Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-14 / 284. szám

Nyíregyháza, 1930 december 14 * Vasárnap

Áré 16 fillére

jL J. évfolyam 284. szám

vTílPTT

M JLJÜX!>x\t

POLITIKAI NAPILAP

Előfizetési árak helyben és vidéken :

E*y hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20°/o engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f.

Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR

Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon : 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Poatacheque 29556

Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2.

Megjegyzések a Bedeaux-rendszerhez

Amilyen világjelenség a gazdasági válság, ugyanolyan egész világraszóló törekvés a termelés racionalizálása. Ennek egyik eszköze az úgynevezett Bedeaux-féle termelési rendszer. A ml vidékünkön valószínűleg kevesen vannak, akik ennek az idegen elnevezésű újdonságnak a lényege iránt érdeklődtek, mert egyrészt nálunk nincs nagy gyáripar, másrészt a mai élet épen elég gondot ad kinek-kinek a saját foglalkozási körén belül is. így legtöbbnyire csak azzal érték be a vidéki újságolvasók, amit erről a titokzatos uj rendszerről a lapok közöltek: Most ebben, majd abban a fővárosi gyárban léptek sztrájkba a munkások a Bedeaux-féle termelési rendszer bevezetése miatt. — Már ebből is gondolható, hogy ez az ujitás nem a munkások, hanem a gyárosok hasznát szolgálhatja. A Bedeaux- rendszer lényege pedig valóban nem is más, iránt a munkások munkaerejének erőltetett tempóban való foglalkoztatása és (bizonyos uj munkaegységek alapján végzett ellenőrzés által) fokozottabb kihasználása.

Praktikusnak kell mondanunk a termelés biztonsága és rentábilis vofta szempontjából minden olyan ellenőrzési eszközt, amely a legnagyobb üzemekben is távol tartja az amerikázás lehetőségét és biztosit afelől, "hogy minden munkás becsületesen, lelkiismeretesen szolgáltatja azt a munkamennyiséget, amely az általa élvezett munkabér reális ellenértéke. Amikor azonban a munkabérek munkára átszámított »reális ellenértékéről« beszélünk, be kell ismernünk, hogy ez nagyon relativ fogalom és kiszámítása függ attól, hogy akik a szá-* mitást végzik, mennyi profitra tartanak számot s helyesen aránylik-e lelkűkben a haszonvágy a mások iránti erhberies belátáshoz, valamint a nemzeti társadalom érdekeinek respektálásához.

Hogy aggodalmainkat e téren a magyarországi hagy gyánjvarrai szemben indokoljuk, elég volna megismételnünk azt a néhány adatot, amelyet hivatalos források mutattak ki a napokban és amelyek épen tegnap a képviselőházban is szóba kerültek. Ezek az adatok a következők: A magyarországi nagy

m

ipart kézben tartó pénzintézetek és vállalatok vezérigazgatói soia- ban a leggyakoribb az olyan, akinek fizetése ötszörösen, sőt nyolcszorosán is meghaladja egy magyar miniszter fizetésének teljes összegét. Egyik gyárvállalatnak a vezérigazgatója példám 268 ezer pengő fizetést húz, anélkül, hogy a legkisebb kötelezettséget érezné a munkanélküliség csökkentése terén. Sőt olyan vezérigazgatót is bemutatnak a hivatalos adatok, akt 248 ezer pengő évi 'fizetést élvez, de nem átallotta a multko- rában felkeresni 'a kereskedelmi minisztert és az állam kasszájából 200 ezer pengő szubvenciót kérni. Jó szerencse, hogy Búd miniszter nyíltan megmondta a helyes választ: Szállítsa le az gazgató ur á fizetését békebeli paritásra és máris megtalálja azt az összeget a vállalat számára, amit az állami kasszából kér.

Ne is hánytorgassuk ezekután a régebbi példákat, amikor ipar- fejlesztési kedvezményekkel és szubvenciókkal élhalmozott vállalatok rájöttek, hogy kifizetőbb üzlet ha a kockázatos termelés helyett mindjárt elosztoznak az elosztható szubvenciók felett s ebből'kiindulva százával bocsájtották ei münkásaikat a leépített üzemekből.

