Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-16 / 261. szám
10 JsftíRYiDéie. 1930. november 16. Riport Nyíregyháza első házasságközvetitő irodájáról Meguntam az életem s mert lei küeg meggyötört és fizikailag nagyon fáradt ember vagyok, elhatároztam. hogy megnősülök. Had viselje életem terhének egy részét — lehetőleg a nagyobbikat — az a szerencsétlen embertársam —gondoltam kárörvendve — akit a feleségemnek fogok nevezni. A házasság nagyszerű intézmény, szinte mondhatnám mentőöv azok részére, akiknek már minden mindegy, akik az örök Nirvanával kacérkodnak. Elvileg tehát rendbe volt az ügy, azonban a gyakorlati kivitele annál nagyobb nehézségekbe ütközött. Hogyan váltom valóra tervemet én, akit a természet nem áldott meg impozáns külsővel, aki nem élek társadalmi életet, nem járok zsurokra, irtózom a műkedvelő előadásoktól "és — bevallom — nőkkel szemben félénk, gyá moltalan és gyáva vagyok. Hiába gondoltam el vakmerő terveket hiába vásároltam szerény megélhetésemből megtakarítva két rend ruhát az ócskapiacon, hiába takartam el szakadt ingemet a legpikánsabb szinü, kacér nyakkendővel és esténkint a Rámpák csalóka fényében a korzón hiába me~ resztettem nagy szemeket a kecsesen ellibbenő nőkre, csak nem akart senki tudomást venni rólam. Megismerkedni valakivel a legkomolyabb szándékkal, ez volt számomra a legnagyobb probléma és már-már lemondtam a házasság nemes gondolatáról és a könnyebben végrehajtható másik megoldáson törtem a fejem, — az öngyilkosságon —, amikor fáradt, kétségbeesett tekintetem a »Nyirvidék« hirdetésén akadt meg. »Hamburger ingatlanforgalmi és házasságközvetitő iroda Nyiregyhá- j zán. A legnagyobb diszkréció mel- l lett közvetít házasságokat« — olvastam lobbanó reménységgel, mint akinek kihúzták a sorsjegyét. Hiába — gondoltam büszkén a huszadik század emberének önteltségével — a modern üzleti leleményesség minden akadályt legyőz. A házasságközvetitő iroda helyettem fog táncolni forró frakkban unalmas bálokon, helyettem fog megismerkedni imádottammal, udvarolni fog neki tüzes hévvel, álmos teadélutánokon langyos löttyöt fog szürcsölni, miközben a mamával együtt fog sopánkodni a mai züllött erkölcsökről és végül helyettem fogja megkérni dadogva, izgatottan ismeretlen ideálom drága kacsóját. Nekem csak be kell ülnöm a kényelmes családi karosszékbe, papucsot húzni a lábamra és élvezni a a cgaládi élet apró örömeit. Micsoda nagyszerű megoldása ez az intézmény a felesleges munkának és időpazarlásnak. Elintéz mindent. Nem kell színészkedni, pózolni, szerelmet vallani. Nem kell kellemetlen családi körülményekről é s a még kellemetlenebb anyagiakról tárgyalni, hanem egyszerűen egy kész helyzet elé állítja az embert. Nesze itt van a feleség, boldogulj vele, aztán passz ! Boldogan rohantam az irodába, amely a Zrínyi Ilona utca g szám alatt az udvar hátsó oldalán helyezkedik el, kényes hivatásához mért diszkrécióval. Egy előkelő, kimért modorú, magas ur fogad nyájas, megértő mosollyal. Előadom tervemet, ő helyeslően bólogat, majd papirt, tollat vesz elő. — Rendben van uram, njegértet1 tem szándékát — mondja atyai jóindulattal. Ön 33 éves éppen ideje már, hogy megkomolyodjék. Néhány hét múlva mint boldog férj kezdi meg uj életét. Dq mik az igényei ? — Igényeim ? —... Hát kérem — mondom lirai elérzékenyüléssel — lehetőleg karcsú legyen és nyúlánk, mint a gazella. Kék szeme sötéten tüzeljen a szerelem szenvedélyétől, mint a háborgó tenger és lágyan mosolyogj cm a szeretettől, mint a tavaszi ég. Szőke haj fonja körül Madonna arcát, mint az aranyló