Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-07 / 279. szám

Ara 16 fillér. Nyíregyháza, 1930 december 7. <» Vasárnap . évfolyam. 279. szám. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20°/o engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapitotta: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime • Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Építkezési takarékegyletek Irta: Vitéz Jármay Pál dr., a TÉBE titkára. Az építkezés, főleg a családiház építés, saját otthonépités finan­szírozásának kérdése nálunk meg­oldatlan probléma, és sok gondot ad politikusoknak, közgazdászok­nak, politikai, társadalmi, gazda­sági közületeknek egyképpen. Angliában az északamerikai Egyesült Államokban és legújab­ban Németországban, külön, épít­kezési célból szervezett takarékos­sági mozgalommal, külön építke­zési takarékegyletekkel találko­zunk. Ezek az intézmények Angliá­ban és az Egyesült Államokban igen nagy hitelszervezetekké ala­kultak és a családiház építésének, finanszírozásának leglényegesebb tényezői. 1926-ban Angliában 1066 ilyen egylet működött, melyeknek összes aktíváit 965 millió dollárra értékelték, az Egyesült Államokban ugyanezen évben 12.626 egyesület volt, melyeknek összesen 6,334,103.807 dollár tőke állott rendelkezésökre. 1924 óta Német­országban is alakultak ilyen egye­sületek és ma már a német taka­rékpénztárak nagy része az építke­zésre irányuló takarékgyüjtéssel is foglalkozik. Ujabban a jelzálogin­tézetek is igyekeznek ebbe az üz­letágba, a megfelelő szerves együtt­működés utján bekapcsolódni. Vak Mihály — Gyermeknek való mese, de fel­nőttek is olvashatják. — Irta : Révész János. — A »Nyírvidék« eredeti tárcája.— Vak Náncsi kéreget nálunk. Nem pénz kéül neki, hanem ócska ruha, azt ő nyereségre veszi, meg­tapogatja, emelgeti, szagolgatja, nyüatkozik r — Ez nem sokat ér, kopott na­gyon, elhagyta a színét. Amaj pedig kiment a divatból. A piros pruszlikot nincs kinek eladjam. Jaj ! de üres lett az utca, mióta a kisasszonyok elmentek II Na, adok az egész ócskaságért ti­zenötöt, tegnap is néztem két fel­öltőt, még olcsóbban kínálták, de tessék elhinni, nincs ma kelendő­sége semminek, még a harisnyának sem. Csodálatos egy vak asszony, csak vezetővel tud járni, de azért üzle­tet köjt s a jövőbe is belát. Az ő jövendölései sokkal gyakrabban tel­jesednek, mint rádióban az időjós­lás. Ilyen ez a Vak Náncsi 1 De én tulajdonképpen Vak Mi­hályról akarok beszélni, mindig ő jut az eszembe, mikor Vak Nán­csit látom. A hatvanas években gyakran bejött a piaci házunkhoz, mely a pazonyi utca elején volt, egy hosszú hajú, görnyedt, koravén Nálunk, a legutóbb tervbe vett, tisztviselői építkezés, a dolog pénz­ügyi mikéntjét illetőleg, a kérdést valamelyes nyugvópontra juttatta ugyan, azt hiszem, mégse lesz ta­lán érdektelen, ha az építkezés fi­nanszírozásának azt a módját, amely az előbb említett építkezé­si takarékegyletek rendszere alap­ján az angol-szász államban kifej­lődött és Németországban a kifej­lődés stádiumában van, röviden is­mertetem. Az építkezési takarékegyletek olyan szövetkezetek, melyek, mint részvénytársaságok, vagy szövetke­zetek, vagy korlátolt felelősségű társaságok, takarékbetétek