Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-30 / 295. szám

1930. december 30. JSíIrfRYÍDálC iitawmitifíTiiawiTra Sport átokuljon meg az Eszak-keleímagyarországi Labdarugó Alszövetség Nyíregyháza székhellyel Ketté osztotta a EL ASZ a bajnoki mezőnyt Hírt adtunk már a DKASE indítványáról, mely a KLASz-t "kétfelé osztandó, Hajdú és Szabolcs •osztályra akarja tagolni 'a mostam bajnoki mezőnyt. Ezt az indítványt dec. 23-án tárgyalta a KLASz tanácsa és igen kedves karácsonyi ajándékkal lepte meg Kefét Iabdafugó. sport'ját. Határozattá emelte a Dkase indítványát és ezzel még nagyobb léket vágott az Alszövetség labdarugó sportjának amúgy is alaposan süllyedőfélben levő kapuján. Minden sportember igen jól tudja, hogy eddig Debrecen és Nyíregyháza városok közt kifejlődött egészséges versenyek képezték a kéléti footbali fejlődésének alapját. E két város rivalizálása nyújtott a bajnoki mérkőzéseknek igazi izgalmat és ez képezte a közönség érdeklődésének alapját. Sajnálatosan csappant az utóbbi években ^onban ez az érdeklődés, ami a rossz gazdasági viszonyókon kivül elsősorban a KLASz évek óta folytatott helytelen sportpolitikájának eredm&iye. Az Alszövetségben már évek óta nincs kiesés, évekre viszszamenőieg állandóan emelték a létszámot. A most folyó bajnoki évben már nincs is II. osztály, még csak alig megalakult csapatok az I. osztályu bajnokságért küzdenek. Mindennek pedig az lett a következménye: labdarúgásunk I nívója lésü'lyedt s közönségünk pedig szemmelláthatólag fordul el ettői a komolynak egyáltalán nem nevezhető bajnoki mérkőzéseknek támogatásától. Korhadt a mostani rendszer minden alappillérje, s ha egyesületeink továbbra is erre számitnak epiteni, maholnap számolni kell labdarugó sportunk teljes csődjével. Debrecen amatőr labdarugó sportját alaposan megtépázta a Bocskai megalakuása. A _profi footbali konkurenciájában nem tud komolyan szóhoz jutni az amatőr labdarúgás. Hosszú évek után «? mult évi bajnokságban tudtak komolyan sióhoz jutni a debreceni amatőr clubok, "azonban ma 'is — mint a vidéki egyesületek is fentebbi okok következtében — nehéz jnyagi viszonyok közt vannak. E nehéz Körülményeken gondolt segíteni Ví tanács "szétválasztó határozata. A KLASz mai szezonban szelm elől tévesztették azt, hogy e határozattal viszont halálos sebet ejtettek Nyíregyháza és Szabolcs labdarugó sportján és a nívó még további lesüllyesztésévei katasztrofális kihatással lesz egész Keletimagyarország labdarugó sportjára. Bármennyire is igyekszünk szabadulni a gondolattói mégis kétségtelen hogy. a debreceni clubok látszólagos előnyéért hozatott meg ez a határozat, mefy azonban semmi másra nem alkalmas, minthogy a teljes éiér'dektélenedés posványába süllyessze a KLASz labdarugó sportját. Az alszövetség vezetősége évek óta nem tud egy olyan megállapo' dást kötni a Bocskaival, melynek alapján előnyöket tudna biztosítani *a KLASz debreceni amatőr tagegyesületeinek. Nem tud, vagy — nem fejt ki olyan propagandát, mely az amatőr footbali iránt is feíke'.tené a közönség érdeklődését. Mint például a BLASz-ban oda fejlődött az amatőr footbali, bogy éppen a PLASz szorgalmazza a »Nem' zeti bajnokság« megszervezését — amatőr egyesületek részvételével* — hogy azok közönségének és játék erejének bevonásával erősítsék labdarugó sportunkat, addig itt Keleten helytelen határozatok tömegévei kötik béklyóba a labdarúgás ügyét éppen íjzők, kiknek an nak 'előrevitele volna szent kötelessége. Ha nem jó a debrecenieknek Nyíregyháza és vidéke arra, hogy csapatainkkal fotballözzon,— ne íegyen jó arra se, hogy ezek a csapatok a KLASz kötelékébe tartozzanak. Ne Tegyünk mii csak arra jók, hogy tagsági dijakat fizessünk'a KLASz-nak és hogy felettünk csak ítélkezzenek sokszor drákói szigorral. Meg tud élni Szabolcs, Csonka-Bereg és Szatmár sportja saját lábán is!! Az uj vasúti összeköttetés következtében kitűnő közlekedési lehetőségünk van Sátoraljaújhellyel. Meg keli keresni az újhelyi egyesületekét, s az ő be

