Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-14 / 284. szám

2 JiVíKYIBÉK. 1930. december 14. válság közepette is meghozza egyebek mellett azt az áldozatot, hogy mellőzi az aratógépek alkai- ínazását az arató munkásság téli kenyerének biztosítása érdekében, addig a gyáripar — 'érzéketlenül a rendkívüli 'időknek mindnyá­junktól áldozatokat követelő szo­morú tényei iránt — most is csak özzat'a rideg számítással foglalja e; magát, hogy mikben tudná keve­sebb munkáskéz foglalkoztatásából is a konjunkturás idők hasznát elő­állítani. Történik mindez akkor, amikor a honi gyáripar még, min­dig a vámviszonyok és kartel- egyesülések fedezékei mögül 'fü- työrész a külföldi versenyre, a vi­lágversenyben védte'enül Ieteritett ; magyar mezőgazdaság nyakára pe | dig még mindig szerb tengerit, román zabot ésv csehszlovákiai tej- ■ termékeket importál a kereskede- . lem. 3 M. Háziipar és iskolánkívüii népművelés Irta: Pisszsr János. Szabolcsvármegye Törvényható­sági Iskolánldvüh Népművelési Bizottsága, e hó n-én, Mikecz István alispán ur elnöklete mel­lett, a kitűzött cél magasztos vol­tától 'áthatott, lelkes gyűlést tar­tott. Ezen a gyűlésen, többek között szóvá tette Énekes János prépost- prelátus kanonok ur azt a mélyen elszomorító valóságot, hogy a fa­lukban, a tanyákon,, a télviz ide­jén nem tudnak 'az emberek mivel foglalkozni, különösen a mai mun kaszük világban. Az elmúlt nyár­nak amúgy ts szűkös kereseti viszo­nyai mellett, a tér" borzalmainak kitett lakosság csak gondolatainak élhet, amelyek azután oda terelőd­nek, hogy kivándorlásra készte­tik a lakosságot abban a remény­ben, Iiogy másutt találhatnak mun­kát, keresetet. Kényszerű tétlen­ségükben, — amikot a kivándorlást egyrészt korlátozzák, sőt tiltják is a külállamok, itthon pedig a lehe­tőségig szükitik a lehetőséget, — szinte rabszolgáknak .érzik magu­kat. Szükséges tehát, — úgymond —• hogy a népművelés keretében ta7 láljon módot a bizottság arra, hogy a falusi és tanyasi nép, háziipart tanuljon, ezzel "önmagát ellássa munkával, 'kereseti lehetőséget, és igy jobb megélhetést találjon. A hazai 'ipari szükségletnek ellátásá­ban is kedvezőbb feltételek volná­nak ezúton teremthetők, az ipari import szűkíthető lenne, ha vidé­kenként más és más tömegcikkek készitésévei foglalkoznék a lakos­ság, amint az más vidékeken is fel­található. Ezt az elsőrangúan életrevaló gondolatot a bizottság magáévá tette és működése körébe felvette. A mezőgazdasági munkásság té­li foglalkoztatása, még a jobb időknek is szükséglete volt volna.' A felvidéken még az ipari munkás­ságnak is, sok helyütt két kita- I nult mestersége volt és talán ma | is van. Ha az u. n. idénymunkások I munkaszüneteit és igy kényszerű 1 munkanélküliségét tekintjük és számba vesszük azt a veszteséget, amit e munkások a saját jövedel- j műk, de általában a nemzeti ter- j melés hiánya fofytán a nemzeti jövedelemben is vesztenek, akkor máris nagy kárral "kel .Vámolnunk. Ha azonban ezekhez meg hozá sá- mitjuk à nem termiért, de éppen , ezért idegenből hozni kényszerült , ipari cikkeknek értékét, akkor pan- j tos adatok és kalkulációk nélkül is olyan bűnös nemtörődömség­ből származott kárt kerl ‘látnunk, amelyet tovább száporitam nem szabad. A csonkaország területén is, sok­sok helyütt kell ézirányban pó­tolni a mulasztottakat. De talán SzabolcSvármegyében is nagyfon- tosságu, hogy megteremtessék az a háziipari foglalkozás, ameíy téli munkát és elfoglaltságot biztosit, mert itt, alig beszélhetünk még háziiparroí, amelyet a nép gyako­rolna. folnanimedi községnek volt egy főjegyzője, aki meglátta ezt a téü tétlenséget, a maga földművelő községének lakosságánál. Mozgal­mat indított, hogy téli háziipart teremtsen. Elbeszélte