Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-21 / 290. szám

Ára 16 fillér Nyíregyháza 1930 december 21. * Vasárnap laJ. évfolyam. 290. szám YIDEK. Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f-, vasárnap 16 f. Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : •Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : l 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. A középiskolák államsegélye irta: Maday Gyula dr. országgyűlési képviselő. Közvéleményünk, a trianoni bé- i ke után, közép- és elsőfokú tanin- | tézményeinket túlméretezetteknek találta és ezeknek a méreteknek a lefaragását sürgette. Ebből a közhangulatból "fakadt ezután egymoz galom, amely a középiskolák egy részének polgári iskolákká való lefokozását követelte, továbbá, tuinyomólag mezőgazdasági népességű városok gimnáziumait középfokú mezőgazdasági iskolákká kivánta volna átszerveztetni. Köztudomású, hogy az Országos Közoktatásügyi Tanács javaslattal is járult a kultuszminiszter elé, a melyben körülbelül 17 ilyen középiskola átalakítását jelölte meg kívánatosnak'és ebből á 17 iskolából — fontosnak tartom, hogy ezt kiemeljem — 16 vidéki iskola voltIgazán örök dicsősége a vidék kulturérzékének, nem különben a kultuszminiszternek is, hogy annakidején ennek 'az ötletszerű iskolapusztitásnak ellen ál'ott és azt egyáltalában végre nem hajtotta. Meggyőződésem szerint a vidéki kisvárosok csendje, nyugalma, azután erkölcsi értelemben, de fizikai értelemben is vett tiszta fevegője, nemkülönben a ió magyar nép életébe belegyökerezett magyar mii liője, alkalmasabb az ifjúság nevelésére és a tanuló ifjúságnak tanulj mánybeli elmélyedésére, mint a világvárosok zajos környezete, ahol az ifjú leikát, idegzetét, érzékét s különféle impressziók, a legveszedelmesebb hatások egész tömege ostromolja és terheli meg. De különben is rendkívül egészségtelen dolognak tálálnám, ha Magyarországnak lateiner szukkreszrentiája csak Budapestről, vagy néhány nagy vidéki iskolavárosból kerülne ki, tisztán annál a helyzeti adottságánál fogva, hogy a szülők az iskola közelében, mondhatnám, az iskola utcájában laknak és igy mcdjukban van gyermekeiket tamtatni. Sajnos, ennél az adottságnál fogva a középiskola ma is nagyon sok selejtes tanuló előtt kénytelen kapuit kinyitni. De egyébként is a nemzet egyetemes kulturpszichéje, annak homogenitása teszi szükségessé, bogy az ország legkülönbözőbb vidékeinek tehetséges fiai, ezek a clegenerálatlan őserők bejussanak a magyar értelmiség soraiba és ott, mint vérfrissítő tényezők biztosítsák a magyar intelligencia gyökeres magyarságát, lelki kiegyensúlyozottságát és szellemi frissességét. Azt hiszem, ez a megoldás vezette azokat a vidéki városokat, amelyek annakidején egyértelmülegkée hegyig menő harcot vívtak a maguk iskoláinak megvédése érdekében és ugyanez a meggondolás vezette, egészen bizonyosan a kultuszkormányt a.kultura decentralizáció másik nagy gondolata melíétt, amikor a próskribált iskoláknak — egy-kettő kivételévei — megkegyelmezett. Ennek a kegyelemnek azonban, fajnos, nagyon súlyos ára volt egyes iskolákra nézve. Az államhatalom, ugyanis, lét- és nemlét kérdését szegezve az iskolafenntartó mellének, bizony az iskolafenntartási terhek tekintetében ezeket sokszor erejüket meghaladó rész