Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-19 / 263. szám

6 Vidám esetek IIIIO A finom szobalány. | — Hallja, Kati nem vagyok megelégedve a viselkedésévei. Mi­kor idejött, egészen tisztességes leány volt, de ujabban ugy beszél' velem, mintha velem egyformának tartaná magát. — Oh dehogy, nagysága kérem..; Olyan szamár nem vagyok. Mai fiatalasszony. Férj: Milyen leves ez, drágám? Feleség: Tojásleves, édesem'. Férj: De hiszen nincs semmi ize. Feleség: Pedig tiz tojás főtt ben"; ne keményre. • ( — ' i A fösvény. Koldus: Uram, gyenmekkorom­ban elvesztettem a féllábaimat... " A fösvény: Na és?... Azt hiszi, hogy talán én találtam meg? A halál oka. Az öregúr haldoklik. Kétségbe­esett családja a leghíresebb pro­fesszorokat hivja a betegágyhozi Vagy öten állták körül, miközben! a páciens jobblétre szenderült. Te\ metés utín azt kérdezi egy rész"' vétlátogató az özvegytől: — Hivatott professzort? — Óh, ötöt is — kesergett az asszony.'— De mit tehetett sze­gény uram egymaga öt ellen? Jogos harag. A vendéglőben mé rgesen szólít­ja az egyik ur a főpineért. — Hallja —- mandja neki — ebben a kolbászban egy darab fát találtam. : ! i — Jaj, ezer bocsánat — dadog­ja a főpincér. — Na hallja! Ezt nem lehet igy elintézni. A lovat végre is meg­eszem^ de az istállót egyék imfög. maguk 1 '< Színigazgatók egymás közöít. — Én stabil társulatot szervez­tem az uj szezonra — mondja ai egyik. — En inkább stabil közönséget szeretnék szervezni — mondja a másik. . > ; Átlátszó vicc. — Kérem, pincér, hiszen ez a marhahús valóságos Röntgen-por dói— , . • — Miért? — Hit ugy, hogy csakis csontot látok^ de bust nem. Egyszerű magyarázat Két alak azon vitatkozik, hogy melyiküknek a kutyája okosabb. Különféle történetekkel traktálják egymást, végre azt mondja aa egyik: — Hát idehallgass... Ha elme­gyek hazulról és már egy órányi, távolságra vagyok, a kutyám Utá­nam jön. Megérez- Mit szólsz, ehez ? A másik vállat von: — Semmit. Fürödj meg­Mrvíí>I£ Budapesti mozaikok Ne dobja el rosaz hó- és sárcipőjét mert a VULKÁN 6UMM!JAVITÚ ÜZEM Zrínyi Ilona utci 9. (bint az udvarban) 24 óra alatt olcsón, vulkanizálással újjá alakítja. Nézzen mag kész eipSiet üze­münkben. — Nem ragaszt, hanens vulkanizál %6*-3d Füstöt tajtékzó tüzparipád dü­börögve száguld be a Nyugati-pá­lyaudvar üvegtetőzete alá. A moz­dony végsőket vonagló acél szer­kezete nagyokat liheg. Nyíregyhá­zától Budapestig szörnyen kifárad­hatott. Es te, jó nyiregyházi pol­gár, aki már hetek, sőt talán hó­napok óta nem jártál a fővárosban^ boldog örömmel tolongsz az em­beráradatban a kijárat felé. Ruhád-i rói apránkint leperegnek a nyír­ségi porszemek s mire kiérsz a fényárban uszó Körút csillogó lámpái' alá, ugy érzed, hogy a vi­déki város szorosra szabott kor látai hirtelen szétnyílnak körülöt­ted és te szabaddá lett lelkeddel szeretnéd egyszerre átölelni egész Budapestet. Boldog ábrándozásod azonban nem tart sokáig. A Berlini-tér sarkán marcona rendőrkéz nehe­zedik válladra. Jobb kezével piros keretbe foglalt fehér nyil felé mu­tat. mig szemrehányóan dübörgi füledbe a közlekedési kódex vo­natkozó szabályait. Hiába nézel körüf. hogy melyik irányba mene­külj. minden oldalról szigorú nyilak merednek feléd. Es te, aki még az imént annyira örültél a főváros szabad levegőjének, most ott állsz Budapest egyik legnagyobb terén és alázatos megadással /esed a rendőri kéz intését, hogy a fehér vonalaktól szűkösre szabott átjá­rón a többi várakozókkal együtt átkelhess a túlsó oldalra. De igy van ez ma egész Buda­pesten. Bármerre is méssz, minde­nütt ott; leselkedtek rád a pároske­retes fehér nyilak a szigorú felírás­sal: »Gyalqgosok«, vagy »GyaIogo­sok áktelése itt«. " Sőt az András­sy-ut torkolatánál egyenesen lánof kordon zárja el az autóknak ro­hanó emberek elől a Vilmos csá­szár ut gyalogjáróját. Nagyon ne­héz ma valakinek elgázoltatmia ma­gát Budapesten. A főváros féltő