gyűjté­sével foglalkoznak azzai a kitű­zött céllal ,hogy a felgyülemlett tőke építkezési hitelek alakjában kerüljön újra szétosztásra. Két fajtájok van .Az egyik az individuális alakulat, melynél min­den egyes betevő kizárólag saját céljára gyűjt és egy meghatározott idő multán, vagy csak betett tőké­jét és ennek időközben felgyülem­lett kamatait kapja vissza, vagy ezen felül még bizonyos kölcsönt is kap, hogy tervbevett építkezése kivitelre kerülhessen. A másik fajtája ennek az intézet­nek a kollektív alakulat, amelynél a betevők összessége közösen egy­más céljait szolgálja és ahol a be­tett tőke és ennek időközben fel­gyülemlett kamata vagy részben, vagy teljes egészében egy előre meghatározott kiválasztási terv szerint, építkezési hitel alakjában kerül szétosztásra, de kizárólag a betevők között. A kiválasztási terv határozza meg a kihitelezések sor­rendjét. Például, tizen elhatározzák, hogy egymást kölcsönösen egy-egy csa­ládi ház felépítéséhez segítik. — Mindegyiknek 10—10.000 pengőre van szüksége az építkezéshez és va­lamennyi kötelezi magát arra, hogy évente 1000 pengőt gyűjt takarék­betét alakjában. A tiz betevő tehát, minden évben 10.000 pengőt gyűjt amely összeget, évente, a megha­tározott kiválasztási terv szerint, egyikük részére építkezési hitel alakjában kiadják, llyképpen tiz év alatt mind a tiz betevő megkap­ja az építkezéshez szükséges 10.000 pengőjét. Ha minden betevő kü­lön-külön gyüjtené össze áz épít­kezéshez szükséges 10.000 pengőt, akkor mindegyik csak 10 év múlva jutna a 10.000 pengőhöz — 5.5 0/0-os kamatozást véve már 8 év alatt — a kollektív rendszer mel­lett azonban hét betevő rövidebb időn belül jut az építkezéshez szük­séges tőkéhez, a nyolcadik ugy jár, mintha egyénileg gyűjtött vol­na, a kilencedik és tizedik betevő, ellenben, rosszabb helyzetbe ke­rül, mintha egyénileg gyűjtött volna. Mindkét rendszemek vannak előnyei és hátrányai és külön be­rendezésekre van szükség, hogy az egyes rendszereknél jelentkező hi­bák kiküszöböltessenek. Az indivi­duális rendszernél a várakozási idő rövidítését külön kölcsönök nyúj­tása által lehet elérni, a kollektív rendszereknél pedig, a 8., 9. és 10-ik évre eső kategória kárpót­lására irányuló különféle kikötések, szabályok teszik a rendszereket megfelelőbbekké. Az egyes építke­zési takarékegyletek e két rendszer elvei szerint dolgoznak ugyan, de a legkülönbözőbb üzemterv alap­ján. Nálunk, üyen épitkezési takarék­egyletek alapítása, erőszakolt fej­lesztése nem indokolt, mert a kül­földi tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az intézmények csak hosszabb idő után ,— mint Angliában és északamerikai Egyesült Államok­ban — tudtak rendeltetésüknek megfelelni, akkor, mikor már a megfelelő tőkét és az üzemtervek lebonyolításához szükséges tapasz­talatokat megszerezték. Megfonto­landó azonban, hogy vájjon nem lehetne-e az épitkezési takarék­egyletek rendszerét pénzintézetính betétgyűjtési tevékenységével kap­csolatban, a meglévő szervezetek keretében meghonosítani ? paraszt. Görbe fésű a fejében, nagy furkós bot a kezében, amely­nek másik végét egy bakaraszos ti­pegő koldusgyerek fogta. Elői jött a fiu a bot vastagabb végével, há­tul