vállalására szorította. Az a megriasztott iskolafenntartó, szorultában, hogy a városnak sokszor büszkeségét, szemefényét, néha száz-kétszáz esztendős középiskoláját megvédelmezze;* természetesen mindenféle tehervállalásba hajlandó volt belemenni. Igy jöttek létre az autonom középiskoláknál, felekezeti 'középiskoláknál, az államsegélyek tekintetében azok 'a. kirivó aránytalanságok, amelyekre én most a kultuszminiszter figyelmét fei kívánom hívni. A helyzet az, hogy amig egyes autonom iskola fenntartási hozzájárulás cimén 8—10—13—15 —18, de legfeljebb 23 százalékot fizetnek, egyes szerencsétlenebb elbánásban részesült iskolafenntartók viszont 40 százalékkai kötelesek az iskolafenntartás terhéhez hozzájárulni, amihez járulnak még a dologi kiadások, a nyugdijterhek, amelyekkel "az idei 6 százalékos költségvetési redukció mellett ez a százalékszám — természetesen a 6 százalék levonással — jelentékenyen megnövekedett. Az volna tehát most, mikor a jövő évi államköltségvetés előmunkálatai 'folynak, tiszteletteljes kérésem a kultuszminiszterhez, tegye az államsegélyek ügyét a középiskoláknál revizió tárgyává, hogy ezek a kirivó aránytalanságok meg szűnjenek és a terhek békebeli mértékéhez arányosittassanak. Valótlanok a spanyol kormányválságról elterjedt hirek Madridból jelentik: A kormány tagjai tegnap értekezletet taitottakj majd a miniszterelnök az újságírók előtt kijelentette, hogy az országban helyreállott a nyugalom. Londoni jelentés szerint Berenguer miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány előre tudta, hogy Jacában fog a forradalom kitörni, csak azt nem tudta, mikor. A forradalom mögött kommunista agitáció lappang. A fogságban lévő forradalmárok felett rövidesen Ítélkezik a haditörvényszék, de több halálos ítéletet nem hoznak. Éjféli harangszó Irta: Belehorszky Ferenc. — A »Nyirvidék« eredeti tárcája. — Késő este volt, mikor Pál odahagyta a tanyát és befelé jött a faluba. Gyalog vágott neki az útnak, a kocsit jó előre küldte, sétálni akart, a forró levegőtől fáradt tagjait kissé felüdíteni 'egy kis éjszakai sétával. Augusztus vége volt, a tikkasztó nyári napot hűs est követte. Telihold ragyogta be köröskörül a mezőket, földeket, a csillagok ezrei 'meredtek az égen. Némaság, mindenütt csend, néhol egy szentjánosbogárka világított, s a tücskök és mezei bogarak csendes ciriplése, békák brekegése valódi vidéki hangulatot adott az €gész területnek. A távolban egy vonat futott el". A mozdony kéméJiyéböl kivetődő szikrák itt-ott tűzbe borították a vasúti' töltés kiszáradt füzeit, s megvilágították 'a nagy távofságot, mely Pál "és a vasút közt elterült. A futó, kivilágított ablakok sora, egymásbaolvádó hirtelen fénye Pált is megállásra késztette, körülnézett s elgyönyör. ködött a csendben, a harmonikus, szép, nyugodt vidékben, higgadt tekintettel nézett a magy fekete üres' ségbe. Szivében csend volt, nem volt se gondja, se bánata. IUetőjfefe-*..., "JL ••' ..... íc. i-a^.i J jE ">T TT l-j^. Ifig e^szorilotta magában. Nem gondolt rá. Régen is volt, meg azután minek arra gondolni...? Nincs semmi értelme, mert csak fájdalmat okoz neki. Haladt nyugodtan a hosszú országúton, .még csak egy szekér sem zavarta útjában. Csak a toronyban kondult meg az éjféli harang. Pál nem gondolkozott. Hosszú