j vonásukkal", — de ha ez nem sikerülne is, — Tegyen válaszunk a kü'ön osztályra: Észak-keletmagyar országi Labdarugó Alszövetség — Nyíregyháza székhellyel. Legyen a nyíregyházi egyesületek törekvésbben seg'tesgér? a hivatalos város és képezzen az eszíme mellett egységes fallankszot Szabolcs, csonka Bereg és Szatmár egész sporttársadalma. Jöjjön az egészséges fejlődési folyamat, mely csak ezúton lehetséges, s legyen vége ennek a lehetetlen állapotnak, ahol az illetékesek a sportmorálfai öszszeegyeztethetőnek tartják azt, — hogy egy év alatt kétszer is hoznak 'egymással teljesen ellenkező határozatot a bajnoki beosztásra. Egész hada alakulna nevezett három megyében' az uj egyesületednek. Most azonban a KLÁSz székhelye Debrecenben mindenhon nan távol esik, ha valamelyik nyíregyházi egyesület — nemi is beszélve Kisvárdárói meg Mátészalkáról —, tárgyalásra kell utazzon Debrecenbe, éjszakai hálás, vagy 30—40 pengős autó nélkül dolgát elintézni nemi tudja. Sok esetben egy ügy elintézésére kétszer-háromszor kell "bemenni Debrecenbe. Ezt a pénzt, ami évenkint minimum 200—300 pengőt tesz ki, egyesületeink, — ha Nyíregyházán van az alszövetségi székhely, — fordíthatják igazán sportra, fefszereTésre. Induljon meg azonnal a szervez, kedés, az előkészítés munkája. Játszanak Szabolcs, Csonka-Bereg és Szatmár csapatai már áz 1931-32. bajnokságban az: Észak-keletmagyarországi Labdarugó Alszövetség bajnokságáért! . Kényelmes, nyugodt otthont talál ha Badapastre utazik a KÜRIi-PENZIÓ-ban (a Par áment mellett) V , Honvéd u. 18, Telefon : 21714. sz. Hideg-meleg folyóvíz, hall, társalgó, központi fűtés. — Elsőrendű teljes ellátás. Üietikas konyha. Polgári árak. 7992-4 (Regény.) Irta Péchy-Hőrváth Rezső. 56 Az állomásokon mindenütt egyformán megismétlődtek a megszokott jelenetek: búcsúzások, sírások, duhaj nótázások, vendégeskedtetések. Lassanként semmi fölemelőt és meghatót nem találtak benne. Egyszerűen megszokták. Hozzátartozott az útikép zavartalan programmjához. Megunták. Unalmasnak találták... A dalolás bosszantotta őket. A sírás idegesítette, a garázdálkodás fölháborította. A lelkesedés pedig közönyösen, hidegen érintette őket... Negyednapra ért a vonat Wienbe. Ott azonnal találtak vonatot és Győrffy, pontosan az ötödik éjszakán, azóta, hogy átlépte ; a svájci határt, átkocogott a magyar határon. 19. fejezet. Láncraverve zokog az igazság... Estefelé érte el a fővárost. _ 1 A feje már alaposan beleszédült a háború fölötti őrjöngés szakadatlan látványába és unottan, összeesve gubbasztott a fülke! sarkában, összetört volt, fáradt és fásult! A szemei fénytelenek voltak, idegenül nézték meg az egyes állomásokat, amelyeken^ mialatt hosszú órákig vesztegelt bennük a vonat, száz meg száz ember éljenzett, kiabált dalolt és vendégeskedtette a katonákat. Az arca megöregedett, mély ráncok, barázdálták körül a száját és a homlokát, ahová öt ál