gonddal őrködik testi épséged fe­lett és jaj annak, aki át merésezli lépni a tilos fehér vonalat. Félre­lépéseidért idi'ig csak a nődnek voltál felelős, ma azonban a rend­őrség is szigorúan figyeli min­den lépésedet. S bír talán a nőd haragját felette jobban respektá­lod minden egyéb fórumnál, még­sem ajnlatos szembehelyezkedni a fővárosi rendőrség büntető parag­rafusaival sem. * De egyéb érdekes változásokat is találsz ma Budapesten, jó nyír' egyházi barátom. Ott .vannak pél­dául a hercig kis szemétnélküli szemétgyűjtők, amelyek annyira csinosak, hogy még az elhasznált villamosjegyedet is sajnálod bele­dobni. Vagy mit szólsz például a gombaimódra elszaporodott auto­mata büffékhez? A múltkor még csak 1 2—3 volt, de ma már a »Jobb mint otthon«-ban is saját .magad­nak kell kiszolglnok önmagadat, akárcsak otthon. Milyen szédüle­tes kényelem. Nem keh pincérek­kel vesződnöd, akik órákig meg­várakoztatnak. Bedobod a 20 fil­lérest s elédbefordulnak a leginy­csiklandozőbb szendvicsek. Bedo­bod a másik 20 fillérest és azonnal poharadba csuognak a legfinomabb italok. Es minő kivételes érzés az a tudat, hogy megtakarítottad a borravalót, amellyel kifizetheted a kapupénzt, vagy mégegyszer tele­csurgattathatod poharadat habzó sörrel. avagy forralt vörös, bor­ral. amely finom 1 fahéjtól fűszeres. De változást jelentenek a gyalog­járókon felállított jelzőtáblák is, amelyek minden tizedik ház előtt harsányain figyelmeztetnek az utca nevére, amelyiken jársz és a ház­számokra, amelyek előtt elhaladsz. Vége azoknak a jó időknek, ami­kor ha néha véletlenül későre talál­tál hazamenni éjjeli szállásodra, at zal a trükkel menthetted ki magad' nőd előtt, hogy eltévedtél a fő­város utcalabirintusaiban. Más öt­letet kell 'kieszelned, jó vidéki ba­rátom mert sajnos Budapesten ma már eltévedni sem fehet. * Bajok vannak azonban a villa­mosokkal is. Es itt újra el kell siratnunk azokac a boldog időket, amikor az Állatkertnél felült61 egy körkocsira és ahogy a pesti em­ber nevezi, egy »egyenes«-sel vé­gig kanyaroghattál a Rákóczi-utón,. Vilmos császár-uton, a Margit-hi­don és Budán egész a Fe rencz József hídig, s itt is csak azért szállított le a kalauz, mert egy jeggyel a Dunán kétszer átkelni nem lehet. A Rákó'czi-utrói ima már nem kanyarodnak be a villa­mosok sem a Muzeum-körut, sem a Károly király-ut felé. Ezen az útvonalon cupán azok a kocsik maradtak meg, amelyek az Erzsé­bet-híd felé tartanak. A budapesti villamosok egyszerűen törölték számrendszerükből a 15, 31, 33, 35. 54. 65, 69 és a 72-es számokat. Es ezzel szemben a kárpótlás csu­pán annyi, hogy a földalattira most kétszer szállhatsz át. * Pest varázslatos szépsége külö­nösen az est leszállta után bonta­kozik ki teljes pompájában. Ami­kor kigyúlnak a Körút csillogó lámpái s a transparensek pirosan izzó tüzbetüi fellángolnak a vá­rosra boruló sötét égbolt fekete kárpitján és a budai hegyoldalak felcsillanó fénypontjai millió kí­gyózó csillaggal szórják tele a Duna hullámzó tükrének siető hab­jait. olyan panoráma tárul elődbe, amelynek párját hiába keresed. —, Es amilyen káprázatos a miliő, olyan ragyogó benne az élet is. A pesti nők szépsége és elegán" ciája világhírű. A pesti nők divat­ja egy egész külön egyéni világ, a­melyet utánozni nem lehet. Azok a hölgyek^ akik délután még rö­vid szoknyában, átmeneti posztó kabátban és térdig érő csizmáiban siettek hazafelé, most nehéz, föl­dig érő selyem ruhában, puha, könnyű prémekben suhannak el melletted. A kalap homlokra simu­ló tok-forma, almielynek hátulsó ré­szét egészen elnyeli a bundáknak »spicc«-re szabott magas szőrimie­gallérja. Az antilop cipők csillogó sztrasz csattjai alig villannak ki földet seprő bő selyem Szoknyák alól. A bundák divatszőrméje ima' Pesten a csikó, a kalapok pedig bársonyból, plüsből, velúrból és zseniliából valók. A filc úgyszólván teljesen eltűnt a pesti korzóról. Nagyon divatosak