évek során arra a tapasztalatra jutott, hogy a gondolat öi és emészti az embert. Azok közé tartozott, akik önmaguk kárán tanulták meg a teljes gondolatnélkü'i élet szépségét. Minden bevágott neki, amit gazdaságával kapcsolatban valaha is tett. Nemcsak szerencséje volt, de határozott nagy gyakorlata. — Tudta, hogy mi lesz a teendője. Birtoka volt csak, se felesége, se gyermeke, se anyja, se apja, senkije, akiről gondoskodnia kellett volna. Élhetett nyugodtan, örömgst, a múltra nem gondolt soha, a jövő nem izgatta, a jelen pedig biztos volt, biztosabb már nem is lehetett volna. Széles országúton jutott efa falu határához. 'Messziről látta a nyílegyenes falu-utcának szélesen kiviIágicotf hosszát, s a végtelen csendesség folytatódó, más, igazi nyugodt életet mesélő útját- Az utca kezdetén lámpa égett. Pái nyugodt léptekkel 'haladt tovább. A falu túlsó végén lakott, szemközt a jegyző házával. Volt még jó negyedórányi útja, mert az egyetlen utca végtelen hosszú volt. Egy sötét árnyék közeledett feléje. Pái rá sem hederített* ment egyenesen tovább. Az árnyék egész közei jutott hozzá. Nem nézett Pálra, csak elrohant mellette. Valami sirás mégis megütötte Pál fülétAnnyit kivett belőle, hogy asszony volt, s ha jói 'hallotta" sírt is. A részvétet nem lehetett belőle teljesen kiölni. Megállt, az asszony után nézett. Látta, amint az utolsó lámpához ért a nő és megáll égy. pillanatra. Nekidőlt a lámpaoszlopnak és eltakarta arcát a karjávaf. Pát tovább akart menni. Valami mégis megmozdult a szivében. A részvét hangja volt. Visszafordult, csendesen az oszlop felé ment. Már egész közei volt a nőhöz, mikor az hirtelen hátrafordult. A lámpa bevilágított arcába, síró két szemét halvány árnyék bontotta el, ajkának szögletében csodálkozó rémület húzódott meg. Mereven nézett Pálra, sikoltani is tudott volna, de torkán fagyott a hangja. SzemtőLszembe ádtak egymással. Nem tudott egyik sem szólni. Pál csak 'nézte az asszonyt, mereven, mozdulni sem tudott. Igy álltak jó két percig. Az asz. szony, mintha újra tudatára ébredt vofna, elfordult, sirva akart tovább menni. »Ne menjen« —• mondta* Pál" kimérten, egy lépést tett az asszony felé. Az asszony háttal" fordulva megállott. Pál egész melléje lépett- Nem nyúlt az asszonyhoz, csak 'félarcára nézett. Az asszony nem feleit. »Hová akar menni ?« — kérdezte lágyan, alig hallhatóan. Az asszony újra hallgatott. — Öt év óta nem beszéltem ma. gávai, most is csak igy a részvét, sajnálat hangján. Hová akar menni ebben a fekete, csendes éjszakában? Miért akar elmenni? Merre vezet az útja? Lágyan beszélt, szinte maga is csodálkozott ezen a lágyságon. Az asszony nem válaszolt. Pál "szembeállt vete. 1 1 — Nem felei, jó...! Maga megfeledkezik valamiről Pálné aszszony. Maga elfelejti, hogy gyermekei is vannak? Én tudom, mindenki tudja, hogy Pái uram nem jól bánik magával, hogy sokat gyötri és kínozza velem. Pálné aszszony... ne feledkezzék meg a gyér. mekeirőr. Jól tudja, hogy öt éve nem is beszéltünk egyhássai, hogy azóta, mióta visszaküldte nekem a jegygyűrűmet, sohasem köszöntöt, tűk egymást, jól tudja, hogy azóta én, amikor csak lehetett elkerültem a faiut, s tanvámon éltem. Pál gazda féltékeny volt mindig magára. •Okulanui és céltalanul. De * ha maga sokat is szenvedett,, Pálné