Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-21 / 290. szám

JNíVíHYIDBíC 1930. december 21. c9\)eu ttssxatuaradft \ticjati\ago\ta\ \>es7.etxés\ áron, V\2,áto\ac$ VésT^étvzM V\árus\lom Mit mondanak a nyíregyházi kereskedők az idei karácsonyi vásárról ? faragó un&Wa\ ih,\e\ * Előre sejtheti a nyájas olvasó, hogy az idei karácsonyi vásárról az általunk megkérdezett nyíregy­házi kereskedők nem fognak dics. himnuszokat zengeni. Ez természe­tes is, mert a nyomasztó gazdasági helyzet bizony meg fog látszani az emberiság nagy örömünnepén is. De ez a pár nap, amely elvá­laszt bennünket az ünnepektől, mégis mozgalmasabb, szinesebb, dacára mindennek. Kukkantsunk be néhány nyíregyházi kereskedés­be, mit látunk ott s kérdezzük meg, mit mondanak a kereskedők. ; ! Székely, Győrt és Morvái ruhakereskedő ragyogó portálos uoltjában Kertész igazgató fogad­ja munkatársunkat. Karácsonyi vá­slr? — Nálunk — panaszkodik Kertész igazgató — az igazi üzleti idő a november hónap. Az idén olyan enyhe a tél, hogy ez a hói nap sem vált be. Pedig a kész­ruha árak a mult évhez képest 10 —25 százalékot csökkentek. Kará­csonyi vásárlóink is volt minden évben egy néhány, akinek ajándé­kozási elve az volt, hogy a ruha a legpraktikusabb ajándék. Most alig akad egy-kettő. Azok is ki­sebb értékű ajándékot keresnek. Tiroli nadrág, hálókabát a kere­settebb cikkek. Stibi József cipőáruháza is a panasztól hangos. Ami az ára­kat illeti, mondja az Erdélyi Ci­pőüzem tulajdonosa, a bőrárak nem estek, a kész cipők árában mutatkozó csökkenés pedig vagy az áru minőségének rovására ir­ható, vagy pedig, jobb áruknál a munkab'érek kényszerű leszállítása az oka. Ajándékozási célból, saj­nos, az idán nagyon kevesen vá­sárolnak. Nincs karácsonyunk. Ta­valy több vidéki iskola vett szere­tettadományként a szegény tanu­lók számára cipőt. Az idén elma­radtak ezek a karácsonyi vásárlók is. Egy iskola, a kir. kath. gimná­zium vett 12 pár cipőt, hogy se­gítő egyesülete utján a szegények részére juttassa. — És a divatos hócipők? — Hócipőket keresnek. Divat­cikk, dé ebben sem érezhető a ka­rácsony közeledte. Egy ur lép be, mig beszélge­tünk. " '. 1 — Kérek egypár női lakkcipőt... 38-as számút. No, ez már Jézuska vásárja, gondoljuk. Mégis csak akad egy-kettő fehér holló a karácsonyi vevők közül a cipőszak­mában is. Az Ujságbolt igazi karácsonyi színnek és fény­nek a boltja. Ezüst, arany ragyog felénk a karácsonyfa díszekről. Já­tékkülöniegesslgek színesednek, mint a gyermek karácsonyi álmai. De e fény mellett árny van az üz. lettulajdonos, Báta Sándor homlo­kán, amikor kérdésünkre felel. — Tavaly, mondotta, még csak Ü POLLO MOZGÓ Szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Hétfőn, kedden 5, 7 és 9 órakor a szezon legnagyobb hangos műsora Harry Liedtke és Verebes Ernő első hangos filmoperettje DELIKÁTESZ Rendezte: Boivary Qeza a „Zwei herz;n in 3/t takt" rendezője Ezt megelőzi: Reed Hoves és Ralph Graves legújabb bravúros filmje A LEVEGŐ KALÓZAI Az merikai repülőraj közreműködésévé! Szerdán Karácsony előestélyén