Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-30 / 295. szám

1930. december 30. JSíIrfRYÍDálC iitawmitifíTiiawiTra Sport átokuljon meg az Eszak-keleímagyarországi Labdarugó Alszövetség Nyíregyháza székhellyel Ketté osztotta a EL ASZ a bajnoki mezőnyt Hírt adtunk már a DKASE in­dítványáról, mely a KLASz-t "két­felé osztandó, Hajdú és Szabolcs •osztályra akarja tagolni 'a mostam bajnoki mezőnyt. Ezt az indítványt dec. 23-án tárgyalta a KLASz ta­nácsa és igen kedves karácsonyi ajándékkal lepte meg Kefét Iabda­fugó. sport'ját. Határozattá emel­te a Dkase indítványát és ezzel még nagyobb léket vágott az Alszövet­ség labdarugó sportjának amúgy is alaposan süllyedőfélben levő kapuján. Minden sportember igen jól tudja, hogy eddig Debrecen és Nyíregyháza városok közt kifejlő­dött egészséges versenyek képezték a kéléti footbali fejlődésének alap­ját. E két város rivalizálása nyúj­tott a bajnoki mérkőzéseknek igazi izgalmat és ez képezte a közönség érdeklődésének alapját. Sajnálato­san csappant az utóbbi években ^onban ez az érdeklődés, ami a rossz gazdasági viszonyókon kivül elsősorban a KLASz évek óta foly­tatott helytelen sportpolitikájának eredm&iye. Az Alszövetségben már évek óta nincs kiesés, évekre visz­szamenőieg állandóan emelték a létszámot. A most folyó bajnoki évben már nincs is II. osztály, még csak alig megalakult csapa­tok az I. osztályu bajnokságért küzdenek. Mindennek pedig az lett a következménye: labdarúgásunk I nívója lésü'lyedt s közönségünk pe­dig szemmelláthatólag fordul el ettői a komolynak egyáltalán nem nevezhető bajnoki mérkőzéseknek támogatásától. Korhadt a mostani rendszer minden alappillérje, s ha egyesületeink továbbra is erre számitnak epiteni, maholnap szá­molni kell labdarugó sportunk tel­jes csődjével. Debrecen amatőr labdarugó sportját alaposan megtépázta a Bocskai megalakuása. A _profi footbali konkurenciájában nem tud komolyan szóhoz jutni az ama­tőr labdarúgás. Hosszú évek után «? mult évi bajnokságban tudtak komolyan sióhoz jutni a debreceni amatőr clubok, "azonban ma 'is — mint a vidéki egyesületek is fen­tebbi okok következtében — nehéz jnyagi viszonyok közt vannak. E nehéz Körülményeken gondolt segí­teni Ví tanács "szétválasztó határo­zata. A KLASz mai szezonban szelm elől tévesztették azt, hogy e határozattal viszont halálos sebet ejtettek Nyíregyháza és Szabolcs labdarugó sportján és a nívó még további lesüllyesztésévei katasztro­fális kihatással lesz egész Kelet­imagyarország labdarugó sportjára. Bármennyire is igyekszünk szaba­dulni a gondolattói mégis kétség­telen hogy. a debreceni clubok látszólagos előnyéért hozatott meg ez a határozat, mefy azonban sem­mi másra nem alkalmas, minthogy a teljes éiér'dektélenedés posvá­nyába süllyessze a KLASz labdaru­gó sportját. Az alszövetség vezetősége évek óta nem tud egy olyan megállapo­' dást kötni a Bocskaival, melynek alapján előnyöket tudna biztosíta­ni *a KLASz debreceni amatőr tag­egyesületeinek. Nem tud, vagy — nem fejt ki olyan propagandát, mely az amatőr footbali iránt is feíke'.tené a közönség érdeklődését. Mint például a BLASz-ban oda fej­lődött az amatőr footbali, bogy ép­pen a PLASz szorgalmazza a »Nem' zeti bajnokság« megszervezését — amatőr egyesületek részvételével* — hogy azok közönségének és já­ték erejének bevonásával erősítsék labdarugó sportunkat, addig itt Keleten helytelen határozatok tö­megévei kötik béklyóba a labda­rúgás ügyét éppen íjzők, kiknek an nak 'előrevitele volna szent köte­lessége. Ha nem jó a debreceniek­nek Nyíregyháza és vidéke arra, hogy csapatainkkal fotballözzon,— ne íegyen jó arra