glória. Ajka, mint a nyiló pipacs, mint az érett eper.. . — Elég uram 1 — vágott szavamba udvariasan, de határozottan. — Majd őnagyságának méltóztassék elmondani a továbbiakat. Én az anyagi igényekre vagyok kíváncsi. Ezzel a kérdéssel is egy-kettőre rendbejöttünk. Szerény ember vagyok, nincsenek nagy igényeim. Most már az iroda intéz el mindent. Előveszik azoknak a hölgyeknek a névsorát, akik férjhez akarnak menni és körültekintő mérlegelés után kiválasztják számomra életem párját. Bizonyára nagy a választék ugy a férfi, mint a női garnitúrában, mert az iroda működése az egész vármegyébe kiterjed és mind a két nemből sokan lehetnek olyanok, akiknek nincs meg a házassághoz annyira szükséges ismerkedési lehetőségük. Kíváncsian érdeklődtem ebben az irányban s a kimért modorú ur készséggel adott felvilágosítást. —> Megtudtam, hogy férfiak merészen » jönnek az irodába és adják elő | s ánldékukat, de a nők, különösen a j fiatalabbak igen' félénkek. Pedig | hát — mondja informátorom — nincs semmi ökuk a félelemre, mert az ügyeket a legszigorúbb diszkrécióval kezeljük. Vidékről is nagyon sok férfi jelentkezik, különösen a gazdálkodók közül, de a legelőkelőbb körökből is sokan érdeklődnek, akiknek ügyében informátorunk, a Hamburger iroda, társaságokban jólismert üzletvezetője jár el. Eddig 16 nő ment az iroda közvetítése révén férjhez, de a közvetlen megvalósulás stádiumában vagy száz házasulandó ügye áll. Jelentkeznek ügyvédek, orvosok és iparosok az ország minden részéből, de a leggyakrabban az anyósok fordulnak meg az irodában házasságot szövögetni. A tárgyalások is a legdiszkrétebb mederben folynak, mert az iroda egyben ingatlan közvetítéssel is foglalkozik, földbirtokok, családi házak, lakások adás-vételével és bérbeadásával, úgyhogy nem kelt feltűnést az iroda látogatása. Ezeket tudtam meg informátoromtól, aki bucsu közben ugy forgatta hosszú ujjai között a tollszárat mint a csintalan Ámor azt a bizonyos nyilat. V ehémemű és ^ori Sr i varrás Nyíregyháza, Vay Ádám-u. (Regény.) 29 Irta Péchy-Hofrváth Rezső. Akik azon a két kocsin érkeztek az állomáshoz, amely az utolsó pillanatban rohant elő? A három jelességet nem látta, nem is akarta látni akkor, azért ügyelt hát most, nem tévedett-e akkor? Annál nagyobb volt az öröme, amikor meglátta, hogy a háromnak sejtett társaság számában alaposan tévedett. Ott lépegetett velük a chur-i pályaudvar sínpárjai között, kellő önteltséggel és méltósággal a negyedik is, a német: Harzdorf gróf... Sargansban, alig hogy a begördülő vonat megtorpant, az ellenkező oldalon ugrott le Győrffy. Ugyancsak az ellenkező felén nyitott be a zürichi gyorsvonatba is, amely ugyanabban a pillanatban érkezett meg és remegve, reszketve," zihálva állott a meszsziségbe elszaladó sinek szalagján. A túlzásig vitt óvatosság ezúttal legalább is fölöslegesnek bizonyult. A káprázatosan villódzó üveghegyek lábánál meglapuló kis állomás forgalma ugyanis szédületes forgatagban kavargott és mintha a vidék összes turistái ott adtak volna találkozót egymásnak, nyüzsögve hömpölyögtek egymás hegyén-hátán, mint a halastóban a növendékhalak. Ebben a babiloni zavarosban tehát játszva iszkolhatott volna el, már az elővigyázat nélkül élő ember is. Hát még az olyartl ember, aki nemcsak vallja, de becsülettel igazodik amaz elv után, hogy az óvatosság sohasem árt. Kissé szégyenkezett, amikor erre rájött és némileg megbékélve és kiengesztelődve nézdelte a nyüzsgő utastömegeket. .Késő délután érkeztek Zürichbe. Qyőrffy Zsolt, felhasználva egy kedvező véletlent, amely a