Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-16 / 261. szám

Nyíregyháza, 1930 november 16. 45- Vasárnap T»T. évfolyam. 261. szám. r AJUJö POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 50 P. Negyedévre 7 50 P. — Köztisztviselőknek és tanítóknak 20°/o engedmény Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cimo . Széchenyí-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja: 1—39. Mezőgazdasági érdekképviseletünk Irta: Németh József dr. ny. miniszteri tanácsos. A mezőgazdasági érdekképviselet törvény utján való szabályozását már az 1905 .évi trónbeszéd programúiba vette, de a törvényt csak az ország megcsonkítása után 1930ban hozták meg. Az akkor uralkodó politikai, társadalmi, erkölcsi és gazdasági zavarok között a mezőgazdasági érdekképviselet megalkotása az ország újjászervezésének, konszolidálásának munkái közé sorakozott épp ugy, mint a földbirtok helyesebb megoldását célzó birtokreform. Mindkét törvényalkotás Rubinek Gyula akkori földmivelésügyi miniszter nevéhez fűződik és a kettő között bizonyos eszmei kapcsolat is van. Mindkettő nagy tömegek megnyugtatására, de arra is irányult, hogy az egymással szemben álló társadalmi és vagyoni kategóriákat nemzetujjáépitő munkára ösztönözze. Az érdekképviseleti törvény elgondolása teljesen demokratikus szellemű. Az érdekképviseleti szervezet alapját a községi ősváLasztók alkotják. Ezek közé tartozik minden 24-ik életévét betöltött férfi, akinek birtoka, vagy bérlete van, vagy ha állandóan mezőgazdaságban dolgozik és három év óta a községben, lakik. Az ősválasztóknak öt kuriájuk van: a mezőgazdasági cselédeké és más csoportba nem tartozó gazdasági alkalmazottaké, a 10 katasztrális holdnál nem nagyobb birtokosoké, a 10—30 holdasoké, a 30—100 holdasoké és a 100 holdnál nagyobb birtokosoké. Tehát az Öt kúriából négy a birtoktalan és a kisbirtoku mezőgazdasági érdekelteké. Az ősválasztók alkotják meg a községi mezőgazdasági bizottságot, ezek a járásiakat, a járásiak a vármegyeieket, a vármegyei bizottságok választják meg a kerületi kamarák tagjait, ezek az Országos Kamaráét. Mindegyik csoport egyenlő számmal, egyenlő joggal szerepel a szervezet mindegyik tagozatában. A kerületi kamarák, autonóm módon az alapszabályok szeriint szervezkednek, területeiknek megállapításánál a következő szempontok voltak irányadók : lehetőleg hasonló gazdasági és kulturális viszonyok közt lévő, hasonló életfelfogásu, lelkivilágu elemek kerüljenek egy-egy kerületi kamarába, s a kerület csak olyan nagy legyen, hogy a mélyreható érdekképviseleti és gazdaságfejlesztő tevékenység lehetősége meglegyen. A nyugati kulturbefolyásokhoz legközelebb álló istállós állattenyésztő Dunántúlt két kamarára osztot ák : a győ;l es a kaposvári kamarára. A sziiáj pásztorkodás és törökhódoltségi telepedés emlékeit még tartó Alföldet, Ugyancsak kettőre : a kecskemétire és debrecenire. A Felvidék maradványa a miskolci kamarához tartozik. A községi, járási és vármegyei mezőgazdasági bizottságok tevékenysége még nem fejlődött ki. Ennek oka részben az, hogy a sze.génysorsu tagok költségtérítés néL kül, nem látogathatják a járási és vármegyei üléseket. A kerületi kamarák tevékenysége azonban, mindjárt, élénken indult meg. Ezek kezdték meghonosítani a műtrágyázást, nemesitett vetőmagvak használatát, a zöld trágyázást és gépek használatát a kisbirtokon is. A kereskedőkkel összefogva megindították az értékesítés belső akadályainak leküzdését. Évenként több ezer szakelőadást, sok hosszabb tanfolyamot is tartanak a falvakban. Székhelyeik a szakirodalom és gazdasági ismeretterjesztés vidéki gócpontjai. A földmivelésügyi kormány egyes akcióiban, teljesen reájuk támaszkodik. Nagy érdemük van az adózási anomáliák fokozatos orvoslásában, ugy az országos, mint a helyi adózás terén. Az Országos Mezőgazdasági Kamara értékes irányító tevékenységet fejt ki. Vezetőinek főgondja, hogy az érdekképviseletnek sem központi, sem vidéki szervei ne legyenek vádolhatók osztályérdekek ápolásával. Az Országos Kamara honosította meg az agrárvilág részéről, a másik két fő kereseti ág-, gal való érintkezésében és eszmecseréiben a jóindulatú hangot a kicsinyes sérelmi politika helyett. Nagy munkát végzett a mezőgazdasági munkásviszonyok föltárásánál. Ülésein, amelyeken együtt ül a birtoktalan munkás a nagybirtokos mágnással, a kommerciális modernséggel gazdálkodó nagyobb birtokossal, példás harmóniában tárgyalódnak a mezőgazdaság nagy Ügyei. A kamarák néhány év alatt szervesen, hézagpótlólag illeszkedtek be a nemzet életfolyamatába és jelentékenyen emelték az ország általános művelődési és közgazdasági szintáját. Bizhatunk abban, hogy működésűk