se, hogy ezek a csapatok a KLASz kötelékébe tar­tozzanak. Ne Tegyünk mii csak arra jók, hogy tagsági dijakat fizes­sünk'a KLASz-nak és hogy felet­tünk csak ítélkezzenek sokszor drá­kói szigorral. Meg tud élni Sza­bolcs, Csonka-Bereg és Szatmár sportja saját lábán is!! Az uj vas­úti összeköttetés következtében ki­tűnő közlekedési lehetőségünk van Sátoraljaújhellyel. Meg keli keresni az újhelyi egyesületekét, s az ő be j vonásukkal", — de ha ez nem sike­rülne is, — Tegyen válaszunk a kü'ön osztályra: Észak-keletmagyar országi Labdarugó Alszövetség — Nyíregyháza székhellyel. Legyen a nyíregyházi egyesületek törekvésb­ben seg'tesgér? a hivatalos város és képezzen az eszíme mellett egy­séges fallankszot Szabolcs, cson­ka Bereg és Szatmár egész sport­társadalma. Jöjjön az egészséges fejlődési folyamat, mely csak ez­úton lehetséges, s legyen vége en­nek a lehetetlen állapotnak, ahol az illetékesek a sportmorálfai ösz­szeegyeztethetőnek tartják azt, — hogy egy év alatt kétszer is hoz­nak 'egymással teljesen ellenkező határozatot a bajnoki beosztásra. Egész hada alakulna nevezett há­rom megyében' az uj egyesületed­nek. Most azonban a KLÁSz székhelye Debrecenben mindenhon nan távol esik, ha valamelyik nyíregyházi egyesület — nemi is beszélve Kisvárdárói meg Máté­szalkáról —, tárgyalásra kell utazzon Debrecenbe, éjszakai há­lás, vagy 30—40 pengős autó nélkül dolgát elintézni nemi tudja. Sok esetben egy ügy elintézésére kétszer-háromszor kell "bemenni Debrecenbe. Ezt a pénzt, ami évenkint minimum 200—300 pen­gőt tesz ki, egyesületeink, — ha Nyíregyházán van az alszövetségi székhely, — fordíthatják igazán sportra, fefszereTésre. Induljon meg azonnal a szervez, kedés, az előkészítés munkája. Ját­szanak Szabolcs, Csonka-Bereg és Szatmár csapatai már áz 1931-32. bajnokságban az: Észak-keletma­gyarországi Labdarugó Alszövet­ség bajnokságáért! . Kényelmes, nyugodt otthont talál ha Badapastre utazik a KÜRIi-PENZIÓ-ban (a Par áment mellett) V , Honvéd u. 18, Telefon : 21714. sz. Hideg-meleg folyóvíz, hall, társalgó, központi fűtés. — Elsőrendű teljes ellátás. Üietikas konyha. Polgári árak. 7992-4 (Regény.) Irta Péchy-Hőrváth Rezső. 56 Az állomásokon mindenütt egyformán megismétlődtek a megszokott jelenetek: bú­csúzások, sírások, duhaj nótázások, vendé­geskedtetések. Lassanként semmi fölemelőt és meghatót nem találtak benne. Egyszerűen megszokták. Hozzátartozott az útikép zavar­talan programmjához. Megunták. Unalmas­nak találták... A dalolás bosszantotta őket. A sírás idegesítette, a garázdálkodás fölhá­borította. A lelkesedés pedig közönyösen, hi­degen érintette őket... Negyednapra ért a vonat Wienbe. Ott azonnal találtak vonatot és Győrffy, ponto­san az ötödik éjszakán, azóta, hogy átlépte ; a svájci határt, átkocogott a magyar határon. 19. fejezet. Láncraverve zokog az igazság... Estefelé érte el a fővárost. _ 1 A feje már alaposan beleszédült a há­ború fölötti őrjöngés szakadatlan látványába és unottan, összeesve gubbasztott a fülke! sarkában, összetört volt, fáradt és fásult! A szemei fénytelenek voltak, idegenül néz­ték meg az egyes állomásokat, amelyeken^ mialatt hosszú órákig vesztegelt bennük a vonat, száz meg száz ember éljenzett, kiabált dalolt és vendégeskedtette a katonákat. Az arca megöregedett, mély ráncok, barázdálták körül a száját és a homlokát, ahová öt ál P matlan éjszaka minden törődöttsége hűen rajzolódott föl. Színtelen, sárgás volt a bőre és mint a pergament, fényesen feszült meg. Az oíra megsoványodott és élesedve nyúlt ki a sárga, petyhüdt arcból, amely furcsára keskenyedett el, mintha kétoldalt lefarag­tak volna belőle. Egy egész más ember vo^, egy külön típus nem nagyon fokons'zenves képviselője, akinek a ruhája kellemetlenül gyűrődött, a szeme áhitozza a friss vizet és a haja szennyes a beléje hullott szénfüst­től.. . ' , Félig álomban, félig öntudattal, hallgat­ta két fiatal férfi magabizó, fölényes diskur­zusát valamelyik ellenségről: — Mit ? 