vonatot a kis Enge nevü élőpályaudvaron megállította, kiszállt és villamoson bement a városba. Nyugodtan tehette, hiszen a titokzatos szálak, amelyeknek kibogozásához fogott hozzá, kétségbeesett vakmerőséggel, holott semmi nyom nem volt előtte világos: most már őt is körülfutották, befonták, megkötözték és lenyűgözték. Voltak pillanatok, amikor meglepődve állapodott meg j a gondolatai rohanásában egy-egy csöppnyi fantázia-járdasziget tenyérnyi foltján, amely elhitette vele, hogy regényhős furcsa szerepét játsza. Mindaz azonban csak egyetlen pillanatig tartott. Aztán sietve birta le magát, elhallgattatta ezeket a komolytalan gondolatokat, amelyek a fáradozásának folytonosságát iparkodtak szétfeszegetni. Most eszébebődült, sikoltott és kurjantott fölágaskodó meggyőződése, amelyet csökönnyös előérzetének szalmaszála fújt föl égígmagasló tömör kősziklává, hogy itt valami őrületes játszma folyik és annak hamisan játszó hazardőrjeit akarja ő mezítelenre vetkőztetni-. Csakhamar - hazaért és rendben megtalálta a fényképezőgépét. Friss filmtekercseket hozatott, átböngészte néhány elfelejtett levelét, amelyeket nem küldtek utána, aztán szelesen elrohant. Szokása ellenére menetközben ugrott föl egy villamosra, mert nem lett volna türelme várakozni. Fásultan zsebrevágta a kalauz és az utasok rendreutasító szigorú pillantását és érezte, hogy ereiben heves lüktetéssel kezdett zsongani a vére. A lankadó vér bús láza vívódva zakatolt a testébén. Ö, ha megmondhatná ezeknek a csöndes, nyugodt, szép életet élő becsületes embereknek itt körülötte, milyen őrjöngő aljasság kiderítésére és megakadályozására vette föl a Grál-lovagok vértjét-palástjátf ó, ha közölhetné velük, mindenkivel, az egész emberiséggel, mi készül itten, ebben az istenáldotta békeországban! Ha kikiabálhatná, kihirdethetné mindenfelé, olyan óriási betűkkel' szórhatná szét leleplezéseit a világ minden ismert és ismeretlen részébe, hogy mindenki megláthasssa és megérthesseT... Most érezte csak, hogy a nyomtatott betű nem hatalom. Vagy legalább is nem az a világraszóló, világokat elborító fényességű áradat, amely eljut minden ember elé. Olyan közlőeszköz csupán, amely bizonyos szegényes határok között, nem nagyon jelentékeny körzetben villóztatja elméket befényesítő sugarait. A távolabbiak, vagy a közeliek közül is azok, akik nem olvashatják, még csak tudomást sem vesznek róla. Nem, nem ilyen viszonylagos értékű és szegényes hatású eszköz kellene neki, hogy minden emberhez eljuttassa döbbenetes leleplezéseit! Valami távolbaható, elfoghatatlan és megzavarhatatlan elektromos hullámzás kellene, egy istenkékből eredő égi találmány és ez elhatna az egész világba, tér, távolság és légköri behatásoktól egészen függetlenül, és minden földi hangot túlszárnyaló dörgéssel süvöltené el szakadatlanúl, szünet nélkül, újra meg újra, fáradhatatlanúl: mi készül a nyugodt álmot álmodozó becsületes emberiség ellen... De készül-e vájjon valami és mi? Ezt kérdezte magától immár talán ezredszer is, amióta nyugodt életébe, gazdag nászába oly dúrva kíméletlenséggel beletaposott a legvisszataszitóbb emberi önzés. Mint szelid virágoskertbe az elszabadúlt csacsi otromba patái. Ezerszer föltette már magának ezt az örökkön-örökké vissszatérő kérdést, de bizony azon az érthetetlenségig furcsa tényen kívül, hogy egymástól aggályosan elhidegülő államok vezetőit a legszívélyesebb barátkozásban látta napok óta, más bizonyítéka nem volt, mint végtelenre tágúlt, elterebélyesedett előérzete. Máskor nem hitt ő az előérzetnek!". (Folyt, köv.) t 11.
