Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-25 / 20. szám

JsflrtWIDÉK. I MI NIII •WIÍI T WII I IIIII vannak tartva... De hányan ínég hányan tengődnek hasonló sorban elrejtett fafvakban, nyilvántartás nélkül... Már pedig ha Németor­szágban 4 és félmillió munkanél­küli van nyilvántartva, az legalább 10 millió kenyérnélkülit jelent, — mert a munkanélkülinek családja és gyereke is van... Ez pedig azt jelenti, hogy a birodalom 70 mil­lió lakosából a családfentartónak számító kb. 30 millió ember a sai­ját családján kivüi még további 10 millió kenyértelen embert kény­telen eltartani, vagyis minden két kenyérkeresőre egy tőle idegen kenyérnélkülinek "a gondja neheze­dik. Társadalombiztosító, ínség­akció, munkanélküli segély stb, stb. címeken... Hát itt meg keli állani és a dolog mélyére tekin­teni. Mi, mezőgazdasági állam eddig még csak megvoltunk valahogy. Márciusi beszédemben még csak az iparos polgártársakhoz intéz­tem szózatomat!!!! Azóta azonban nagy dolog történt. Á termelés túlhajtott racionali­zálása hirtelen és váratlan átcsa­pott a mezőgazdasági térre is. Egy­szerre azon vettük észre magunkat, hogy búzában, rozsban stb. termé­nyekben váratlan nagy túltermelés mutatkozik és az árak felére, har­madára csökkentek. Olyan ala­csonyra, hogy azzal a mi szántó­vető gazdáink a versenyt állani nem' tudják és pár év alatt feltét­len belepusztulnak a hihetetlen ol­csó versenybe. Honnan jött ez az egyiptomi csa­pás?? i. Én nem tudom, hogy arra hiva­tott vezető emberek látják-e vagy nem, vagy csak nem akarják látni Vagy alusznak, vagy nem hallják, Vagy talán csak nem akarják... Én ott látom és ki is merem ki­áltani: ott látom ennek a rette­netes nagy világ-válságnak az okác, a gépekben, a mezőgazda­ságra is átcsapott gép-tankokban, aime'yek lehengerelik a kézi és iga­vonó erőveí dolgozó milliók mil­liós tömegeit!! Olvasom, hogy Kanadában mái repülőgépről vetik a búzát. Ez azt jelenti, hogy egy nap alatt egy géppel 4—5 ember 1000 hold te­rületet is be tud vetni. 990 ember (marad azon a napon a gép miatt napszám, illetve munka nélkül. Azt is olvasom, hogy a szovjet évek óta évente 100000 uj mező­gazdasági traktort állit a kollek­tív gazdaságokba!! Hát innen a hiba!!! Innen a túl­termelés! Innen a leküzdhetetle­nüi oicsó verseny 1 Innen a munka­nélküliség éj innen a kézi és iga­erővel dolgozó magyar gazdának kétségbeejtő helyzete! Tessék hozzávenni azt is, hogy a traktorok, repülőgépek maguk se fogyasztanak abrakot!! Az is mind meg fesz takarítva és piacra kerül' fokozni a dumping és a túlter­melés ijjesz tő kártevéseit!!! Itt látom a baj rettenetes forrá­sát. Ami most már bennünket is a szivünk gyökerénél érint, mert j mi főképen mezőgazdasági ál- j lam vagyunk... s Miképen lehet ezen segíteni?? | Kérdezheti valaki. A felelet nagyon pesszimista. > Ezen a bajon mi. magunkban segít V teni nem tudunk. Itt az egész kul- | turvilágnak össze kell fogni. Egy világválsággal szemben egy ország nemi izolálhatja magát. — Azok, akik nagy technikai beren­dezésük mellett fölényben vannak, azok önként, maguktól nem igen fogják magukat rászánni a vissza­fejlesztésre. Ilyen józan belátás­hoz hosszú, nagyon hosszú idő, — v agy pedig a többi szenvedőne|ml­leteknek erélyes összefogása és ellenszegülése szükséges. Mikorra várhatjuk ennek bekövetkezését?? Annak csak a mindentudó jó Isten lenne a megmondhatója!! Szerény megítélésem szerint itt évtizedeken belül javulás alig vár­ható. Addig pedig bennünket tönkre tesz és végképen elmerit a végzetes konjunktura. Nincs tehát más hátra, mint — belekapaszkodni nekünk is a kül­lőkbe! Az ágaskodó és ellensze­gülő rögöcskét a rettentő tank palacsintává hengereli. Bánmilyen groteszk is, amit irok, — mégis ugy van. Nekünk is bele kell kapaszkodni a küllőkbe, ha nem 1 akarunk palacsintává lapulni! Ami más szóval azt jelenti, hogy nekünk ís bele kell addig illesz­kednünk