1 Három hónap alatt legázoljuk őket!.-. Három hónap alatt! Gulyáshúsnak aprogatjuk őket... és az egész népet meg­esszük három hónap alatt !.. Egy nappal se tovább 1... : ; ' ; | | - í A másik sem akart kisebb hős lenni az útitársak szemében, amidőn csak szavakkal hadakoztak: — Nem is tarthat tovább az egész hecc, mint három hónapig... A mai fegyverek mellett!... ­És fölényesen esett végig a pillantásuk* az idősebb urakon, akik már nem voltak ka­tonakötelesek és így kizárattak abból a ki­váló szerencséből, hogy barcídalt énekelje­nek^ (Ezt hallotta Győrffy Zsolt egész úton valami borzasztóan hülye Zerkovitz-kuplé­ból.) Győrffy felé pedig kihívóan nézegettek sőt az egyik ilyesfélét gondolt: — Micsoda gyámoltalan pasas lehet ez ; mennyire elszontyolodott képet vág !... — Mintha olyan nagy dolog lenne ez a há­ború... Lenézően fürkészte végig a »félős ipsét«, aztán elhatározta, hogy nem részesíti abban a ritka szerencsében, hogy egy harctérre in­duló tartalékos tiszt ráemelje a pillantá­sait... Egy óra tnulva megérkeztek. A pesti utcákon még eszeveszettebb föl­fordulás és még szédítőbb mozgósítási for­galom tombolt. A város kikelt a megszokott lényéből és önző lénye megtagadta önmagát: önzetlen is tudott lenni. Fiatal úrhölgyek a villamoson udvariasan engedték át a helyü­ket közkatonáknak, öreg urak szédületes öt­letnek nyilvánították, hogy egyszerű bakák gumikerekű hintón robogtak végig a .köruta­kon. I , , Bevonuló tartalékosok, ezredeikhez eluta­zó szürke katonák, hetykén masírozó gya­logcsapatok özönlötték el az utakat. Elegáns úrileányok, feltűnésre vadászva, karonfogva tipegtek a körút aszfaltján egyszerű közle­gény rokonukkal. Katonák csoportosan, egyenként vagy párosával kopogtak végig a járdákon, teljes háborús felszereléssel, ké­nyesen lépegetve az újdonatúj bakancsokban, amelyeknek nyikorgását a sétálók érdekes­nek és eredetinek találták, a bajonettek, ásók, és kenyérzsákok zörgését és csörömpölését pedig harciasnak és izgatóan különösnek. Pedig az egész zaj olyan volt, mint »ócska­vaspiac f öldrengéskor«, ahogy Victor Hugó mondja a katonák okozta zörgésről. Csupa izgalom, csupa túlfűtöttség, csupa vidámság, csupa dagadó özbizalom volt az egész város. Itt sem láttak még véresköté­sű sebesülteket... és mindenki csak azt vet­te észre mogy a mi katonáinknál kitűnő puska van; arra senki sem gondolt, hogy az az ellenségnek is van... Győrffy Zsolt a hetedik szállóban, aho­vá hat teli szállóban elért kudarc után már viharos reménytelenséggel érkezett, végre csakugyan kapott szobát. Leszórta magáról a ruháit, friss vízbe mártotta a fejét és alaposan kiprüszkölte, ki­dörzsölte, kimosdotta magából az ötnapos utazás minden bűzét-szennyét. A friss hideg víztől valamicskét üdébb lett, de elcsigázott testén azért konokul ült tovább is az a szinte halálos fáradtság, amely ólomtenyérrel igyekezett lezárni a szemeit. Szédült és támolygott az álmosságtól és ha vagyona lett volna, szó nélkül odaadja az egész földi kincsét, ha alhat egy kicsinyt. De a le-leragadó szemhéjakat föltámasztotta az önmagára parancsolt súlyos kötelesség be­csületes teljesítése, önként vállalt fontos föl­adatának haladék nélkül való keresztülvi­vése, j (Bolyt. Köv.i

Next

/
Thumbnails
Contents