a róka boák is, amelyeket a pesti hölgyek féivállra dobva viselnek. A férfiak utcai di­vatjáról nem sok ujat mondha­tunk. Az urak legnagyobb része ott is épen ugy zöld »Hubertus« kabátot viselj akárcsak Nyíregy­házán. | * Ne gondold azonban, hogy Bu­dapesten csupa gazdaság pompa és fény az élet. A szegénység és nyomor itt talán még sötétebb, mint a vidéken. A főváros és a jó­tékonysági intézmények' (már he­tekkel ezelőtt akcióba léptek, hogy lehetőleg megelőzzék, vagy leg­alább is amennyire lehet enyhít­sék a fenyegető téli ínséget. A vá­ros különböző pontjain rendre nyíl­nak meg az inség-konyhák, ahol ízletes ingyen ebédet kapnak a 1930. november 19. szegények. A Kisstáció utcában van a 38-as számú konyha. Nagy tágas, tiszta helyiségben 8 sze­mély szorgoskodik az ebéd elké­szítésén. A főzés re a jótékonysá­gi hölgyek ügyelnek fel. Leves fő­zelék. vagy leves, tészta a ren­des menü. Vasárnap három tál étel van. Hetekint kétszer hus és egyszer virsli feltét. A kés z ebé­det haza lehet vinni, vagy ott is elfogyasztható az *:rre a célra berendezett helyiségben. Az in­gyen kosztosokon kivül igen sok: fizető vendége is van a konyhí­nak. Az abonoma egy egész hétre 1 pengő 60 fillér, egy ebéd ára pedig kenyé rreí együtt 24 fillér. Az ebéd nagyon jó, nagyon Ízletes, mondják egyhangúlag a konyha vendégei. * A Kerepesi-temető a világ leg szebb sírkertje. Ezt mondják a messzi országokból Budapestre jö­vő külföldi látogatók is. Es ha Halottak napján végig sétálsz a remekbe faragott márvány sírem­lékek között, amelyeknek úgyszól­ván mindenike külön szobrászati műalkotás és végig barangolod a pompázó virágdíszbe öltözött sí­roknak végtelen sorait, amelyekről a csillogó gyertyáknak és tarka mécseseknek száizezrei világítják be a halál sötét birodalmát, magad is meggyőződhetsz róla, hogy a Kerepest, temetőnek hiába keres­néd a párját. Háromszázezer ha­lott alussza itt örök álmát s köz­tük a nemzet legnaggyobbjai. — Lelkedet néma áhítat lengi át, amiT kor egy-egy nemzeti nagyság dísz­sírhelye előtt elhaladsz. A főút közepén a legnagyobb meselmon* dónak. Jókai Mórnak körbeépí­tett mauzóleumát piros szaiviák bo ritják s tőle nem messze a BJaha Lujza koporsóban fekvő- márvány alakját is roks adásig betemetik a síron .tui is élő hódolat virág­csokrai. Mindkét síron ott látjuk főváros színeit viselő szalagdiszes koszorúkat i's. Es itt ujabb válto­zást fedezhetsz fel. vidéki szem­lélő. A főváros színei most a pi­ros. sárga és zöld, vagyis a kéket zöld szín cserélte fel. Igy segített magán Budapest, hogy színei ne emlékeztessenek az oláh színekre. Az egyik sírt iskolás leányok áll­ják körül némhán hallgatva a kí­sérő tanárnő magyarázatát. Né­hány lépéssel odébb újonnan épí­tett kripta ürege tátong. Lent a melyén fekete kereszt sötétlik a. fehér márvány alapzatán. A sima faiból széles párkányzat ugrik elő. Erre is koporsók kerülnek, majd ha a kripta aísó ürege már betelt. Amikor távozunk a temető előtt;, mint az élet szimbóluma tűnik elénk egymásfölé sorakozó meg­számlálhatatlan állványaival a Tár­sadalom Biztositónak most épülő égbenyúló 18 emeletes felhőkarco­ló tornya. A kapuban alamizsnát kérő koldusok állnak. Az egyik fekete szemüveget visel, talán a háborúban veszítette el a szemevi" lágát. A kapu tetőzetein fekete ke­reszt és alatta ez a szó: »FeItáma­dunk.« Es ebben az egyetlen szó­ban benne van a halál minden vr> gasztalása. y • Aznap este egy Aradi-utcai ro­konomnál vacsoráztam. A Kere­pesi temetőről beszélgettünk. A család legkisebbik tagjának, aki egyébként már második elemista, nagy örömére szolggái, hogy maga is hozzászólhat a témához. Az ud­varon hallotta a délután — ujsá-í gólja nagy komolyan — hogy a viceházmester bácsi tmla reggel sö­tét strandszemüveget tett a sze­mére és azzal egész nap ott kol­dult a temető kapujában. A járó­kelők azt hitték^ hogy vak, meg*-

Next

/
Thumbnails
Contents