nincs előadás. ass.zoav, magának gyermekei van­Hová is akarna menni ? Ho­vá...? Erre..?! — Magához, Horváth, magához — .csuklott ki az asszony száiám su*őn, keservesen — magához... — Megmondtam az uramnajc, 'Rogy nem bírom tovább, nem bírom... magához megyek, legalább akkor jogosan mondhatja rám mindazt, amit mondott. — Hozzám...? Hozzám..? — kér­dezte csodálkozón Pál — hozzám, akinek egész életét feldúlta és ma­gányba izoritott, elvett tőlem min­dent a világon...? Hozzám, Pálné asszony, akinek éjszakái sötétek és aki ezer és ezer meggyötört, de elöntött gondolattat ül "egész nap a tanyája udvarán...? Nem ért­tem...! — Igen, magához, mert tudtam, hogy maga meg fog érteni. Látja most is megért, csak csodálkozik... Sohasem szerettem az uramat. — Nem szerettem, hozzá kellett men­nem. Apám váltóit ő fizétte ki, gazdaságunkat ő vette meg, egyet­len leány voltam, apámnak nem volt más menekvése. Ha tudná, mennyi éjszakát sírtam át, ha tud­ná, hányszor néztem ki ablakun­kon az öt év alatt és hányszor rej­tettem arcomat a függöny mögé; amint a maga alakja kora hjní­ban végigfutott a kocsin az utcán, vagy nehéz lépteivel végigdöngött az ablak afatt. Ha tadná, hoagy hányszor lestem, vártam magát hajnalban, kora reggel 4 órától, mikor jön, mikor láthatom csak egy pillanatra is... Ha tudná, hogy a gyermekeimnek mennyit mesél­tem egy mesebeli királylányról és' egy királyról, a királyleányról, aki másnak adta kezét és a királyról, aki minden est eszemébe nézett az asszonynak 'és azután tovább­ment... Sírt, miközben mondta e szava­kat. Hangja meg-megcsuklott. Pál megilletődve állt előtte, megfogta az asszony kezét. Ugy érezte a sjí vében, hogy valami nehéz súlytól szabadult meg és forró fájdalom £geti lelkét. — Jöjjön...! — visszafordultak és mentek be a faluba. Szótlanul haladtak a hosszú, széles uton. — Egyik sem szólt semmit. Jó tiz­percig haladtak egymás mellett. A férfi hirtelen megállt: — Most bucsuzzunk el, ne lás­son meg minket együtt senki. — Menjen vissza a gyermekeihez... Meséljen nekik, de ne a király­leányról és a királyról, akik szem­benéznek egymással... Meséljen ne­kik az elüldözött királyról és a r ab királyleányról... Térjen vissza.. Az asszony szót fogadott. Ke­zet se fogtak, mereven néztek a sötétben egymásra, mindegyik tud­ta a másik gondolatát. Az egyik . kertajtóban az asszony visszafor­dult, hosszan nézett a maga elé meredő Pálra. Eltűnt a kertben. Pál is hazaért. Leült az asztal elé, belebámult a villanylámpáiba. — Eszébe jutott .Pál gazda három ggyermeke. Könny szökött szemé­be, gyorsan letörölte arcáról. Pak­kolni kezdett Mikor a hajnal el­érkezett, minden össze volt csoma­golva. Gondosan bezárta az ajtó­kat, előhivta István gazdát. — István, én ide nem térek vissza. A tanyán leszek egy ideig. Üzenj át Hidegkuthynak, hogy a földemet eladom, fáradjon ki a ta_ nyára hozzám. Addig ott maradok. A hét végén gyere ki te is, akkor a további utasításokat megadom. Félült a kocsira, a lovak közé vágott, sebesen gördült ki a kocsi a hosszú utcára. Amint Pálék abla­kai