A tudatalatti becsületesség

Fantasztikus történet.

•— A »Nyírvidék« eredeti tárcája. — Irta: Heves Ferenc.

A külvárosi kávéház törzsasztalánál egy merőben szokatlan és elvont témáról : a becsületesség fogalmáról folyt a vita. A szót természetesen Karfiol vitte, annál is inkább, mivel ő volt a társaságban az egyetlen, aki még nem volt büntetve. Igaz ugyan, hogy nemrég ült 6 hónapot egy ingatlanforgalmi iroda kebelében elkövetett sikkasztásért, csakhogy Karfiol szerint egy olyan nagy sikkasztásért 6 hónap nem is büntetés.

— Hallgass, — szólt szigorúan Irinyire, a zsebmetszőre. ■— Mert te visszaadtad a pénztárcáját egy tönkrement iparosnak, az még nem jogcím arra, hogy elbízd magadat. Különben is honnan tudtad, hogy az az iparos tönkre van menve ?

— Üres volt a pénztárcája — mondta bizonytalan hangon Irinyi.

— Szóval azért adtad neki visz- sza ! — csapott le rá diadallal Karfiol. Irinyi zavarában nagy buzgalommal kezdte kavargatni a kávéját, ami annál is gyanusabb folyamat volt a részéről, mivel azt hiszem, mindenki tudja, hogy ő cukor nélkül issza a feketét.

. — Az egyik esküvőmön történt — szólt közbe most Jegenye, a házasságszédelgő, de Regőcze máris leintette :

— Ezt a históriát már többször hallottuk.

Regőcze gyáros volt. Egypengő- söket gyártott és tagadhatatlan, hogy ezáltal némi irigységnek volt kitéve az egyébként összetartó asztaltársaság tagjai részéről. Irigyel ték a foglalkozását, amely meglehetősen jövedelmezett és ennek dacára sem volt rá megadóztatva. AUitólag ügyes ügyvéddel rendelkezett, aki alkalomadtán be tudta bizonyítani az illetékes helyeken,! hogy a Regőcze üzlete sem fenékig tejfel. Az álllamnak könnyű, az nagymennyiségben veri a pénzt, tehát az előállítási anyagokhoz is olcsóbban juthat, mint Regőcze, aki kistételben és csak a saját használatára dolgozik.

Ami őt magát illeti, Regőcze ismételten kijelentette, hogy utálja a mesterségét. Hogy eddig fel nem hagyott vele, azt azzal indokolta, hogy szüksége van a pénzre, mert a tüdejét kell kezeltetnie. Az egy- pengősöket ugyanis Regőcze ólomból öntötte s tudvalevőleg az ólommal dolgozó embernek rossz a tüdeje .. .

A Jegenye letorkolásával támadt csöndet ismét Karfiol törte meg:

— Véleményem szerint — kezdte megfontoltan — az úgynevezett becsületes emberek mind képmutatók és érdemtelenek erre az elnevezésre, mivel ők öntudatosan és készakarva becsületesek. Az igazi becsületesség öntudatlanul jelentkezik, mint velem is megtörtént egy igen érdekes esettel kapcsolatosan.

Itt egy pillanatnyi szünetet tartott Karfiol. Leste az érdeklődést, ami ezúttal sem váratott magára.

Mindnyájan tudták, hogy Karfiol mestere a szónak, aki fiatalabb éveiben írással is próbálkozott, de aztán megkomolyodott és kizárólag az emberek könnyelműségére alapította az exisztenciáját.

— Körülbelül három évvel ezelőtt •— folytatta az előadását Karfiol — egy holdas nyári éjszakán valaki erősen fölrázott álmomból az egyik puhafából készült ügeti pádon. Azt hittem, hogy rendőr, de kiderült, hogy tévedtem. Az illető egy jólöltözött úriember volt, akinek exaltált arcából és beesett szemeiből azonnal őrültre következtettem. Ez a gyanúm csak megerősödött, amikor szaggatottan előadta jövetele célját. Elmondta, hogy látta, hogy én milyen jóízűen alszom egy fapadon is és, hogy hajj- landó 2000 pengőért megvásárolni az álmomat.