ezt a cél­kitűzését és ef azt, hogy miként sikerült terve. Egyszerű, könnyű és könyen elkészíthető házi cipőknek készítésére igyekezett megtanítani a fiatalságot. A község a szüksé­ges készpénzsegélyt megadta, he- Iyiséget is bocsátott rendelkezésre. »1 utyi«-nak hívták a cipőket, ma »strandcipőknek« nevezhetnők. A főjegyző nőtlen ember lévén, maga tanulta meg először a »tutyi« készí­tését, valahol egyik nyaralása al­kalmával. ‘A falu ifjúságát is maga tanította. Nehezen ment a háziipari mun­kás toborzás a faluban. Nagy fá­radtságába került, amig a szo­kott téli tétlenség gondolatát is megtörte. Egyenként szállingóztak a tanulni vágyók. Szégyenkezve, félve a többiektől, akik ki is gú­nyolták a tanulókat. Biztatással, kemény szóval, jövedelem és kere­setnek reménye felkeltésével, las­san bár, mégis szaporodott a mun káslétszárn. Piaca is volt az áru­nak, mert azt is teremtett a fő­jegyző. Amikor már rendszeres munka folyt, megrendelésekkel is felke­resték a kis »tutyigyárat«. A ki­tanult és téli keresettel "bírt mun­kások büszkén lépkedtek a falu ut­cáin. Jobb ruhákban, jobb cipők­ben, jobb táplálkozás mellett, mint az őket kigunyolók jártak. Megtört a jég. Mind több és többen jelent­keztek »tutyit csinálni«. A megren­delések nagysága és száma nőtt. A fiatalokat követték az öregek is és vigan készült a »tutyi«. Volt téli kém et, megelégedettség. Meg­szűnt a (munkahiány, a gond, az elé gedetlenség, a kivándorlásra vá- gyás. »Dologidőben«, tehát tavasztól őszig, a »tutyigyár« zárva volt. Ak­kor a mezőn volt mindenki, "hogy ősszel ismét bevonuljon. így beszélte ezt el ne'kem a fa­lu akkori főjegyzője, akit azó » már Isten magához szólított, még az 1915-ös esztendőben. Elbeszélését azonban nem feled­tem el. Megírtam ezt még akkoron a Nyirvidékben is, abban a remény ben, hogy talán meghallgatást ta­lálnak szavaim. Node, akkor más dolga volt a magyarnak. "Télen is, nyáron is. És akkor más volt a- »mentalitás«. Akkor az a titkos és sokszor kimondott gondolat jár­ta, hogy bár eltartana még egy évig a háború!! »Hej, de rendbe kerülnék!« Sokaknái volt ez hall-*- ható! Konjunktúra volt! Jó ára volt búzának, bornak, marhának, csibének, tojásnak, malacnak, hí­zónak! Dűlt a pénz! Volt minden bőven, a téli munkahiánynak: oda se neki! . Az a talaj nem voit alkalmas a »mag« befogadására! Ma más világ járja! Most a »pénz« háborúja folyik. Megszüle­tett a gond, a baj, a munka- és keresethiány. A »tél« rettenetessé vált. Ma mindenkinek szűkén áh y a szénája. I Talán ebben a talajban, ha ei- I vetjük, kikéi a »mag!« I Nem szabad késni vele! szetesen nem ok nélkül csinálta igy ezt. Tudta, hogy az igazgató, aki a magánéletben egy rideg üzletem­ber, egy drágán megfizetett dol­got tökéletesen a sajátjának fog te­kinteni és igyekezni fog azt kiél­vezni is, hiszen, ha nem tenné ezt, akkor az érte adott összeg kidobott pénz lesz. S az »üzlet — üzlet« jól" ismert elvére alapított lélektant kísérlet fényesen sikerült ! Az igazgató minden este azzal a tu­dattal tért nyugalomra, hogy ő most egy háromezer pengős álmot fog jogosan kihasználni és azóta remekül is alszik. — Szinte hihetetlen — állapí­tották meg egyhangúlag' a hall­gatók, ami azonban nem azt jelen­tette, mintha egy pillanatig is ké­telkedtek volna a Karfiol szavai­ban. A történet valódiságára ga­rancia volt az előadó rovatlan múltja é s közismerten korrekt egyénisége. A házasságszédelgő Jegenye azért megkockáztatott egy kér­dést : —■ Hol van itt a becsületesség ? Hiszen azzal kezdted, hogy az ön­tudatlan becsületességről fogsz be­szélni ? — Most fogok rátérni — kiál­tott élénken Karfiol, miközben a másik, kettő rosszaló pillantást ve­tett Jegenyére. — Ugyanis az or­vos ezekutátí megmagyarázta