Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-25 / 293. szám

Utazás — Turisztika Velencéről 1930 ban Dr Csegezy Noemn feljegyzése! IHány várost hallottam már ugy emlegetni, "hogy sészak Velencéje*. Ha találó lenne a hasonlat, akkor leírásomat igy kellene kezdjem: voltam »déi« Kopperihágájában, vagy: láttam »Oiaszország 'Amsterdamját*, vagy: gyönyörködtem »ltalia Stockholmijában stb. stb. . i Azt hiszem mindenki megbotránkozással venné hasonlatomat. Nem azért, ímert a fenti igen tiszteletreméltó városokat sok kiválóságuk miatt nem becsülné eléggé, hanem mert Velence egyedül álló a világon. Azért még nem lehet egy várost Velencéhez hasonlítani, — mert vizutcái vannak és mert ugy néz ki az is, mintha mindig árvíz alatt ienne. Velence nagyon különös város. Nekem ugy tetszett, hogy olyan, mint egy nagy brilliáns függő, melynek 'sok apró szigeteit, mint a függő ékköveit, helyenként hidak kapcsolják egybe. Az igy egyesült kincshalmazt mágneses büverő köti a nagy testhez, az anyaországhoz. Itália pedig Mestréből hosszú nyúlványt bocsátott ki magából (az ismert vasúttal), hogy a szoros kapcsolatot az anyaországgal még jobban biztosítsa. Mestre az a hely, honnan minden ut Velencébe vezet. Már a város elején elállta utunkat egy »garage felhajtó« azzal "a figyelmeztetéssel' hogy »Velencébe nem lehet autóval 'fnenni.« Utonállónak, csavargónak néztük volna, ha már jó régen meg nem tanítottak volna az olaszok arra, hogy ők kérés nélkül is szeretnek jó tanáccsal szolgálni. Egy élő útikönyv mindenki, imániájuk az idegen vezetés. Hagytuk, hogy felszálljon kocsinkra, mert éppen azt a garage-1 képvi. selte, melynek cimét magunkkal hoztuk. Jelentkezésébői arra következtettünk, hogy Mestrében — mindenki csak átutazó. A pályaudvarral szemben van egy 300 fülkével biró garage, — a Central garage. Itt napi 15 Ura ellenében pihentetjük autónkat, mig Velencében vagyunk. Átvedlünk előbb nyári ruhába — reggel még a hideg Dolomitokban voltunk —, 'és csak nyári és fürdő toilette-t pakolva össze, indulunk a vonathoz. *Már a pályaudvaron érzik Velence szele. A kisebb-nagyobb áruhelyek, bazárok tele vannak csillogó, értékes és kevésbé értékes s

zem kápráztató apróságokkal. öriási hídon visz át a vonat. Csodás kilátás a tengerre. Lámpák mint uszó csillagok. Vaporetton tovább a Canal-Grande-n. 11 órakor érkezünk Velencébe. A hatás elsőrangúMár a vaporetton csupa derűs utasokkal vagyunk körülvéve. Tisztes családapák, bohém fiatalok arca egyformán ragyog; szinte leolvashatjuk róluk, hogy készek fenékig üríteni pénztárcájukat Velence lábainál. — Velence szintúgy ragyog az éjszakában. A villanylámpák százai mint uszó csillagok megduplázódnak a lagúnák tükrében. A régi paloták esti fényben tündöklő formái a multak dicsőségérői 'beszélnek. Majd meglátjuk, milyenek reggel. A Szt. Márk tér csodás hatással van. A villanylámpák sokasága ontja a fényt oldalról és felülről. Nappali fénynél hatásosabb ragyogásban tündöklik minden. Az árKét karácsonyi vers Árnyak karácsony fénye körül A szent karácsony vig zenéje forró hullámot ver a légbe, tépett szivünkig — vajht elér-e? Hol könnypatakok csörgedeznek, riadt, bus szemek meredeznek, jégcsapja csüng sok ház eresznek; hol egy gyertyácska sem lobog fel s mig sovány kés szük étket oszt el: titokban hat-nyolc szív zokog fel; hol feldúlt, hervadt kerti ágyon halott virág a vágy, az álom s oly mindegy: van vagy nincs karácsony; hol szeretetnek fészke nincsen, gyűlölet áli őrt a kilincsen s gyermek-ábránd a hit. a,r Isten; hol "egy lesújtott nemzet kinja ég a hajnali s esti pírba s a jobb jövőt epedve hivja: e sötét, árnyékos helyekre jöjj el, óh égi Kisdedecske, te csodatevő szent Kezecske 1 Mérd a sziveknek lázverését, védd a reménység zöld vetését, vedd el e nemzet szenvedését [ 164 1930. december 28. 1 ! • Fiák András. Szeretet, béke ... Szeretet, béke: két kicsinyke szó, röpke sugár csak. Illat: illanó. Hogy bujkál... Nézd: most ajkról-ajkra jár, fészket keres két árva kis madár... A tollúk fény és gyémánt a szemük fenyő-fagallyak hintáznak velük. Tapsolnak néki gyermeki kacsók s aranykalitka lesz házuk: a csók. Cégtáblákon és boltok pultjain ott csicseregtek, kis madaraim. Cukrok, kalácskák, ruhák és cipők adnak most néktek bájos miliőt. : » Forró szavak, beszédek hangzatán megértitek, hogy mik vagytok talán? Aranyhegyek, hol létek-sziv szegény, üdvösség utja, betlehemi fény. Ma igy.. De holnap felkacag a Gőg és szivetekbe mártja majd a tőrt. Elhervad, lomb lesz a fenyöfagaliy s szfemétre dobják épp* ugy, mint tavaly. Vásári zaj kél, vér, jaj árja zug, — gyűlölködésre visz majd minden ut. S ti elrepültök messze, hova? óh! elmúltok, mint a fehér, qszta álom, miként a szűzi karácsonyi hó!. Fiák András. kádok alatt három oldalról pompás üzletek, cukrászdák, hangverseny fülkék övezik a teret. Szemben a negyedik' oldaton a bazilika. Az egész Szt- Márk-tér olyan, mint egy nagy bálterem; melynek keretét a ragyogóan megvilágított üzletek adják, plafonja a tiszta, csillagdus égbolt. Velence régi, csodás kincseinek másolatai, a mozaikok, ^gemmák, üvegek és éksze. rek stb. csábítóan intenek felénk. A lépten-nyomon felhangzó zene. a cukrászok frakkos személyzete. a nemzetköz^közönség csillogó toiíette-je csak fokozza a káprázatot. Alig várjuk a reggelt, hogy körüljárjuk a várost. Kár volt a külvárosba is elmenni. Az idegéneket fényes nappal csak a Szt. Márk-tér közelébe szabadna engedni! Szuite fáj az embernek látni, — hogyan mennek össze napról-napra e csodás paloták, mert jó részüknek miég a vakolatuk is hiányzik. Fájdalommal kell bevallani, hogy még a nagy kanalis palotái is jórészt rongyosak. Miért nem javítanak? Hiszen kívül nincsenek már hires freskók, sem freskó nyomok, amiket még romjaikban is őrizni zongoraterem Budapest, VIII., R&kóezi-út 19. Telelőn lőisef 421-04. Alapítva 1888. Aranyko«zorusme*ter, — számo