— Talán mondanom sem kellene, hisz ismertek engem, hogy azonnal esküdözni kezdtem, hogy egy ilyen álomért, mint az enyém, kevés 2000 pengő, magamnak is többe van .. . Szóval mit beszéljek sokat, 3000 pengőben megállapodtam a bolondnak hitt emberrel. Szerződést csináltunk a kötésről, én megkaptam a pénzt és az ismeretlen eltávozott. Természetesen az éjjel többé nem feküdtem vissza, hanem örömtől lázasan róttam az utcákat hajnalig.

j Karfiol ismét elhallgatott. A sűrű füstfelhőben megjelent a főpincér alakja s Irinyi mindnyájuk nevében ujabb nagymennyiségű feketekávékat rendelt. Azt mondaNytlvánvaló, hogy a magyar nagyipar üzletpolitikájában nem egészen teljes lelkiismereti megnyugvással szemlélhetjük az olyan uj 'rendszer bevezetését, amely a hazai ipari termelést elsősorban nem a tulhizott profitjövedelmek realizálása, hanem a még foglalkoztatott munkáskezeknek a kenyérhez nem jutók rovására történő fokozottabb kihasználása által akarja versenyképesebbé tenni.

Már többször rámutattunk arra a kiváltságos helyzetre, amelyben a hazai nagyipar — szemben sok más gazdasági ággal — át tudta mentem mindmáig horribilis profitját és át tudja hárítani ma is a közre, az államra, a fogyasztókra és az üzemeiben dolgozó munkásokra mindazokat a terheket, amelyeket ennek az átmentett profitnak a további sértetlen biztosítás? jelent. Most pedig, a Bedeaux- rendszer bevezetésére a fővárosban látott kísérletek után ugyan kinek nem jutna eszébe ismét, hogy a termelés racionalizálása s igy versenyképességének fokozása terén a nemzetpusztitó munkanélküliséggel vonatkozásban milyen eltérő a gyáripar magatartása a mezőgazdaságétól! "

Amig ugyanis a magyar mező- gazdaság még a mai értékesítési

nom sem kell, hogy a magáét persze cukor nélkül kérte.

— Másnap az egyik dunaparti hotelban vettem ki szobát. De mintha kicseréltek volna ! Hiába feküdtem le este a habfehér ágyba, álom nem jött a szememre ! Vergődtem egész éjjel, sőt másnap és harmadnap és negyednap is, mig végső kimerültségemben felkerestem a legismertebb pesti idegorvosok egyikét. Előrebocsátom azonban, hogy egy pillanatig sem hittem abban, hogy az álmatlanságomat az idegennek eladott álom természetszerű következménye, illetve annak értékesítésével beállott hiánya okozza, Mint a huszadik század embere, csupán a tagadhatatlanul furcsa esemény által felzaklatott idegeim reakciójának tulajdonítottam azt.

— Az ideggyógyász fokozódó meglepetéssel hallgatta végig elbeszélésemet és annak befejeztével hangos nevetésben tört ki. Elmondta, hogy az én titokzatos éjjeli üzletfelem nem más, mint az ő egyik páciense, aki évek óta súlyos álmatlanságban szenvedett s akinek a sok idegcsillapitó csak felőrölte a szervezetét, anélkül, hogy tartósabb javulást eredményezett volna. Belátta, hogy itt a legcélravezetőbb módszer az autó- szuggesztió útja lesz s ezért rávette, hogy egy éjszaka menjen ki a Ligetbe s vegye meg ott a legelső pádon fekvő embertől az álmát. S mivel az illető egy nagy- vállalat dúsgazdag igazgatója, kikötötte, hogy minél magasabb ösz- szeget fizessen az álomért. Termé-