P matlan éjszaka minden törődöttsége hűen rajzolódott föl. Színtelen, sárgás volt a bőre és mint a pergament, fényesen feszült meg. Az oíra megsoványodott és élesedve nyúlt ki a sárga, petyhüdt arcból, amely furcsára keskenyedett el, mintha kétoldalt lefaragtak volna belőle. Egy egész más ember vo^, egy külön típus nem nagyon fokons'zenves képviselője, akinek a ruhája kellemetlenül gyűrődött, a szeme áhitozza a friss vizet és a haja szennyes a beléje hullott szénfüsttől.. . ' , Félig álomban, félig öntudattal, hallgatta két fiatal férfi magabizó, fölényes diskurzusát valamelyik ellenségről: — Mit ? 1 Három hónap alatt legázoljuk őket!.-. Három hónap alatt! Gulyáshúsnak aprogatjuk őket... és az egész népet megesszük három hónap alatt !.. Egy nappal se tovább 1... : ; ' ; | | - í A másik sem akart kisebb hős lenni az útitársak szemében, amidőn csak szavakkal hadakoztak: — Nem is tarthat tovább az egész hecc, mint három hónapig... A mai fegyverek mellett!... És fölényesen esett végig a pillantásuk* az idősebb urakon, akik már nem voltak katonakötelesek és így kizárattak abból a kiváló szerencséből, hogy barcídalt énekeljenek^ (Ezt hallotta Győrffy Zsolt egész úton valami borzasztóan hülye Zerkovitz-kupléból.) Győrffy felé pedig kihívóan nézegettek sőt az egyik ilyesfélét gondolt: — Micsoda gyámoltalan pasas lehet ez

; mennyire elszontyolodott képet vág !... — Mintha olyan nagy dolog lenne ez a háború... Lenézően fürkészte végig a »félős ipsét«, aztán elhatározta, hogy nem részesíti abban a ritka szerencsében, hogy egy harctérre induló tartalékos tiszt ráemelje a pillantásait... Egy óra tnulva megérkeztek. A pesti utcákon még eszeveszettebb fölfordulás és még szédítőbb mozgósítási forgalom tombolt. A város kikelt a megszokott lényéből és önző lénye megtagadta önmagát: önzetlen is tudott lenni. Fiatal úrhölgyek a villamoson udvariasan engedték át a helyüket közkatonáknak, öreg urak szédületes ötletnek nyilvánították, hogy egyszerű bakák gumikerekű hintón robogtak végig a .körutakon. I , , Bevonuló tartalékosok, ezredeikhez elutazó szürke katonák, hetykén masírozó gyalogcsapatok özönlötték el az utakat. Elegáns úrileányok, feltűnésre vadászva, karonfogva tipegtek a körút aszfaltján egyszerű közlegény rokonukkal. Katonák csoportosan, egyenként vagy párosával kopogtak végig a járdákon, teljes háborús felszereléssel, kényesen lépegetve az újdonatúj bakancsokban, amelyeknek nyikorgását a sétálók érdekesnek és eredetinek találták, a bajonettek, ásók, és kenyérzsákok zörgését és csörömpölését pedig harciasnak és izgatóan különösnek. Pedig az egész zaj olyan volt, mint »ócskavaspiac f öldrengéskor«, ahogy Victor Hugó mondja a katonák okozta zörgésről. Csupa izgalom, csupa túlfűtöttség, csupa vidámság, csupa dagadó özbizalom volt az egész város. Itt sem láttak még véreskötésű sebesülteket... és mindenki csak azt vette észre mogy a mi katonáinknál kitűnő puska van; arra senki sem gondolt, hogy az az ellenségnek is van... Győrffy Zsolt a hetedik szállóban, ahová hat teli szállóban elért kudarc után már viharos reménytelenséggel érkezett, végre csakugyan kapott szobát. Leszórta magáról a ruháit, friss vízbe mártotta a fejét és alaposan kiprüszkölte, kidörzsölte, kimosdotta magából az ötnapos utazás minden bűzét-szennyét. A friss hideg víztől valamicskét üdébb lett, de elcsigázott testén azért konokul ült tovább is az a szinte halálos fáradtság, amely ólomtenyérrel igyekezett lezárni a szemeit. Szédült és támolygott az álmosságtól és ha vagyona lett volna, szó nélkül odaadja az egész földi kincsét, ha alhat egy kicsinyt. De a le-leragadó szemhéjakat föltámasztotta az önmagára parancsolt súlyos kötelesség becsületes teljesítése, önként vállalt fontos föladatának haladék nélkül való keresztülvivése, j (Bolyt. Köv.i