a versenybe tehetségünk és minden tudásunk szerint s ad­dig, aimig az összes nagy világ be nem látja végzetes tévedését, — nekünk is igyekeznünk keli a POLLO rn 02&Q< Szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Az évad legnagyobb sikerű hangos uj operett újdonsága SZIVEK MUZSIKÁJA Kiséró mű sor: Kandúr Peti hangos trükk filmje. Hétfőtől—szerdáig 20R0—ffUBU #sTOM MiX egy műsor keretében. I Zoro-Hurn, mint illemtanárok H felv. II. Tom Mix a Texig rémo 8 felv. 1931. január 24. termelést racionalizálna, gépekkel és imodern alapokon! És áthárítani az ebből folyó embertelen következ­ményeket a nálunk is gyengébbek? re, a nálunk is készületlenebbek­re... Kegyetlen szó ez, de a saját bőrünk megmentése végett végső erőfeszítéssel és jobb meggyőző­désünk ellenére is ezt keli művel­nünk!!!! Az emberiség azután majd csak rá fog jönni lassanként a világ­gazdaságot emésztő bajok forrá­sára és valahogy, valamiképen csak észre tér egyszer! Addig pedig Ghandi ülje aimia­ga börtönbüntetését és szenvedje martin amos fogságát. írják, hogy a fogságba magával vitte kis kézi szövőgépét. Magát a«. vitte ezt a szent szimbólumot, jel­képezve az emberi munka szentsé­gébe és méltóságába vetett ren­dithetetlen írtét és a gépi munka megvetését. Ez a szimbólum lesz hivatva megértetni a világ nagy nemzet­gazdászaival, hogy az emberi mun­ka nagy közgazdasági érték és büntetlenül nem szabad annak sza­badságát kiszolgáltatni a lélek nélküli gépek szörnyű versenyének és szabad prédájának! Szabadságharcot hirdet az emi­(beii munka megbecsülése és fel­szabadítása érdekében a gépek elleni! I Sorsa: emberi sors!! Egyelőre a börtön! Valamikor a világ meg­váltóinak pantheon ja!!! Talán még valamikor magam is bejutok — ha nem is a mártir­börtönbe, de legalább a — városi képviselőtestületbe! K i adó egy nagy és két kisebb ü'tethelyiséQ bármilyen célra, irodának is meg­felel. Cim Vay Ádám utca 9. sz. (beot az udvarban.) 256—3 felragasztott bélyeg nedvességét, bizonyára boldogan irányította od P a fejét és ekkor történt a szeren­csétlenség. — Pechemre a posta képviselő­jének sikerült ezzel szemben beiga­zolni, hogy a kritikus portózás in­dokolt volt ügyfele részéről. Kijelen tette, hogy távol áli tőle a tény­leg kifogástalanul működő magy ar *postát mulasztással vádolni, _ itt egy végzetes és előre nem sejthető vis maiorról van szó. Az életben levő nadáiy ugyanis az utastársa véréből módfelett meghízott (amit aránytalan fejlettsége is bizonyít I) és ez okozta a levélboriték máskü­lönben érthetetlen utólagos meg­sulyosbbodását. Bár maga a pör kártérítési követelésemnél fogva polgári jellegű volt, jelentőségére való tekintettel a legfelsőbb brazil esküdtszék tárgyalta azt és hároimr napi izgalmas vád- és védbeszé­dek után a posta győzelmével vég­ződött. A perköltség, amit fizet­nem kellett, tetemes összegre ru~ ígott, a nadályokat boncoló tör­vényszéki orvosszakértők díjazását és más mellékkiadásokat figyelem­be véve. Ez volt az emlékezetes brazíliai nadályper, mely annak ide jén nagy port vert fel az amugyis esőtlen és homokos Délamerikában. — Kevéssel ezután történt, hogy Mr. John Juhász magyar barátom, akinek ugylátszík nemcsak Európá­ban, de Amerikában is voltak ro­konai, egy őserdőt örökölt. A fia­tal és csinos őserdő Rio de Jane-' iro'ól északkeletre terült el a Missi­sipi balpartján, több mint ezeröt­száz fával. Ma ezt az erdőt a város­itól délnyugati irányban keU keres­ni, mivel már említettem, hogy a töiténet ideje a világháború előtti évekre esik s tudvalevőleg laz az (amp rikai viszonyokat is gyökerestői fel­forgatta. Ami viszont a Missisip­pit illeti, az Északamerikában fo­lyik ugyan, de egy akkori térképen én igy láttam feltüntetve s mivei elbeszélésemben szigorúan korhű (akarok lenni, kényeién vagyok eh­hez tartani magamat. — Barátom meghívására együtt mentünk ki az őserdő megtekinté­sére és