alá ért, egy pillantást vetett az ablakra. A lovak közé csapott, Itünt az asszony szemei elől. Csak égy porfelhő maradt utána az uton, azt nézte el az agbiak mögül az asszony, hosszan, könnybeborult szemekkel, reszkető ajkakkal. A toronyban újra ugyanaz a ha. rang kondult meg lágyan, becézőn. volt valami vásár. Az ünnep előtt tíz nappai már fogytak az ifjúsági könyvek, a játékok, a diszek. Most? Alig árulunk valamit. — Egy-két könyv ment el mindössze­Ifjúsági müvekből áz idén a Zugó Dani'a sláger. A felnőttek Erdős René 'Brüsszeli csipkéjét, Gulácsy Irén Pax Vobisát és a megrázó erdélyi regényt, Székely Mózes Zá­tony-írt. A játékokból mi csak a legfinomabb különlegességet tart­juk. Ebből is sokkal kevesebb fogy most, mint az elmúlt év ka­rácsonyi vásárában. És, mintha a Jézuska most a leányokat jobban szeretné, babákat vesznek, de fiú­nak való játék, alig fogy egy-kettő. A karácsonyi diszek. pedig még mind itt vannak. Ami az árakat illeti, a könyv ára nem változott tavaly óta. Vá­sárlója azonban sokkal kevesebb. Talán az utolsó napokban. Ki tud­ja? Még mindig reménykedünk. A kereskedők ma ebből élnek. A hol­nap hitéből. A reménykedésből. Hatha... Egy cikkünk fogy erősen: az olcsó társasjáték. Ez az otthon ülés, a visszavonulás jele. A Dicker-boltban A városháza épületében Dicker Gyula gazdagon felszerelt, ízlése­sen berendezett papír és könyvke­reskedését látogatjuk meg. A pul­ton egy rakáson mindenféle szí­nes levélpapír. Egy vevő most vá­logatott belőle. Válogatott, de nem vett. Ez á helyzet képe. Nem könyv után, olcsó ajándék, levél­papír után érdeklődnek, de azt is meggondolják, vegyenek-e. Pe­dig a magyar könyvpiac, mon­dotta Dicker Gyula — szebbnél­szebb meglepetéseket tárt a kará­csonyi vásárlók élé. Itt van mind­járt az országos kalauz, amelyben ott találjufc Nyíregyháza ismerteté­sét is jól "tagolt, szakszerű, és ked­vet ébresztő leírása. Aztán egy se­reg lebilincselően, izgalmasan uj .könyv. Nem kell senkinek. Olcsó ajándékot keresnek, de vásárt eb­ben a cikben is elvétve csinálunk. Az emberek ajándékozási kedvét elvitte a gazdasági válság árvizve­szedelme. Ifjúsági könyvbői "sem adunk ei e'gy-kettőnél többet. Nem érezzük, hogy karácsonyi ünnep előtt állunk. A vásárlási kedv pan­gására elvoltunk készülve, de eny­nyire nagy kedvetlenségre nem számítottunk. A Mayer testvérek ékszerüzletében Az ékszerészek keserű panasza talán a fegjogosűltabb, mert hi­szen az a társadalmi réteg, ame­lyik azelőtt ékszereket vásárolt ajándékként, ma szintén súlyos anyagi gondokkal küzd. Csak az apró, olcsó ékszerek iránt van némi érdeklődés — mondja a Mayer Testvérek-cég egyik tulajdonosa — de ezeket is úgyszólván kizárólag hitelben vá­sárolják. 40 esztendeje, hogy az üzletem fennáll, de még fyen gyen­ge karácsonyi vásárom nem volt­— Az, aki tavaly 150—200 pen­gős értékű ékszert vett, az ma maximum 20 pengőért vásárol. An­nak dacára, hogy az ezüst értéke 20—25 százalékkal Iejebb szállt, még sem akad vevő. Az ékszer ma­radandó és a legszebb karácsonyi

Next

/
Thumbnails
Contents