az én álmatlanságom igazi okát is. Álmot eladni épugy, mint megvenni, a valóságban nem lehet. Este öntu­datomul is jelentkezett egy homá­lyos ráeszmélés, hogy Karfiol, te eladtad az álmodat, neked nincs jogod az alváshoz, kaptál érte 3000 pengőt és passz !... Ha figyelte­tek eddig, könnyen megértheti­tek, hogy ez a bensőmben kelet­kezett érzés parallel volt az igazga­tóéval, illetve azzal ellentétes, mondhatnám úgy : az ő esténkinti érzésével szemben nekem megvolt a magam negativ érzése. Ismét­lem és hangsúlyozom azonban, hogy nem képmutató módon, aka­rattal lett úrrá rajtam ez a lelkiis­mereti érzés, hanem reflexszerben és tudatalattisággal. Ez tehát a tu­datalatti becsületesség, amely saj­nos, rpitam kívül csak nagyon ke­vés embernek jutott osztályrészül -— fejezte be kétségtelenül érdekes elbeszélését Karfiol. — Bámulatos — jutott először szóhoz Regőcze. — És hogy sze­rezted vissza ismét az álmodat ? — Nagyon egyszerűen. Az ideg­orvos kifejtette előttem, hogy a Li­getben kötött szerződés nem lehet érvényes, hiszen sem tanuk, sem ügyvéd, de még csak közjegyző sem.volt jelen annak megszerkesz­tésénél. Tehát a 3000 pengő visz- szaadása nélkül is jogot formálha­tok továbbra is az álmomra és tényleg, azóta Ugyanúgy tudok aludni, mint tudtam ama emléke­zetes ligeti éjszaka előtt — hallga­tott el végleg Karfiol a többiek leplezetlen csodálata közepette. — Hiába, ez a Karfiol tényleg egy ritka becsületességü ember — (ismerte el magában Irinyi, a zseb­tolvaj és megelégedetten nyúlt bele egy szivarért a Regőcze-zsebébe .. . Nag 1 érdeklődés mellett tartotta meg az £v. Máegyíet első rendes közgyűléséi A nyíregyházi Ev. Nőegylet 1928 szeptember 4-én határozta el meg­alakulását s a végleges megalaku­lásig ideiglenes tisztikart válasz­tott, amelynek feladata volt egy­ben az alapszabályok elkészítése s a hiterősitő és karitativ munka programmjának általános, nagy vo násokban való megállapítása. Az alapszabályokat a belügyminiszter a napokban erősítette meg s kül­dötte meg dr. Geduly Henrik püspök utján a Nőegyletnek, ezzel megnyílt a lehetőség arra is, hogy összehívják az első közgyűlést s megválasszák véglegesen a tiszti­kart. A közgyűlésen, amely csütörtö­kön délután 5 órai kezdettel a köz­pont; elemi iskola tanácstermében volt, az egyház nőtagjai nagyszám­mal jelentek meg. A közgyűlést megelőzőleg egyházi ének után Ge­duly Henrik dr. püspök lélekemelő imádságban kért áldást Istentől a Nőegylet munkásságának további folytatására. A közgyűlést dr. Geduly Henrik- né elnök nyitotta meg, vázolva a Nőegyletnek eddigi tevékenységét. Majd felkérésére Weiszer Gyula leánygimnáziumi tanár a titkári je­lentést, Krieger Mihályné a pénz­tári jelentést, Izsay Károlyné és Takács Karola a számvizsgáló bi­zottság jelentését olvasták fel. A jelentések adatszerű meghall­gatása is élénk fényt vetett arra a csendben munkáló, de annál több melegséget árasztó tevékenységre, amely az ev. Nőegjiet tagjai em- berszeretetének, áldozatkészségének bizonysága. Jól eső érzéssel hall­gathatták a megjelentek a jelen­tésnek azt a szakaszait, amely a karitativ tevékenység egyes fejeze­teinek képét tárták fel. Ilyen ki­emelkedő mozzanat volt az egyesü­let életében az, hogy az elmúlt ka­rácsonyi ünnep alkalmával 30 fiút âP0lii>0 WOZG Szombaton 5, 7, 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor A szezon legnagyobb artista és bűnügyi drámája : „TrapéíÜl vérző porond Paul Richter és a berlini Wintergarten artistáival a főszerepben Blister és Repülés burleszk attrakció. Hétfőn, kedden 5, 7, 9 órakor Greta Garbo egzotikus filmje Vad orchideák (Hangosan) Partnerek : Lewis Stone és Nils Asther Hangosan Kutya burleszk attrakció.

Next

/
Thumbnails
Contents