eredményei, amelyeket eddig csak annyiban értékelhetünk, hogy fenntartották mezőgazdaságunk haladó irányát, pozitív haszonnal is járna mezőgazdaságunk boldogulására. Nyíregyháza iskoláinak a helyzete tarthatatlan: sürgős kormánytámogatásra ?an sfiifeseg Amióta egyik leghatásosabb fegy verünk régi határaink visszaszerzésére a kulturfölényünk, azóta iskoláink gondozása legszentebb nemzeti ügyünk. Azt hisszük nem lesz érdektelen megmutatni, hogy i városunk mennyiben tesz eleget s ezen kötelezettségének és a harcból miiyen hatalmas részt vállal magára. A nyíregyházi iskolákban 1930— 31. tanévben 9956 tanuló iratkozott be." Mikor a halál isorozott •—A »Nyírvidék« eredeti tárcája — Irta: Révész János. Az Urnák 1872-dik esztendejében Nagy csoda törtónt Nyíregyházán. Egy gyönyörű verőfényes napon, alkonyat után világos maradt az ég, vérpiros lett észak-kelet felé az egész látóhatár, magasan főt az ég közepéig. A vakító tüzfényben sötétebb, halványabb keresztvonások, nyílegyenesen szétlövelő sugarak, egyes földrészekhez hasonló mezők váltakoztak. Erősebben képzelődő lelkek kardokat láttak, szuronyokat, ágyút, sőt rohanó katonákat, amint lángokban perzselődtek. S fejcsóválva rebegték : — Háború lesz ! Végünk van! 1 Mások meg kaszás angyalt veitek észre, amint rémesen végigröpül s ezer meg ezer koporsó szalad! utána. Ezek ijjedt, sápadt arccal erősítgették az utcákon hullámzó csoportoknak : —r Jön a • kolera! Meghalunk 1 Pedig az egész gyönyörű természeti tünemény nem volt egyéb, mint északi fény, nagyszerű, csodás »északi fény«, a. milyenre egész Nyíregyházán akkor a legöregebb emberek sem emlékeztek; s a milyet azóta se láttak nálunk többé. Az utóbbiaknak volt igazuk. A következő évben csakugyan eljött Ázsia réme és sürü rendeket vágott szörnyen pusztított a döbbenetes lakosság soraiban. * dobos összeállott s a hangadó, tekintélyesebb emberek háza előtt diszdobolást rendezett. A vezető szólót dobolt, a többiek karban feleltek rá zajos pergetésseL A szólista az utcán messzire hallható hangon elkiabálta : net eleje már az erdő kapuján lépett be, mikor Bartholomaidesz esperes, Lukács Ödön ref. pap, Koyács, Weisz gimn. tanárok, Nagy Sámuel, Hudák György a tanítók nestorai megindultak a végén, az ev. templom előtt. Bizony szívet, lelket gyönyörködtető volt ez a látvány és megható, mikor a Sóstóra kiérve körbe állott az ezernyi ezer gyermek és az agg Nagy Sámuel karmesteri integetése mellett elénekelte azt, hogy »Téged látván kies reggel, Vigad szivem nagy örömmeh. : i.;f<! Aztán vigalom egész nap. Tánc nyolc—tiz csoportban. Versenyfutás, dalolás, fazéktörés, csolnakázás, zsákba ugrálás, stb. A majális tehát vigan ment 1873-ban is. de már juniusban aggódva bocsátották szét a gyermekeket, valamivel korábban is, mert rosz híreket olvastak a tanárok az újságokban. • Mire a fehértói dinnye érni kezdett, hullottak az emberek, mint a légy Szentmihály nap után. Az öreg Köhler bácsi minden este elcsoszogott a Körtvély-utcából a »transparent« óráig. Akkor t. i. a Az északi fényt hamar elfeledték. Jó termés volt, vigan pergett a farsang. A Bundi korcsmában minden szombaton dáridóztak a legények, táncoltak a pruszlikos lányok. Majd befutott a tavasz is, megtartották a majálist annak rendj« és módja szerint a nyíregyháziak. Mert a piajjális a mi városunkban nem olyan, mint másutt. Nemcsak kis gyerek kirándulás az krumplicukorral és mézeskalácscsal,'hanem valóságos nagy szép ünnepély. Legalább az volt akkoriban. Május elején tanárok és tanítókból álló bizottság ment ki az erdőbe. Megállapították: zöidel-emár a tölgyfa, nincs-e sok hernyó, elment-e már a viz, nem sáros-e a talaj ? Ha mindent rendben találtak, kitűzték a majális napját valamelyik hétköznapra, de sohasem szerdára vagy szombatra. Ezt köztudomásra hozták, hogy készüljön mindenki. Előtte való nap aztán negyven Ha az idő kedvez, Holnapi nap meglesz A majáles! Éljen! Már nem tudom, a szín kedvéért történt-e, de a mi népünk fejéből ezt a »majálist« nem lehetett kiverni. Ki is törődött volna azsal a nagy éljenzésben, hogy majáfisl vagy maj ülést kell mondani ? Másnap az elemi iskolák mind összegyűltek, felekezeti különbség nélkül az evang. templom előtt, meg a gimnázium növendéfcei, a tanárok, tanítóik. Odajött a városi hatóság is, polgármester, főjegyző, a szent papság .Minden iskolának volt külön nagy lobogója és minden testás gyereknek kiszászlója. A cigányzenekarok húzták elől az indulót, ez szerződésszerű kötelességök volt, különben nem kaptak működési engedélyt. Reggel nyolc órakor indultak el az erdőbe, a Sóstóra, a mely még akkor 14 holdra kiterjedő szép, tiszta, aranyszínű tükör volt. A meEsrves szám ára 16 fillér