4 kitüntetés. Képviselve külföldi gyártmányok, Uijmint: Sebeel, Fahr,Scho!»e,Rö>ler, Petrof. E Produktív, Lauberger, Stingl atb. Legnagyobb választék zongora, piaciao és harmoniumokban, Uj és basználtakbaD, Elönjöi árik, kedvetö fizetési feltételek! - Bérlet, jivitás, hangolás. 7582-10 kellene. Az idegenek pedig szívesen fizetnének még több peléptidijat is, csakhogy képzeletük eme eldorádója uj köntösbe bújna. — Sajnálattal nézi az ember és fél. hogy lassan az enyészeté lesz ez is, mint sok más érték a múltból. S akkor hová megyünk majd álmodozni? A műkincsek, az emlékek, a gondolák, a lagúnák és minden ami ott van, nem volna jó, ha csak a könyvekben élne tovább. A történelem szelét érezzük mindenfelé. A ^>zt. Márk-tér az álom és költészet színhelye, a dráma és vígjáték tere. — Mennyi szenvedés és öldöklés, mennyi ünnep és mulatság szintere! Tán ugyan-" olyan tömeg szemlélte a hóhérok bárdjainak rettentő munkáját egyik nap, mint amekkora a színészek és bohócok előadását a másik nap. Magunk előtt látjuk a téren a velencei nemességet ragyogó • pompájában, az ablakokban a szépséges signorikat. Farsang idején^ a Szt. Márk téren, ma már csak nagyszabású carneval 'jelenetekkel idézik vissza a multat. — A bazilika sarkából "

a byzanci császárok nejm! a legelőnyösebben faragott képei'gúnyosan néznek reánk szánandó halandókra, mert nem az ő idejükben éltünk. A velencei doge-k zsarnok szelleme áll 'őrt, a Syriából, Peioponesusból, Lybiábót és Isten tudja még honnan összehordott, győzelmi jelvények felett, A tér közepén a két gránit oszlop a kivégzésekre figyelmeztet; olyankivégzésekre, elyeket legtöbbször ártatlanokon hajtottak végre, kiket baráti féltékenység, vagy bosszúvágy tett el. Magunk előtt látjuk a görögd a byzanci, az afrikai népek dicsőségét és letűnt ko'rát. A góth, a renaissance és arab építészet remekeit. ? ! A báziüka homlokzatán az aranymozaik képek, a középső, vagy főkapu felett a négy pompás korintthusi ló. melyek Konstantinápolyból kerültek ide. A bazilika mozaik mennyezete; a keresztelő kápolna oltárának Jeruzsálemből való dur ván szemcsézett kőlapja; a templomban az ékszerek, drágakövek, melyeket évszázadok nagyjai hordtak össze, mind a törtérielem néma könyvei. Épen ugy a nagyszerű épületek is. Velence fénykorából a »régi Procuratiák«, kecses árkádsorok. A dogé palota hires termei. (Az alsó emelet a nép számára; a felsők, a díszesek a titkos tanácskozások színhelye. Muzeuim az egész környék. Kocsi és lónak, sem más járműnek (kézikocsin kivül) nyoma sincs az utcákon. Mintha mindez csak azért voina, hogy az idegen sétálva mindent jobban megszemlélhessen. Csaknem minden házon van Imit nézni. Faragott kincsek, festeti üveg ablakok, drágakövek, ékszerek mindenfelé. (Folyt. köv>)