékos, szerencsétlenné teszi egy másik emberíársát.« »Keynes feltűnést keltő e'őadása Londonban a munkanélküliségrő!.« Igy írnak a jelzett fapok Mr. Keynes eiőadásáróf, amelynek eszmemenete teljesen egyezik az én cikkem^ tartalmával. Hát persze, amit Keynes mond, azt rádión terjesztik, világlapok átveszik... amit én irok, ugyanugy, ugyanarról de hónapokkai előbb, — az elvész az ösmeretlenség hangvesz tőjében. Most ugyancsak a jjt,unkanélküliség problémájával kapcsolatban egy, még az előbbi témánál is fontosabb, nagyobb horderejű kérdést kívánok e helyen megvilágítani. Hátha itt is eltalálnám a szeg fejét. Már egy alkalommal' nyilatkoztam róla, ám akkor még nem mentem a gyárba, ahol rövid 2 óra alatt 7 vágón eklsőrendü szemeskávét hagytam odaégni eltompult szaglószervemmel. A rémes bűzre a vá'lalat vezérigazgatója irodájába kéretett, elémbe tett egy papirost, amelyen már szépen ki volt számítva, hány csésze feketét lehetett volna főzni kávépótlék hozzáadása nélkül is a tönkreégeit 7 vágón kávéból. S miután az elszámolást, revidiáltatta s a kijö t effektív vesz teséget stimmelt ett e velem, azonnali hatállyal felmondásba helyezett. — Nem fogtam fel tragikusan a dolgot, fiatal voltam még s mint minden fiatalember, a jövőt illetőleg vérmes reményekkel telve. SajJLOS, nemcsak a reményeim voltak vérmesek, de jómagam is. Ez akkor általános kórtünet volt Délame rikában, valószínűleg az olcsó fagyasztott húsok túlzásba vitt élvezése következtében. Ijesztően magas vérnyomásom kevés jóval biztatott s a messzi Magyarországból származott barátom, Mr. John Juhász többször figyeímeztetetf: — Ne hanyagold Joe, erigy orvoshoz és vágass magadon eret, mig nem késő. — Ez a Mr. John Juhász kissé titokzatos életet élt Braziliában, s ha kérdezték tőle, hogy mivel foglalkozik, kitérőleg váaiszolt: — Vannak rokonaim Európában. — Velem szemben közlékenyebbnek mutatkozott, és elárulta, hogy egy magyarországi agglegény unokaöccse az, akitől sűrűn részesül anyagi támogatásban

1...' Hogy azonban az eseményeket össze ne zavarjam, visszatérek a vérnyomásomra. Nem mentem vele orvoshoz. Hogy tudtam, nem sejtettem, hogy elgondolásom annyira aktuális és annyira közeli igazolást fog találni az események gyors fejlődésében. A mult évi márciusi ünnepen szólottam imigyen a hallgatósághoz: »Nektek fs iparos-polgártársaim! meg fesz még a nagy küzdelmetek a jogosulatlan és egészségtelen ver^ sengés sok mindenféle fajtájával! De jövőbe látó szemem legborzalmasabb küzdelemnek azt látja, ami reátok vár: a gépszörnyetegek, az ipari tankok ellen!." Oh. nem azt mondom hogy legyetek géprombolók. mint a reformáció kezdeti stádiumában nekihevü.t fanatikusok kép-rombolókhá aljasodtak... stb. stb.« Ezt én 1930. március 15-én proklamáltam és azóta Ghandt. 400 millió hindu szabadsághőse és mártírja már a börtönben ül, többek között ugyanezen jelszónak a terjesztése miatt! Ki ne tudná' hogy a hindu nemzetnek ez a prófétája passzív ellenállással akarja megtörni Anglia kényuralmát és az idegen gépipar termékeinek bojkottja áltat "akarja szabadságküzdelmét diadalra vezetni! Tanai között első helyen áíí'az é'etviszonyok leegyszerűsítése és a túltengő gépipar megrendszabályozása s kellő mederbe való visszaszorítása. Az elgondolás nagyon egyszerű és áttekinthető. 