az öreg a vékonyabb végibe kapaszkodva, mert mi tagadás ben­ne, a botnak akkor is két vége volt. Mindig Draskóczyéktól jött át hozzánk, a sáron keresztül. Mihály belefogott rögtön az ő mélabús, keletien jajgató nótájába, amely olyan volt, mintha vers is lett vol­na, meg nem is : Ne hagyja a siegényt alamizsna nélkül. Megáldja az Isten, mikor nem is várja. Öreg világtalan, vak kér segítséget A Krisztus nevében szegény koldus zörget. — Édes anyám, megint itt a Vak Mihály, tessék pénzt adni. Szó­lottam én, a gondtalan, jókedvű csemete, aki mindenütt ott lábat­lankodik, s szörnyen csodálkoztam, hogy édes jó anyám, aki cukorra nem akart nekem még egy félkraj­cárt sem adni, ennek a ragyás, ko­pott szűrös embernek mindíig két garasos réztallért adott. Nem ugy, mint a többi hivatalos koldusnak: egy veres kracárt. Persze hogy nem hagytam szó nélkül : — Édes anyám I Miért ad ennek olyan sokat? — Nagy oka van annak fiam, tudod a Vak Mihály nálunk béres volt. — De mama 1 Ezt én nem ér­tem. Hát hogy hajtotta Mihály az ökröt, ha nem lát ? — Jaj te csacsi! Nem volt az mindig vak. Csak olyan jól látott mind a két szemével, mint mi. — Igazán ? Aztán hogy vakult meg, miért lett koldus ? — Nem érek most rá fiam, de szombaton este majd elmondom És mikor leszállt a szép, bibor­alkony, megszürkült minden, a cse­lédek vacsoráltak; a lovak, ökrök, tehenek, tyúkok lepihentek ; csend lett az egész házban, mi is készü­lődni kezdtünk a lefekvéshez, a faggyúgyertyát elcsípték a koppan­tóval, a kemencére rátették az elő­tőt, szombaton este, az én fáradt jó anyám nem feledkezett meg ígére­téről, elmesélte nekünk virgonc, aludni nem akaró gyermekeknek a Vak Mihály történetét. — Tudjátok ugy volt az gyere­kek, hogy nálunk a Nagycserke­szen, a béres készpénz fizetésen kí­vül kapott egy kötélalja földet, hí­zót, tehenet, két szekér szénát, egy pár uj, meg egy pár fejelés csiz­mát, félköböl tengerit, és sok min­denfélét. Vak Mihály a büszke bé­res, nyár derekán a szénáját akar­ta haza szállítani, persze a mi jó­szágunkkal. Meg is rakott egy ter­jedelmes igás szekeret olyan de­rekasan 1, hogy kettőnek is beillett volnla. Áz ökör a puha, nedves dű­lő uton nem bírta megmozdítani a terhét. Mihály pedig aznfcip fel­öntött már egjy kicsit a garatra, rrtegifogta a n^gy ökörostor boldo­gabb végét s elibök állva, azzal ütötte a jámbor állatok fejét. Apátok váltig kiabált rá : »Ne bántsd Mihály azokat a szegény álllatokat«, a pityókos ember nem hajlott a szép szóra, oda somotfr megint a Jámbornak, amitől az dü­hössé lett, megcsavarintotta vésze­sen a fej£t s éppen a béifes jobb szemét ütötte ki nagy hirtelen, egy pillanat alatt, a szarva hegyével ugy, hogy menten kifolyt a Mihály szeme. A bal szemét fiatal korában, himlőben már előbb elvesztette, igy egy pilllanat alatt teljesen vakká lett. Elsötétült neki a világ. Azelőtt sem volt józan életű, ez­után nagyon ivott s csak azt hajto­gatta, hogy nem is kereshet már ő egyébben vigasztalást, csak a pá­linkában s a »Szarvas« kocsmába hordta minden pénzét. Nemsokára koldussá lett. Vala­hányszor bejött hozzánk, mindig megkapta a két garasát, de apátok nem akarta, hogy ezzel tudjuk el

Next

/
Thumbnails
Contents