leltározására. Pontosain 1577 fát olvastunk össze, de talál­Itunk valami olyat is, ami engem rendkívül meglepett. Az egyik fa ágas-bogas részein hatalmas fész­ket fedeztem fel, benne egy vámpír családdal. A selyemszárnyú, éjjeli madarak magukkal tehetetlenül fe­küdtek a fészekben és én boldo­gan konstatáltam, hogy nincs többé szükségem nadályra i A vámpír ugyanis eleven állatok vérével táp­lállkozik, finom csőrével kiszívja (éjszakánkint az áldozatai vérét. — Eddig nem tudtam, hogy ez a kive­szőfélten levő rí ka madár Délame­rikának ezen a vidékén is létezik. Alzotnml mellemre szorítottam az egyik madarat s az igazán bájos állat pompásan megcsapolt!! Ugy éreztem magam, mint aki újjá­született. — Két hét múlva hatalmas te­herautók járták be a főváros utcáit, furcsa kalitkákkal megrakva és az autókról kikiáltók ordították a tömegekbe: — Vámpírt, asszonyok, vám­pírt!... — Könnyű kitalálni, hogy a kü­lönös felvonulás a mi érdekeltsé­günk körébe tartozott. Mintegy 640 'madarat sikerült összefőgatnunk' az erdőben, megszereztük Brazília területére a monopoliumot és egy pezo fejében bárkinek házhoz szál­lítottunk egy napi használatra egy madarat. Természetesen végleg •nem pdtuk pl 1 az értékes és ritka állatokat, csakis használatra köl­csönöztük ki, amit vá'lalatumk neve, a Vámpirkölcsönző RT. ís tanusi­jtott. — Az üzlet remekül ment, mond­hatnám prosperá't. A rengeteg vérmes ember felmondott házi­lorvosánaík, s a vámpírok egykettő­re óriási népszerűségre tettek szert fájdalommentes vércsapoÚ­suk révén. Rövid másfélévi műkö­dés után kezdtek bennünket a gazda gabb brazil állampolgárok sorában emlegetni s cégtársam, Mr. John Juhász már az európai kirendelt­pégek gondolatával foglalkozott, a mikor az Állami Betegsegélyző In­tézet személyében váratlan és vég­zetes ellenfelénk támadt. — A braziáái Betegsegélyző ak­koriban halLatlanlul zilált anyagi viszonyoknak örvendett. Betegebb volt, min * valamennyi tagja együtt­véve és állandó segélyezésre szo­rult. Valószínűleg szanálni akarta magát rovásunkra, de lehet az is, "hogy az orvosok áskálódtak eL ltenünk, elég az hozzá, hogy egy délelőtt meglepő tartalmú felhí­vást kézbesítettek irodánkba- A lényeg körülbelül az volt, hogy mi­Ultán a vámpírokkal mi nem keres­kedünk, csak kölcsönözzük azokat mint más kölcsönző intézetek a zsá­kot vagy szmokingot, de utóbhjak­üaal ellentétben a vámpírok élőlé­nyek, világos tehát, hogy igy ezek a mi érdekeinket szolgáló alkal­mazottak s ezért kötelesek va­gyunk azonnali hatállyá* bejelen­teni őket a tagok sorába és visz­szamenőleg megfizetni az eddig el­maradt tagdijakat. Először jót ne­vettünk e hihetetlenül vakmerő és szemtelen követelésen, de a zakla­tásoknak elejét veendő, el entmond­tunk és igy ismét összekerültem a legfelsőbb brazil esküdtszékkei. — Hogy rövid legyek, ezt a pert is elvesztettem. Az utolsó pillanatig fölényesen győztem igaz­ságunkban, hisz ha el is fogadják (tényként a vámpírok alkalmazott-' minősítését, mégsem vonatkoztat­ható rájok a bejelentési kötele­zettség, mert azt emberi lények ré­szére állították fel. Ugylátszik azon ban, a legfelsőbb esküdtszék ösz­szeesküdött ellenünk, mert terje­delmes indokolásában ugy fogta fel a dolgot joggyakorlat szem­pontjából, hogy a vámpírok fog­lalkozásuknál fogva embervért sziv­bak, embervér kering tehát ereik­ben, minélfogva az emberi lénytk­re szabott paragrafusok rájuk néz­ve is kötelezőknek mondandók ki. A vér a jellem — úgymond — az ad jelleget, szint és ösztönt a lé­nyeknek. Ha egy állat embervérrel rendelkezik, minden bizonnyal a beegségtei is emberszerüek lesz­nek, ami kizárja az állatorvosi ke­zelés sikeres lehetőségét, de igenis megköveteli az emberorvosi, íelen esetben a kerületi betegsegélyző­orvosi beavatkozást. Ez volt a hír­hedt első brazíliai vámpir-pör, — ir.eliyei annak idején nemcsak a délamerikai lapok, de az Egyesülj

Next

/
Thumbnails
Contents