1 A túltermelést' és a munkanélküliséget a gépek elhatalmasodása idézte fel. Nagyon egyszerű. Ha p. o. egy ipari terméket annak előtte 3000 kézimunkás állított elő és ugyanazt a terméket most 300mim kás tudja előállítani gépek segítségével, a'kkor csak ennél az egy cikknél 2700 ember maradt keíj nyér és munkanélküf. A gépek megszűntek észközök lenni. Konkurrensei IetleK magának az embernek. Ipari tankokká váltak, amelyek könyörtelenül hengerelik le a kézi- és gyalog-szeres emberek százezreit és millióit!!! Igy következett be az a szomorú helyzet, hogy Németországban ez idő szerint négy és félmillió ember áh munka és kenyér nélkül. Angliában másfélmillió... Persze 3 csak azokat számítva, akik nyilván miért ? Tradicionális alapokon nyugvó családom nemzedékről-nem zedékre elkerülte az orvosokat. Az öröklött ellenszenv bennem még jobban kifejlődött nagyképű tudálékosságuk és kezelésük iránt. — Az életeméit komolyan aggódó magyar barátomnak ekkor eszébe jutott valami s levelet irt érdekemben egyik távoli rokonának nazájába. Azt mondta, hogy él az otliani vizekben egy igen kedves állatka, az ugynevezeft nadály, mely kiválóan alkalmas a vércsapolási müveletekre. Minf mondta, emiatt nagy népszerűségnek örvend, a babonás falusi nép szent áUaínak tart ja s a városokban »;nadályt, asszonyok inadályt!« kiáltással árulják^ az utcákon. De kapható a jobb gyógyszertárakban is. Megjegyzem, a nadály Braziliában sem ismereten, de az itteni példányok hatalmasak, csípésük után nem áll el a vér és valóságos életveszélyt jelentenek arra, akibe egy is beleragad. — Szorongva vártam az esttíeiges küldeményt és hat hét múlva meg is érkeze t címemre két nadály egy közönséges levélboritékban — — döglötten. Mindkettőnek laposra volt nyomva a feje s szorosabb vizsgádat után megállapítottam, — hogy a kisebbik még Magyarországon, a feladás alkalmával lett agyonnyomva a postabélyegzővel, a másik, jóval fejlettebb példány pedig Rio de Janeiroban, ugyantsak a postabélyyegző által, ahoi is megportózták a küldeményt. Tisztán ki lehetett venni a két hulla összeroncsolt fején a magyar bélyegző kerek és a brazil bjélyegző igllegzetes körvonalait és betűit. (Szóval azt is tudtam, hogy melyik állat melyik napon pusztult el, de hogy a szerencsétlenségért a távoli /rokont felelősség nem terhelte, azt a boríték külsején olvasható »Vigyá zat! Nadályok!« felírás is bizonyította. — A hosszú várakozás után éit csalódás annyira leverőleg hatott rám, hogy tervbevtttem mindkét nemzetiségű posta ellen a kártéri/tési eljárás megindítását. John Juhász azonban a magyar postát ille(tőleg lebeszélt a dologról, mivel a 'világhírű magyar posta nem tehet a sajnálatos eseményről, sőt az általa agyonbélyegzef t nadály is csak azt bizonyija, hogy mennyire a 'íelladata magaslatán áll. A le vele tj felvevő hivatalnok ugyanis tudta, hogy a két vizhez szokott állat a 'tengerentúli utazást nem fogja kibírni egy száraz borítékban, tehát az egyiket azonnal megölte, hogy a másik útközben ainnak vérével táp lálkozhassék s igy legalább egyet kapjak kézhez épségben közülük. Beláttam hát ennek az érvelésnek a helyességét s mig köszönőlevelet ihtézitjem a Magy. kir. postához., pi /brazíliait haladéktalanul b£pö-' röltem. — A főtárgyaláson elsősorban azt igyekeztem bizonyítani, hogy a rio de janeiroi postahivatal jogtalanul leletezte meg a borítékot, miután azt előzőleg a világhírnévnek örvendő magyar posta rendben fel_ vette. Mert kétségtelen, hogy a büntetőbélyeg felragasztása okozta az|dletben maradt nadály tragikus halálát. A hetekig tartó utazástól eltikkadt állat érezve az uiontian